Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-04 / 29. szám
1 Kalapot omolnak az iigyfolok Kereskedelmi ellenőrzések Somogybán vevő és a cseles kereskedők r A nagyatádi Komfort Ipari Szövetkezet gépjármű- szervizébe érkezők először vele találkoznak, ö, Put its László, a hattagú szervizcsoport vezetője, a járművek átvevője. Sokan régi ismerősként, s a munkáját kiválóan elvégző embernek kijáró tisztelettel köszöntik. Az ötvenen túli, de ma is erőteljes ember valamikor az atádi halgazdaságnál dolgozott. Mai munkáját éppen olyan szeretettel végzi, mint ahogyan régi, nehéz fizikai tevékenységéről beszél. — Gépkocsirakódó voltam a halgazdaságnál, több mint két évtizeden keresztül. A Simon-gáíi és más tavaknál mázsaszám raktuk a hallal teli kosarakat, és szállítottuk az üzletekbe, boltokba. A sok emelgetéstől meghúsódatt a derekam, nem bírtam már tovább, könnyebb munka után kellett néznem. Így lettem kocsimosó, s azóta már csoportvezető. Az egykori halgazdasági munkás az eltelt tizenegy év tapasztalatai alapján a régi szakember fölkészültségével ismerteti miért és mennyire fontos, hogy az alvázmosást, az olajleeresztést, -tölést, a kocsimosást, -tisztítást, a korrózióvédelmet körültekintő gondossággal végezzék. — Amikor a kocsitulajdonos idejön, én köszönök Megérkezésünk után néhány nappal szóba elegyedtem vele. Mivel időm volt bőven a beszélgetésre, már csak azért is ott tébláboltam körülötte, hogy gyakoroljam magam az orosz beszédben. Először nem nagyon akart kötélnek állni, sandán rám bámult, és lehajtotta a fejét, mígnem aztán egyszer, teljesen váratlanul megeredt a szava. Földbe szúrta a lapátját, és rám kacsintott. — Hogy hívnák, fiú? — kérdezte, és mosolyra húzta a száját. — Mlinarik Zoltánnak — mondtam. összeráncolta a szemöldökét, ahogy az ismeretlen nevet ízlelgette. — Zoltán __Zoltán — prób álgatta a fogai között — Miféle név az? Ahogy, tudtam megmagyaráztam, hogy török eredetű, és alighanem a szultánból származik. Láthatóan tetszett neki az etimológia, mert elismerően bólogatott, és hosszú, kígyó- vonalban dolgozó tarsai felé hl tett. neki először. Amikor látja a tiszta kocsit, azt, hogy gondosan dolgoztunk, ő jön hozzám és társaimhoz megköszönni a munkánkat Ha elégedetten távoznak, máskor is hozzánk jönnek, ha kocsijuk garaciális felülvizsgálatát kell ellátni, vagy valamilyen műszaki hibát kijavítani. Laci bácsi szavaiból kitűnik: az alig több mint egy évtizedes munka végleg az ipari szövetkezethez kötötte. — Hogyan lehetne ez másként? Megbecsülnek, kaptam már kiváló jelvényt is — a halasoknál háromszoros kiváló voltam —, s itt vám a szerviznél autószerelőként a fiam, autó-villamossági szerelőként a vejem is. Két leányom viszont a város kenyérboltjában végzi a munkáját — mondja nem kis büszkeséggel. Nagyatádi. Egyike azoknak, akik mindenkor szívügyüknek tekintették szülőhelyük fejlődését Ma is ott él Henézen abban a családi házban, amelyet gazdasági cseléd szüleitől örökölt. Ezt 1931-ben, a születésekor építették. Nem véletlen, hogy a henézni városrész Ady Endre utcájában lakók őt választották tanácstagjuknak, amikor megkapták a városi rangot. — Ha az elmúlt évek során dolgozni kellett a városért, szívesen mentem. — Közöttünk is vannak törökök — mondta. — Krímiek, és másfajta tatárok... Azonkívül kalmükök is vannak. Odahaza egyszer udvaroltam egy kalmük lánynak. Tudod ... — aztán csak legyintett és abbahagyta. Sok mindent szerettem volna kérdezni tőle, „odaátról”, de valahogyan nem mertem. Féltem tőle, hogy az első érdeklődő szóra felkapja a géppisztolyát, és talán keresztül is lő vele. Pedig nagyon érdekelt, hogy valóban csajkából evett-e, és hogy a lányok arrafelé tényleg közösek-e ... — És az atyecsesztvód? Ezt persze nem értettem. Ostoba képet vághattam, mer kézzel-lábbal magyarázni kezdte, hogy csak arra kíváncsi, hogyan hívták az apámat. — Sándornak — mondtam, — Mlinarik Sándornak ... Erre megkísérelte, hogy atyecsesztvót szerkesszen nekem, de rövid próbálkozás után feladta. Nevetve legyintett, és kiköpött a sárba. Amikor elkezdődött az út, a járda alapozása az Ady utcában, az árkokat nekik kellett kiásniuk, megszervezte a munkát, s hogy minél többen kövessék, elsőnek ő ragadott szerszámot, így készült el a betonjárda az út két oldalán, tavaly pedig a kövesút. Vránics Gyula, a szerviz vezetője a munkatársak, az ügyfelek véleményét tolmácsolva ezt mondta róla: — Szorgalmas, tisztességes munkásember, aki a becsülettel elvégzett munkában leli az örömét, s erre nevel, ösztönöz másokat is. Szervizünk tekintélye erősödött, amióta nálunk van. Amikor Nagyatád a városszépítésben, fejlesztésben elért eredményéért decemberben megkapta a Hild- érmet, az ünnepségre Putics Lászlót is meghívták. Ott nyújtották át neki a Hild János-emléklapot, korábban pedig megkapta a kiváló társadalmi kitüntetést. Mindkét elismerést azok vehették át, akik városuk, a közösség gazdagítása érdekében sok évi önzetlen munkájukkal méltónak bizonyultak erre. A munkatársaktól, az ismerősöktől, választóitól kapott sok jókívánság bizonyította: Laci bácsi közéjük tartozik. — Furcsa neveitek vannak — mondta. — Akárcsak a kalmüköknek. Amikor azzal a lánnyal jártam sokáig nem tudtam megjegyezni a nevét. Szép lány volt, de buta neve volt... Régesrégen elfelejtettem. Aztán minden átmenet nélkül káromkodni kezdett. — Tudod, hogy börtönben ültem, Szultán? A vörösök becsuktak, és másfél. évig ültem, és ha a németek nem szabadítanak ki, még mindig ülnék... Tolvajnak neveztek, engem .. . ENGEM ! Érted, Szultán ? Hát nem az van minden könyvben ,hogy minden közös... Mi? Akkor hát minden közös, az enyém is! A rohadt, szemét anyjukat! Óvakodtam közbeszólni. Amikor egy-egy mondat után megállt, bólintottam, mintha egyetértenék vele. — Össze-vissza vertek a börtönben. Most aztán megfizetek nekik! Ha visszamegyünk, megkeresem őket, és megkérdezem, hogy tolvaj volt-e Vologya Kravcsuk .. ! Aztán hirtelen, úgy ahogy jött, elszállt a düh az arcáról, és határtalan kétségbeesés foglalta el a helyét. — Mind annyiunkat agyonlőnek — mondta. — Lepuffan tanak, mint a kutyát. Csak partizánok kezébe ne kerüljek ... Már csak hat hónapom lett volna hátra! A fogát csikorgatta, és olyan vadul nézett rám, hogy A megkárosított Kilenc nagyobb vizsgálatot tartott tavaly Somogybán a megyei kereskedeimi felügyelőseg. Összesen 9011 helyet látogattak meg az ellenőrök, kétszázöt esetben kellett eljárást indítaniuk, és 380 ezer forint lett a kiszabott bírságok összege. A legsúlyosabb, illetve a legáltalánosabb szabályszegesek sorrendje: 92 esetben megkárosították a vásárlókat, tizennégyszer fordult elő árdrágítás és huszonkét- szer akadályozták az árel- lenórzésc a kereskedők, illetve a vendéglátóhelyek alkalmazottai. Ez utóbbi szabálysértésre különösen haragszanak az ellenőrök, mert az a furcsa helyzet állt elő, hogy néhány helyen ezzel a kisebb vétséggel lepleznek nagyobb stikliket. Tulajdonképpen kiskapunak használják ezt a lehetőséget, ugyanis a súlyosabb bűnöket három esetben elbocsátással „jutalmazzák”, ám az árellenőrzés lehetetlenné tétele miatt akárhányszor is lehet bírságot fizetni, s ez úgy tetszik megéri egyeseknek. Az apróbb bajoktól eltekintve rendben találtak mindenütt mindent az ellenőrzést végzők a használt személyautók értékesítését, az utazási irodák tevékenységét, és a tüzelőanyag-ellátást ellenőrző vizsgálódásaik során. Bár az utazási irodák esetében a vizsgálatkor besodródott a „hálóba” egy több mint háromszáz forintot túlszámo’ó üzletvezető; a lelle Becsaii csárda főnöke, valamint egy siotouros alkalmazott, aki saját zsebre, szerződés nélkül „fekete” szállásokra közvetített ki fizetővendég-szobát keresőket De ezek a „fölfedezések” a vizsgálat alapvető célján kívül estek, véletlenül bukkantak rájuk az ellenőrök. Az alapvető élelmiszerek értékesítéséről annak idején részletes elemzést adtunk lapunkban. Ehhez hasonlóan érzékeny területet nézitek meg a felügyelőség emberei, amikor a magánlakás-építéshez szükséges anyagok beszerzésének körülményeiről készítettek elemzést. Részletezés nélkül csak any- nyit: rengeteg bajt és visz- szaélést tártak föl, s még ezeknél is több az, amiről csak sejtelmük volt. de elegendő bizonyíték híján nem tudtak hathatósan intézkedni. A csúszópénzek vándorújáról például vannak isősszeszúkült a torkom ijedtemben. Persze esze ágában sem volt, hogy egy ujjal is hozzámérjen. Megragadta lapátja - nyelét es úgy szorította, hogy belefehéredett a keze. Aztán csak dolgozott megszállottan és többé egy szót sem lehetett kihúzni belőle. A másik, akivel megismerkedtem, Dzsangar volt, a kalmük. Az első órák nehézségei után sokkal könnyebben megértettem, mint a többieket, hiszen neki sem volt anyanyelve az orosz. A hopogkerasztes karszalagot viselő kalmük, Dzsingisz kán birodalmáról álmodott és arról, hogy a Szovjetunió ösz- szeomlása után újból visszakapják a németektől Ukrajna pusztaságait, ahol az ukránok kolhozokat szerveztek és feltörték a legelőket. Vállra kapta géppisztolyát és barátságosan oldalba vert. — Hej, Szultán, azok lesznek ám majd a szép idők! Szétromboljuk a kolhozokat, de még a városaikat is . . . Nem látsz mást, mint birkát, lovakat és szarvasmarhát a Don és Kubán vidékén ... Csak ezek az átkozott kozákok ne lennének! Pusztulnának el egytől, egyig! Néhány nappal kés&jto lassan és alattomosan megeredt az eső. Lövészárkaink és erődítményeink megteltek esővízzel s a feltámadó hideg szél a csontunkig hatolt. (Tolytojfak) méreteik, de tanúskodni hajlandó informátoruk nincsen. Az idegenforgalmi főszezon átfogó vizsgálata is hozott egy sor szomorú tapasztalatot. 243 kereskedelmi és vendegiátóegységben 95 felelősségre vonás született, 151 ezer forint bírságot szabtak ki. A legszembetűnőbb talán Papp Ákos, az alsóbélatelepi Vadásztanya vendéglő szerződéses üzemeltetője volt, aki még egy 1982-ben kiszabott ötezer forintos bírsággal is „lóg de 1983-ban újabb nyolcezer forintos büntetést szerzett. Árdrágítás, árellenőrzés akadályozása és gazdálkodási kótelezettseg megszegése miatt szól jogerős ha iái ozat ellen. A magánkereskedők létszáma ugrásszerűen megnövekedett. Ok is az egyik cél- vizsgálat részvevői lettek. Sok bajuk volt az ellenőrökkel, de nem találtak általánosítható példákat a felügyelőség emberei. Sokféle apróbb-nagyobb szabályszegést fedeztek föl, ám ezek többségét inkább a tudatlanság, mintsem a szándékosság okozta. A legtöbb magánkereskedőt figyelmeztették, hogy ismerkedjen Óvodába megy a gyerek. Óriási esemény ez a család és az ő életében. Ettől a perctől kerül a kicsi az első közösségbe. Büszkén hozzuk haza este, amikor az óvó néni arról számol be, hogy micsoda szép napocskát rajzolt ma szemünkfénye. A dicséretek mellett persze az elmarasztalásokból is kijut: állandóan rángatja lánypajtásainak a haját vagy ösz- szesározza a terem szép futószőnyegét. Ezeket azonban mindennapi csíny tevéseknek érezzük, és mosolygunk rajtuk. Hitetlenkedve hallgatjuk azonban, ha az első hét man azzal hív télre ben- nünkent a kicsoportot vezető óvónő: a maguk gyermeke nem tud rágni. Vagy: úgy elfáradt a mai sétánál, hogy az első utcasarkon le akart ülni a járdaszélre Vincze Tibornét, a megyei tanács művelődési osztályának óvodaügyekkel foglalkozó főelőadóját arról kérdeztem, valósak lehetnek-e ezek a panaszok. — Sajnos, sok a negatív tapasztalat az óvodába kerülő gyerekekről. Megváltozik a gyerekek szokásrendszere. Pontos időben kezdődik a foglalkozás, az étkezés, az alvás, a játék. Ez nem egyszerűen szoktatási probléma. Az otthonról hozott — a három év alatt elért — fizikai képességek, beszédkészség, manuális megoldási képesség, gondolkodási szint a gyermekek többségénél jóval alacsonyabb az óvodai igényeknél. A rágást említette. Sok kicsi most találkozik először a mindennapi főtt étellel. Eddig jobbára sok pepes, megvásárolható ételből, főzelékből állt az ebédje. A fejletlen rágóízületek nem tudnak megfelelni a tizenöt-húsz perces rágásnak. Csak turkálnak a gyerekek, a kosztra panaszkodnak. A másik gond: edzettségük hiánya. Gyenge izomzatúk, csontrendszerük mozgáshiányra enged következtetni. Ez persze nem álmeg az érvényes rendelkezésekkel. Az idén sem lesz kevesebb az ellenőrök feladata. Csak néhány a vizsgálandó témák közül: árellenőrzés a harmad- és a negyedosztályú helyeken, újra a magán- építés anyagellátása, a zöldség- es gyümölcskereskedelem átfogó vizsgálata, a Ba- laton-part elő- és utószezoni helyzete,' Barcs és a város- környék részletes elemzése. Az idén sem titok tehát, hogy hol és kik várhatnak „vendéget'’ a felügyelőségről — persze nem fogják bejelenteni előre, hogy melyik napon hány órakor mennek vizsgálódni, de ha megtennék sem sokat segítene ez azokon, akiknek vaj van a fején. Ugyanis aki tartósan berendezkedik az ügyeskedésre. az vétkeit nem tudja néhány óra alatt elkendőzni. így csupán remélik a felügyelőségen, hogy az idén az 1983-ban gyűjtötteknél jobb tapasztalataik lesznek. A tavalyi év mérlege ugyanis felemás: kevesebb volt a szabályszeg ő, de egyre nagyobb visszaéléseket fedeztek föl. talános, de gyakran például a legkisebb szélfúvás is eleg, maris náthásak, köhögnek, fáj a torkuk. — Vajon ez csak a lakótelepi gyerekeknél jelentkezik? — Korántsem. Nemrégiben beszélgettem a cseri városrész óvónőivel. Ugyanezt panaszolták, pedig ott családi házakban laknak a gyerekek, nagyobb lehetőségük van futkosásra, játékra a gyepen, a szabadban. A baj forrása ugyanaz. A hétvegek programja a kirándulás helyett a tévézés, az otthoni lődörgés. Ha valaki mégis elszánja magát, legtöbbször kocsiba ülteti a gyereket. Ritka eset, hogy busszal vagy vonattal vigyék a kicsit a nagyihoz; a nyáti szünetben is inkább a mami jön hozzájuk, minthogy a gyerek töltené ideális falusi környezetben a nyaralást. Ettől kezdve aztán a gyerekek is megkívánják a kényelmet. Nagyon sokat jelent a szülők példája. — Mit javasol tehát? — Sok sétát, játékot, kirándulást. A kirándulás pedig ne a boltba menést jelentse, hanem a folyóparti, erdei sétát. A helyi járattal ki lehef jutni Töröcskére vagy a desedai tóhoz. Változatos étrendet, sok-sok otthoni mesét, beszélgetést. Legyen türelmük a szülőknek válaszolni is; beszéltessék a gyerekeket! Ahhoz, hogy valamikor edzett, okos, szellemes felnőtté érjen a gyermek, az alap építését már most el kell kezdeni. A megyei óvodai főelőadó szavai szigorúan hangzanak. De a munkába sietve minden reggel tapasztalhatjuk: mint a kashoz a méhek, úgy rajzanak az óvodához az utók. Apukák segítik kiszállni a csöppségeket, s még a könnyű tornazsákot is maguk viszik be a gyerek helyett. Az út persze nemcsak eddig tart. Az autókényelem őket is továbbviszi ... Békés József A SOMOGY MEGYEI PATYOLAT VÁLLALAT az 1984 85-ös tanévbe« textiltisztító szakmába ismét várja a S osztályt végzett éz érettségizett fiatalok jelentkezését Képzés az 512. sz. Szakmunkásképző Intézetben. Vidékiek részére az intézet kollégiumot Wztooft. Jelentkezés a szokásos módon az iskolában. (780305 Szalai László Loririez L* László hátán Csöppségeink szuperkényelemben
