Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-01 / 26. szám

A KGST-országok járműipara Minőségi váltás előtt Félmilliárd forint a biztonságra Érdekesebb faliújságok Rugalmas feladatok, gyors alkalmazkodás A mélyebb szakosodás mellett kibontakozott egy másik irány is. Nyilvánva­lóvá lett, hogy a járműipar­ban nemcsak lehetséges, ha­nem szükséges is a munka- megosztás a különböző fő­egységek gyártásában. Hasznos pádéul az olyan szakosodási megállapodás, amelynek keretében hátsó futóműveket szállítunk a Szovjetuniónak, s cserébe mellső futóműveket kapunk, vagy az ugyancsak főegysé­gek szállítására kötött meg­állapodás az NDK-, a román a jugoszláv járműiparral, amikor is az ellentétel va­lamilyen kész haszonjármű, vagy idehaza nem gyártott s a késztermék előállításához szükséges főegység. Öt ország összefogása Az együttműködés harma­dik iránya a termelési koo­peráció lett. Nemcsak a ma­gyar ipar szállított műszere­ket; berendezéseket a szov­jet és a lengyel autóipari beruházásokhoz. Találhatók ezekben a gyárakban NDK- beli és csehszlovák termékek is. A későbbi kooperációk — például a magyar Zsiguií- kooperáció, amelyhez hason­lót hozott létté az NDK és a lengyel járműipar is a Szovjetunióval —, azt moz­dítottak elő, hogy az árucse­re-forgalmon kívül, s azon felül is hozzájuthassunk az idehaza nem gyártott sze­mélygépkocsikhoz. Amit a szocialista orszá­gok a hetvenes évek közepé­re járműiparuk fejlesztésé­ben, az együttműködés bő­vítésében elértek, az vitán felül elismerésre méltó. Még akkor » az, ha időnként voltak nehézségek, nem ment minden olyan simán — mai fejjel tudjuk, hogy nem is mehetett —, ahogyan elképzeltük, szerettük vol­na. Emlékezzünk csak visz- sza, mennyit bosszankod­tunk idehaza — és bosz- saankodtak a iw partne­reink, a magyar termékek felhasználói is — az akado­zó alkatrészellátás miatt, igeretek, elhatározások szü­lettek a kölcsönös szállítások bővítésére, de ezekből az elhatározásokból gyakorta a kelleténél lassabban lett valóság. Lett? Tény, hogy a múlt idő használata néhány területen még ma sem in­dokolt, jóllehet a korábbi évek viharai jócskán lecsen­desedtek. Az utóbbi évtizedekben — esztendőnként tízszázalékos növekedési ütemmel — a szocialista országok jármű­ipara az egyik legdinamiku­sabban fejlődő iparággá vált. Ám úgy látszik, hogy a hőskorszaknak vége. Las­sanként mindinkább a múl­té az az időszak, amikor or­szágok milliárúokat ruház­nak be ebbe az iparágba, amikor emberek százezrei tanulják meg as autógyár­tás, -szerelés esmját-bínját. A jelenlegi Időszakban a szocialista országokban mér­séklődő fejlődési fitem ha­tással van a járműiparra is. Ugyanakkor — s ez talán még fontosabb — vala­mennyi országban kimerül­tek az extenzív fejlesztés tartalékai. A korszerűsítés keretében folyik a Szovjetunióban a teherautók dízelesítési prog­ramja, amelynek során a nagy benzinfogyasztású gép­kocsikat állítják át dízelolaj­ra. Tó vén azonban, hogy a szovjet autóipar — s ezen belül a teherautógyártás — összehasonlíthatatlanul na­gyobb a többi szocialista or­szágénál, a program megva­lósítása is hosszabb időbe telik. Valamennyi autógyár nagy elveszítéseket tesz gép­kocsijai fogyasztásának csök­kentéséi«. Új szakasz A következő időszakban nehéz lesz az árucsere-for­galom minden területén a korábbi növekedési ütemet tartani. Az utóbbi évtize­dekben a szakosítás, a koo­peráció olyan szintjére ju­tottunk el, hogy már né­hány százalékos bővítés is gyárak, vállalatok sokaságá­nak mozgatását igényli. Ha a fejlődés a korábbi évek­nél lassúbb lesz is, a számí­tások azt mutatják, hogy a járműipar a szocialista or­szágok együttműködésének változatlanul bővülő terü­lete marad. Ehhez még ide­kívánkozik az a tény, hogy a szocialista országok jár­műipara — műszaki muta­tók tekintetében — minősé­gi váltás előtt áfl, Jövendőnket és miSTtun­kat is figyelembe véve tehát kétség sem fér ahhoz, hogy a szocialista országok jár­műipara, beleértve a mién­ket is, nemcsak a fejődés legelőnyösebb, hanem a leg­rövidebb útját is választot­ta. K. Ny. J. A vasút az idén — a csök­kenő anyagi lehetőségei el­lenére is — mintegy 500 millió forintot költ a biz­tonsági berendezések fejlesz­tésére, korszerű sorompók, jelzőrendszerek létesítésére. A fejlesztések célja, hogy el­sősorban a nagyforgalmü törzshálózaton összefüggő, maximális biztonságot nyúj­tó vonalakat hozzanak létre s a lehetőségekhez mérten — egyszerűbb és olcsóbb be­rendezésekkel — a gyérebb forgalmú vasúti szakaszo­kon is fokozzák a biztonsá­got A múlt évben összesen csaknem 140 kilométeren alakítottak ki önműködő térközöket, vagyis olyan be­rendezéseket helyeztek üzembe, melyek automatiku­san szabályozzák a vonatok követési távolságát s alkal­masak arra is, hogy veszély (például a mozdonyvezető rosszul!été) esetén megállít­sák a vonatot Ugyancsak ta­valy 10 állomáson úgyneve­zett jedfogófüggéses biztosí­tó berendezést állítottak munkába, melyek nagy biz­tonsággal, önműködően állít­ják az állomásokon a jelző­ket, a váltókat és a sorom­pókat, minimálisra csök­kentve a baleseti veszélyt Az idén továbbá 79 kilo­méteren, m hat állomáson, így például Martonvásáron, Egerben, Csengődön építik meg a korszerű biztosító be­rendezéseket Néhány mel­lékvonalon lévő állomásom, így Jászki séren, Jászüadány- ban és Bélapátfalván úgy­nevezett egyszerűsített szol­gáltatású berendezéseket szerelnek fel, s több mint harminchelyen önműködő sorompókat helyeznek üzem­be. A biztonság szempontjából a vasút egyik legnagyobb gondja továbbra is a közút­vasút kereszteződés marad, hiszen itt történik a legtöbb baleset. Az elmúlt évben 117 esetben ütköztek egymásnak közúti és vasúti járművek. Safiewbeni Vef! » savanyú talajok javítását szolgáló anyagok választékát, és gyorsrtam kel 1 a me&zezési programot — egyebei, között erre a megállapításra, jutott az ta országos vizsgálat, amelyet a MÉM Növényvé­delmi és Agrokémiai Köz­pont járnak szakemberei irá­nyítottak. A talajvizsgáló laboratóriumok hároméves munkával megvizsgálták az ország mezőgazdasági mű­Ez 20 százalékkal kevesebb ugyan, mint a megelőző év­ben, mégis jelentős, ezért a vasút újabb intézkedéseket tesz, illetve már tett, hogy javuljon ezeken a helyeken a biztonság. Mindenekelőtt igyekeznek (már ahol saját hatáskörükbe tartozik) jól láthatóvá tenni a kereszte­ződéseket. Felújítják az át­járók burkolatát, korszerű­sítik azok átvezetését. Meg­szervezték azt is, hogy ha valami hiba vagy egyéb ok miatt nem működik a so­rompó, azonnal jelzik az Ütinformnak, az autósok tá­jékoztatására. Gépkocsival ellátott javitóbrigádokat szerveztek, melyek azonnal a helyszínre sietnek, ha el­romlik a sorompó. A MÁV kezdeményezésére a Eresz­ben módosították a fényso­rompó fehér fényének jelzé­sét: július 1-től a villogó fe­hér fény szabad áthaladást engedélyez a síneken. (En­nek feltétedéként a MÁV korlátozza a 6 ezer kilo­grammnál kisebb tengely- nyomású vasúti járművek sebességét — ezek csak öt kilométeres óránkénti se­bességgel érkezhetnek az át­járókhoz.) Ugyancsak a baleseti ve­szély elkerülésére az új kresz szerint külön tábla jeäzi, egy- vagy többvágá- nyú vasutat keresztez az út, hogy tisztában legyen az autós, milyen hosszú veszé­lyes szakasz áll előtte. A felmérések azt mutat­ják, hogy az átjárókban tör­ténő balesetek Pl százaléka a közúti járművezetők fi­gyelmetlensége, fegyelme­zetlensége miatt következik be. Ezért több vasúti szak­embernek az a véleménye: honosítani kellene azt a több helyen már bevált módszert, miszerint a vasúti kereszte­ződések előtt hullámosítják az úttestet, s ezzel a sebes­ség csökkentésére késztetik a jármű vezetőjét, megaka­dályozva, hogy túl gyorsan és kellő körültekintés nél­kül hajtson a sínekre. veîésbe vont területét A vizsgalati eredményeket szá­mítógépekkel dolgozták fel. Kiderült: a savanyú kém- hatású területek nagysága meghaladja a mezőgazdasá­gi földterületek egyharma- dát. Különösen nagy arány­ban találtak ilyen területe­ket Vas, Borsod, Nógrád és Zala megyékben. A kedve­zőtlen kémiai tulajdonságok következtében ezeket a föl­Még sohasem volt olyan fontos a mindennapos párbe­széd a dolgozókkal, mint a jelenlegi gazdasági körülmé­nyek között. Az embereket nagyon érdekli a világ, az ország helyzete, kérdéseikre azonban a tévé, a rádió, a sajtó általában kielégítő vá­laszt ad. Sokkal nagyobb szükségük van pontos, friss helyi felvilágosításra. Ezt az igényt jól ismeri a Kaposplast Kefe- és Mű- anyagipari Vállalat pártveze­tősége. Évek óta mindent megtesz annak érdekében, hogy elősegítse a vállalati terv megvalósítását minden kommunista és aktíva felvi­lágosító és meggyőző erejé­nek felhasználásával. Garami Béla párttitkár el­mondta, hogy nemrégen tár­gyalta meg a vezetőség a gazdaságpolitikai agitáció idei feladatait. Azt a gya­korlatot alakították ki, hogy jól megalapozzák politikai tevékenységüket. Annak semmi értelme se lenne, ha az agitáció a „levegőben lóg­na”. Éppen elég meghatáro­zott feladat áll a vállalat előtt, az igazgató tájékozta­tójának alapján ezek közül választották a legfontosab­bakat. Céljuk például, hogy „át­állítják a váltót” a dolgozók gondolkodásában. Szeretnék megértetni, hogy ma nem az állandó tervek idejét éljük, a külső és a belső körül­mények nagyban befolyásol­ják: mikor és mit változtas­sanak meg, mégpedig rugal­masan. Most az összes mu­tatók közül az eredményt tartják a legfontosabbnak, minden egyéb ennek a függ­vénye. A vállalat eredményei attól is függnek, mennyire válik ez a szemlélet általá­nossá. A gazdaságpolitikai agitá- cióra vár az a feladat is, hogy a belső munkaerőmoz­gást mindenki természetes­nek tartsa. A pártvezetőség etekéi nehezebb hasznosítani, rajtuk mérsékeltebbek a ho­zamok. Am a javítás felté­telei adottak, erre is tervet dolgozott ki a MÉM intézete. A kutatóik szerint évente több mint 100 ezer hektá­ron lenne szükség a talajok meszelésére, javítására. A munka azért halad viszony­lag lassan, mert ezeken a talajokon gyakran egyéb be- ‘ avatkozásra is szükség van. tudja, hogy még mindig nagy szükség van az emberek meggyőzésére, amikor az egyik üzemből a másikba kell menni egy időre. Már­pedig ez elkerülhetetlen ép­pen a váratlan megrendelé­sek, az anyag késedelmes be­érkezése, netán a termelés rugalmas megváltoztatása esetén. A vállalat gazdasági vezetői megteremtik az anya­gi föltételeket, a pártvezető­ség pedig a meggyőzésből ve­szi ki a részét. Ez csak lát­szatra kis feladat, hiszen az eddigi tapasztalatok szerint sok akadályt le kell még küzdeni. Egyes középvezetők sem értik, hogy miért fon­tos beosztottjaik átirányítása, más esetekben a segítség lát­szólagos, nem igazi termelő- munkára állítják be a dolgo­zókat, hanem takarítást bíz­nak rájuk. Az agitáció révén ezt a falat kell áttörni a munkaerő jobb hasznosítása érdekében. A pártvezetőség az infor­mációk gyors eljuttatását is célul tűzte a párt-, a szak- szervezeti bizalmiak révén. Nem elég az, ha ők kielé­gítik egyéni érdeklődésüket, az a legfontosabb, hogy to­vábbadják a dolgozóknak mindazt, ami rájuk tartozik. Ezzel szorosan összefügg, hogy hívják fel a pártveze­tőség, a szakszervezeti bizott­ság figyelmét a termelés minden akadályára. Ebben nincs kicsi és nagy problé­ma, mind egyformán fontos. Egy évvel ezelőtt tette meg az első lépéseket a vezető­ség, most pedig folytatja a formálódó gyakorlatot, hogy a párt, a szakszervezet sze­mináriumait, a KJSZ-vitakö- reit megpróbálják sokkal közelebb vinni az üzemi élet­hez. Nemcsak arra hagyat­koznak, ami a brosúrában áll, hanem kiegészítik ezekét az ismereteket az időszerű gazdaságpolitikai tenniva­lókkal is. Természetesen ez nem minden propagandistától vár­ható el, hiszen nincs olyan gazdasági beosztása, hogy mindent ismerjen. Éppen ezért rendszeres információt adnak nekik a vállalat idő­szerű helyzetéről, eredmé­nyeiről, gondjairól. A brigá­dok faliújságait is szeretnék színvonalassá tenni, az üzemi újságot ugyancsak jobban kihasználják à gazdá­sági agitáció céljára. A Kaposplast pártvezető­ségének törekvései minden­képpen figyelemre méltóak, hiszen a meggyőző szót a jobb gazdasági eredmények elérésére használják fel. Lajos Géza Számítógépes földvizsgálat KETTEN A SZALAGNÁL Néhány gyors, szakszerű mozdulat, s az előre kisza­bott bőr- és kartondarabok­ból kialakul az új termék, az amerikai megrendelésre ké­szülő irattartó. Erháth Ágnes van a szalag legelején, ő ad­ja tovább a varrógépen dol­gozóknak a megkezdett mun­kát, hogy a további műve­leteket elvégezhessék. Érti és szereti a szakmát. — Itt lettem ipari tanuló 1969-ben, majd bőrdíszmű­ves szakmunkás. Ez az első alkalom, hogy valódi bőrből ilyen irattartókat készítünk; eddig műbőrből főként női táskákat gyártottunk. Szere­tem a szakmát, társaimmal jól megvagyunk, segítünk egymásnak, ha valami nehe­zebb feladatot kell megolda­nunk. A mostani munka kö­rültekintést, figyelmet köve­tel. Kezdetben napi 80 dara­bot készítettünk, ezekből az irattartókból. Amikor a tel­jesítmény egy műszakban 100 lett, már boldogok voltunk. Most 140—150 is elkészül. Belejöttünk... Törekvő fiatal, a múlt év­ben sikerrel érettségizett a Erháth Agnes gimnáziumban. Részt vett a KISZ-szervezet munkájában is a közművelődési bizottság tagjaként Tavaly több vetél­kedőt szerveztek. Az egyiket az ő brigádjuk nyerte. A múlt év decemberében meg­tiszteltetés érte Erháth Ág­nest: a beszámoló taggyűlé­sen nyújtották át neki a párttag könyvet. — Hogy miért kértem föl­vételemet a kommunisták kö­ze? Ismerem a párttagokat a szalagnál, s az üzemben dolgozó kommunisták több­ségét is. Tisztelem, becsülöm őket Jó, ha ilyen közösség­hez tartozhat az ember. Az irattartók befejező munkáit végzi varrógépen Szíva Erzsébet. Nemcsak egy műszakban s egy szalagnál dolgoznak, ő is ott volt azon a decemberi párttaggyúlésen, ahol az alapszervezet kom­munistái fiatalokat fogadtak soraikba. — Én is itt kezdtem 1972- ben a bőrdíszműves szakma tanulását, s attól kezdve kul- túrfelelős vagyok a KISZ- vezetőségben. Ágival sokat beszélgettünk, mielőtt kértük fölvételünket a pártba, Lát­tuk, hogy azok, akth gazda­Szivs Erzsébet sági feladataikat példásan látják el, mint Antal Ibo­lya — az egyik legjobb szak­munkás —, s társadalmi, köz­életi tevékenységet is végez­nek, a kommunisták soraiba kerülhetnek. Arra töreked­tünk, hogy őket kövessük. Sziva Erzsébet méltónak bizonyult rá, hogy a kommu­nisták közé kerüljön. Egyike azoknak a fiataloknak, akik már kiváló dolgozó jelvény tulajdonosai. Ha a brigád kommunista műszakot tartott, hogy a város fejlesztéséhez hozzájárulhasson, ő is ott volt. Véghelyi Istvánné párttit­kár — aki művezetőként dol­gozik itt — naponta látja szorgalmukat, s azt,, hogy mennyit fáradoztak. Így fo­galmazta meg, mit vár a két fiataltól és a többi kommu­nistától : — Elsősorban azt, hogy példásan végezzék gazdasági feladataikat. No meg azt, hogy segítsenek társaik ne­velésében, az ifjúsági szerve­zet munkájának fejlesztésé­ben. gæalai László

Next

/
Oldalképek
Tartalom