Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-31 / 25. szám

A KGST-országok járműipara A szakosodás kialakulása Az idén lesz 35. esztendeje, hogy 1949-ben megala­kult a szocialista országok gazdasági együttműködési szervezete, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. A jubileum összegzésre és prognózisokra késztet: az alábbiakban a járműipari integrációt tekintjük át. A jelenlegi ötéves terv­időszakban félmillió sze­mélygépkocsit, százezer ha­szonjárművet vásárolunk a szocialista országokból, mi pedig egyebek között öt­venezer autóbuszt, százezer­nyi futóművet, dízelmotort, Zsigulihoz való kétmillió al­katrészkészletet szállítunk KGST-beli partnereinknek. Gyártásszakosítás kereté­ben főegységeket cserélünk az NDK autóiparával, jár­műipari termékek eladói és vevői vagyunk Romániában, Csehszlovákiában . .. Hosz- szú lenne akár csak címsza­vakban is hiánytalanul fel­sorolni azokat a kooperáció­kat, gyártásszakosítási meg­állapodásokat, amelyek ré­vén hazánk járműipara a többi szocialista ország eme iparágához kötődik. Az első lépések Meglehetősen hosszú, s mi tagadás, olykor göröngyös út vezetett idáig nálunk is, partnereinknél is. S ma már voltaképpen nem könnyű megmondani, hol is kezdődik ez az út. Idehaza sokan amellett kardoskodnak — s kétségkí­vül nyomós érvek szólnak emellett —, hogy a fejlődés­fejlesztés, a KUST-országok- kal való együttműködés út­jára ebben az iparágban iüö4-ben léptünk. A Minisz­tertanács Gazdasági Bizott­sága akkor fogadta el a köz­úti járműfejlesztési prog­ram koncepcióját. Az elin­dulás éve azonban 1968 volt, amikor is a korábban elfo­gadott koncepciót kiemelt kormányprogrammá nyilvá­nították. Mindenesetre tény, hogy a hatvanas évek má­sodik fele volt az az idő­szak, amikor hosszas viták után eldőlt, hogy mi nem személygépkocsit, hanem ha­szonjárműveket gyártunk. Ezt m kötést indokoltak akkori gazdasági szükség­leteink, főként az, hogy a növekvő áruszállítási és tömegközlekedési feladato­kat elsősorban ezekkel a járművekkel vagyunk képe­sek megoldani Emellett az is a haszonjárművek mel­lett szólt, hogy ezekkel a termékekkel azonnal be tud­tunk kapcsolódni a szocia­lista országok munkameg­osztásába. A hatvanas évek második felében már éven­te háromezer autóbuszt szál­lítottunk a Szovjetunióba, ami akkor igen nagy meny- ny iségnek számított Milliárdok fejlesztésre S közben persze idehaza vitatkoztunk — sőt sokan vitatkoznak még ma is —, hogy legyen-e magyar sze­mélygépkocsi-gyártás, avagy sem. A kedélyeket és a vi­ta hevét tüzelte, hogy a ma­gyar külkereskedelmi válla­latot, a Mogürtöt megkeres­te az amerikai General Mo­tors és a japán Nissan is azzal az ajánlattal, hogy sze­mélyautó-összeszerelő üze­met létesít hazánkban. A reális gazdaságossági számí­tások akkor is — és a leg­utóbbi időben is — azt mu­tatták, hogy ez a műnk* nem lenne kifizetődő nép­gazdaságunk számára. A hatvanas évek vége, a hetvenes évek eleje azorv- ban a hatalmas beruházások időszaka — idehaza a Jár- müprogram keretében 17 milliárd forintot ruháztunk be —, s nemcsak nálunk, hanem a többi szocialista országban is. A Szovjetunió­ban, Togliattiban 1970 augusztusában kezdődött meg a Zsiguli sorozatgyár­tása, s akkor már folyt a Káma parti óriás teherautó- gyár, a Kamaz építése. Ab­ban az időben kezdődött e! a lengyel Polski Fiat-beru­házás, jelentős korszerűsí­tési munkálatok folytak Csehszlovákiában, mz NDK- ban, Romániában. Licencek. új technológiák kérőitek a szocialista országok tulajdo­nába. Ez volt az az időszak, amikor Győrött is megkez­dődött a Rábánál — MAN- licenc alapján — a motor- gyártás és — saját fejlesz­tésben — a futóművek ké­szítése. Az Ikarus meg a többiek E nagyarányú fejlesztések eredményeként új szakasí kezdődött el a szocialista országok járműipari együtt­működésében is. Számunkra ez annak a ténynek a tudo­másulvételét is jelentette, hogy például autóbuszipa­runk a nagy beruházások el­lenére sem képes hiánytala­nul kielégíteni valamennyi igényt, tehát további szako­sodásra van szükség. Eköz­ben halványult a KGST-or- szágok körében korábban uralkodó gondolat, nevezete­sen, hogy az egyik ország csak személygépkocsit, a másik teherautót, a harma­dik autóbuszt stb. gyártson. A növekvő igények lassan­ként áttörték e szemlélet ha­tárait — és korlátáit —, s a korábbinál mélyebb, pon­tosabban körülhatárolt sza­kosodást hoztak létre a szo­cialista országok között Olyat például, amelynek eredményeképpen számos ország gyárt autóbuszt, de az Ikarus ma is egyedülál­ló helyet foglal el a csuk­lós, illetve a távolsági autó­buszok piacán. K, Ny. í Vetőmag­teszt A hazai kutatásokban új­szerű vetőmag-életerő vizs­gálati módszert alkalmaz­nak Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutatóinté­zetében. A növénytermeszté­si és minősítési intézet, va­lamint a martonvásári in­tézmény szakemberei által kidolgozott, tudományos kö­rökben nagy érdeklődésre számot tartó eljárás annak a megállapítására szolgál, hogy a mag miként reagál a mos­toha körülményekre, az úgy­nevezett stresszhatásokra, többek között a kelést meg­előző hűvös, nedves időjá­rásra. A vizsgálatra azért van szükség, hogy növeljék a termesztés biztonságát, ha ugyanis a vetéskor figyel­men kívül hagyják a vető­mag életerejét, jelentősen — tizenöt-húsz százalékkal is — csökkenhetnek a hoza­mok. A módszert a kukorica és a búza vetőmagjának tesz­telésére dolgozták ki, s al­kalmazzák eredményesen. Előnye, hogy nem igényel bonyolult és drága technikai berendezéseket, ismételhe­tő, gyors és eredménye azon­nal felhasználható a gya­korlatban. Lényege, hogy a magvakat előbb az április eleji időjárásnak megfele­lő környezeti hatásoknak te­szik ki a laboratóriumban, majd csíráztatják. A nagy életerejű magvak csirája erőteljesen növekszik, s a kísértet végére elérheti a tíz centimétert is. Az ilyen magvakat korai vetésre ajánlják a kutatók, hiszen jól tűrik a szeszélyes ápri­lis eleji időjárás viszontag­ságait. Ha a csírák 60—80 százaléka fejlődik csak erő­teljesen, a mag későbbi ve­tésre alkalmas, ha pedig ennél is gyengébb az arány, csak silókukoricaként vagy csalamádéként ajánlatos fel­használni. A módszer nagy érdeklő­dést keltett itthon és kül­földön. A martonvásári szakemberek már több elő­adást tartottak a témáról, s a KGST-országok kutatóival is megismertetik eljárásukat. A vizsgálatok előnyét első­ként a termelési rendszerek ismerték fel. Vita Szárszóról A Szárszó, 1343 efmfi do­kumentumk&tet megjelenése alkalmából vitát rendezett tegnap a Hazafias Népfront Budapesti Művelődéspolitikai Munkabizottsága és a szár­szói baráti kör. A HNF Bu­dapesti Bizottsága székhazá­ban Gyórffy Sándor, a kötet egyik szerkesztője tartott vi­taindítót. Egyebek között rá­mutatott: a dokumentum­gyűjteményben közölt írások a magyar politika történeté­nek, a fasizmus és a háború ellem harcnak, a magyar nép felszabadulásáért és orszá­gunk társadalmi haladásáért vívott küzdelemnek egyik je­lentős állomását idézik fel. A negyven esztendeje ren­dezett eseményre — amely a munkások, parasztok, ér­telmiségiek találkozójaként a Hazafias Erők Antifasiszta összefogásának kiemelkedő állomása volt — a vitában egykori résztvevők és mai kutatók, tüdősök emlékeztek. Bárányok az ország minden részéből Somogybán nincs hagyománya Megkezdődött — és már­cius közepéig tart — az első betelepítés a Kaposvári Hús­kombinát sántosi juhtelepén. — A bárányok rendben, az ütemezésnek megfelelően érkeznek a telepre — mond­ta Balogh Lajos telepveze­tő. — Ha terveinknek meg­felelően halad a szállítás, akkor az első negyedévben 18 ezer élőállatot küldünk külföldi partnereinknek. — Változott-e az idén a felvásárlási ár? — Igen, a tavalyinál drá­gábban, 90 forintért vásárol­juk meg a tejesbárányokat. Ez a változás nyilván ked­vezően befolyásolja majd a gazdaságok és az egyéni ál­lattartók munkáját. — Évente hány állatot hiz­lalnak a telepen? — Egyszerre 20—25 ezer bárányt tudunk elhelyezni a telepünkön; az állományt négyszer cseréljük, így éven­te mintegy 80 ezer bárányt hizlalunk a kívánt súlyúra. Az állomány felét a megye gazdaságaitól és az egyéni állattartóktól ' vásároljuk, a többit az ország különböző társvállalataitól. Somogy me­gyében nincsenek nagy ha­gyományai a juhtartásnak; hogy a telepet kihasználjuk, más megyéből is szállíta­nunk kell. — Mennyire lehet számí­tani a megyén kívüli szállí­tókra? — A tröszti koordináció keretében éves szerződések alapján szállítanak bárányt. Sikerült jó kapcsolatot kiala­kítanunk valamennyi part­nerünkkel. Főként a környe­ző nagyüzemektől kapjuk az állatokat, de az ország szinte valamennyi megyéjéből ér­keznek ide szállítmányok, ezenkívül más megyék egyé­ni gazdálkodóitól is vásáro­lunk. — Ebben az évben kik lesznek a legnagyobb vásár­lók? — Az olasz partnerek már jelentkeztek; most is nekik szállítunk, de változatlanul nagy az érdeklődés a bárá­nyok iránt az arab piacon. Az igények eltérőek, de ez számunkra kedvező, mivel az olaszok inkább a kis sú­lyú bárányt, az arabok pe­dig a nagyobb, faggyús ál­latokat veszik szívesebben. Így minden vásárlónknak a megfelelő súlyú állatot tud­juk szállítani. — Tervezik-e a telep bő­vítését? — Bővítését nem, de a műszaki színvonal javítására szükség volna, hogy az ed­digi színvonalon tudjunk dolgozni, s a jelenleginél jobb tartási körülményeket teremtsünk a bárányoknak. N. Zs. Versengenek-e a szolgáltatók? Közelkép a képernyőkről A szolgáltatások javítása érdekeben — a miniszterta­nács határozatát követően — a múlt év január elsejével megszűnt a Gelka megyei kirendeltsége is. Helyébe há­rom kisvállalat lépett. Közü­lük a legnagyobb jogutód a Kaposvill. Igazgatójával Domonkos Andrással csak nem egy esztendeje az el képzetesekről beszélgettünk, most viszont arra voltunk kíváncsiak, hogy az akkori tervekből mi vált valóra. — A Gelka régi szervezeti rendszerének feloszlatását többek között azzal indokol­ták, hogy a létrejövő kis­vállalatok megélhetésük re­ményében versenyre kelnek Uj takarékszövetkezeti székház Rekordnyereség a nagybajomi takarékszövetkezetben Harminckét község több mini harminc­ezer lakosá­nak pénzin­tézeténél, a nagybajomi takarékszövetkezetben ha­marosan befejezik a múlt évi mérleg készítését Me­gyénk második legnagyobb takarékszövetkezetében a be­tétállomány január 1-én, a tőkésítés után elérte a 151 millió forintot ez 17 mii lió forutfeú több az egy évvel ezelőttinél. Cetet szempontjából m neí-gtmjasm lakosok Járnak az élen, dm szépen nőtt a betét a hetest és sonsogy- sárdi kirendeltségeknél is. Az OTP Somogy megyei Igazgatóságán 39,2 millió forintot kötöttek le tartósan — ezzel országos célok el­érését segítik. A szövetke­zet 1983-ban tagjainak 39.5 millió forint kölcsönt i sított. A múlt év végén a kölcsönállomány 21,9 miiüió forint volt, ebből építési cé­lokra 7,8, mezőgazdasági termelési célokra 4,3 millió forintot fordítottak. A leg­több kölcsönt Nagybajomban és Kadarkúton vették igény­be a tagok. A szövetkezetnek széles körűek a szolgáltatásai. A biztosítási díjak címén nyolcmillió forintot fizettek a szövetkezet pénztáraiba. Az áramdíjakat ts ők szedik be. A Kaposvári Húskombi­nát megbízásából a szövet­kezet fizeti ki csaknem egész területén a háztájiból felvásárolt állatok árát. Ez tavaly ®7,7 millió forint volt. A lakosság »igénybe vette a szöwOrezet hirdetésfeJvéte- lével kapcsolatos segítségét is. Kiemelkedő nyereséggel zárta a múlt évet a nagy­bajomi takarékszövetkezet. 1 millió 350 ezer forintot könyveltek a mérleg nye­reség rovatába — ez mint­egy 300 ezer forinttal több a múlt évinél. Az eredmény azt is igazolja, hogy költ­ségtakarékosán gazdálkod­tak, nőtt a munka termelé­kenysége, mert a nagyobb feladatokat változatlan lét­számmal valósították meg. Az egységeik között első tett a nagybajomi központ, má­sodik a hetesi, a harmadik a somogysárdi kirendeltség. Az utóbbi kettő között a lülöinfcség minimális. Nagy jelentőségű a szö­vetkezet életében, hogy 1V83- ban megteremtettek So- mogyjádon a kirendeltség székhazának építési feltéte­leit. A tervek elkészülte után a munkákat a múlt év őszén kezdték és a székhá­zat — amely Somogyiad igazi pénzintézete lesz — ez év májusában szeretnék át adni. A szövetkezet most ké szül a tagjaival való talál­kozásokra. 33 tagértekezletet tartanak a területükön. egymással, t ezzel az ügyfél is nyer majd. Ebben a terü­leti megosztottság miatt so­kan kételkedtek. Mi a véle­ménye? Versengnek-e a szol­gáltatók? — Mostanra megteremtőd­tek ennek a feltételei. Sok minden történt. A nyeresé­gesség érdekében új lehető­ségeket keltett keresni. Mi például szerződést kötöttünk az Ordonnai, s a megyében elvállaltuk termékeik márka- szervizét. Ugyanakkor már­kaboltot nyitottunk Nagyatá­don, ahol mindenféle televí­ziójuk s termékük megkap­ható. Olyan jó kapcsolatba kerültünk velük, hogy ök se­gítenek alkatrészgondjaink enyhítésében. Szerződésünk van a Ramovillal is, így az általuk forgalmazott híradás- teclmikai termékekkel, ha azok meghibásodnak, a vá­sárló egyaránt felkeresheti a Ramovill-szervizeket és a Kaposvillt is. Természetesen ahhoz megy, aki gyorsabban és jobban dolgozik... — A gyorsaságnak persze feltétele az is, hogy legyen alkatrész. Tavaly akadozott az ellátás. A legutóbbi pana­szokból kiderült, nem történt változás. — Így van. Bár éppen szer­ződéskötéseink miatt az Orian által használt vagy a Lehel Hűtőgépgyár által be­épített alkatrészekből csak­nem folyamatosan kapunk a gyártóktól. Dehát ezeken kí­vül még megannyi híradás- tecnni’kai cikk, illetve ház­tartási kisgép van forgalom­ban Az importból származó s a hazai gyártmányú felsze relesek alkatrész-ellátásával egyaránt van baj. Persze minket korholnak a késedel­mes javításokért. Az alkat­részek zömét a termelőesz­közt készletező vállalatoktól kapjuk. Ezért mondjuk azt, hogy nékik is azt keltene végre csinálniuk, amiért lét­rehozták őket, tehát készle­tezni, s akkor folyamatos len­ne az ellátás mindenféle al­katrészből. — A tapasztalatok szerint, ha betért valaki önökhöz az ünnepi ügyeleteik alatt, mert elromololt a televíziója, vagy a rádiója, sokszor fél napo­kat is várni kellett, hogy ki­ment a szerelő. — Mert a műszerész ed­dig nem volt érdekelt abban, hogy rövid időn belül a hely­színen tegyen. Most változott a helyzet. Az ünnepek alatt műszerészeink úgynevezett gyorsasági 'pótdíjat számíta­nak föl. Ez minimum húsz, maximum hatvan forint. Per­sze csak akkor fizettethető ki, ha a szerelő meghatáro­zott időn belül elvégzi a munkát. Műszerészeink a pótdíj ötven százalékát meg­kapják, így ők is jól járnak, — Az ügyfél viszont ráfi­zet — Nem mondhatnám. Ka­rácsonykor és a szilveszter­kor alkalmaztuk először ezt a módszert, és senki sem panaszkodott. Nem nagy ösz- szegről van szó, s az ügyfél­nek az az érdeke, hogy az ünnepek alatt is nézhesse a televíziót. Egyébként meg­győződésünk, hogy a masze­kok sem dolgoznak olcsób­ban ilyenkor. — Mindezek után milyen­nek látja az elmúlt eszten­dőt? — Kísérleti év volt, tanul­tunk belőle. Ennek ellenére még azt is elmondhatjuk, hogy nyereséges vállalat let­tünk. Azért is tett nyeresé­günk, mert csökkentek a költségeink, többek között nem kell eltartanunk egy nepes központi apparátust. Sok mindent ésszerúsitet- tünfe, s tesszük ezt az idén is. Személyi és szervezeti mó­dosításokra készülünk. N. J. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom