Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
Jugoszláv mozaik Jugoszlávia az elmúlit évtizedben , bekerült a világ első tíz olyan országa közé, amelyekben a lakosság lélekszámúhoz viszonyítva a legtöbb külföldi szerző művét fordítják le és adják ki. A címszavak .az 1971. évi 9815 és az 1981. évi 11 088 között mozognak, a csúcs 1979-ben volt: 12 063 címszó. Az eredmény nemcsak számszerűen imponáló, a jugoszláv kiadók jelentős filozófiai, pszichológiai, művelődéstörténeti, művészeti és egyéb műveket, valamint számos szépirodalmi alkotást fordíttatnak le és adnak ki. Legtöbbet angol (3117), német (2047), francia (1998), orosz (1193), olasz (617), magyar (191), cseh és szlovák (169), lengyel (142) nyelvről fordítottak jugoszláv nyelvekre 1971 és 1982 között. A jugoszláv sajtóban az UNESCO statisztikája alapján ismertetett adatok mellett kimutatás található a jugoszláviai írók műveinek külföldi megjelenéséről is. À Borba című belgrádi lap közlése szerint 1945—1983 között a jugoszláviai szerzők könyveit 2468 ízben fordították le. Ebből minden tizedik könyv a Nobel-díjas Ivó Andric alkotása voit, több mint egynegyede pedig hat írónak a műve. A legtöbbet fordított írók jegyzékén Andric után Mírosiav Kirieza és Branislav Nusic következik. A jugoszláv irodalom műfordításának 65,3 százaléka Kelet-Európábán jelent meg. A jugoszláviai írók könyveit a leggyakrabban Csehszlovákiában adták ki, utána következik a Szovjetunió, majd Magyarország, az NSZK, Lengyel-' ország, az NDK, Bulgária, Olaszország, Franciaország és Románia. A jugoszláv filmgyártás a múlt évben 930 ezer dollár bevételt könyvelhetett ed játék- és rövidfilmjeinek külföldön történt eladásából. A játékfilmek legnagyobb vásárlói a Szovjetunió, Ausztrália, az NSZK, Nagy-Bri- tannia, az Egyesült Államok és Franciaország voltak. A rövidfilmek átvevőinek sorában Magyarország a hatodik helyet foglalta el. A jugoszláv képviselőház illetékes bizottsága nyílt pályázatot hirdetett az ország új himnuszának megalkotására. A hazai vagy külföldi pályázóknak szeptember végéig kell beküldeni művüket, amelyek közül egy 16 tagú bíráló bizottság választja majd ki a legjobbnak ítélt alkotást, s ezt 200 000 dinárral jutalmazzák. A Jugoszlávia legszínesebb nyelvi közegének számító Vajdaság Szocialista Autonóm Tartományban a három évvel ezelőtt tartott népszámlálás adatai szerint több mint húsz nyelven beszédnek. A törvények szerint az itt élő nemzetek és nemzetiségek közül — nagyobb számuk alapján — a következők anyanyelve számit hivatalos, közigazgatásban is használható nyelvnek: szerb-horvát, magyar, román, szlovák és ruszin. Dunántúli orvostanácskozás Újabb népbetegség — Műtéti előkészítés A tegnapi egynapos kaposvári tudományos tanácskozáson kétszáznál több orvos gyűjtött hasznos tapasztalatot — köztük körzeti szolgálatot ellátók, belgyógyászok, sebészek, anaesthesioló- gttsok — a betegek műtétre való előkészítésének sokirányú teendőitől, a kórházak szakorvosainak nélkülözhetetlen, jól összehangolt együttműködéséről, valamint a hasnyálmirigy-gyulladás gyógyításáról. A tudományos tanácskozást a Magyar Anaesthesiológusok és Intenzív Therápiás Társaság dél- dunántúli csoportja, a Magyar Sebész Társaság déS- dunántúli csoportja, a Pécsi Akadémiai Bizottság Intenzív Therápiás Munkabizottsága, a káinikai kutatási szakbizottság somogyi szekciója szervezte. De. Boro* Mihály, a Szegedi Orvostudományi Egyetem tanára a műtétek előkészítésével foglalkozott bevezető előadásában. Kérdésünkre elmondta: az utóbbi években több eljárás közül választhatnak az anaesthe- siológusok, akiket köznyelven altatóorvosoknak neveznek. Az altatás mellett a helyi érzéstelenítés számos for. máját alkalmazzák ma már. A tanácskozáson elhangzottakból sok tapasztalatot meríthették a résztvevők — állapította meg. A fájdalom- mentes műtéti beavatkozás eredményességét, a szövődmények csökkentését a szakorvosok példás összefogása, együttműködése biztosíthatja. Magyarországon ehhez megvannak a feltételek — mondta dr. Boros Mihály egyetemi tanár. — A kaposvári kórházban Is elmondhatjuk ezt — fűzte hozzá dr. Kosik Gyula osztályvezető főorvos, a rendezvény ház gazdája. A megyei kórházban 1979-ben szervezték meg az anaesthesioló- gia és intenzív therápia osztályt, tíz orvos dolgozik itt. Üjabb népbetegség: az epekő. A hasnyálmirigy-gyulladás két okát tárta föl dr. Farkas Sándor siófoki főorvos. A helytelen táplálkozás, a megváltozott életforma nem kívánatos hatása az eredője mt epe egyre gyakoribb megbetegedésének, ami kivált, hatja a hasnyálmirigy-gyulladást. Ez a közismertebb ok, a másik kevésbé tudott. Ezt egy másik népbetegség, az alkoholizmus váltja ki. A hasnyálmirigy-gyulladás súlyosabb eseteivel ma még nehezen küzd meg az orvos- tudomány, noha jelentősen javultak az intenzív ellátás feltételei. — Itt is nagy szerepe van a megelőzésnek. Akár a korszerű táplálkozás megismertetésével, akár az alkoholizmus elleni küzdelemmel sok ember menthető meg a bajtól. — Valóban így van. Reméljük, mind megértőbbek lesznek a rászorulók a helyes táplálkozás kialakításában és az alkoholfogyasztás jelentős csökkentésében. H. B. G yuri bácsit, az utcánk, de meglehet a falu legügyesebb ezermesterét én már a második alkotó korszakának kezdetén ismertem meg, negyvenöt tavaszán, ö akkor már a kortalan korúak közé tartozott, más szóval abba a korba került, amikor az embert hatvannak is, hetvennek is nézhetik; jómagam alig múltam tízesztendős. Újdonsült falusi voltam. A hosszúház, amelyben laktunk, porig égett, s beköltöztünk félig kész faluszéli házunkba. Barátom még nemiyen akadt, talán ez lehetett az oka, hogy Gyuri bácsival — ahonnan naponta a tejet hordtam — hamar összebarátkoztunk. Az ő házuk velünk átellenben, a falu végén kezdődő erdő szélénél, de már az erdőben állt. Tavasztól őszig a bokrok, fák lomb- özöne mögött rejtezkedett. Volt egy tehene, egy lova, földosztáskor a püspöki uradalom földjéből kapott két hold jó földet, azt művelget- te. Kaszálója is volt — egy kis rét —, arról lett a tehénnek széna télire. Aki hajnaltól napestig dolgozott világéletében — becsületes mesterségét tekintve favágó volt Gyuri bácsi —, az öregségére sem tud csak úgy a semmibe nézve üldögélni. Ha meg egyszer-egyszer leült a tornác végében egy tömés piKIÁLLfTÁS A SOMOGYI KÉPTÁRBAN A lírai absztrakt világa A Jó és a Rossz vív egymással élet—halál harcol. Izzó színek, kontrasztos vonalak érzékeltetik a küzdel • met. Amott nyugodtabb vonalak és színek összességéből békegalamb röppen fe'. A Temetés borongós színei vei érzékelteti az elmúiá: hangulatát, míg a Zápor látszólag egyhangúnak tűnő faktúráival frisseséget áraszt magából. Vecsey Csaba festőművész kiállítása a Somogyi Képtárban kétségtelenül sok vitára ad alklamat Épphogy jelzett figurái valóban mesz- sze állnak a racionalitás képi megjelenítésétől. Szinek, vonalak sokaságával dolgozik. A festmény néhol már grafikának látszik a képi elemek sokféleségétől, ám ez adja eredetiségüket. Vecsey Csaba alkotásait nem szabad közelről nézni, akkor ugyanis szétesik a kép. Ezzel szemben az összbenyomás vibráló, mégis joszefogott dinamikát ad a látogatónak. A festőművész képei emóciók. „A valóságról képzett érzéseit és gondolatait akarja megosztani, hogy a művészet legmagasabb fokán átéltesse velünk az érzelmileg elszegényedő világban a rosszat és a jót, hogy együtt ítélkezzünk a rossz felett, és örüljünk a jónak” — írja Vecsey Csaba munkáiról Kardos János filozófus. A kaposvári születésű festőművész, aki ezzel a kiállítással első alkalommal mutatkozik be megyeszékhelyünkön, képeiben különleges világot teremt. Nevezzük így: lírai absztrakt. Érzékeny vonalak, finom színátmenetek, s ami a lényeg: ambenközekség. Üj éúmény. A látvány ugyanis magával ragadó, s éppen ez a szug- gesztivitás az, mely elgondolkodásra, vitára készteti a nézőt A. A. Fel újította Rtmsririj-Korara- kóvnak Mese a láthatatlan Kityezs városáról . .. ermű operáját a moszkvai Nagyszínház. pót elszívni, hát mindjárt valami eszébe jött, amit „meg köllene csiná’ni.” Mondom, jó barátságba kerültem Gyuri bácsival, amit két dolog is bizonyít. Az egyik, hogy nagyokat hallgatva el tudtunk egymás mellett üldögélni, akár órák hosszat is, a másik, pedig, hogy beavatott nagy tervébe, amelynek isteni szikrái bizonyára az együtthallgatás alkotó óráiban pattannak ki Gyuri bátyám agyából. — Mit szó’ná hozzá, gyerek — szólalt meg egyszer pipázgatás közben, oldalról rám lesve —, ha masina hajtaná a darálót? He? — Háát..., az jó lenne — mondtam nem túl nagy meggyőződéssel. Nagyobb lelkesedést várhatott tőlem, mert ráncolta a homlokát. — Hát a faesztergát meg a köszörúküet? Azt is masina ... A nagy gondolkodás miatt a pipa kialudt, közben be is esteledett. Rozi néni, a felesége már bejött az istállóból, a konyhában szöszmö- tölt, lámpát gyújtott, tejet szűrt, itt volt a vacsoraidő. Aznap ét még egy darabig nem is esett több szó a masináról. Rádiószemle Nem csupán külpolitikusok Kezdetben volt az igény a hiteles tájékoztatásra, arra, hogy ne legyen pisz,kosszürke vagy fekete a Nyugat és makulátlanul fehér a Kelet majd — társadalomszerkezetünk és politikai közvéleményünk fokozatos demokratizálódásával — megfogalmazódott egy másik óhaj is: a gyors és pontos információkat kövessék részletes külpolitikai helyzetmagyarázatok, elkötelezetten is tárgyilagos elemzések. Rádiós külpolitikai riportereink szerencsére nemcsak követték ezt a folyamatot: elébe is mentek az eseményeknek. A hallgató pedig megkönnyebbülten sóhajtott fel: az éterből nem egyszerűen adatokat közölnek vele az eurorakéták telepítéséről, az amerikai választási kampány eseményeiről, hanem differenciálják is a tájékac- tatásL Nem kétséges, hogy a hangulatteremtésben a külföldi tudósítók járnak elő1 Azok, akiknek munkakönyvét a Bródy Sándor utcában őrzik, s azok is, akik a Magyar Távirati Iroda tudósítóiként dolgoznak be rendszeresen. No persze, mindenki másképp csinálja... Egyikük stílusán a klasszikus »angolszász” zsurnalisztika hagyott nyomot — Aczél Endre fanyar humorára, olykor frivol szellemességére, „sztórtzásra” hajlamos alkatára gondolok elsősorban, s Csák Elemér tömör fogai mazásmódjára —, mások pedig, talán szintén a „couleur locale” hatására, valóságos zsonglőréivé válnak a szavaknak, a bizarr képzettársításoknak, mint a rádió párizsi tudósítói, Hauet, Szécsi, Ónody. S ami összehasond íthatallamtl fontosabb a stílusnál : az újságíró személyes érdeklődése is kiviláglik ezekből a műsorokból. Ha például a Camorra valamelyik vezető maffiózójának fülöncsipé- séről ad hírt a ráfira a reggeli órákban, megesküdhetünk rá, hogy Király Ernő legkésőbb a DéH krónikában a letartóztatás legapHanem a bogár attól a naptól kezdve nem hagyta nyugton. A műhelye végéhez állogatott gyertyán — és fenyőfa póznákat mustrálgatta naponta, majd a padláson zörgött fél délutánokat. Kereste az anyagot a „masinához”. Fából masinát el nem tudtam volna képzelni. Nem verte nagydobra a találmányát, a leendő szerkezetet a legnagyobb titokban, az erdő szélén kezdte építe- teni, a műhelye és az erdő között. A munka helycsiná- lással kezdődött, kivágtunk egy jó parasztszekérre való fát, bokrot, bozótot. Folytatódott azzal, hogy leállítottunk a szabaddá vált szobányi területre négy akácfa oszlopot, azokhoz ácskapcsokkal gerendákat erősített az öreg, tetejükre meg valami fabakokat rakott; hetek óta dolgoztunk már, s még mindig csak annyit tudtam, hogy valami szélkereket építünk. Már jól benne jártunk a nyárban. Szorgalmasan véstünk, fúrtunk, faragtunk. Készültek a különböző tengelyek, fogaskerekek. Természetesen minden fából. Rozi néni, a madár könnyű léptű, apróka öregasszony eleinte alig-alig méltatta egy egy pillantásra a készütő művet, de tény, hogy egyre ingerültebb lett. Szólni nem szólt, úgyis hiába lett volna. Annyi évet éltek egy kenyéren, hogy már nemcsak az embere gondolatait ismerte, de még mintha az örege derékfájásai fájtak volna neki is. Azért csak sustorogta a magáét: „ennek aztán beszélhet az ember lánya ... hogy igy vénsígire menjen el valakinek az esze, cc, istenem, istenem ..., majd aztán csak nyög, meg forgolódik abba’ az ágyba’, egész éjjel..., de akár a falnak beszél az ember.” A nagy mű végül is el- készült. Külsejét tekintve hasonlatos rótt a faluban üzemelő két szélmalomhoz, azok kicsinyített mása volt, de a mi szélkerekünk sajnos nem üzemelt egy fél percet sem. Ennek egyszerű oka volt: míg amazok kint álltak a falu legmagasabb pontján, ahol ui- dáman nyargalászott a szél, a mi szélkerekünk bent állt az erdő szélében, ahol az év legnagyobb részében szellő sem rezdült. Ahhoz, hogy megmozduljon, ki kellett volna vágni a fél erdőt, de akkora feltűnést nem akart az öreg. Ehelyett egy máig is emlékezetemben maradt mondással tekintette lezártnak az ügyet: „ötször gondolkozz. mielőtt egyszer a markodba köpnél.” Kemer Tibor róbb részleteiről is beszámol majd legkevesebb három percben... Természetesen nem „terra incognita” a rádiósok számára a szocialista világ sem. Nemcsak a lengyel» az NDK-bfeii és a csehszlovák politikai közélet eseményeiről ad kimerítő információkat a két Szabolcs — Szilá~ gyi és Udvarhelyi, valamint a fiatal Nemes Gabor —, de megismerkedhetünk általuk a három országban újonnan bevezetett környezetvédelmi intézkedésekkel, s beleélhetjük magunkat egy-egy emlékezetes színházi előadás légkörébe is. Nem striguláztam ugyan az éterből kapott információkat, ám e három, közepesnek is csak jóindulattal nevezhető országról többet tudok meg a rádióból, mint — Csák Elemér és Kerekes András hazatérte óta — a földrésznyi SiaovjetuniórólL Konstatálhatom ugyan, hogy például számos gazdasági reformintézkedést vezettek és vezetnek be mostanság, de .,élőben” egyetlenegy ripor- • tot sem hallottam még a változásokról, holott Csák Elemér annak idején hetenként adott legalább egy-két anyagot az útkeresésekről. Várom az információkat a szovjet könyvkiadás újdonságairól és a színházi, zenei eseményekről, egyre ritkábban utazhatom képzeletben a moszkvai tudósítókkal Szibériába — Csák pár éve még gondosan kalauzolt végig bennünket „Jenyiszej- országon” —, s a szovjet tudományos intézetek munkájáról sincs „hang-képem”. Ha nem győződhettem volna meg személyesen többször is az ellenkezőjéről, ha nem kapnék hiteles információkat a Népszabadság és a Magyar Nemzet nagyszerű cikkeiből, talán elhinném, hogy a Szovjetunióban — hivatalos dokumentumok rendszeres megjelenésén túl — nem történik semmi különös ... S van még egy fájdalmam, pontosabban hiányérzetem. Fontosnak érezném a „naprakész” rádiós tájékoztatást nemcsak a tőlünk északra fekvő szocialista országok-, bői, hanem Belgrádból, Szófiából, Bukarestből is, Ügy tudom, ott is történik egy és és más. Lengyel András SOMOGYI NÉPLAP Szélkerék