Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-02 / 27. szám

Hétvége a művelődési házakban

___ . .............. I I ,

„

Kiindulva az ólt alános és a tzafcmai »érettség gyarapításának jelentőségéből, a szabod idő kulturált eltöltésének növekvő társadalmi fontosságából, nagy figyelmet szükséges fordítani a közművelődés tartalmi, szemléleti megújítására” - szögezte le az MSZMP Központi Bizottsága e XII, kongresszus óta végzett munkát értékelő, a feladatokat újra hangsúlyozó 1983. április 12—13-1 ülése.

A szabad idő kulturált eltöltésének letéteményesei, bázisai a művelődési házak, központok. Már péntek estétől vonzó programokat, lehetőségeket kell kínálniuk ohhoz, hogy a helyi lakosokat és a környező községbeiieket kimoccanásra késztessék. Egyaránt kell biztosítaniuk a művelődés, a kikapcsolódás, a szórakozás legkülönbözőbb formáit. A múlt hét végén útra kerekedtünk, hogy meggyőződjünk róla: van-e élet a művelődés somogyi házaiban, központjaiban. Ezt találtuk...

A barcsi modell

„Úszni

lehet...”

Kisebbik testvér:

Húsz perccel korábban érkeztünk a barcsi Móricz Zsigmond Ifjúsági és Művelődési Központiba, mint a rendezvénynek kezdődnie kellett volna, de már ott nyüasgött a modellező gyerekek sokasága. Érkeztek az apák is a fiaikkal, s ott ragadtak ... Ott volt Siszler István, az MHSZ modellező- klubjának vezetője, Gálosi János, a művelődési központ ismeretterjesztő előadója, és rövidesen „befutott” az igazgató, Vértes György is, kézen vezetve fiát.

Az asztalokon hatalmas repülógépmodellek : óriási

szitakötők. A terem közepén irányítható autó halad. Pirulnak a gyerekarcök a látványtól, a szemek csillagnak.

— Korábban gyermekklub néven szerveztük a foglalkozásokat a hét végén — eleveníti az elmúlt éveket Sáláéi János. — Vetélkedőkre, táncházra, bábozásra, vetítésre vártuk a két barcsi iskola tanulóit. Megvallom, kicsit kezdték unni. Gondoltunk egy nagyot, és a technikával kezdtük csábítani őket Az elképzeléseinket egyeztettük az MHSZ terveivel, így jött össze ez a foglalkozás. A fiatalokat pedig táncos rendezvényre várjuk a hét végén, ezt mindig egy-egy előadással, kulturális programmal kapcsoljuk össze. Most volt itt Vikidál Gyula, aki az István, a király című rockoperát mutatta be saját szerepének szemszögéből. Holnapra várjuk a Randori kaszkadőr csoportot bemutatóra. A harmincéves korosztálynak pedig klubot szerveztünk, éppen készülünk a második rendezvényre.

Köziben folyik a foglalkoNyitott ház Kadarkúton

László Jánoshoz és Bogdán Sándorhoz csapódtunk Kadarkúton; a Kapoiiról elnevezett művelődési házba igyekeztek. Nyitott kapu várta őket.

— Nálunk ez a jellemző — világosított fel bennünteit a tizenkilenc éves igazgató, Pintér József. — Hivatalosan tíztől tizenkettőig tartunk nyitva ■ délelőtt, délután pedig tizenöt órától húszig. De, aki reggel nyolckor kopogtat, az sem fordul vissza: várjuk.

Míg odakint pingpongcsatát vívnak a kadarkút! fiatalok, mi megpróbáljuk számbavenni, hány népművelő intett búcsút az utóbbi években a helyi közművelődés intézményének. Elég ennyi: sok. A mostanit megelőző népművelő mindössze egy hónapot töltött el itt.

— Próbálom az igényeket figyelembe venni — mondja Pintér József. — Szombaton mindig vonzó programot szervezünk: bálokat, nótaesteket, kabaréműsort. Ez nálunk a csúcsnap. Az ifjúsági klubban társasjátékok, tévéfoci, billiárd, és sok minden más várja a fiatalokat. Átlagban harmincán el is jönnek. Érkeznek a a bábjátékosok, a képzőmii veszeti kör tágjai, a kel

néptánccsoport, a feamarakórus. .. Próbáljuk élettel tölteni a házat.

Szombatonként találkoznak az ifivezetők is klubjukban. Ott jártunkkor éppen azt határozták el: színjátszó csoportot alakítanak, a tavaszi kulturális szemlén már be is mutatkoznának. Csak rajtuk áll: Mihóka Zitán, Csernus Melindán, Matin Attilán és Szilvián, Papp Beán, Varga Lacin meg a többieken.

Nemsokára mezőgazdasági előadássorozat kezdődik itt. A második gazdaságban folyó munkát igyekeznek segíteni az előadók, akik mondandójukat filmvetítéssel színesítik. Akkor bizonyára nagyobb keletje lesz a szakkönyveknek is. A könyvtár szombaton is nyitva nyolc és tizenkét óra között. Pál Mária könyvtárosnő birodalma a polcrendszer, 11 ezer kötettel.

— Szeretnénk a gyerekeket még jobban ideédesgetni — mondja Pál Mária. — A szombatokat gyerekfoglalkozásokkal töltjük majd ki, már kértem segítséget ehhez a megyei könyvtár gyermekrészlegének munkatársaitól. Néhány bemutatófoglalkozást tartanák Ka- (iarkúton, hogy összekovácsolod jón a gyereksere».

zás; Siszler István szavait tényleg befogadóként hallgatják a melegítés, pulóvere® gyerekek. Közülük kérdezzük Benke Zolit, aki az 1. számú általános iskola hetedikese.

—' Milyen modellt készítettél már?

— Az első az A—1 típusú

modell volt. Ez a legegyszerűbb: a könnyű balzaJa és a papír elég hozzá.

Kulcsár Jóska, a 2-es iskola hatodikosa teszi hozzá:

— Ketten-ketten dolgozunk egy modellen. A terveket, a méretétet és az anyagot megkapjuk, a többi rajtunk múlik!

Sántics Csaba annyira megkedvelte ezt a tevékenységet, hogy visszajár Kaposvárról a foglalkozásokra. Elsős szakközépiskolás.

— Hetvenkilencben kezdtem a modellezést. Tavaly ezüst fokozatot értem el.

Siszler Istvántól tudjuk, hogy öt éve működik a klub. Előbb csak huszonöt-hai* - minc gyerek járt, ma ötvennél is többen jönnek el a foglalkozásokra. Négy ezüst fokozatú versenyzőt nevelt ki eddig a barcsi közösség. Idén áprilisban nagyobb fegyvertényre készülnek a városkörnyéki bajnokságon, majd a megyei versenyeken. Hajó- modellek is készülnek itt, ezek a strand vizén gyönyörködtetik az érdeklődőket a szezonban. Kiállítások, bemutatók vonzzák a barcsiakat a nagy nemzeti ünnepeken.

Kellemes nótaszó csalogatott bennünket a siófoki Dél-balatoni Kulturális Központba szombat délután. Népzenei klubra. gyanakodva sétáltunk fel az emeleti galériaterembe. Az elképzelt hagyományőrzők helyett azonban egy tucatnyi jókedvű mumkásőrt találtunk a büfében.

— A délelőtti zászlósi ji ülés után maradtak itt egy kis beszélgetésre — mondta a büfévezető hölgy. — Ennyi volt a délutáni forgalmam.

— Az ügyelet® népművelőnek ki tellett ugrania a városba, hamarosan jön — siet segítségünkre a művelődési ház gépésze.

Amíg az emeleti képzőművészeti kiállítást nézzük, három fiatal rendel üdítőt a büfében. Asztalhoz ülnek, mi pedig hozzájuk.

— Ez az összes szórakozási lehetőség Siófokon?

— Ide a művelődési házba ritkán csalogatnak télen bennünket mással.

— Üszni lehet — szőtt közbe kicsit kajánul Leopold Imre.. — Ezt nem megszó- lásként mondom, mi mind a hárman gyakran jártaik, szeretünk is úszni, de hárt ez városi programnak elég csekély ...

— Mikor voltatok Itt nektek való programon?

összenéznek, tanácstalanok.

— Ifjúsági klubok sincsenek?

— Mi keveset ismerünk, de

ami van, az is zártkörű. Igaz, most alakul egy lakótelepi klub, de hogy az működik-e?

Őszi Antal vállalja, hogy odakalauzol bennünket, a fiúk pedig itt megvárnak, hátha visszajön az ügyeletes népművelő.

Talán kétszáz métert sem megyünk, s máris ott vagyunk a széles főút mentén tornyosuló tízemeletes háznál, Az alagsorban azonban sötét van, a klubnak átalakított tároló zárva. Ennyit erről, állapodunk meg.

A művelődési házba visz- szatérve a helyzet változatlan. A srácok elköszönnek:

— Sétálunk még egyet a városban, hátha összeszaladunk valamelyik barátunkkal. Ebben a nagy hóban persze kevesen mocorognak.

A munkásőrök alkalmi dalárdája megszűnik, mi is megyünk.

a kultúra

A Végh család nyolc éve költözött Zamérdiba. A férj könyvtáros, a feleség a művelődési ház vezetője. Ha a szükség úgy hozza, ez fordítva is érvényes rájuk. A szombat esti öregek napi bálön — mindenesek. Olyannyira, hogy még a két pici gyerek is — mivel nincs kire hagyni őket — ott tipeg a könyvtárban. Üdvöz- lik az érkezőket, elbeszélgetnek velük, helyet keresnek nekik, együtt izgulnak a készülődő énekkarral.

— A nyugdíjasok estje mindig sikerprogram. Hálás, kedves közönség, nincsenek zűrök, problémák. Egy helyi zenekar húzza a talpailá- valót hajnalig. Akkor aztán szép csöndesen zárunk.

A ruhatárban már kabáthegyeket láthatunk. Zamár- diból és Balatonendrédről több mint kétszáz nyugdíjast várnak.

— Kihasználják a művelődési házat a hétvégéken?

— őszintén megmondom, nem. Nyolcévi tapasztalat mondatja velem: a kultúra, a művelődési házak szolgáltatása egyre kevésbé érdekű az embereket Még rétegigényeket is elég nehéz kielégíteni. Ma mar nem tervezhetünk programokat a hatvanas évek közösségi szellemében. 1981- ben adtuk át a* újjávarázsolt művelődési házat A megnyitón ezren voltak. Egymás lábán tolongtak az emberek. Gondoltuk, hogy tényleg érdemes volt az új házért küzdeni. Szakköröket, klubokat indítottunk. Az érdeklődés egyre lanyhult, pedig ismerjük a falusiakat, jóban vagyunk velük,

— Végh István szerint mi ennek az oka?

— Mi népművelők ugyanazokkal a művelődési sémákkal dolgozunk, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt, természetesen egy-egy friss ötletet felhasználva. Itt a Ba- latön-parton pedig óriási a konkurrencía. Az űrdiszkóktól a népzenei fesztiválokig, a sétahajózástól a szekértűAlit a bál

Tabon

Ha lett volna „Teát ház” tábla, a0t szombat este bátran kiakaszthatták volna a tabi művelődési ház ajtajára- Vinkler István, a sváb bál egyik rendezője szerint több mint háromszáz jegyet adtak el. A valcerező párok gyakran egymásba ütköztek, annyian táncoltak a parkettén. A legtöbben a mai, divatos öltözetben voltak, de egy-egy asszony és néhány idősebb bácsi szaváh fogta a rendezőket, népviseletben jelent meg a bálon.

— Honnan az ötlet, hogy Tabon rendezzék meg a sváb bált, hiszen kevés német ajkú ember él iít a nagyközségben.

— Miklósiból — válaszol ja a rendező fiatalember. — A miklósi nemzetiség együttes évről évre Kapuváron bálozott, amíg ,.j< futott” a gárda. Aztán eg>

rákig terjed a választék. Ml anyagilag nem bírjuk ezt a versenyt. Csak olyan együtteseket, előadókat hívhatunk« akiket ki is tudunk fizetni*

Az időközben belépő tanácselnök, Kíspéteri Sándor mosolyogva hallgatja a népművelőt:

— Hadd egészítsem ki Istvánt egy példával. A falugyűlésen elhangzott, sok a diszkó, nincs a középkorosztálynak és az időseknek népdálest. Amikor Jákő Vera és kísérő együttese jé-, lerrtkezett, kapva kaptunk az alkalmon. Megkezdődtek az előkészületek, szervezések. Több ezer forintos hiánnyal zártuk az estet, olyan kevesen voltak. A kisállattenyésztők köre jól működik, telt ház volt a bálon, de amikor a mezőgazdasági hónap keretében előadókat hívtunk, arra bizony alig jöttek.

— Ma az éietezfavőnai megtartásához a szabad idejükből. kell lecsípniük az embereknek — mondj« a népművelő. — Munkát vállalnak, állatokat tartanak, kinek milyen lehetősége van. Zaniárdiban még plusz lehetőségük van a falusiaknak az idegenforgalomból származó bevételekre is. Ez leköti a lakosság idejét, erejét. Szétestek a közösségek, a televízió és a rádió maradt a gyón információforrás,

A nagyteremben megkezdődik a műsor. Kőröshegyi és Nagy Józsi bácsi citéramuzsikájára felhangzik az ütemes taps. Az asszonykórus után Hirsch Sándomé, a népszerű Róza néni étiékel népdalokat Olyan sikeresen, hogy vissza is tapsolják.

A tanácselnök egy títknt árul el:

— Egészen a mai napig nagyon vigyázott a hangjára, de ma megfázott Mégsem mondott le az éneklésről, mért régén be volt harangozva a faluban. Tojáskúrával hozta helyre a hangját. I.

megtorpanás után kimaradtak a bálok. Most elhatároztok, hogy felújítjuk a táncmulatságát. Miklósiban, Élesen és Kárán sincs megfelelő nagyságú terem, hál Tab mellett döntöttünk.

Bekopogtunk az irodába, A teremben tapasztalt kicsattanó jókedv rájuk már nem érvényes.

— Már egy bál sem üzlet a művelődési háznak? — kérdezem Karácsony Gyöngyi igazgatótól.

— Felemásra sikerült a szerződés. Mi ugyanis Csák a termet és az ügyeletét adjuk. A terembér a nyereség. A hajnalig tartó ügyelet négyünknek lekötöttség. Bálozóként mi is vidámabban lennénk, igaz a ceped- likre, polkákra, foxra nekünk már ügyetlenebből járja a lábunk.