Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-01 / 283. szám

BILLENŐBEN fl MÉRLEG NYELVE

Somogy lakosságának 5,7 százaléka, 20 549 ember cigány. Létszámuk tíz év alatt 15 százalékkal nőtt, miközben a megye összlakosságának száma lényegében nem változott. Gondjaikkal foglalkozni folyamatos kötelesség. Ennek eredménye, hogy a cigánylakosság jó része ma már otthonos e társadalomban. Bizonyítják a (számok: 1978-ban még 48 telepen 2283 ember élt, mára viszont a telepek száma hétre csökkent, melyekben 527 ember tartózkodik.

A nagyatádi járás területén 3800 cigány él. Az összlakosság 8—9 százaléka. Egészségügyi helyzetükről, családtervezési magatartásukról, egészségnevelésükről dr. Koncz Gábor városi főorvost, egészségügyi felügyelőt kérdeztük.

— Nagyatád lakóinak mindössze egy százaléka cigány, de a járás területén van olyan községünk. ahol elérik' a 30—50 százalékot is. Hat éve végzem eat a munkát és elmondhatom :• a cigányok személyi és környezet- higiéniás magiatarlása nagyon sokat javult. A járás területén húsz védőnő segíti a munkánkat. Minőségi különbségek azonban még most is vannak a rendszeresen munkaviszonyban állóik, a faluban lakók, valamint az alkadmi munkából élők és telepszerű utcarészekben lakók egészségügyi magatartása között. Például Somogyszobon fürdőszobás, esztétikus lakásokban él a cigányok többsége, Tananyban, Ötvösikónyi- ban, Szén tán, Háromfán. Iha- rosberényben — és sorolhatnám — a cigánylakosság több mint fele egészségtelen, elhanyagolt, a putri és a lakóEperjesi József a barcsi téesz ' húsüzemének megbecsült csoportvezetője: nyüt tekintetű, őszinte mosőlyú, fiatal férfi. Egy azok közül, akiknek céljai beteljesültek, mert tudott küzdeni is értük. Munkahelyén bizonyította képességeit, s a magánélet is örömöt hozott neki. Párja wem barna bőrű fiatalasz- szony. Eperjesi Józsefné, a téesz boltjának eladója, egészségesen molett, barná hajú nő. Ö beszél férje mindennapjairól, így talán hitelesebb a portré.

— Jó ember a férjem. Tudják, egy karácsonyi bálban ismerkedtünk meg a művelődési központban, és 76-ban kötöttük össze az életünket.

— Mit szóltak a „vegyes” házassághoz a szülök?

— Nem ellenezték. Bizalmuk volt a páromhoz. Két kisgyerekünk született: Gabi mér elsős, Katika óvodás. Az apu, ahogy a férjemet hívom, nagyon szereti őket. Sokat visaá kirándulni meg a művelődési központ rendezvényeire Katit és Gabit. Mondom. -jó ember . ..

— Mit tud arról az életéről. amikor még nem egy fedél alatt éltek?

— Barcsi volt ő is, 1955- ben született. Mezőgazdasági gépszerelőnek készült, de anyósam olvasott egy hirde■51 SOMOGY

yLa néplap

ház közötti átmeneti lakásban él.

A körzeti orvosok évi jelentéseit olvasom. A taranyi írja: „A padozat piszkos, sáros, a kályhák füstölnek, a ruházatuk szennyes...” A háromfai körzeti orvos valóságos kis szociográfiai tanulmányt mellékelt: „A körzet cigánylaikossága két egymástól merőben eltérő tulajdonságokkal bíró csoportra osztható. A kisebbség törvénytisztelő, a munkához való viszonya jó, gyermekeit ás e-re neveli, gvógyító, megelőző tevékenységeinket

megértéssel fogadja és támogatja, betegként csak indokolt esetben jelentkezik. Relatíve gondozottak, tiszták, ruházatuk is tiszta, étkezési szokásaik is nagyon sokát javultak ...”

És a folytatás:

„Nagyobb rétege sajnos a fentiek ellentétét mutatja: ók neun a munkalehetőséget, hanem annak legális elkerülését keresik, gyermekeik 'skolalá- togaíá.aa is ennek a tükörképe. Sűrűn vendlégek a kocsmában, fizetésüket nem tudják beosztani, a töménnyel gyakran kerülnek ellentétbe

tést, így került a húsiparba. Kaposváron tanulta a szakmát, kollégiumban lakott. Mindig azt meséli, milyen jó iskolája volt a húskombinát! közösség.

Eperjesi József 1072-ben kapta kézhez a szakmunkás- bizonyítványt. Akkor került Róth Pál keze alá a barcsi téesz húsüzemében. Két idős szakembertől itt még „rátanult” a szakmára. Azóta a miiniüzetm tíznél is több munkaerőt foglalkoztató, jelentős munkahellyé nőtt. Csaknem mindenki szakmunkás, mert olyan vonzása van ennek aí üzemnek, hogy aki elvégzi a szakmunkásképzőt, az visszajön ide.

— A katonaságnál is állta a helyét az apu. Amikor leszerelt, akikor kapta ezt a beRossaul tápláltak, gyakori

betegek, szinte ősztől tavasziig hurutos légúti betegségekben szenvednek gyermekeikkel együtt. Megelőző

tevékenységeink kerékkötői. ..”

A városi főorvosnak megemlítek két forrásmunkát,

mely az ezernyolcszázas évek elejének somogyi cigányságát írja le.

— A háromfai orvos mintha csak innen másolta volna megfigyeléseit.

— Sajnos, ennél súlyosabb

gondokkal is küszködünk. A szülőképes cigányasszönyok közül kimutathatóan kevesen védekeznek terhesség ellen. A korasaülésék aránya eléri a 30 százalékot. A hetvenes évek közepén indított születésszabályozási programunk részeredményeket ért el. Ma a járás területén a cigányok között a 14 év alattiak 50 százalékot tesznek ki, a magyar lakosok között mindösz- sze 18 százalékot. Az ankétok, az egészségügyi előadások, felvilágosítások, házalások sokszor a cigány férjék agiresszivi^á'sa és nemtörődömsége miatt semmibe vésznek.

osztást, a csoportvezetőit. Tudja, ez elég felelős munka. Irányítás, de egyben fizikai tevékenység is. Hiszen ő is részt vesz a munkában.

— Szeretném, ha a magánéletükről is beszélne még.

Arcán átszalad egy mosoly.

— A Lenin lakótelepen kaptunk OTP-lakást. Egyforma távolságra mindkét családtól, a férjemétől és az enyémtől. Mi vagyunk köztük a kapocs. Nagyon szeretünk utazni, van egy Wartburgunk. A nyárt utat nem felejtjük, olyan szép volt. Bécset néztük meg.

Annak az útnak az emléke ragyog a szemében.

— Tudja mii a legjobb? Az apu szereti a munkahelyét, és őt is szereti a munkahelye.

Huszonöt esztendővel ezelőtt, mikor Horváth László- né tanítani kezdett a kaposvári Vörös Hadsereg úti általános iskolában, az épület igen elhanyagolt volt. Az igazgatónő most méltán büszke a tágas tantermekre, a klubszobára, a szép tornateremre.

— Nálunk különösen fontos, hogy a tanulók esztétikus környezetet lássanak maguk körül. A 400 kisdiák közül 160 cigány származású. Döntő többségük ingerszegény környezetben nevelkedik, a családban kevés kedvező hatás éri őket". Épp ezért érzékenyebbek, igénylik a szeretetek

— Okoz-e gondot a hiányzás?

— Régen nagyon sok baj volt ezzel. Most évente legföljebb egy-két esetben fordul elő, hogy a gyerek a rendszeres mulasztás miatt nem osztályozható.

— Jelenleg mi a legfontosabb feladat?

— Sok a túlkoros cigány- tanuló. Ennek oka elsősorban az, hogy a gyerekeknek nincs előképzettségük. Most már eljutottunk oda, hogy az is- kólai tanulásra az óvoda készít elő. Ott alapozzák még például az első osztályos tantervben tananyagként sze- .replő komplex matematikát. Cigányóvoda nincs, így az elsősökkel sokszor a magyar nyelvet kell elsajátíttatni. Hogyan értené meg rögtön a halmazokat? A tanterv vi| szont egységes, a tanulók között nem tesz megkülönböztetést.

— A gyerekek között létezik megkülönböztetés?

— Szó sincs róla, sőt! „Életre szóló” barátságok születnek. Az, hogy a mi iskolánkban sok a cigánytanuló, a helyzetünknél fogva természetes dolog. Ugyanúgy őrsvezetők, tisztségviselők, mint társaik. Két éve CSUT- tílkárnak is cigány kislányt választottak.

— Valamennyien elvégzik a nyolc osztályt?

— A 160 tanuló közül 130 biztosan. Közülük alig akad olyan, aki ne tanulna tovább. A többieknél a súlyos szociális háttér a probléma, intézetünkben működik a dolgozók iskolája, ahol elvégezhető a nyolc osztály. A beiskolázás nehezebb feladat. Ebben azonban segítenek a végzős diákjaink. Közösen felkeresünk minden családot, ahol iskolaérett gyermek él, felhívjuk a figyelmet a behatásra.

Az iskola a környező üzemektől, vállalatoktól, a tanácstól jelentős társadalmi segítséget kap. Szükség is van erre, hiszen az itt taní— Kilencen vagyunk testvérek, mind fiú. Népes a család, ha az ünnepekkor összejövünk, Mondja is apám, lesz folytatása a László névnek. Nagyon bánom, hogy két évet elvesztettem. Egyszer buktam, még másodikban, egyszer otthagytam az iparit. Matekból meg olvasásból vágtak el, most pedig szinte falom a könyveket. Az embernek egy idő után megjön az esze. Ha vegzeik tavasszal a nagyatádi szakmunkásképzőben, a Damu- viában dolgozom majd, s tudom, jó heiyem lesz.

Kis kői ők voltam még, apám meg vajda. Brnlék- I szem, abból állt az Ideje, hogy igazságot tett. Jöttek hozzánk a verekedők, a megcsaltak, a megbántottak, a sértettek. Akkor mosolyogtam ezen a cácón, de most sokszor gondolkodóba ejt, ha látom, hogy senki sem tartja kordában némelyik cigányt. Hogy sokan csak a szeszberí meg a muszüdijuik- ban hisznek. Nálunk mindig rend volt a családban. Ez nagyon sokat jelentett, nem

tok munkája sok energiáit

követel. Rengeteg korrepetálásra, differenciált foglalkozásra van szükség. Ennek megszervezése, bevezetése'' a nevelő Feladata. De rá hárul a diákok szociális körülményeinek figyelemmel kísérése, a családokkal való kapcsolattartás, a segítségnyújtás.

— Ettől az évtől kezdve főállásban logopédust foglalkoztatunk. Rövid idő elteltével már mérhető az előrelépés. A cigánygyerekek között sok a beszédhibás. Nagy könnyebbség, hogy ezt nem a tanítónak kell orvosolnia, hanem szakember foglalkozik a kicsikkel.

voítt árokparton henyélés, csak az irdatlan . sok munka. Anyám nagyapja még téknővájóként kereste a mindennapi kenyeret, apám a miikei tsz-ben dolgozik. Elég kevés jutott abból a pénzből, így szerződést kötöttem a leendő cégemmel.

A verés ritka volt nálunk, anyám nem is engedte volna. Pofonra csak egyre emlékszem. Apám cigiért kül-w dött a kocsmába. Ahogyxj megvettem, hallom: a pályán pattog a labda. Gyere Sanyi, hívtak. Á, viszem haza a cigit, mondtam. Akikor kikapunk. Na jó, tiz percre. Valamikor este tekeregtem haza, akikor kaptam egyet.

Itt a kollégiumban diák- tanácstag vagyok, sok gimnazista barátom van. Mindig mondják: ha végzel Sanyi, irány az érettségire. Hát majd megpróbálom.

Hét végén hazajárok, építkezni szeretnénk, csinosítani a lakást. Otthon csak magyarul beszélünk, s ha előkerül is a nyelvünk, sokszor leégek. Érteni értem, de beszélni cigányul már naigyon nehéz...

Ilyen ember a férjem

Sanyi története

Putri, kátránypapír fedéllel

„Az átmenetileg fennmaradó telepeken biztosítani kell a legalapvetőbb kommunális ellátást, a szükségnek megfelelően intézkedni kell a kedvezőbb közegészség- ügyi—járványügyi helyzet érdekében.”

(Intézkedési terv a cigánylakosság helyzetének javítására, Somogy megyei Tanács V. B. 1980. VI. 3.)

Az a Barcs környék5 putriváros, Zátony-telep megszűnőben. Húsz viskót már „elfújt a szél?, lakóik emberibb körülmények között élnek. Az is igaz, hogy a még

álló hét épület közül kettő- re-háromra áll a ház kifejezés: nem rosszabbak, minta falvak parasztházai. De Ka- lányos lstvánné kátránypapír fedelű viskóban él társával, Bogdán Mártonnal. Kékre pingált, alacsony viskó — nem lehet benne kiegyenesedni —, az ablakai olyanok, mint a tévé képernyője. Tévéputri, villany nélkül.

— Vizes, is, tönkremegy az a kis bútorunk — panaszolja Kalányosné. — A férjem asztmát kapott, el is vitte a betegség. A két kisgyerekem is meghalt. Régen nagyon sok kicsi halt meg ...

öt éve, hogy összeköltöztek Bogdán Mihállyal, aki építőipari nyugdíjas. Mihály vetett ágyról kel, nem érzi túl egészségesnek magát, így napközben ontja a mele. get a csikótűzhely — főzési idő van —, de éjjelre kihűl a vályogépület.

— A vizünk is rossz, betegséget terjeszt. Barcsról a tanács hozatja ki a tiszta vizet, azt isszuk. Mindennap jön a kocsi.

Rádió szól, ez a szórakozásuk. Tévéjük talán már sohasem lesz.

— A nélkülözésből kijutott. Mások szolgája voltam — meséli Mihály. — Parasztoknál szolgáltam. Cájgnad- rágra is alig telt, nemhogy

ilyen pantallóra, mint am! most van rajtam. Aztán mezítláb könnyebben belelép az ember a betegségbe, mint bakancsban.

Világos fejű, értelmes ember; meg ríem mondaná senki, hogy félig analfabéta. A putribeiső sem olyan elhanyagolt, amilyet másfelé régebben olyan gyakran láttam. A sárga föld felsöpörve, a falakon képek. Száll a krumplileves illata, ez lesz káposztás tésztával.

— Nyolc forint a busz Barcsig, nem úgy, mint Pécsen, ahol a külvárosból is csak kettőbe- kerül a jegy. Aztán, ha az ember bemegy, hát .költ. Ötszáz forintot úgy otthagy a boltban, hogy észre sem veszi...

Baromfit, sertést nem tar- .tanak. Próbálták, de már öregeknek érzik magukat a gondozásukhoz. Meg a róka is itt „ugat” telente a kerítésen kívül, a tyúkok nem lennének biztonságban tőle. A kis ablakú viskóban hamar sötétedik, meg kell gyújtani a petróleumlámpát.

— Olyanok vagyunk, mint a vademberek. Még az indiánok is összegyűlnek táncolni ünnepekkor. Mi lassan elfogyunk a telepről. Nincs kivel összejönni, és nincs is hol. Mit tegyünk? Ez jutott nekünk.

Állandó munkaviszonyban áll a munkaképes férfiak 84,2 százaléka. A munkaképes nőknek 45,3 százaléka vállal állandó munkát. Oe a férfiak közül mindössze 5-6 százaléknak van szak- képzettsége. A cigány dolgozóknak csak 8-10 százaléka törzsgárdatag.

Összeállításunkban az eredményeket és a gondokat igyekszünk mérlegre tenni úgy, hogy emberi arcokat mutatunk fel, de úgy is, hogy megszólaltatjuk azokat, akik foglalkoznak e réteg gondjaival.

Féí egészség

iskola a város szélén