Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-04 / 286. szám

! Felkészültünk a télre — hallottuk sok-sok esztendő folyamán a közúti igazgató­ságoktól, s mi tagadás, bi­zony az úton járók nem min­dig ezt igazolták vissza. Az úttisztítás, a hóeltakarítás, a fagymentesítés elég sok kí­vánnivalót hagyott maga után. Igaz, a tél is küzdött derekasan — a tavalyi, ta­valyelőtti megdöntött né­hány fennálló rekordot. Ki tudja, az idén milyen telünk lesz? Azt azonban nagyjá­ból már most tudjuk, hogy a megyei közúti igazgatósá­gok hogyan készültek fel Tél tábornok támadására. Felkészült útfe/ügyeletek A tapasztalatok szerint a legtöbb gondot az útfelfa- gyások jelentik, ezt követik a hófúvásveszélyek. Kezdjük talán az utóbbival. Hazánk úthálózatának hossza csak­nem harmincezer kilométer. Ennek mintegy tíz százaléka van kitéve hófúvásveszély­nek. Minden havas télen kö­rülbelül 1800 kilométer úton keletkezik hóakadály — a Közlekedési Minisztérium megállapítása szerint ezek tartoznak az I-es veszélyes­ségi fokozatba. A többi úton kettő-öt évenként fordul elő ilyen forgalmi akadály. A több mint ötszáz kilométer­nyi autópálya és főútvonal állapota a legszélesebb autós közvéleményt érdekli. Ilyen jellegű útszakasz az ország tizenkilenc megyéjéből csak nyolcban van. A hófúvásveszély éllen a közúti igazgatóságok többfé­leképpen védekeznek. A megelőző ' intézkedések — mint például erdősáv telepí­tése és hófogórács elhelyezé­se — csak a veszélyeztetett szakaszok 35 százalékán va­lósultak meg. A fennmaradó úthálózatról gépi erővel kell eltávolítani a hótorlaszokat. Ehhez minden útfelügyelet technikailag felkészült. Ter­mészetesen nem lehet egy­idejűleg az összes akadályt eltávolítani. Ha a szél sebes­sége eléri vagy meghaladja az óránkénti ötven kilomé­teres sebességet, az üzem- mérnökségek vissza is von­ják a gépeket, mert munká­juk hatástalan. Csak életve­szély esetén — például men­tő kísérésekor — dolgoznak. Érdemes felhívni a figyel­met, hogy ilyenkor a hófújta útszakaszokat elzárják. Te­szik ezt azért, mert szeret­nék az autósokat megkímél­ni a több órás hófogságtól, s az úttisztítás is egysze­rűbb. ha nincsenek elakadt és elhagyott járművek rajta. Ehhez persze az is kell, hogy a gépkocsivezetők komolyan vegyék az útelzárásokat, s ne hajtsanak be ilyen sza­kaszra. Cirkáló őrjárat A jegesedés már komolyabb feladat elé állítja az útfel- ügyeleteket. Telente har­minc-negyven úgynevezett jeges nap van, amikor az útpályák teljesen vagy rész­legesen lefagynak. Az elhá­rítást a közúti igazgatóságok mintegy tízezer kilométeren úgynevezett őrjáratos rend­szerben végzik. Ez azt jelen­ti, hogy egy-egy szórókocsi húsz-negyven kilométeres szakaszon cirkál, s ha jege­sedés kezdődik, a teljes út­felületet ipari sóval szórja be. Az alsóbbrendű és ki­sebb forgalmú utakon csak a veszélyes szakaszokat szór­ják be. A környezetvédők és az autósok zöme nem ért egyet az ipari só alkalmazásával. Nyugati példákra hivatkoz­nak, hogy ott már más anya­gokat használnak. Nos, ott is marad a só, mint ahogy nálunk is. Ugyanis jelenleg ez a leghatékonyabb és leg­olcsóbb olvasztó eszköz. Az előbbi javítását célozza, hogy az idén már két olyan gépet is fognak üzemeltetni, ame­lyik bizonyos mértékig ol­dott, tehát nedvesített álla­potban és egyenletesebben szórja az útfelületet. Hívja az Útinformot A télen autózók az idén is az Űtinformtól értesülhet­nek arról, hogy egy-egy adott útszakasz milyen álla­potban van. érdemes-e útra kelni. Az útellenőrök állan­dó kapcsolatban állnak az üzemmérnökségekkel, azok a közúti igazgatóságokkal, s így az ÜtinformmaL A rádió időszakos adásai mellett to­vábbra is lehet telefonon ér­deklődni, s ha akkor éppen nincs friss információ a kér­dezett útszakaszról — tíz percen belül beszerzik azt. A már úton levők az üzem- mérnökségektől kérhetnek és kapnak tájékoztatást. R. J. ELEIKOZELBEH. FELELŐSSÉGGEL Beszélgetés dr. Ulrich Károllyal Néhány hónap híján éppen három évtizede dolgozik a tanácsi közigazgatásban dr. Ulrich Károly, a Kaposvári Járási Hivatal elnökhelyette­se. A nagy tapasztalattal rendelkező járási irányítóval a közigazgatás^ küszöbön álló korszerűsítéséről beszélget­tünk. — Társadalmi, gazdasági életünk fejlődése hozta ma­gával a közigazgatás korsze­rűsítésének szükségességét. Valójában egy korábban megindult folyamat allomá- sához érkezünk ezzel. — Sokak véleményével el­lentétben én nem a hetvenes évek elejére teszem azt az időt, amikor megindult és fokozatosan szélesedett a he­lyi önállóság, hanem jóval korábbra — mondta az el­nökhelyettes. — Az alapokat már a nyolcadik kongresszus lerakta, megfogalmazva azt, hogy az országgyűléstől a községekig, minden szinten szükséges növelni a helyi önállóságot. Ide sorolom az 1969-es KB- és miniszterta­nácsi határozatot, mely az áilamélet és a szocialista de­mokrácia fejlesztéséről szól, és a hetvenegyben elfogadott és máig érvényben ievő ta­nácstörvény alapelveit. Aki bent volt ebben a folyamat­ban — mint jómagam is —, annak nem okozott meglepe­tést a Központi Bizottság ez év októberi határozata a já­rások megszüntetéséről, a közigazgatás továbbfejleszté­séről — sőt nagyon is szük­séges döntésnek minősítele. — Említsen néhány tényt, hogy a több mint egy évti­zedes folyamat során miként jutott egyre közelebb a köz­ségekhez az ügyintézés, mi­ként növekedett gazdasági önállóságuk? — Csak utalásszerűén em­lítem, hogy régen még a munkakönyvért is a járáshoz kellett bejönfti. Már a hat­vanas évek elején mondogat­tuk — akkor még községi vb-titkár voltam —, hogy nem jó ez, ésszerű lenne né­hány hatáskört leadni. Hat­vannyolctól már a községek­hez kerültek például a sza­bálysértési eljárások, aztán az új tanácstörvény után az iskolaigazgatói, orvosi kine­vezések. A városkörnyék ki­jelölésével először Zimány és Somogyaszaló került tőlünk. 1976—77-től átkerült a vá­roshoz a sportfelügyelőség, aztán az egészségügy, majd a mezőgazdasági irányítás át­szervezésével a tsz-ek fel­ügyelete. Mivel a gazdálko­dási pénzeszközök megyei ta­Vizsgálat az öregek érdekében Míg ifjan, életerőtől duzza­dom tekintünk a világba, rit­kán jut eszünkbe, hogy egy­szer mi is leszünk öregek, s nekünk is szükségünk lesz valakire, valamire. Támasz­ra, amely biztonságérzetet ad életünk alkonyán. Somogybán a közelmúltban fejeződött be egy vizsgálat, melyet a megyei főügyészség foglalt össze, rendszerezett, levonva a következtetéseket, tanulságokat. A vizsgálat öt városi, hat nagyközségi és húsz községi szakigazgatási szervre terjedt ki, hogy az il­letékes tanácsok vajon meny­nyire tesznek eleget a tartási, életjáradéki és öröklési szer­ződések jóváhagyásával kap­csolatos feladataiknak. Megyénkben évek óta több mint 1100 tartási, életjáradé­ki és öröklési szerződést tar­tanak nyilván, amelyet ható­ság hagyott jóvá. Jelenleg 487 tartási, 147 életjáradéki és 536 öröklési szerződésről tud­nak a tanácsok. A fenti szám­adatok tehát jelzik, hogy je­lentős azoknak az idős, egye­dülálló vagy beteg emberek­nek a száma, akik vagyonuk átruházásával, jövedelmük átengedésével maguk igye­keznek megoldani ellátásu­kat. A szerződések tehát fon­tos társadalmi szükségletet elégítenek ki, így ezek jog­szabály szerinti ellenőrzése sem lehet másodrendű fel­adat. Utoljára 1977-ben vé­geztek ilyen vizsgálatokat az ügyészségek, s az eltelt hét év indokolttá tette, hogy új­ra sort kerítsenek az átfogó elemzésre. A vizsgálatot a tanácsi szakigazgatási szervek mint­egy 45 százalékánál végezték el, így az ügyészségi tapasz­talatok általános érvényű következtetések levonására is alkalmasak. A szerződésekkel kapcsolatos hatósági tevé­kenység fejlődött a legutóbbi ügyészségi ellenőrzések óta, s megfelel a törvényességi kö­vetelményeknek. Ám ha fi­gyelembe vesszük, hogy a jo­gi szabályozás másfél évtize­de lényegében változatlan, tehát a jogszabályok elsajátí­tására és a megfelelő szak­mai gyakorlat kialakítására bőségesen lett volna idő, ak­kor a feltárt törvénysértések és mulasztások száma még mindig nagyon sok. A három vizsgált forma közül különösen az öröklési szerződéseknél tapasztalható nagy növekedés. Valószínűleg azért, mert a tulajdonszer­zést korlátozó rendelkezések nem érintik az öröklés útján való tulajdonszerzést. 1980- ban 60, 1982-ben pedig már ■92 ilyen szerződést kötöttek. A megállapodásokat az ese­tek túlnyomó többségében a szakigazgatási szervek jóvá­hagyták, s 171 eset közül csu­pán négynél utasították el a kérelmet. Az egyik esetben az.örökhagyó nem volt tulaj­donosa az örökbe hagyandó ingatlannak, a másikban ta­nácsi szükséglakás bérleti jogviszonyát szerették volna folytatni tartási szerződéssel, a harmadikban a felek a szerződés jóváhagyása előtt meggondolták magukat, a ne­gyedikben pedig az ügyfél nem teljesítette határidőre hiánypótlási kötelezettségét. Ez utóbbi ellen föllebbeztek és csatolták a szükséges iga­zolásokat, így végül jóvá­hagyták a tartási szerződést. Általános tapasztalat, hogy a szerződések túlnyomó több­sége megfelel az előírások­nak, s nagy részüket ügyvéd vagy közjegyző készítette. Ennek ellenére még mindig sok az olyan ügyirat, amely­nél hiánypótlásra volt szük­ség, mert a jóváhagyáshoz szükséges igazolásokat nem mellékelték. A szakigazgatá­si szervek képviselői a hely­színen vizsgálták meg a szer­ződő felek személyes körül­ményeit, az ügyészség csupán néhány esetben tapasztalta, hogy ezek a szükséges hely­színi szemlék elmaradtak. Jó pár általánosítható hibát is fölfedeztek a helyszíni szem­lék készítőinél. Ilyen például, hogy az alacsony jövedelmű, és kötelezettséget vállaló sze­mélyeknél nem minden eset­ben vizsgálták meg, hogy van-e egyéb bevételük (ker­tészkedésből, állattartásból stb.). Olyan is előfordult, hogy az ügyfeleket nem tájé­koztatták kellően jogaikról és kötelezettségeikről, néhány esetben pedig nem tisztázták a szerződések hiányos, pon­tatlan rendelkezéseit. A különböző megál'apodá- sokat határozattal hagyták jóvá a szakigazgatási szervek. Ezek a határozatok általában megfeleltek a követelmé­nyeknek, hiányosságokat csak elvétve tapasztaltak, össze­sen három jóváhagyó és egy elutasító határozatot találtak, amely törvénysértő volt. A vizsgálat tehát azt tük­rözi, hogy a szakigazgatási szervek tevékenysége a szer­ződéskötésekkel kapcsolatban általában megfelelő. A meg­levő hibák megszüntetése ér­dekében a Somogy megyei Főügyészség 28 esetben in­tézkedett. Gy. L. nácsi hatáskörbe kerültek, a hivatal valójában közvetítő szerepet töltött be a közsé­gek es a megye között. Az igazsághoz tartozik, hogy eleinte ezeket a lépéseket bizonyos bizalmatlanság kí­sérte, mondván, vajon ha- gyan tudnak megfelelni a községek a növekvő önálló­ságnak, képesek lesznek-e jól intézni az ügyeket. Azt hi­szem, az eltelt évtized a bi­zonyíték rá, hogy élni tud­nak az önállósággal, érettek a feladatra. Ma már a járá­si hivatal első fokon mind­össze néhány hatáskörrel ren­delkezik — építési, kisajátí­tási, néhány gondnoksági, gyámügyi —, a községeknél viszont ezerötszáznál több hatáskör van, a nagyközsé­geké pedig csaknem azonos a városéval. Talán sikerült ezzel a néhány példával ér­zékeltetnem, hogy törvény- szerűvé vált a járások meg­szűnése, a közigazgatás to­vábbfejlesztése. — Ügy vélem, ennél a fon­tos változásnál utalnunk kell arra is, hogy a járási ta­nácsnak, majd a hivatalnak fejlődésünk egy szakaszában elévülhetetlen érdemei van­nak. — Jó szívvel veszem, hogy ez szóba kerül, mert az elő­relépést szolgáló, a holnapot formáló munka során olykor hajlamosak vagyunk megfe­ledkezni a múlt érdemeiről. Abban, hogy az ország, a megye társadalmilag, gazda­ságilag a mai szintre jutott, jelentős részük volt a járási tanácsoknak, majd a hivata­loknak. Kulcsfontosságú sze­repet töltöttek be például a tsz-ek szervezésében, meg­erősítésében, az egyesülések­ben, a tanácsok összevonásá­ban, a helyi lakosság élet- körülményeinek javításában. Gyakran egy ABC vagy szol­gálta tóház . megépítése, orvosi rendelő, vagy iskola létesíté­sét jobban szorgalmaztuk, mint a helyiek. — Említette, hogy a közsé­gi tanácsok jól élnek egyre szélesedő hatáskörükkel. En­nek bizonyára a személyi feltételei is megvannak. — Véleményem szerint a már említett önállósulási fo­lyamatnak lényeges vonása volt, hogy a hatáskörök le­adásával párhuzamosan jöt­tek létre a közös tanácsok. A kaposvári járásban pél­dául valamikor hetvennégy tanács volt, most tizenhat működik. Az összevonások sok módot adtak arra, hogy a korábbiaknál jobb szakmai ismertekkel rendelkezők ke­rüljenek az apparátusba. Ál­lítom, hogy jó pár tanácsunk­nál — Kaposmérő, Mennye, Hetes, Taszár és sorolhatnám — nem lesz gond január el­seje után a megnövekedett önállósággal és felelősséggel. Az is igaz, hogy van néhány község, ahol hiányozni fog a hivatal esetenkénti operatív segítő munkája, ezekre a vá­rosnak kell majd nagyobb fi­gyelmet fordítania. A meg­növekedett felelősséggel, ön­állósággal együtt növekednie kellene a községi tanácsi dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülésének is. — Mit vár a közigazgatás átszervezésétől? — A kétfokú igazgatás jobb lesz, közelebb áll az élethez, közvetlenül lehet követni az eseményeket, megszűnnek idejétmúlt át- rűbbé válik a lakosság ügyei­nek intézése. A fölé- és alá­rendeltség helyett előtérbe kerül az ésszerű. gazdasági együttműködés, fokozódik az egymásrautaltság. Egy sor feladatot a város és a köz­ség csak úgy tud sikerrel el­végezni, ha egyenrangú part­nerként együtt dolgozik érte. Ennek hasznát a lakosság, egész társadalmunk ■ élvezi majd. V. M. A zajártalom ellen Nemzetközi viszonylatban is korszerű akusztikai labo­ratóriumot szerelnek föl az Építéstudományi Intézet szentendrei kísérleti telepén. Létrehozása a házgyári tech­nológiával készülő lakások­kal és lakótelepekkel szem­ben támasztott magasabb akusztikai követelményekkel van összefüggésben. Megte­remti a feltételeit annak, hogy az építészek már az első lépésben, a tervezéskor gondolhassanak a zajvéde­lemre. akár egy egész tele­pülésről, akár egy épület, vagy akár épületgépészeti berendezésekről van szó. Ennek jelentőségét, hasznát az adja, hogy a lakások akusztikai hibáinak utólagos javítása drága, sőt sok eset­ben lehetetlen. A 30 millió forintos költ­séggel kialakuló laboratóri­um „zengő szobájában” fal­burkolatok, álmennyezetek hangelnyelésének mérésére, gépburkolatok, paravánok zajcsökkentő hatásának meg­állapítására, továbbá moto­rok, szivattyúk, ventillátorok és egyéb gépek zajosságá­nak meghatározására lesz lehetőség. A második helyi­ségben többek közt a meny- nyezetek, a padlóburkolatok és a födémek hangátereszté- sét vizsgálják majd. A harmadik helyiségben homlokzati falak, erkélyek, loggiák építhetők be, ezáltal . itt szimulálhatok lesznek a homlokzatot érő külső hang­hatások is. Ugyanitt mérik majd a vízcsapok, a csősze­relvények és a csaptelepek által okozott zajokat is. A szentendrei akusztikai laboratórium várhatóan a jövő év második felében kezdi meg működését. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára beiskoláz az 1984/85. tanévre 14—17 éves 8 általános iskolát végzett leá­nyokat fonó szakmunkás­tanulónak ,\ képzési idő 3 év. Felvéte­li vizsga nincs. Vidékiek ré­szére kowszerü leányottho­nunkban ingyenes elhelyezést biztosítunk. Napi 5 Ft-ért há­romszori étkezés. Tanulmányi átlag alapján ta­nulmányi és társadalmi ösz­töndíjat fizetünk. Sikeres vizsga esetén 5000 Ft-ot meg­haladó kereset. Jelentkezni lehet az iskolák által kiadott jelentkezési lapon. A Jelentkezési lapra kérjük ráírni „Fonalgyártó szakma’*. Bővebb tájékoztatásunkat ké­résére megküldjük. Cím: PFV Kaposvári Gyára személyzeti és oktatási osztály, Kaposvár, Jutái út 26. ______________(81959) F IGYELEM! Értesítem kedves vásárlóimat, hogy járműalkatrész­boltomat megnyitottam Balatonbogláron a Marx téri üzletközpontban, MOGYORÓSI ISTVÁN (1494) VOLÁN 13. sz. Vállalat Kaposvár darabáru körzeti szolgálati hely árukezelöje 32. feliratú bélyegző elveszett A bélyegző használata 1983. szeptember 22-től érvénytelen (235340 A télre várva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom