Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-02 / 27. szám

Negyvenezer fiatal dolgozott az NDK-ban A jövő útja a vállalati munkaerőcsere A múlt év végén lejárt a még 1967-ben megkötött magyar—NDK államközi munkaerő együttműködési egyezmény, a kint dolgozó magyar fiatalok utolsó cso­portja 1983 októberében ha­zatért Magyarországra. A zárás két okból is értékelés­re, mérlegkészítésre késztet­te az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatalt. Egyfelől azért, mert sok embert érin­tett a megállapodás, hiszen a jelzett 17 év alatt 40 ezer magyar fiatal vállalt mun­kát a demokratikus Német­országban, s — 1974—80 kö­zött — ezer NDK-beli fiatal dolgozott hazánkban. Más­felől el kellett dönteni, hogy mi legyen a jövő útja? Az előbbihez hasonló munka­erő-együttműködési egyez­mény-e, vagy pedig itt is változtatásra van szükség az új idők, új követelményei­nek szellemében ? A summázatnál kiderült, hogy a 40 ezer magyar fia­tal közül csak mintegy 21 ezren dolgozták végig az NDK-ban a vállalt idősza­kot, mert a többiek külön­böző okokból (váratlan csa­ládi esemény itthon, nyelvi nehézségek, honvágy stb.) előbb visszatértek. A 21 ezer fiatal férfit és nőt (a továbbiakban már csak ró­luk lesz szó) 160—170 kom­binátban és vállalatnál fog­lalkoztatták. Ezek közé tar­tozott például a Drezdai Ro­botron Elektronikai és Fi­nommechanikai Kombinát, a Neustadti Mezőgazdasági Gépgyár, a Jénai Optikai Művek, az Erfurti Híradás- technikai Vállalat, a Ros­tocki, illetve a Warnemündei Hajógyár, a Haliéi Buna Vegyiművek stb. A német vállalatok lelki- ismeretesen gondoskodtak 'fiataljaink elhelyezéséről és ellátásáról. A külföldi mun­kavállalás fiataljaink ré­szére több szempontból is haszonnal járt. Valamennyi­en szakmát tanultak (gya­korlatilag csupa szakképzet- len utazott ki), sőt sokan második szakmára is szert tettek, amikor képesítést sze­reztek például darukezelés­re, villástargonca vezetésre és másra Szép számmal vet­tek részt a különleges igé­nyek kielégítésére hivatott hegesztő tanfolyamokon, s alkalmassá váltak például az épülő hajók, atomerőmű­vek hegesztésére is. Szá­munkra ez azért értékes, mert az NDK hegesztési technológiája fejlettebb, mint a miénk. Mind .a 21 ezer fiatal meg­tanult többé-kevésbé néme­tül, sőt, 307-en közülük a Budapesti Külkereskedelmi Főiskola NDK-ba kihelye­zett tagozatánál is jelentke­zett, felsőfokú képesítés megszerzése céljából. Ezek egy része sikerrel birkózott meg a növekvő szellemi kö­vetelményekkel, s a főiskolai tanulmányok befejezését kö­vetően a hazai külkereske­delmi vállalatok német nyelven kitűnően tudó üz­letkötőivé váltak. Az előnyök közé tartozik az is, hogy a — nagyobb­részt a hazai közép- és kis­városokból, sőt falvakból ki­utazó — magyar fiatalok először töltöttek huzamos időt külföldön, bővült a lá­tókörük. Jelenlétük — ami­ként az itt dolgozó NDK- beli ifjak jelenléte is — erő­sítette a két ország, a két nép barátságát. A magyar—NDK államkö­zi munkaerő együttműködé­si egyezmény tapasztalatait itthon is kamatoztatni tud­tuk, amikor hazánk hasonló megállapodást kötött a szo­cialista Kubával. Ennek ke­retében csaknem ezer kubai fiatal dolgozik napjainkban is Magyarországon, minde­nekelőtt a textiliparban, köztük a Kaposvári Textil­művekben. Bár a felsorolt előnyök kétségbevonhatatlanok, a szerződés lejárta után a magyar fél nem szorgalmaz­ta az NDK hatóságainál an­nak megújítását. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy — a még 1967 előtt készült, derűlátó munkaerő-prognó­zisokkal ellentétben — ná­lunk is sokkal nagyobb lett a munkáskéz-hiány, mint ahogy számítottuk. Nem bi­zonyult ésszerűnek tízezer­szám külföldi munkavalia- lásra buzdítani a hazai fia­talokat, amikor számos ma­gyar vállalat is a szomszé­dos szocialista országok se­gítségével szeretné enyhíteni munkaerőgondjait. Minthogy a nemzetközi munkaerő-csere világjelen­ség, mégsem a hazai mun­kaerőhiány a legfőbb ok, hanem az, hogy időközben népgazdaságunk az extenzív fejlődési szakaszból az in­tenzív fejlődési szakaszba tért. A gazdaságirányítás re­formjának továbbfejleszté­se, a növekvő vállalati ön­állóság amellett szól, hogy a nemzetközi munkaerőcse­re is váljék alapvetően vál­lalati kategóriává. Más sza­vakkal: a hazai cégek azok­kal a külföldi, szocialista partnervállalatokkal szer­ződjenek munkaerő kikül­désére vagy fogadására, akikkel a saját gazdasági érdekükből szükségesnek tartják, hiszen csak a vál­lalatok tudják egymás kö­zött megítélni, hogy konk­rétan kinek mi az igénye. Sikeres évkezdés a ruha­gyárban Termékeik egyharmadát exportálják Az év első hónapjában több mint 9 millió forint értékű terméket szállított él külföldi megrendelőinek a Kaposvári Ruhagyár. A kezdet biztató, hiszen az el­múlt év hasonló időszaká­ban csak február elsején in­dították útnak az első ex­portszállítmányokat. — Milyen lesz a folytatás? — kérdeztük Kiss Tibor gazdasági igazgatóhelyettes­től. — A jó évkezdés egyrészt az alapanyagok gyors beér­kezésének, másrészt a jobb termelés-előkészítésnek kö­szönhető. Külföldi partne­reink fokozódó érdeklődését bizonyítja, hogy 1980-ban termékeink alig 20 százalé­kát exportáltuk, az idei ter­vünk pedig 36 százalék. Ex­Az Ipari Szövetkezetek Or­szágos Tanácsa és az Állami Fejlesztési Bank 300 millió forintos alaptőkével, Ipari Szövetkezeti Fejlesztési Tár­sulás néven új innovációs kisbankot alapított. A kis­bank elsősorban az ipari szö­vetkezetek műszaki fejleszté­seit és az azokhoz kapcso­lódó beruházásokat fogja fi­nanszírozni. A pénzintézet kamat ellenében innovációs kölcsönt nyújthat, illetve ré­szesedés' fejében végleges tő­kejuttatással vehet részt a vállalkozásokban. Tervezik, hogy nagy értékű termelő- eszközök haszonbérletbe adásával is segítik a műsza­ki fejlesztés gyorsítását Az ipari szövetkezeteknek — na­gyobb szabású műszaki fej­lesztéseikhez — többnyire más pénzintézetet is be kell vonniuk anyagi forrásaik ki­egészítésére. Ehhez a társu­lás úgy kíván kedvezőbb fel­tételeket teremteni, hogy a porttermelésünk mintegy fele bérmunka az idén. Két éve dolgozunk ebben a for­mában amerikai megrende­lőnknek, de például NSZK és angol partnereinkkel is hasonló kapcsolatban állunk. — Hova szállítják még a termékeiket? — A Szovjetunióval hosz- szú évek óta jó kapcsolatot alakítottunk ki. Műbőr és szövetkabátokat gyártunk a számukra, az idén 60 millió forint értékben. Tervezett tőkés exportunk 96 millió forint. A már említetteken kívül Szaúd-Arábiába, Ku- vaitba és Svájcba szállítunk hitelfelvételnél kezességet vállal. Az új szervezet a pénzügyi szolgáltatás mellett az inno­vációval kapcsolatos szerve­zésben is segít; a csak inno­vációs ötlettel rendelkezők­nek például vállalkozó társat keres, és tanácsot ad a leg­megfelelőbb finanszírozási forma kiválasztásához. Az Ipari Szövetkezeti Fej­lesztési Társulás immár a negyedik olyan pénzintézet, amelyet az Állami Fejlesz­tési Bank — más intézmé­nyekkel együttműködve — a műszaki fejlesztés finanszí­rozására a közelmúltban lét­rehozott. Sikeresen működik az alig egy éve alakult Mű­szaki Fejlesztési Pénzügyi Egyesülés — ebben alapító társ az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság — és az Építőipari Innovációs Alap, amelyet az ÁFB az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztériummal közösen hozott létre. Megkezdte működését az ÁFB, továbbá a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsa és a Szövosz által létrehozott Agrár Innovációs Társulás is. A pénzintézetek az elmúlt időszakban igen aktívnak bi­zonyultak. A Műszaki Fej­lesztési Pénzügyi Egyesülés például eddig több száz mil­lió forint innovációs köl­csönt nyújtott. Számos ötle­tet, javaslatot és pályázatot vizsgált meg, hogy azokból kiválaszthassák a legjobba­kat: a rövid idő alatt meg­valósítható és jövedelmező­nek ígérkező elképzeléseket. Többek között a Taurus Gu­miipari Vállalat szolgálati sza­badalmának megvalósításá­hoz. a használt gumiabroncs­aprítóberendezés prototípu­sának elkészítéséhez nyújtot­tak kölcsönt. Az Inotai Alu- míniumkohó szintén az egye­sülés anyagi segítségével gyártat és helyez üzembe olyan berendezéseket, ame­lyekkel a i u mi r, ; » ,mh uzalok gyártását kezdik meg. Az «ft? féléve megalakult Építőipari Innovációs Alap a l«gígére.esebb pályázatok kő­sói maris többre kötött szer­ződést öltönyöket, nő! kabátokat, nadrágokat, zakókat és egyéb felsőruházati termé­ket. Angliába például 8000 férfinadrágot és zakót, Svájcba egy kisebb tételt, mindössze 530 nadrágot, az Egyesült Államokba öt és fél ezer öltönyt exportál­tunk a múlt hónapban. — Milyen változást ta­pasztaltak a külföldi meg­rendelők ízlésében? — Ha minőségre gondol, akkor az változatlan. Nagyon szigorú követelmények elé állítják partnereiket, így minket is, de az eddigi ta­pasztalataink szerint elége­Pereg a képzeletbeli film. Kaposváron, a Kossuth Lajos utcában egy tizenéves fiú kerékpárt tol. 1938-at írunk. A gyerek izzad, pedig korán van, még csak hat óra, de a tejnek, a kiflinek idejében ott kell lenni a „kuncsaft­nál”, hogy reggelire elfo­gyaszthassa. A boltok még nem nyitottak ki, a Lengyel és Szabó fűszer- és cseme- gekereskedő cég kifutófiúja azonban már a körzetét ró­ja, hátán a kremszli — a háti kosár —, tele ropogós péksüteménnyel ; a bicikli kormányán kosarak lógnak, friss áruval. Éles vágás, a helyszín most is Kaposvár. 1983-at mutat a naptár. A Balaton Fűszért központja, a kereskedelmi igazgatóhelyettes irodája. Az asztal mögött ősz hajú férfi ül. Az igazgatóhelyettes és az egykori kifutófiú ugyanaz a személy: Baksa József. — A bolt — a régi bolt — a gyerek szemében kü­lönleges világ volt. Vágyott a pult mögé tekinteni, ahol csodás dolgokat sejtett, hi­szen onnan vette elő a bol­tos a szentjánoskenyeret, a „pertlicukrot” ... — Azt viszont kevesen tud­ják, hogy aki valamikor a kereskedelemben kezdte az életét — mert ezt a pályát választotta számára a család —, az nem a bolttal ismer­kedett meg először — idézi a múltat Baksa József. — Én például, miután apám korai halála miatt kútba esett az a terv, hogy felsőkereskedel­mi iskolába írassanak, más­fél évig végeztem a kifutói munkát, néha hatvan kiló áruval látogattam a vevőket. Nem volt rá példa, hogy va­laki elégedetlenkedett volna a megrendelés teljesítésé­vel... Csak a másfél év letelte után szívhatott valós bolti levegőt: ekkor már bekap­csolódhatott a kereskedésbe, az árucsomagolásba, sőt rá­bízták ári is, hogy e bevé­tel* a bankba vigye. — Mindig olyan munka­társaim és főnökeim voltak, akiktől tanulhattam. Ha ve­vő jött s boltba, hangosan — és előre! — köszöntünk, * néha a pulton átugorva igye­keztünk, hogy kinyissuk előtte az ajtót. És ezt nem pa­dettek a munkánkkal. À di­vatirányzatokat természete­sen rugalmasan kell követ­nünk, hogy termékeink el­adhatók legyenek. Az idén a női ruhákat bő, húzott fa­zonban készítjük, denevér- újjal. A hosszúság lényegé­ben nem változik. A férfi­nadrágok tovább szűkülnek, az öltönyök keskeny kihaj­tóval, kétsoros gombolással készülnek. Az idei divatszí­nek a füstszürke és a bar­na minden változata és ter­mészetesen a gyapjúból és a könnyű steppelt anyagokból készü’t termékek a legkere­settebbek. rancsszóra tettük, .hanem azért, mert tudtuk.: a keres­kedő a vevőkből él, tehát igyekszik a kedvükbe járni. Ebben a szakmában elenged­hetetlen a hivatásszeretet, a tiszteletadás. A felszabadulás után még egy ideig a már említett cég­nél állt alkalmazásban, majd negyvenkilencben ajánlatot kapott egy kaposvári kávé- tea szaküzlet boltvezető-he­lyettesi állására. Hosszú éve­ket töltött itt. Ezután olyan beosztások következtek, ame­lyekről azt hihetné a szak­mán kívüli, hogy ezekkel végleg megszakadt a keres­kedő-vevő kapcsolat... — A Dél-dunántúli Vegyi- anyag- n agykereskedelm i Vál­lalat üzletszerzője lettem, négyszázhuszonhét boltot lá­togattam rendszeresen. Igaz, nem álltam már a pult mö­gött, de kereskedő marad­tam. A helyzet később sem változott, amikor rám bízták a vállalat megyei fiókjának a vezetését, majd a Fűszért- nél osztályvezetőnek főosz­tályvezetőnek, végül 1975- ben kereskedelmi igazgató- helyettesnek neveztek ki. Baksa József nyugdíjba vonult, tegnap már nem ült le az íróasztalához. — Nem leszek program- szűkében — mosolyog derű­sen. — Kertes házban lakom, lesz ott munka bőven! És szó van arról is, hogy — ha az egészségem engedi — a vállalatom foglalkoztat. Örömteli elfoglaltságnak szá­mit az, ami a közelgő csa­ládi eseményből következik: most várjuk a harmadik unokát... A Balaton Fűszert köz­pontjában tegnap munkás­gyűlésen búcsúztattak el a vállalat eddigi kereskedelmi igazgatóhelyettesét. Az ün­nepségen Baksa József át­vette a belkereskedelmi mi­niszter kitüntetését: a Mun­ka Érdemrend ezüst fokoza­tát Hernesi Ferenc Energiatakarékos szaunaká’yhák. A Dunaújvárosi víz- és csatorna»»« Vallaiat a szaunazás mielőbbi hazai elterjesztésének érdekében megkezdte az energiata­karékos szaunakályhák készítését. A vállalat szerelórészlege 6, 9 és 12 kVV-os kivik.'be», • hozzávaló szabályozó egységgel együtt, ez idáig már több mint 3« darabot adott at a fejedelemnek, U oto ; MTI — Brandi István (elv. ~ Ko) N. Zs. Innovációs kisbank A műszaki fejlesztés gyorsításáért Tisztelet a vevőnek és a kereskedőnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom