Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-29 / 50. szám
Háttérüzem előtérből Az út nemsokára megépül Az üvegfalú, modern szerelőcsarnokban olaj- és füs*szag, a vasmunka pengő-csengő hangjai. A csarnok egyik felében a legnehezebb tereppel is könnyen birkózó lánctalpasok izekre szedve születnek ismét újjá, másik felében szokatlan formájú szerkezetek épülnek, és ott hátul elmés gépmonstrumok vágják vagy hajlítják a centis vasat. Szikrát hányó, olajszagú világ. Az út végén, ahol nincs már semmi. Mert Németh Béla, az üzem vezetője így igazított útba telefonon, merre kell menni Boglárlel lén, míg megtalálom az üzemet. „.. a kenyérgyár melletti úton egyenesen mindaddig, amíg tart az út, ahol már nincs semmi — látszik a víztorony is —, ott az üzem. De az út már épfii...” Az épület homlokfalán szerény tábla: a Dél-somogyi Állami Gazdaság gép- fceme. Es még egy tábla, amelyik nem kerülheti el Az üzem vezetőjével az itt folyó tevékenységről beszélünk. — Az országban a szentesin kívül a mi üzemünk feladata a lánctalpas és nehéz földmunkagépek és erőgépeik javítása. Így joggal ' mondható, hogy ez a szolgáltatásunk a fél országra kiterjed. Ehhez kapcsolódóan ' hozzánk tartozik a nehézgépek szállítása, a lakatosipari szerkezetek gyártása, és kisebb mértekben, főként dolgozóink részére, építünk is. Például egy nyolclakásos és három hatlakásos társasházat építettünk nekik. — Az átszervezés óta változott-e a profilszerkezet? — Igen, és erre nem csupán a szervezeti, hanem a piaci változások is késztették az üzemet Az elmúlt két évben egyre inkább előtérbe kerül a gyártó tevékenység fejlesztése. Például pótkocsi-fődarabokat gyártunk az Agroker-nek gyártáshoz szükséges különféle szerkezetek előállításában. Ez az együttműködés tavaly körülbelül tizenötmillió forint értékű volt Most csaknem befejeződtek a tárgyalások arról, hogy az exportra kerülő motorvonatok alvázgyártásá- ha is bekapcsolódunk. Hasonló tárgyalások folynak a veszprémi szénbányával is bányabiztonsági berendezések gyártáséra. Ahogy Németh Béla mondta, háttérüzemüknek közvetlen exportja nincs, viszont hasznos és fontos szerepet töltetűnek be abban, hogy a nagyüzemek, a nagy cégek gazdaságos és jövedelmező exporttevéar érkező figyelmét: BÜzem 1982. „Ahol nincs már semmi” Boglárléüen, ott kezdődik a Dél-somogyi Állami Gazdaság olyan melléküzemága, amely ennek a sajátosan sokarcú mezőgazdasági nagyüzemnek eddig is fontos pillére volt, és nem kevésbé ígéretes a holnapja sem. A tényékhez tartozik, hogy ez a telep valójában „örökség”, az akkori talajjavító vállalat része volt mindaddig, míg 1980-ban mint dél-dunántúli meliorációs főmérnökség a gazdasághoz nem kerültek. — 1980 óta körülbelül húszmillió forintot fordított a gazdaság ennek az üzemnek a fejlesztésére — mondta Németh Béla. — Nagyobb összeget, ment amekkorában részesültünk ezt megelőzően fennállásunk óta. — A befektetésnek bizonyára alapos indoka volt. — Mi igyekeztünk mindent megtenni, ami kötelességünk és ami az érdekűnk is. A gépüzem vezetője eny- nyit mond. Nekem meg eszembe jut, hogy amikor alig egy évvel ezelőtt a gazdaság elnyerte a kiváló címet, a beszámolóban az eredményeket teremtő növénytermesztési és állattenyésztési ágazatok mellett ott szerepelt az élelmiszer-feldolgozás és az ipari tevékenység is. Méghozzá nem is elenyésző módon hozzájárulva a nem eppen kedvező körülmények kö- ■ött gazdálkodó mezőgazdasági üzem sikereihez. Ez a székhelytől távol eső gép- fizem tavaly kilencvenmil- lio forint értékű terméket állított elő, és gazdasági (vállalati) szinten tízmillió forint nyereséget ért el. Mindkettőben valamivel '"■>bet, mint egy évvel komintegy tizenkétmillió forintért. Másrészt meg olyan feladatokat vállalunk, amelyeknek elvégzéséért úgy szoktak nevezni, hogy a nagyüzem háttérüzame. Egy kép kerül elém kék színű, szép vasúti szerelvényről. Görögországba készüli — A budapesti Ganz- gyárral kooperációs kapcsolatban vagyunk a vagonkenységet folytathassanak. Mert ami nem kifizetődő a Ganznak, az egy ilyen százharminc-száznegyven személyt fogta íkoztató üzemben gazdaságosan előállítható. Járjuk a műhelyt, fiatal és idősebb embereknek köszönünk jó napot. Még az iroda csendjében mondta Németh Béla, hogy a növekvő feladatokhoz több szakember kellene, lakatosok, forgácsoló szakmunkások, géplakatosok. 1980 óta céltudatos ipari tanulóképzést folytatnak a fonyó- di szakmunkásképzővel együttműködve, de a mai feladatokhoz az igény enné! is nagyobb. Bar korábban kezdtük volna meg! — tette hozzá. Mert aki itt végez, az többnyire marad is, hiszen a munkakörülmények jók, s nem utolsó szempont, hogy a múlt évi ötvenhat- ötvenhét ezer után az idén hatvanezer forintos átlagbért szeretnének elérni. Es aki még többet vállal, az előtt nincs akadály. — A gazdaságon belül nálunk alakultak meg az első gazdasági munkaközösségek — jegyezte meg az üzemvezető. — A tapasztalat? Kétségtelenül kedvező. A dolgozóknak lehetőségük van többletmunkával többletjövedelemhez jutni. A feladatot mi adjuk ki, és természetesen biztosítjuk, hogy a gmk-s munkát ne lehessen „összekeverni” a napi kötelező feladattal. A második félévtől ezek az újfajta tevékenységek, az üzemnek mintegy három és fél, négymillió forint termelési értéket hozták. A telepen talán mementóként állnak még azok a műanyag palás fészerek, ahol hajdan hófúvásban, fagyban és kánikulában javították a nehézgépeket. A korszerű, új csarnok alig több mint egy éve készült eh És már épül az út, az alapokat részben lerakták. Az út végén pedig ott az üzem. Vörös Márta Ne játsszunk a tűzzel MAI [ KOMMENTÁRUNK Január végén kigyulladt Kovács Lajos nagybajomi lakos sszemélygépkocija, s 10 ezer forint kár keletkezett benne. Ám a tüzet csaknem egy hónappal később, most februárban jelentette be, amikor a biztosítónál a kár fizetése körül gondok mutatkoztak. A tűzrendészen hatóságok a keletkezési okot, a felelőst ennyi idő után szinte képtelenek megállapítani. Nem ez az egyetlen példa, hogy a károsultak a keletkezett tüzet nem azonnal, hanem napokkal később — vagy mint e példa mutatja — csaknem egy hónap múlva jelentik. Sokféle következtetés levonható abból, miért mulasztották el a kötelező bejelentést. Előfordul ugyan, hogy jó szándékú emberek fölöslegesen riadóztatják tűzoltóinkat, s amikor a helyszínre érnek, kiderül: vaklárma az egész, nem volt tűz, csupán a lakásból vagy az épületből sűrűn ömlő füst tévesztette meg a telefonálót. Volt azonban olyan eset is, hogy a kiérkezett tűzoltókkal azt közölték: már megfékezték a tüzet, nincs szükség beavatkozásukra. Ám kiderült, hogy a hamu, a pernye alatt még izzóit a parázs, s ha nem lépnek közbe szakszerűen, a tűz hamarosan ismét lángra kap, és komoly károk keletkeznek. A bejelentés azért szükséges, hogy a tüzet kiváltó okok tanulságait elemezhessék, s igy a hasonló esetek megelőzésére megfelelő intézkedéseket tehessenek. Különösen fontos abban az esetben, ha biztosított vagyontárgyról van szó, amelynek megtérítését később az Állami Biztosítótól kérik. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a tűzrendészen hatóságok igazolják, hogy nem gondatlanságról, esetleg szándékos gyújtogatásról van szó. A késedelmes kárbejelentők esetleg nemcsak azzal okoznak maguknak jelentős anyagi veszteséget, hogy így — a keletkezési okok kivizs- gálhatatlansága miatt — nem kapják meg a biztosítótól a keletkezett kár ellenértékét. A késedelmes tűzbejelentés a múlt évben azt is előidézte, hogy a kár egyes esetekben több tízezer forinttal nagyobb volt, mint ha időben jelzik. Akadtak ugyanis olyanok, akik arra gondoltak, ők is megbirkóznak a tűzzel, s csak akkor riasztották a tűz- oltókat, amikor a lángok már megfékezhetetlenek voltak. Mindez figyelmeztessen mindenkit arra: akár saját otthonában, akár pedig munkahelyén keletkezik tűz, haladéktalanul értesítse a hatóságokat, ők a lángok elfojtása után a keletkezési ok vizsgálatát majd azonnal megkezdik. St I* Magyar-jugoszláv kapcsolatok A magyar—jugoszláv gazdasági együttműködésről adott interjút Dienes Béla, a belgrádi magyar kereskedelmi képviselet vezetője az MTI tudósítójának, Kopreda Dezsőnek. K. : — Miként jellemezné a magyar—jugoszláv gazdasági kapcsolatok alakulását? V.: — A hosszabb ideje eredményesen alakuló gazdasági együttműködés elválaszthatatlan a Magyarország és Jugoszlávia közötti jó politikai, államközi kapcsolatoktól, az élet egyéb területein is sikeresen fejlődő viszonytól. Tartalmi gazdagodása. volumenének folyamatos bővülése alapvetően tehat nem csupán kereskedelmi kérdés, hanem politikai - lag jól megalapozott, tartós, kölcsönös gazdasági érdekek kifejeződése. A gazdasági kapcsolatok minden területén folyamatos a fejlődés. K.: — Hogyan mutatkozik meg ez a fejlődés a számok tükrében ? V. : — A forgalom növekedésének nagy lendületet adott a konvertibilis elszámolásra történt áttérés. 1976—1980 között az előző ötéves időszakhoz viszonyítva az áru- és szolgáltatásforgalam megkétszereződött és értéke 2,1 milliárd dollárt tett ki. Terveink, az -aláírt megállapodások további jelentős növekedést irányoznak elő az 1981—1985-ös évekre is. Az 1983-ban elért növekedés háromszázalékos volt 1982-höz képest, s az idei előirányzat további hatszázalékos előrelépés. Jugoszláviába irányuló exportunk értéke tavaly 298,8 millió dollár volt, importunké pedig 287,7 millió dollár. Az idei év előirányzata : az export 5 százalékos növelése, 359,5 millió dollár érték elérése, az import 8 százalékos növelése, 359 millió dollár érték. Kereskedelmi forgalmunk szerint az idén összesen 719 millió dollár értéket ért el, szemben a múlt év 644 müláó dolláros szintjével. TELEPESEK Áz aprófalut választották S omogy aprófalvas megye. A kétszázhar- máncot község felében ötszáznál, egyötödében pedig háromszáznál is kevesebben élnek. Patcán, Kárán száz lakost sem találtak az összeírok. Míg a városok lakoslétszáma két népszámlálás között huszonkét százalékkal nőtt, a községeké nyolc — ezen belül a torpefalvaké tizennégy — százalékkal csőikként. Sokszor, sók helyen' leírták már, hogy a népesség- változás mértéke különböző ; az elnéptelenedési folyamat bizonyos zselici és belső-somogyi aprófalvakat tekintve ötven-, sőt hetvenszázalékos. A csökkenés oka elsősorban az elköltözés. Az agglomerációban — városkörnyéken — élők közelebb húzódnak a városhoz, vagy he is települnek azokba az utcákba, melyeket hasonló elhatározásra jutott sorstársaik kezdtek kialakítani. Az okok között ott leljük a foglalkozási lehetőségek csökkenését, a magasabb szakképzettség megszerzésének vágyát, a bejáró életmód felszámolásának igényét is. Igaz az is, amit Enyedi György Falvaink sorsa című könyvében igy fogalmazott meg: »... kevésbé érthető, hogy a településfejlesztés városok esetében állami feladat, a falvak esetében azonban magánügynek tűnik.’’ A megoldás legfőbb módja — a napokban S. Hegedűs Lászlónak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának gondolatait olvastam erről — az, hogy növelni kell a kis- és nagyközségek, városok tanácsainak önállóságát, és ehhez megfelelően gyarapítani kell anyagi alapjaikat. Ütőn vagyunk afelé, hogy ismét tényezőként kezeljük az aprófalvakat is. Az új településfejlesztési koncepcióról készülő törvény az előkészítés stádiumában van. A törvényjavaslatot társadalmi vitára fogják bocsátani. Ügy gondolom, nem lesz ez idegen az eddig vallottaktól, hiszen korábban is az volt a cél, hogy a varos és a falu lakosságának életkörülményei közeledjenek. De: még inkább gyorsítani kellene a folyamatot, amíg van kiért, kinek ... Tény, hogy — főként a törpeíalvak lakossága — elöregedett. Sarudi Csabának, a Somogy megyei Tanács el- nókhely ell esettek egy tavalyi, a Népszabadságban napvilágot látott cikkét olvasva bukkantam e nem éppen tanulság nélküli sorokra: „Figyelemre méltó, hogy a somogyi aprófalvakban a hatvanévesnél idősebb emberek aránya elérte a huszonkét százalékot, a ktészáznál kevesebb lakosú településeken viszont már a harminc százalékot is meghaladta. Akad néhány olyan kisközségünk, ahol a lakosság hatvan—hetven százaléka idős korú." Fölfigyeltem az utóbbi két évben egy olyan jelenségre, melyet még nem mért meg sem a szociológia, sem a statisztika. Bár nem hiszem, hogy falujövőt fordító jelentősége volna, de tény, hogy — főként az agglomerációban tapaíztalható — új lakosok jelentek meg az apró- falvakban. Magamban telepeseknek nevezem őket. Kétségkívül nem olyan széles réteg egyelőre, hogy reflektorfényt igényelne. Kik költöznek ma aprófa- iuba? Azt hiszem, lehet kategóriákban gondolkodni. A réteg első csoportját azok alkotják, akik valamilyen tragédiát éltek át, s ha személyiségét nem is, de lakóhely®*! — esetenként a nők üj — nervet cserélhettek. Nem egy közülük nagyobb településről költözött — menekült — aprófaluba. Találkoztam a rossz családi élet miatt a férjét fejszével agyoncsapó asszonnyal éppúgy, mint más megyéből somogyi aprófalutoa áttelepült, leszázalékolt rendőrrel, akit megszórtak. Gyermekgyilkos apához is elvetett egyszer a sors. Beszélgettem egykor magas beosztású, de idegösszeomlás után aprófalut választó emberrel is. A másik csoport a városból kiköltözőké. Kispénzű nyugdíjasok, orvosi javas- latna falura települő betegek, lakásigényeiket ideiglenesen öreg, aprófalusi ház vásárlásával megoldó fiatalok ők. A harmadik rétegszeletet azok alkotják, akik messze vidékről jöttek, munkaalkalmat keresve és találva Somogybán. A Nyírség homokjáról — felhagyva a Pestre ingázással — települtek Büssűbe, Mezócsokanyára és más falvakba, olykor tlbb tucatnyian. A negyedik csoportba azokat sorolom, akik külföldről tértek haza, vagy mert a honvágy erősebbnek bizonyait a kaâaode&sagnâ, vagy amiatt, hogy nem találták meg számításukat. Olykor idegen nyelvű feleségüket, férjükéit is magukkal hozzák. Nadaloson, Bakházán, So- mogydöröcsken stb. is találkozik ilyenekkel a megyét járó ember. Mit várhat tőlük a falu? Annyit általában nem, amennyit ők vártak a falutól. (A búvóhelyet keresők, a kétes egzisztenciák, a gyors meggazdagodásra vágyók, a romantikát hajszolok legalábbis kevesebbet a reméltnél.) A ref-esek, a bűnelkövetők a hanyatló falusi térségek visszafejlődését inkább gyorsítják, mint késleltetik: nem integrálódnak, sőt riasztják — olykor elköltözésre késztetik — az őslakosokat. A messzi vidékekről somogyi aprófalvakba költöző munkás- emberek, ha nem is dinamizálhatnak egy-egy települést, erősíthetik azt! Olyanokkal, akik a falu szellemi arculatán is módosíthatnának, csak ritkán találkoztam. Az azonban bizonyos, hogy előbb- utóibb oda keH figyelnünk a telepes jelenségre! Leskó László SOMOGYI NÉPLAP
