Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-15 / 38. szám
Rádliónapló A BETŰRŐL i- Kapcsolódik Pálos Zsuzsa gondjaihoz egyik telefonálónk is. Kovács Péter kérdezte Budapestről: — Meg- érthetők-e az alsós tankönyvek? A 3. osztályos olvasókönyv tudományos szövegei neheaek — mondta Kovács Péter. — A betűt ismerik, de a tartalmat nem. Ehhez kapcsolódik a másik kérdés: Vajon nem pedagógiai maximalizmus emel-e mesterséges gátakat a gyermekek elé? — A 3.-os olvasókönyvről nekünk is az a véleményünk, hogy bár kitűnő szakemberek készítették és nagyon színvonalas, sok benne a nehéz szöveg. Ezért átdolgozták a harmadikos olvasókönyvet, jövő ősztől ebből tanulhatnak a gyerekek. — Tanulságos a pedagógiai maximalizmus kérdése is. Bizonyos, hogy van ilyen, és bizonyos, hogy vannak olyan tanárok, akik túl magas követelményeket támasztanak. Az sem vitatható, hogy kicsit feszített a tempó egyes osztályokban, de általában nem hiszem. hogy a maxima- lizmus lenne a jellemző. Nem ez a fő gát, a fő veszély. Nem hiszem, hogy a színvonal és a követelmények lejjebb szállításával kellene tovább haladnunk. — Ebből a szempontból mit mondhatunk erről a mostani, ún. szóképes vagy globális olvasástanítási módszerről ? Egyetlen módszer üdvözítő-e ? — Egyéni! véleményemet mondom. A szóképes módszer, úgy látszik, hogy korszerű, új és izgalmas; valószínűleg jó eredményt fog hozni. Ez azonban nem száz százalékig biztos. Az sem bizonyos, hogy minden esetben minden pedagógus jól tudja alkalmazni. Távlatban valószínűleg itt is az alternativ módszereket kell beengednünk az iskolába. Többfajta módszerrel lehet tanítani az alsó osztályokban is. A követelményeket kell egységesen meghatároznunk. A mostani kísérletek arra irányulnak, hogy más módszereket is kidolgozzunk, amelyeket párhuzamosan be lehet vezetni. — Ellentmondást érzek. Azt mondtuk, hogy távlatokban többfajta módszert. De hát volt egy korábbi módszer, amellyel generációk tanultak meg olvasni. Most végül is egy módszer van, ezt vezették be az első osztályokban. — Igen. Erre mondom, hogy néhány év múlva megpróbálunk több módszert egymás mellett alkalmazni.. — Nem lehetett volna meghagyni a régebbi módszereket is? — Ez Waterloo-kérdés, nem? Mi történt volna, ha Napoleon győz Watérloo-nál? — Elképzelhető, hogy vannak pedagógusok, akik jobban húznak a korábbi módszerhez, és jobb eredményeket érnek ei vele ... — Egyetértek. Az oktatás- irányítás néhány évvel ezelőtt.) elképzelése egységes, mindenkire kötelező, teljesen egyforma tanrend volt Az alsó tagozatban is lehet többfajta módszert alkalmazni, de nagyon pontosan meg kell határozni, hogy melyeket, mert soha vissza nem térő alkalom a gyerekek megtanítása. Most érkezünk eä ahhoz a felismeréshez, hogy az egyenrangú módszereket versenyeztethetjük. — Azt hiszem, szerencsés lenne a szülőket is tájékoztatni, ha már egységes módszer van, ennek a lényegéről. Az a tapasztalatom, hogy keveset tudnak róla, és ebből egy sor félreértés származik. — Egyetértek. A szülőket sokkal jobban be kell vonni az iskola munkájába. A szülőket, a gyerekeket és a környezetet is. De van ennek egy másik oldala is. Magamról tudom, a szülők sok mindent másképp tanultak, mint ahogy a mai gyerekek. Nem mindenben fogják megérteni, hogy mit és hogyan akarunk tanítani. — Nem akarok cinikus lenni, de egy pedagógusmondás szerint rengeteg módszerrel tanították írni, olvasni a gyerekeket, és mindenki megtanult Most éppen az a gondunk, hogy nem mindenki tanult meg. A másik, hogy előreláthatóan ezután sem fog mindenki könnyedén megtanulni írni, olvasni. —Fontos, hogy témánknál, a betűnél maradjunk. Amit ezután más oldalról — és részletesebben is — firtatunk, az analfabétizmus, illetve alfabetizálás, az bennünket a betűhöz való jog szempontjából is érdekel. Hiánya ugyanis hátrányos helyzetet okoz, nehézséget a kultúra elsajátításában, az iskola folytatásában. Végső soron a- társadalom életében vezet zavarókhoz ... (Folytatjuk.) Középdöntőinél tart az állampolgári vetélkedő Már középdöntőinél tart a „Hazám állampolgára vagyok” vetélkedő, amelyet a múlt év szeptemberében hirdetett meg — több más szervvel, intézménnyel karöltve — a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. A játékra, amelynek legfőbb célja, hogy fokozza a fiatalok érdeklődését a közélet, a politika, az állampolgári ismeretek iránt, az országból összesen 545 csapat jelentkezett A versenyt három kategóriában bonyolítják le, külön mérik össze tudásukat, felkészültségüket a gimnáziumi, a szakközépiskolái, valamint a szakmunkásképző intézeti tanulók. A • kiírók szándéka az volt, hogy céljukat ne a hagyományos módon érjék el, a feladatok tehát elsősorban ne a lexikális ismeretekre alapozódjanak, hanem inkább a gyakorlati alkalmazás képességét tegyék próbárá. A vetélkedő lebonyolításában meghatározó szerepet juttattak a számítógépeknek. A csapatok teljesítményeit adatlapokon rögzítették, s így bármikor visszaperget- hetők a lezajlott események, tisztázhatók az értékelés körüli esetleges bonyodalmak. A középdöntők márciusban fejeződnek be, a finálé pedig áprilisban, Veszprémben lesz. A legjobbak külföldi jutalomutazáson vesznek részt, a helyezettek pedig értékes tárgyakat vehetnek majd át. A műit emlékei Két éve, hogy Meszteg- nyőn honismereti gyűjtemény létesült. A múlt írásos és tárgyi emlékeit Kö- vesdi Tiborné irányításával nemcsak az iskola tanulói, hanem a község idős emberei is gyűjtötték. Tavaszra tovább bővül a gyűjtemény Az iskolaudvarban egy fészert állítanak fel, ahol helyet kapnak a mezőgazdasági gépek, szerszámok is. Gyertyás László felvételei. Bem és Napóleon A történelemoktatásról folytatott vitákban vezér- ' motívumként ismétlődik a kérdés, mennyire méltassuk a kiemelkedő személyiségek szerepét, tekintsük-e őket mechanikus módon csupán egy-egy kor termékeinek, avagy éppen gondolkodásuk és cselekedeteik szuverenitását hangsúlyozzuk. Sokan említik a vitákban a következetesség hiányát. Korábban a tankönyveket — az akkori idők politikai szemléletének megfelelően — díszmagyarba öltöztetett, kackiásra stuccolt bajuszú kiválóságok arcképcsarnokává fokozták alá, ma pedig mintha az ellenkező pólus felé lendült volna át az inga: legnagyobb történelmi személyiségeink életéről és munkásságáról apróbetűs, rövidke, száraz ismertetéseKönyvespolc Lőrincz L, László Jég hatan 14. Efölé szépen odagépeltem magya______ rul és németül, h ogy a papír tulajdonosa, bizonyos Blaskovics András — fénykép a papír hátulján —■ az új magyar kormány megbízásából titkos küldetésben jár, és joga van megközelíteni a frontvonalat. Amióta ezek az állat nyilasok kerültek hatalomra, a németek is jobban tisztelik a papírjainkat. Namármost, ha elkaptak volna, addig mutogatom nekik, amíg csak ki nem mostam volna magam valahogy ... — De nem volt rá szükséged ... — Nem. Simán átértem. Az volt a legrázósabb az egészben, hogy vigyáznom kellett, a túloldalról ki ne lyukasszanak. Azért, amint látod, ezt is megúsztam. Hosszú hallgatás következett, miközben a kocsi zavartalanul bukdácsolt a vízzel teli lyukak között. A levegőben alacsonyan szálló légikötelék húzott el nagy berregéssel; a gépek oldalán szabad szemmel is látszott a vörös csillag. — És most? — Mint már mondtam, beviszlek a parancsnokságra. Még nekem is akad ott egy kis dolgom. Ha ügyes vagy, megalapozhatod a jö- vődet... Mindenesetre, arra számíts, hogy még hosz- szú időre szükséged lesz ezek jóindulatára. Legjobb lesz, ha annyi papírt szedsz össze, amennyit csak tudsz ... A bumázska vagy dokument az új korszak istene. Biztosan téged is tolmácsnak használnak majd. Ha valamelyik elégedett veled és megdicsér, csak any- nyit mondj: bumázska. Ne félj, ó már tudja, hogy mit kell csinálnia. Megírja a papírodat, te meg zsebre dugod, és ha szükséged lesz valamire, csak előhúzod. Minél több a papírod, annál biztosabban állsz a lábadon. Mert itt most kommunizmus lesz, ktokomám. Hogy meddig, a fészkes fene tudja. Reméljük, nem sokáig. De ezek imádják a papírt. Tehát még egyszer mondom, gyújtsd a papírt, mint régen a bélyeget, világos? Bólintottam. — Nahát — mondta elégedetten —, és ha nem feltétlenül szükséges, ne hivatkozz rám ... Ebben maradtunk. Három hosszú napig dolgoztam a parancsnokságon. Meglehetősen zűrös idők voltak — aki átélte —, tudja. Éjszakánként alig alini- tam valamit, hiszen a katonáknak az a szokásuk, hogy általában éjszaka intézik az ügyeiket. Fordítottam hát megállás nélkül. A negyedik nap reggelén váratlanul feltűnt Blaskovics András. Éppen valami papírral gyalogoltam át a parancsnokságról a sebesülteket befogadó iskolába, amikor az egyik utca sarkán elémbe került. — Hű, hogy a fene egye meg! — lihegte. — A parancsnokságtól idáig futottam utánad. Kiáltani nem akartam ... Véraláfutásos volt a szeme. álián néhány napos szakáll, vállán kopott hátizsák. Nem mondhatnám, hogy túlságosan megörültem neki. — Mi van veled? — kérdeztem azért udvariasan. Még mindig lihegve a sarokház falának dőlt — Ez most nem érdekes. Idefigyelj ... Én lelépek. Haza B-ra. Ha akarod, mehetnénk együtt — És a bumázskáid ? Csak legyintett — Van már belőlük elég. Te .,. Idefigyelj ! Megtudtam, hogy azok a csapatok, amelyek itt vannak, hamarosan továbbmennek. Érted? Újak jönnek a helyükre. Kezdhetnénk hát az egészet elölről. Ezeknél már bedolgoztam magam, de ha újak jönnek... És ez így fog menni még jó ideig ... Sokkal bölcsebb, ha hazamegyünk és megvárjuk, amíg beindul a polgári köz- igazgatás. Érted már? — Akkor meg mi a fenének gyűjtögetted a papírjaidat? — köptem mérgesen a földre. Vállamra tette a kezét és apáskodva magyarázni kezdett: — Hát éppen ezért, kisapám ... Ezeknek hiába mutogatom a saját papírjaikat, fütyülnek rá. De ha beindul a polgári közigazgatás .., (Folytatjuk.) két találhatunk a históriai tankönyvekben. Talán ez az elszomorító tény is késztette annak idején a Móra kiadó szerkesztőit az Így élt.. című sorozat elindítására, nagy élvezetet szerezvén ily módon nemcsak a serdülő, vagy alig felserdült ifjúságnak, hanem a történelmi leckék élményszerű ismétlésére áhítozó felnőtteknek is. A sorozat hagyományaihoz méltóan a legfrissebb két könyv szerzői is kitűnő szakemberek. Napóleon színes életének népszerű megörökítését a francia forradalom és az első császárság ügyeinek kiváló ismerője, Fekete Sándor vállalta, a legendás Bem József tábornok arcképét pedig a lengyel história egyik legkiemelkedőbb hazai szakértője, Kovács István rajzolta meg. Írói módszerük azonban legalább annyira különbözik egymástól, amennyire az újkor e két nagy hadvezérének jelleme. Fekete Sándor nyilvánvalóan nem szereti igazán hősét — érthetően, hiszen a korzikai ügyvéd fiánál aligha hordott ellentmondásosabb személyiséget a hátán földünk — s ez nyomot hagy stílusán is. É munkája Ö6Z- szehasonlíthatatlanul kevésbé élményszerű, mint az Így élt-sorozatban korábban megjelent Petőfi-életrajza: vonzó leírások, dialógusok, dokumentumrészletek helyett jobbára csak a politikai és katonai viszonyokat elemző eszmefuttatásokra összpontosítja figyelmét. Becsülésre méltó viszont az a higgadtság és fölényes tudás, amellyel Fekete igyekszik szertefoszlatiM a Napóleon-mítosz maradványait. Nem tagadja meg ugyan tőle hatalmas államszervezői és katonai érdemeit, többször hangsúlyozza a császárnak szinte páratlan stratégiai felkészültségei, részletesen szol azonban visszataszító tulajdonságairól is: hataloméhségéről, kegyetlenségéről, a jakobinusok elleni dühödt kirohanásairól, s felvillant egy-egy képet a lengyelországi és spanyolországi hadjárat szörnyűségedből. Hiteles naplót kapunk tehát megbízható arcképvázlattal. Az egész emberiség számára döntő változásokat hozó kor lelke, hangulata — sajnos — hiányzik Fekete Sándor legújabb munkájából. Érdekes korképet is festett azonban — Bem-portré- jának háttereként — Kovács István. Adatbőségének és nagyszerű írói vénájának hála, nemcsak tudjuk: érezzük, éljük is, hogyan szenvedett a szétszabdalt Lengyelország népe, valósággal egymást érik a regényszerűen izgalmas részletek az 1830 karácsonyán kirobbant varsói felkelésről és a cári seregek ellen vívott osztrolenkai ütközetről, negyvennyolc bécsi és párizsi forradalmáról, a magyar honvédsereg erdélyi küzdelmeiről, melyeknek során ez a megtöz-heleüenül konok és utolérhetetlenül szug. gesztív kis Lengyel hadfi a hadtörténet óriásává növekedett, s a szomorú aleppói évekről. Kovács István bátran él szépírói eszközökkel: nemcsak átveszi, de stilizálja is a naplók, az emlékiratok leírásait, megjelenít, dialógusokat szerkeszt, hitelesen és hatásosan. Frappáns kis portrékkal jellemzi Bem kortársait — Míckiewi' czet, Chopint, Bakunyint, természetesen Petőfit, s a honvédsereg néhány főtisztjét Éppúgy tartózkodik hősének —hőseinek — manapság divatos elszürkílésé- től, deheroizálásátói, mint a romantikus felmagasztalás- tót E mértéktartó hitelesség okán is vált a sok képpel illusztrált kötet az így élt sorozat egyik legemlékezetesebb szakmai és írói teljesítményévé. Lengyel András
