Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-02 / 27. szám
íichy-kiállítás Budapesten Il grúz mesevilág illusztrátora Budapesten, a Szovjet Kultúr'. és Tudomány Házában kedden kiállítás nyílt Zichy Mihálynak, Somogy nagy szülöttének alkotásaiból. A mostani tárlat egyedülálló a művész munkásságát bemutató kiállítások sorában, ugyanis ez az első alkalom, hogy az itthoni képanyagon kívül a tbiliszi Grúz Állami Művészeti Múzeumban őrzött műveket is láthatja a hazai közönség. A megnyitón Bagyul Iván Ivánovics, a Szovjetunió Nagykövetségének tanácsosa, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy a kiállítás rendezésének ötlete a magyar- országi grúz hét szervezésekor adódott. A Grúziából és a hazai múzeumoktól kapott anyagokból három hét alatt állt össze a tárlat. Majd Be- reczki Lórind, a Magyar Összefogás az üdülőkért A pusztítás Géniuszának diadala nyelvű kiadásai, köztük az illusztráló litográfiák első, 1887-es nyomdai levonata. Ima A tárlat másik nagy jelentőségű darabja A pusztítás géniuszának diadala című 25 négyzetméteres akva- rell. A kép a Galéria tulajdona, de utoljára harminc évvel ezelőtt állították ki. A hatalmas kompozíció bemutatására most az adott alkalmat, hogy Tbilisziből megküldték a kép számunkra eddig ismeretlen akvarell- vázlatát. Két másik tanulmányt is megismerhetünk: egy tollrajzot a Galériából, és egy olajvázlatot a zalai Zichy Mihály Emlékmúzeumból. Így — az egymás mellé került tanulmányokon — kísérhetjük végig a nagy mű alakulásának útját. A monumentális pusztulásvíziót Zichy 1878-ban alkotta a párizsi világkiállításra. A későromantikus, festői akva- rell döbbenetes hatással protestál minden háború borzalmas ellen. Még egy érdekességgel szolgál a kiállítás: a Tamara tánca című akvarell Mosonmagyaróvárról került a képek közé. A festő világába enged bepillantást a tárlókban elhelyezett anyag : a művész személyes tárgyai, levelei, gíjúz barátoktól kapott ajándékai. Ezek nagyrészt a zalai emlékmúzeumból származnak. A három múzeum által, nemzetközi összefogással létrehozott Zichy Mihály-kiállí- tás március 18-ig tart nyitva. T. K. Nyáron, amikor beutaltaktól zsúfoltak a balatoni üdülők, ritkábban tartanak taggyűlést. Akkor valant ennyiüknek legfontosabb feladata az üdülők nyugalmának a biztosítása. Ezekben a hónapokban legtöbbüknek kora reggeltől késő estig talpon kell lenni. Bogdán lstvánné, a siófoki EZOT-üdülők pártszervezetének a titkára mondta ezt. A siófoki Csepel üdülőben most hiányoznak a vendégek. Matracokat, ágyneműt, különböző berendezési tárgyakat cipelnek az ott dolgozók. Zsombori József igazgató mondja: — Megkezdődik a téliesített szállodaépület korszerűsítése; nagy munka lesz, de a szezonra elkészülünk. Az itteni pártcsoportban harminckét kommunista dolgozik. Szibele Ágostonná negyedik éve vezeti a pártcsoportot. — Arra törekedtünk, hogy kommunistáink legyenek azok, akik szívügyüknek tekintik a beutaltak pihenéséhez a feltételek biztosítását. Ezért fordítunk vaiameny- nyi itt dolgozó politikai, szakmai 'képzésére nagy gondot. A párt-, a szakszervezeti és a KISZ-oktatásban szinte mindenki részt vesz. Évek óta rendszeresen egyéni beszélgetéseket folytatunk kommunistáinkkal, a munkájukról, arról hogy hogyan érzik magukat, miként tehetnénk munkánkat az üdülők érdekében jobbá. A tapasztalatokat pedig a párt- csoportértekezleten közösen megbeszéljük. Évente 16 ezer beutalt, köztük 5000 külföldi pihen náluk. Az elmúlt években voltak létszámgondok. Fótról és Kaposvárról kaptak fiatal állami gondozottakat. A pártcsoport kommunistáinak és a KISZ-szervezet nevelőmunkájának eredménye, hogy ma már ezek a fiatalok is beilleszkedtek a Csepel dolgozóinak közösségébe, s nincs baj a munkájukkal. A létszámgond megelőzése érdekében egyik épületüket munkásszállásnak alakítják át még a nyáron. Házaspároknak vagy egyedülálló nőknek, férfiaknak is olcsó, kulturált szállást tudnak itt biztosítani. A pártcsoportoknak a tanulásra a szakmai képzésre való ösztönzése is eredményes. Ferenczi János kertészeti segédmunkásból főkertész, társai bizalmából szb-titkár lett. Szabó Magaa pedig, aki évekig KISZ-tit- kárként dolgozott, főiskolai tanulmányait elvégezve ma már gyermeküdülő-vezető. Tucatnyi alkalommal kapta meg a siófoki Csepel üdülő a kiváló címet, s elsőként a SZOT-üdülők közül a vörös vándorzászlót. Három egymást követő évben pedig az SZMT-től azt az elismerést, amit a tisztasági mozgalomban az üdülő környezetének szépítésével érdemeltek ki. Ez az év az itt levő kmiW, munisták és valamennyi dolgozó számára nehezebb lesi a korábbinál. Folyik az építkezés, s amikor befejeződik, kezdődik az üdültetési szezon, egyúttal pedig a munkásszállás kialakítása. Zsombori József, aki több mint két évtizede áll az üdülő élén, bizakodó: — Számíthatok kommunistáinkra és minden dolgozóra. Tudom azt is, hogy vendégeink ebből a sok gondból semmit sem vesznek majd észre; éppen olyan zavartalanul pihenhetnek, mint a korábbi években. Sz. L. Sántító sántaságok és egyebek Tölib a táp^éiiiss mp Megyénkben minden harmadik aktív dolgozó mező- gazdasági termelőszövetkezetben vagy állami gazdaságban keresi a kenyeret. Ebből következik, hogy nem mindegy, az év hány napját töltik munkában, s hány nap esik ki üzemi baleset okozta táppénz miatt. A kiesést „megérzi” a munkahely, hiszen a távol levőre eső termelési feladatot másnak kell megoldani, de megsínyli a családi kassza is. A társadalmi es az egyéni érdek egybeeséséből következtetve azt hihetnénk, hogy fokozatosan csökken a balesetek, az ezek miatt kiesett munkanapok száma a mezőgazdasági nagyüzemekben. A valós helyzet azonban emelkedést mutat A megye állami gazdaságaiban 1981-ben 166, két éve 180, tavaly pedig 156 három napon túl gyógyuló üzemi baleset fordult elő, vagyis a múlt évi adatok jóval alacsonyabbak a három év átlagánál. Mindez biztatónak, megnyugtatónak látszhat, ha nem tudnánk, hogy tavaly tizen haltak meg üzemi baleset következtében, a táppénzes nau pok száma pedig az egy évvel korábbihoz képest másfél ezerrel, az 1981. évihez viszonyítva több mint kétezerrel nőtt, s megközelítette a 8800-at. A megye termelőszövetkeNemzetl Galéria főigazgatója mondott rövid üdvözlő szavakat, megköszönve a rendező szervek munkáját. Reményét fejezte ki, hogy a nálunk eddig ismeretlen alkotások közelebb hozzák Zichy Mihályt a hazai közönséghez. A kiállítás a művész 1878 és 1888 között készült munkáiból ad válogatást. Az ösz- szeállítás egyik nagy egységét Sota Rusztaveli A tigris- bőrös lovag című eposzának illusztrációi adják. Zichy 1881- ben érkezett először Grúziába, s ekkor ismerkedett meg a grúzok bibliájának számító, erkölcsi és politikai szabályok forrásául szolgáló világhírű eposszal. Mielőtt a történet illusztrálásához hozzáfogott volna, először egy életkép rendezésére kérték fel. Az akkoriban divatos színpadi feldolgozás szerint száz figurát állított színre nagy sfkerrel. A mostani kiállításon láthatók azok a színpadképek, fegyver- és kosztümtanulmányok, amelyeket a művész az élőképhez tervezett. Ezek a tus- rajzok a Grúz Állami Művészeti Múzeum tulajdonában vannak, s most első ízben kerülnek magyar közönség elé, bemutatva azokat a lépéseket, melyek az eposz illusztrálása felé vezették a művészt. A grúziai vázlatokat a Magyar Nemzeti Galériában őrzött munkák egészítik ki. Az egyik tárlóban láthatók az eposz különböző Löriticz L. László — Mlinarik bácsi . . . Azért jöttünk, hogy ezt átadjuk a fiának. — Mi a csoda akar ez lenni, tanár úr? — kérdezte apám rosszat sejtve. — Csak egy kis munkára szóló behívó, Mlinarik bácsi. Most minden igaz magyar emberre szüksége van a hazának. Ha meg akarjuk állítani a bolsevistákat, mindenkinek ki kell vennie a részét a küzdelemből! — De hiszen Zoltán még gyerek — mondta az apám. — Ugyan, ugyan. Mlinarik bácsi... Dugovics Titusz sem volt még öreg ... De kár izgulnia, Mlinarik bácsi, lapát kerül a gyerek kezébe, nem fegyver. Különben holnap reggel hatkor gyülekező az iskolaudvaron. Három napi hideg élelmet és fehérneműt hozzon magával. És ugye, megértett Mlinarik bácsi? — Megértettem, tanár úr... — Manapság nagyon szigorúan vesznek bizonyos dolgokat, Mlinarik bácsi. S aki nem tesz eleget hazafiúi kötelességének, az szökevénynek számít. Apám hangja megcsuk- lott. — Ott lesz a fiam, tanár úr... Aztán átadta a behívómat anyámnak, hogy adja nekem, maga pedig elment a kocsmába, és életében először úgy berúgott, hogv cimborái hozták haza. Anyám pedig sírva pakolta bátyám használt hátizsákjába a három napi hideg élelmet. Nem mondhatnám, hogy rettenetesen szenvedtem a háborútól, annál is inkább, mivel az egész osztály megkapta a behívóját és így a háborús munka inkább megkésett tanulmányi kirándulásnak tűnt, mint a haza védelmének. B. alatt állomásoztunk, és erődítményeket építettünk. Legalábbis hivatalosan. Az általunk készített erődítmények azonban a valóságban szegényes, földbe vájt bunkerok voltak, s aligha képesek arra, hogy megállítsák az előre törő szovjet páncélosokat. Két álló hétig lapátoltuk a sarat és ástuk a bunkerokat, amikor egy délelőtt a táborparancsnok, Sán- dorfi alezredes úr, magához hívatott. Remegő lábakkal bújtam be a sátrába, hiszen az alezredes úr rettegett hírnévre tett szert az elmúlt két hét során. Most, ahogy visszagondolok rá, végül is fogalmam sincs, hogy miért. Csakhát akkor úgy szállongtak a kósza es ellenőrizhetetlen hírek, mint a varjak a mezők felett. Sándorfi alezredes megtörölte a száját, amikor rettenetes bokacsattogással beléptem a sátrába, és vi- _,yázba merevedtem, mint a cövek. Letette a kezében tartott kávéscsészét, és elégedetten nézett végig rajtam. — Nocsak — mondta végül és cigarettára gyújtott. Kifújta a füstöt, aztán el- komorodva rám bámult. — Mondd csak, Mlinarik fiam, istenfélő ember vagy te? — kérdezte szemét ösz- szehúzva. Villámgyorsan végigfutott a fejemben az elmúlt néhány nap minden eseménye, de semmi olyat nem láttam benne, ami miatt szorulnom kellene. — Igenis, alezredes ár! — kiáltottam, és összevágtam a bakám. Még egyszer megtörölbe a száját, és leverte cigarettájáról a hamut a kávéscsésze aljára. — Hát akkor, minden rendben, Mlinarik fiam — mondta. — Fried tanár úrtól kedvező információkat kaptam rólad. Fried tanár úr szerint tökéletesen bírod a tót nyelvet. Igaz ez? Fogalmam sem volt, hogy mire megy ki a dolog, de nem tehettem mást, engedelmesen bólintottam. — Igenis. — Az oroszt is érted, édes fiam? Erre már nehezebben tudtam válaszolni. Öregapám szerint, aki tud tótul, megérti az oroszt is, ahogy ő is kitűnően megértette magát az első világháborúban. Csakhogy én akkor még nemcsak, hogy nem beszéltem eleven orosszal, de még csak nem is láttam olyat. Egy-két másodpercig hallgattam, aztán kiböktem: — öregapám szerint minden tót megérti az oroszt, ö ugyanis ... Sándorfi alezredes úr türelmetlenül közbevágott. — Én is így gondoltam, édes fiam. Figyelj hát akkor rám, Mlinarik ... Nagyot szívott a cigarettájából, és ha lehet, még gondterheltebbé vált az arca, mint eddig volt. — Tudod, édes fiam, hogy nehéz időket élünk. Nyakunkon vannak a bolsevisták, bár egy pillanatig sem kétséges, hogy miénk és szövetségeseinké a végső győzelem ... Szavaival ellentétben azonban nyoma sem volt az arcán szikrányi bizakodásnak sem. — Csakhát »okát kell rnég tennünk a győzelemért. S ez a heroikus munka, amit ti is végeztek, gyerekeim, szép, magyar jövőnk záloga. zeteiben a három napon túl gyógyuló üzemi balesetek száma évenként ingadozott, tavaly 1216-an szenvedtek ilyen sérülést. Az ezer főre jutó baleset itt jóval több, mint az állami gazdaságokban. A kiesett munkanapok száma a téeszekben tavaly igencsak túlszárnyalta a korábbi évekét, s meghaladta a 39 5G0-at. Ha figyelembe vesszük, hogy 1383-ban a somogyi állami gazdaságok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek dolgozói együttvéve több mint 48 300 napot voltak távol a munkahelyükről vzemi balesetek miatt, elgondolkodhatunk a magas számon. Igaz, „enyhítő körülményként” tekintettel lehetünk arra, hogy az utóbbi években már üzemi balesetnek számít a munkába menet, illetve onnan jövet elszenvedett sérülés is — s ez rontja a statisztikai képet —, ám éttől még. korántsem megnyugtató a, helyzet. Nincs minden rendben a termelőszövetkezetek üzemi baleseti állapotát, a kiesett munkanapokat tükröző statisztika körül sem. A valóság nem mindig fedi a számokat. A hivatalos értékelésben ez így olvasható: „A táppénzes állomány nem- kívánatos növekedésének egyik fő okát az egészségügyi szolgálatban, egyes körzeti orvosok elfogad hatatlanul laza táppénzelési gyakorlatában látjuk.” Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy minden üzemi balesetet szenvedett beteg táppénzes, de nem minden táppénzes beteg. Talán enyhítene a gondon, ha megyénk mezőgazdasági nagyüzemei — ha csak részfoglalkoztatásban is — több üzemi orvost alkalmaznának. Eddig ugyanis mindössze két téesz és ugyanennyi állami gazdaság szánta rá magát erre a lépésre. FÖLVESZÜNK 2 autószerelőt, 2 karosszérialakat őst Jelentkezés: Szövetkezeti Szállítási és Szolgáltató Vállalat Kaposvár, Május 1. u. 63. szám alatt az üzemegység vezetőnél. (78486) Irhavásár! karcsúsított irhabundák és egyéb szőrmeáruk minden méretben és fazonban megrendelhetők és nagy választékban kaphatók GARAI LÄSZLÖ aranydíjjal kitüntetett a február ötödikéi tótkomlósi szűcsmesternél kaposvári havi vásáron. Minden érdeklődőt szeretettel várok. (157147)
