Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-01 / 26. szám
Halottak a szigeteken Aquno özvegye beszél egy Manila közeli városban tartott demonstráción. Szovjet— román tárgyalások Fidel Ramos tábornok, a Fiilöip-szigetek rendőrségének parancsnoka kijelentette, hogy „a minapi népszavazással kapcsolatos erőszak szintje semmilyen komolyabb következtetés levonására nem ad okot”. A kijelentés Manilában akkreditált nyugati újságírók gyűrűjében hangzott 'el. A világsajtó tudósítói egybehangzóan azt jelentették, hogy a népszavazás alatti és utáni vérengzéseknek legalább kilenc halálos és számos sebesült áldozata van. Ezek az áldozatok — azok közül kerültek ki, akik nemcsak bojkottálták a Marcos- féle népszavazást, hanem tüntettek ellene. A hétezer szigetből álló országban mindig is voltak különböző előjelű zavargások és a biztonsági erők sosem bántak éppen kesztyűs kézzel a rendbontókkal. A mostani halottak azonban holtukban nagyobb veszélyt jelentenek a rezsimre, mint életükben jelentettek. A „legalább kilenc” halott csatlakozott ahhoz az egyhez, akit a mani- lai repülőtéren mindmáig tisztázatlan körülmények között öltek meg: Benigno Aquino szenátor ellenzéki vezér politikai erővé vált szellem-alakjához. Arról van síó, hogy Aquino meggyilkolása óta jól láthatóan fellazultak az immár tizennyolc esztendeje megszakítás nélkül kormányzó Ferdinand Marcos rendszerének eresztékei és ez hosszabb távon beláthatatlan következményekkel fenyegethet nemcsak magában az országban, hanem a tágabb térségben is. A repülőtéri gyilkosságig széttagolt ellenzék, amelyet az élő Aquino börtönéből képtelen volt egyesíteni, most — persze lehet, hogy csak ideiglenesen, a közvéleményt felkavaró trauma hatására — majdnem egységesen követeli a politikai változásokat. A felizzó parázsra olaj a drámaian megromlott gazdasági helyzet. Az amúgyis rendkívül eladósodott országtól a megingott stabilitás miatt megtagadta az újabb hitelt a világbank és az idegen, sőt a hazai töke is tömegesen menekül az országból. Ez tovább növeli a munkanélküliséget, az inflációt, fokozza az elégedetlenségét. Washington éberen figyeli a fejleményeket. A Fülöp- szigeteken van a térség két legnagyobb amerikai támaszpontja. Reagan, aki szalon- képességi okokból az Aqui- no-gyilkosság miatt lemondta manilai útját, most úgy látja, hogy mentőövet kell dobnia Marcosnak és rendkívüli segély megszavazására akarja rábírni a törvényhozást. A kongresszus azonban megoszlik. Harminchárom tekintélyes honatya nyílt levélben hívta fel az elnök figyelmét annak a veszélyeire, hogy „Amerika túlságosan elkötelezheti magát a jelenlegi manilai vezetés mellett”. H. E. Tárgyalásaink lehetővé teszik, hogy ismét felmérjük mindazt, ami a szovjet—román együttműködés különböző területein végbement, megvitassuk az együttműködés további fejlesztésének konkrét kérdéseit — mon-_ dotta Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a minisztertanács elnökének első helyettese, külügyminiszter a bukaresti „Augusztus 23-a” gyár dolgozó kollektívájával tartott keddi találkozóján. — Napjainkban a szovjet —román együttműködés töretlenül fejlődik — folytatta a szónok —, átfogja a legkülönbözőbb területeket: a politikai, a gazdasági életet, a kulturális életet és a tudományt Mi amellett vagyunk, hogy ez az együttműködés tovább szilárduljon. Gromiko beszéde nemzetközi politikával foglalkozó részében egyebek mellett rámutatott: manapság Washingtonban azt a látszatot keltik, mintha először vették volna észre, hogy a Szovjetunió kész a párbeszédre, a tárgyalásokra. Pedig mi mindig a tárgyalások, és amellett voltunk, hogy békés megoldást találjunk a vitás problémákra, elsősorban a nukleáris fegyverzetre vonatkozó legélesebb problémákra. ■ Nyugatnémet vasipari munkások tüntetnek a • Hat'.inge.nben a tervezett elbocsátások ellen. Ruhr-vidéki Civilek és kafenák Az utóbbi időben ismét a katonákra irányult a figyelem Hispániában. Meglepetésként hatott a hír január közepén, hogy leváltották a vezérkar négy vezetőjét, méghozzá egy csapásra. A másik esemény az ETA baszk terrorszervezet nevéhez fűződik: január végén tagjai meggyilkolták Guillermo Quintana vezérőrnagyot. A tiszt rövid időn belül a hatodik egyenruhás áldozatuk, az ETA szándéka ezekkel a merényletekkel, hogy zűrzavart keltsen a fegyveres erők soraiban, gyengítse a szocialista kormány pozícióit Nem lehet elfelejteni, hogy mielőtt 1982 őszén a Spanyol Szocialista Munkáspárt megnyerte volna a választásokat, 1981 februárjában nagyszabású katonai puccskísérlet rendítette meg Spanyolországot, amelynek során a puccsisták néhány órára a parlament épületét is elfoglalták, és a törvényhozókat túszként kezelték. Akkoriban a Franco utáni törékeny spanyol demokráciát „democracia vigilada”- nak azaz ellenőrzött demokráciának nevezték. Senkinek aem volt kétsége afelől, hogy a hadsereg szinte ugrásra készen figyeli az eseményeket és bármelyik pillanatban számolni lehet egy újabb katonai beavatkozás veszélyével. Sokan attól reszketSOMOGYI NÉPLAP tek, hogy. ha a szocialisták megnyerik a választásokat, akkor a katonák rögtön lesújtanak, mert nem lesznek hajlandók eltűrni, hogy — a polgárháború óta első ízben — j baloldalinak tekinthető kormány álljon az ország élén. Felipe González, a spanyol szocialisták vezetője immár 15 hónapja kormányoz — és a tények azt mutatják, hogy a hadsereg nem tett komoly kísérletet a rendszer megbuktatására, sőt, viszonylag jól tűri megreformálását. Vajon mi ennek a váratlan viselkedésnek a magyarázata? Az első számú magyarázat feltétlenül a király, János Károly magatartásában keresendő. Még az előző kormány alatt végrehajtott katonai puccs idején bebizonyosodott: az uralkodó elkötelezte magát a parlamenti demokrácia és az alkotmányos monarchia mellett A hadsereg tábornoki karának döntő része pedig a monarchiához kötődik. A másik fő magyarázat s ez egyben a hadseregreform negatív oldalát is felvillantja, Spanyolország és a NATO kapcsolata. France idején a spanyol hadsereg igazi feladata nem az ország határainak védelme volt, hanem a diktatúra erősítése. A hadsereg voltaképpen belbiztonsági szerepet kapott mindenekelőtt a szárazföldi haderő volt a Franco-diktatúra igazi támasza. A tengerészet és a légierő a rendőri feladatokban nem vállalt részt: ezek a fegyvernemek a Spanyol- országban létesített amerikai légi- és tengeri támaszpontokon keresztül elsősorban Washingtonhoz és a NATO- hoz kapcsolódtak. Amikor az előző, még konzervatív kormány Spanyolországot beléptette a NATO-ba — a szárazföldi hadsereg táborlka tónak kezében » parlament 1981 februárjába». Megindult a gépezet... Híres emberekkel levelezem mostanában, pontosabban írnak nekem, én pedig nem válaszolok. Pedig a levélírók nem csupán közölnek valamit, hanem kérnek is: egyszer-egyszer . véleményt, gyakrabban támogatást és minden alkalommal — pénzt. Az amerikai elnökválasztási kampány, de mondhatnám az egész itteni társadalmi élet természetes velejárója, hogy adományokat kérnek a politikusok, akik megpályázzák a kormányzat legmagasabb vagy valamelyik alsóbb posztját, önmaguk és nézeteik népszerű-, sítéséhez ugyanis pénz kell. Sok pénz. Így aztán már az elnökválasztási év kezdete előtt az tekinthető a kampány nem hivatalos kezdetének, amikor az önjelöltek elkezdik a pénzalap hizlalását. Nos, így kaptam eddig levelet John Glenn szenátortól, volt amerikai űrhajóstól, és egy másik demokrata honatyát;.!, Álad Cranstontól. Sőt, magától Ronald Reagantól is őrzök egy kitöltésre váró csekket és néhány, aláírásával ellátott sort, amelyben a republikánusok választási alapjának gyarapítását kéri. Az Egyesült Államok alkotmánya szerint négy évenként, november első keddjén választják meg az ország elnökét. Ezzel egyidő- ben cserélődik ki a szenátorok egyharmada, a teljes képviselőház (a törvényhozás egyik kamarája), az egyes államok kormányzóinak egy része és sok állami, megyei tisztségviselő. A leglényegesebb döntést azonban kétségtelenül akkor hozzák az amerikai állampolgárok, A demokrata Jackson az első fekete bőrű politikus, aki indul eben a küzdelemben. amikor az elnököt választják, mert ezzel — legalábbis elvben — egy társadalmigazdasági programra adják a voksúkat. A, kampány egészén szigöi'Sárt csak szeptemberben kezdődik, de a politikusok már hónapokkal korábban teljes bedobással azon ügyködnek, hogy megszerezzék pártjuk elnökjelöltségét. Azoknak a küldötteknek a kiválasztása, akik végleg eldöntik, kit jelölnek az elnöki és alelnöki tisztre, előJános Károly király (balra) az új vezérkari főnököknek gratulál. nokainak franeóista csoportja ellenezte a csatlakozást. Jól tudták: a NATO-tagság azt jelenti, hogy modernizálni kell a spanyol hadsereget. Ennek során óhatatlanul csökken majd a szárazföldi haderők jelentősége a légierő és a tengerészet javára. Az egész hadseregreform megértésének ez a lényege. Az tehát, hogy Spanyolország különleges helyzetében a NATO-csatlakozás világpolitikai szempontból negatív és elítélendő döntés. Ugyanakkor lehetővé, teszi, hogy a spanyol hadsereg a szó igazi értelmében nyugateurópai hadsereggé váljék, elveszítse rendőri jellegét és a polgári kormány ellenőrzése alá kerüljön. A NATO- tagság ilymódon megkönnyítette González. és a szocialista kormány számára a hadseregreform végrehajtását. Ennek a folyamatnak döntő állomására került sor január derekán. A kormány egyetlen döntéssel leváltotta • »pariyoi vezérkar négy kulcsemberét és helyükbe új tábornokokat nevezett ki. Ezzel egyidőben szerkezeti változás is történt. Megszűnt a vezérkari főnökök tanácsa, ami újabb lépés a hadsereg feletti civil ellenőrzés megvalósításában. Az új „védelmi vezérkar” első főnöke Lucini tengernagy lett, aki korábban tengerészeti attasé volt Washingtonban és rendkívül szoros szálak fűzik a NATO szervezetéhez. A három fegyvernem is új vezérkari főnököt kapott. A légierő új vezérkari főnöke Santos Per- alba tábornok korábban a NATO katonai bizottságában képviselte Spanyolországot. Az irányzat ilymódon meglehetősen félreérthetetlen: a vezérkar első embere admirális és nem a szárazföldi hadsereg parancsnoka — a legfontosabb vezérkari főnökök pedig egyértelmű NATO-kapcsolatokkal rendelkeznek. Az éremnek tehát — mint mindig — most is két oldala van és nehéz eldönteni, hogy melyik az „értékesebb”. Reagan külpolitikai ajánlata választóinak — ahogy a moszkvai Pravda karikaturistája látja. választások és értekezletek sorozatán kezdődik. Az első körzeti választási gyűlést Iowaban rendezik február második feleben, a soKaü szerint barométer szerepet játszó előválarztási nyitány február 28-án lesz : New Hampshire-ben, ezt követően a rendezvénysorozat végigzúdul mind az 50 államon. Közben a jelölt-jelöltek jönnek-mennek, számtalan beszédét tartanak, sok ember kezét szorongatják és mindegyikük azt bizonygatja, hogy ő a legalkalmasabb az ország előtt álló problémák megoldására. Július 16-án San Franciscóban kezdődik a demokraták pártkongresszusa, 3931 küldött részvételével. Külföldiek, de nyugodtan állíthatjuk, az amerikaiak többsége számára is kiismerhetetlenül bonyolultak azok a képviseleti elvek, amelyek alapján valaki a konvenció küldötte lesz. Tény az, hogy a résztvevők többsége már korábban, tehát a kongresz- szus előtt elkötelezte magát valamelyik jelölt mellett. A republikánusok Dallasban üléseznek, augusztus 20-tól. Ezen a tanácskozáson 2234 küldött lesz jelen. Formálisan ezek a kongresszusok (konvenciók) döntenek az elnök- és az alelnökjeiöltek személyéről, a pártprogramról. Miután azonban addigra tisztázódnak az erőviszonyok és a zárt ajtók mögötti vitákból kevés kerül a nyilvánosság elé, az állampolgárok ezekből a tanácskozásokból már csak a nagy csinnadrattát, a szó szoros értelmében karneváli felhajtást látja. A kongresszusok és a választás közötti időszak az elnökjelöltek közvetlen bajvívásának, birkózásának a periódusa, s ilyenkor az elvi viták mellett nem ritka a személyeskedés sem. November 6-án, egy keddi napon járulnak az urnákhoz a választók, a jogosultak jelentős része rendszerint távol marad. Az alkotmány előírásai szerint ilyenkor valójában csak az úgynevezett elektorokat választják meg (538-at), akik a hagyomány szerint ezután már szigorúan tartják magukat ahhoz a jelölthöz, illetve ahhoz a döntéshez, amit az őket küldő állam hozott. A Fehér Ház új lakója a következő év januárjában veszi át hivatalát. Az eddigiekből nyilván kitetszik, hogy a csata lényegében két párt, a republikánusok és a demokraták között dől el és az ország társadalmi berendezkedésének alapjait nem érinti. Az 1984. esztendő tehát — mint minden negyedik év — a felfokozott belpolitikai aktivitás és a befeléfordulás időszaka lesz az Egyesült Államok történetében. S a világ, amely kénytelen tudomásul venni ennek a politikának a hullámzásait, azzal a reménnyel figyeli az elnökválasztási csatározásokat, hogy hátha valami megváltozik. Legalább arra a három évre, amíg el nem kezdődik az újabb választási kampány. Csák Elemér Teljes gőzzel megindult a választási gépezet az Egyesült Államokban. Ezt jelzi a többi között Reagan elnök feltűnő jelentése az Unió helyzetéről, amely felér egy kortesbeszéddel, majd pedig színvallása ország-világ előtt, hogy újra megpályázza a Fehér Ház vezetői posztját. Az előcsatá- rozásokról, azok kísérő jelenségeiről, a választási módszerekről szól New York-i tudósítónk levele.
