Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-03 / 53. szám

Hova tűntek a nagy családok? Látogatóban Somogyszobon és Bolháson Ha falusi emberekkel be­szélgetek, akik szegénysor­ból indultak, óhatatlanul is ebbe az elsó mondatukba üt­közöm: „tízen pofunk test­vérek’’. Akad ennél népesebb femüiákra is példa, de az öt-hat gyerek szinte általá­nos volt a tizes-húszas évek­ben. Nem irigylem a két em­beröltő múlva tollat ragadó kollégát. A napjainkban szü­letett gyerekek — statisztikai tény — már a szülőket sem nagyon tudják pótolni. Ol­vastam: körülbelül 1990-re várható, hogy a születésszám meghaladja a halálozásét. Kevés a nagy család. Hogy milyen a megítélésük, miért vállaltak ennyi gyereket, és hogyan zajlik az élet ott, ahol heten-nyolcan ülnek a vasárnapi ebédlőasztalhoz, erre kerestem választ So­mogyszobon Balatincz Jó­zsef éknél és Bolháson Dra­govecz Járuléknál. Balatínczék somogyszobi házát'nehéz volt megtalál­nunk. A Kolozsvári utca a fahl egyik eldugott mellékút- ja, házai azonban takarosak, sőt sok új is épült. A ko­bában három gyerekkel, édesanyáméinál. Akkor épít­kezésbe fogtunk, és elkészült a családi fészek. Még két kislány született, nekik is nagyon örültünk. A fiú már nagylegény, most nyolcadi­kos. — Jut idő az anyának ki­kapcsolódásra, szórakozásra? — Nekem a család jelen­ti a kikapcsolódást. Az ő örömük az én szórakozásom, boldogságom. Nem tudok en­nél szebbet. Az ötvöskónyi hegyben van egy kis tel­künk, pincével. A hétvégeket sokszor ott töltjük a szőlő­ben. — Hét emberre mosni-főz- n, ez felér egy állással. Emellett mégis munkát vál­lalt? — Jó az időbeosztásom, s el tudom kísérni a gyereke­ket az oviba. A pénzre is szükségünk van, elképzelheti, hogy hét embert etetni, öl­töztetni mennyibe kerül. Nem járnak irhákban, luxus- ruhákban. de divatosan, tisz­tán ölViíiködnek. Fél ötkor kerülök haza, akkor kezdő­dik az én második műsza­kom: a mosás, a másnapi ebédkészités. A lányok sokat segítenek a takarításban és a ház körüli munkákban. A Újra fölfedezett kultúrnövény: a csicsóka Tanácskozás a termesztés és hasznosítás időszerű kérdéseiről Anya az oviban a kis Erikával „Nem jut mindenre . — mondja Dragovecz János pogtalásra egy kislány húzza el az ajtón a függönyt. — Beteg vagyok és a nő­vérem is — mondja kérdezés nélkül. — Hát az anyu? ' — Oviban dolgozik, dadus. A magas 'fiatalasszony sza­badkozik, nem szolgált ő ar­ra, hogy belekerüljön az új­ságba. A férje pék a nagy­atádi kenyérüzemben, őt nem tudjuk elérni. Mikor már kissé megbarát- koztímk, megkérdem tőle: — Tervezték az öt gyere­ket? — Azt nem mondhatom, hogy a lagzi napján erre gondoltunk, de mindketten nagyon szeretjük a gyereke­ket. Nekem nem volt népes családom, de lánykoromban láttam, hogy akik egykék, mennyire rátartiak, kémé­nyeié, barátságtalanok. Igv aztán két-három gyereket mindenképpen terveztünk. 1975-ig elég nehéz körülmé­nyek között éltünk, egy szó­fiám pedig már emberszám­ba megy, ha valami munka akad. — Tíz év múlva a somogy- szobi legények válogathatnak az előadósorba lépett Bala- tincz-lányok közül... — A férjemmel mi is sok­szor elmosolyodunk, ha er­ről beszélgetünk. A népes családban mindig szebbek az ünnepek, hát mégha sok unoka lesz .., Bolháson Dragovecz János a bemutatkozás után a tető­re mutat: — Nézzék, mekkora vihar volt. Vagy ötven-hatvan cse­repet lehordott a szél a tető­ről. A néhány éve épített la­kásba vezet bennünket. A munka még félkész. Festet- ienek a falak, az ajtók, ab­lakok. — Mi ma is szegények va­gyunk — mondja. — Az a fő, hogy most már van hol laknunk. A családfő a Dél-somogyi Állami Gazdaság nagybará­ti telepén takarmányos. A hét gyerek közül keltő dol­gozik már. A fiú — nemrég szerelt le a katonaságtól — villanyszerelő, a lány varró­nő volt, most munkahelyet keres. Négy gyereket találtunk otthon, ketten iskolában vannak, a fiú pedig dolgo­zik. — Ekkora családban az asszony a lelke mindennek — igazítja meg a fejkendő­jét Dragoveczné. — Többet dolgozom, mintha munkahe­lyem lenne. A hét gyerek szép sorhan jött , egymás után. Akkoriban nem voltak ezek a fölvilágosítások, csa­ládtervezések. A gyerek a család öröme, így gondolkoz­tunk. Negyvenkét évesen is szültem. Sajnos az utolsó gyerek, a kicsi Zsolt nem teljesein egészséges. Izületi betegsége van. — Hogy-hogy nem jár a két kislány óvodába? — Nem tudom elküldeni őket. Egyedül a férjem ke­res, meg amennyi családi pótlékot hazahoz, abból kell gazdálkodni. Nem tudnék annyi rend új ruhát vásárol­ni, amennyibe oda kell járni. Megemlítem nekik, hogy a konyha kormos, koszos. Elég barátságtalan a lakás. — Nem jut mindenre — válaszol Dragovecz János. — Nem lehet annyit takarítani, amennyit ezek a gyerekek szemetelnék. Ételünk, italunk megvan. Majd ha kitavaszo­dik, festünk, meszelünk, csempézünk. Mindent szép sorjában ... Körbevezet bennünket a lakásban. Régi, kopott bú­torok, hideg szobák, a für­dőszoba használhatatlan még. — Meg lehet mosakodni a lavórban is, ha akar valaki — mondja. 3. A somogyszobi tanácson Friedrich József tanácselnö­köt a két családról kérde­zem. Készségesen válaszol. — Balatínczék a törekvő, igyekvő család jó példái. Szép, ízléses lakásban lak­nak, a gyerekek barátságo­sak, tisztességtudók. Öltöz­ködésben neim maradnak el társaiktól. Segélyt nem kér­tek, különösebb gond nél­kül élnek. — És a másik család? — Dragoveczéktól sajnos meg kellett vonni a nevelési segélyt. Nem arra használták fel, amire kapták. A kevés pénz is kifolyik a kezük kö­zül. A tanácsra haragszanak, hogy hétről hétre nem folyó­sítjuk a segélyeket. Üj a há­zuk, mégis alig éri el a lak­hatósági szintet. Most újra vizsgáljuk, hogy mit tehe­tünk értük, mindenképpen könnyíteni akarunk a gyere­kek helyzetén. Bckes József A csicsóka termesztésének eddigi tapasztalatairól és to­vábbi lehetőségeiről tanács­koztak a napokban a szak­emberek a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskolán. A téma aktualitását a termesztés iránti élénkülő érdeklődés adta, hiszen az utóbbi né­hány évtől eltekintve a csi­csóka, vagy ahogy mostaná­ban nevezik: a cukorburgo­nya termesztésével az ötve­nes években foglalkoztak utoljára hazánkban. ' Az akkori kutatási ered­mények alapján a nagyüzemi termesztést gazdaságtalan­nak, a csicsókát táplálkozás­ra alkalmatlannak minősítet­ték. A feledés homályába merült, burgonyával rokon növényre néhány év múltán már csak az idősebbek emlé­keztek, azok, akik takarmá­nyozási és étkezési célokra használták, valamint néhány szakember, aki változatlanul hitte, és ha szűkös lehetősé­gek között is, de megpróbál­ta bizonyítani a növény hasznosságát 1979-ben váratlan fordulat­ként a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság felkarolta a csicsókatermesztéssel foglal­kozó kutatókat, és támogatá­suk eredményeképpen a nö­vény takarmányozási és táplálkozási célú hasznosítá­sa szélesebb körben is meg­kezdődött. A kedvező tapasz­talatok alapján az ország kü­lönböző területein akadtak vállalkozó szellemű gazdasá­gok, egyéni termelők, ame­lyek, ill. akik húsznál is több változatból próbálták a legtöbb termést adó, legélet­képesebb fajtát kiválasztani. Somogybán a Bárdibüicki Állami Gazdaság, a hotnok­szentgyörgyi és a hedrehelyi termelőszövetkezet és egy ka- posfői kistermelő vállalko­zott a csicsóka termesztésére. A tapasztalatok szerint a gu­mós gyökerű, olykor a két métert is meghaladó ma­gasságúra megnyúló növény legjobb eredménnyel a laza, homokos talajon termeszthe­tő. Jól tűri a szárazságot, és a második évtől nem igé­nyel vegyszerezést. Művelésé­re a burgonyatermesztésre használatos gépek alkalmaz­hatók, tehát új gépek, beren­dezések vásárlása nem szük­séges. Az igénytelen, jelen­leg még tulajdonképpen fél­vad növény jól megköti a homokot, humuszképző, és nem utolsósorban kiválóan felhasználható. Magas fruktoztartalma miatt különösen cukorbete­gek, diétázók számára ajánl- ják a csicsókából készült szörpök, ivóiervek és kompo­tok fogyasztását az orvosok. A rostos gyümölcslé vekhez hasonló ivóié a Siófoki Álla­mi Gazdaságban készül. Az édes gumós gyökér nemcsak a már említett formában ke­rülhet az asztalra; Kaposvá­ron, a Zöldért üzleteiben már találkozhattak vele a vásárlók. A fogadtatás ked­vező volt. Az 'élelmiszeripar és • gyógyszeripar mellett az ál­lattartó gazdaságok takarmá­nyozási célokra hasznosíthat­ják a csicsókát. Más takar­mánynövényekkel összeha­sonlíthatják a csicsókát. Más ta kaim ám vnö vényekkel össze­hasonlítva egyedül a szudáni cirokfű az, amelyik beltartal- mi értékét és mennyiségét tekintve megelőzi a sorban. 1». Zs. Elektromágneses növényvédelem Számos rovarfaj egyedei elektromágneses hullámok közvetítésével érintkeznek egymással. Angol, méhészek próbáltak meg először elekt­romágneses hullámokat a méhek rovarkártevői ellen felhasználni. A Kaposvári Városi Ttaiács V. B. művelődési osziáJya értesíti a kaposvári szülőket, hogy a tanköteles korú gyermekek (akik 1977. szeptember 1— 1978. augusztus 31. között születtek) az első osztályba beírása március 8-án 8-tól 17 óráig, valamint március 9-én R-tól 13 óráig lesz a körzetilei illetékes iskolákban A beiratkozási körzetekről az Iskolák adnak felvilágosítást. (335190) Lörincz L, László Jég hátán 28. — Semmi köze hoz­zá, hogy mit csiná­lok! — támadt föl benne az önérzet. — Jól van jól — fújt visszavonulót. — Elég \az hozzá, hogy megvan a te­herautó. — És ki ad magának te­herautót szekrényszállítás­ra? — kérdeztem hitetle­nül, miközben felcibáltam magamra az ingem. — A szovjet parancsnok­ság — mondta fölényesen. Azt hittem, rosszul hal­lak. — Kicsoda? — A szovjet parancsnok­ság — ismételte. , — Szekrényszállílásra? — A>rra. Elhülve bámultam rá. — Maga beszélt velük? Megingatta a fejét. — Hát akkor ki? — tört ki belőlem a türelmetlen­ség. — Ne kelljen már min­den szót kihúzni magából. Ha azt akarja, hogy segít­sek, ne titkolódzzék itt ne­kem ... Ki vele! Mivel ver­te át őket? — Rám nézett, gondter­helten. — Nem én... Hanem... — Hanem? — A Blaskovies András. Kerekre tágult a szemem a meglepetéstől. — Honnan ismeri maga Blaskovicsot? — Itt volt — mondta az öreg lakonikusan. — Mi a fenét keresett itt? Felém bökött az ujjával. — Téged. Kellemetlen érzésem tá­madt. Azt hittem egyszer- smindenkorra megszabadul­tam tőle. — Engem? Mi a fené­nek? Az öreg felhúzta a vál­lát. — Ez a ti dolgotok. Azt mond la, beszélni akar ve­led. Valami fontos ügyben. Itt ült egesz este és téged várt. Közben megitta más­fél liter boromat '... — Minek adott neki? — Hát valamivel csak meg kellett kínálnom, ha már mindenáron meg akart várni. Nem tudhattam, hogy reggel előtt nem esz haza a fene ... — Néni mondott vala­mit? — Hogy mit akar, arról nemi. Csak sok mindenről beszélgettünk. Többek kö­zött azokról az öreg búto­rokról is ... Maga mond ta, hogy szerez a szovjet pa­rancsnokságtól teherautót, sőt még embereket is ra­kodni. Van neki valami­lyen papírja. Képzeld csak, fél órára ment, csak át az oroszokhoz, de mire visz- szajött már el is volt in­tézve az egész. Tizenegyre jön a teherautó. — A maga dolga, hogy kikkel barátkozik — mond­tam mérgesen. — Azt szeretném, ha te is ott lennél... Hátha nem jönnék emberek, csak a te­herautó. Egymagámban nem tudom feltenni a pla­tóra a szekrényeket... Sóhajtottam. A délelöt- lömnek tehát lőttek. — Te. Mlinarik — szusz- szánt rám az öreg és fe- lémlesett a szeme sarkából — Azt mondta ez a Blas- kovics gyerek, hogy neked is van papírod ... — Milyen papírom? — kérdeztem mogorván pedig tudtam, hogy miről van szó. — Hát,.. amivel min­dent e] lehet intézni. Te, az csali benyúlt a hátsó zsebébe, válogatott egy ki­csit a papírok között, aztán megszerezte a teherautót. És azt is mondta, hogy ne­ked is van papírod. Állító­lag neked is adtak az oro­szok . — Téved a maga Blasko- vics barátja — mondtam rosszkedvűen. — Nekem nincs semilyen papírom, de nem is kell. Blaskovies is addig ugrál majd, amíg a sarkára nem lépnek ... Mintha nem is hallotta volna, amit mondok. — Csak azt nem értem, hogy ez a Blaskovies ho­gyan keveredett ilyen ko- maságba a ruszkikkal... Hát ha valaki burzsuj volt, ahogy ezek mondják, akikor az öreg Blaskovies az az volt. Hogy a rossebb ro- hassza ki a lelkét hóttában is... — Maga ismerte Blasko­vicsékat? — Ismertem hát. Habár nem idevalósiak voltak. Az öregnek malma volt a ha­tárban. Közigazgatásilag nem is ide tartozott, de mi­vel más malom nem volt a közelben, nem számítva Ruszicska ócska kis- vízi­malmát oda jártunk 1 őllet- ni... Szemét egy ganéem- ber volt. (Folytatjuk) Olyan kártevő rovarfajok ellen, amelyek a kaptárba hatolva a méheket pusztít­ják, nem lehet a közönséges rovarirtó szerekkel védekez­ni, hiszen ezek a méhekre is veszélyesek. A kutatók Készítette „elektromágneses csapdák” azonban a méhe­ket nem károsítják. Ezek a kártevők nőstényei által ki­bocsátott \ elektromágneses hullámokat utánozva oda­csalogatják a hímeket A nagy tömegben összegyűj­tött hímeket elpusztítják, s emiatt a következő évben — megtermékenyülés hiá­nyában — erősen csökken a kártevők száma. Az új rovarirtó módszer felbecsülhetetlen értéke az, hogy csak a célba vett ro­varfajta hat, és a környeze­tet nem károsítja. SZÖVETKEZETI GAZDASÁGI TÁRSULÁS jó kereseti lehetóséggeű, kaposvári munkahelyre — hősrigeleíé szakmunkasokai, — betanított munkásokat és — segédmunkásokat. Jelentkezés: Kaposvár, Dimitrov u. 66. Telefon: 14-419 (78704)

Next

/
Oldalképek
Tartalom