Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-01 / 283. szám

Az egész társadalom ugye FILMJEGYZET Egy zsák szeretet Javaslatok az országos Dttörő-konferenciára Tizen ketten Miskolcra készülnek Másfél hét múlva összeül az úttörővezetők VIII. or­szágos kojiferendája Mis­kolcon. Megyénket tizenket­tőn képviselik e fontos fóro­mon. Kraliczki Zoltán me­gyei úttörőelnökké arról be­szélgettünk, mit segített a felkészülésben a negyven- kétezer somogyi úttörő és kisdobos életének, munkájá­nak, mozgalmi tevékenysé­gének elemzése. — A felnőttek többsége szmnse.n támogatja az úttö­rőcsapatokat. Sok azonban a kiaknázatlan lehetőség. Mit javasolnak a tartalékok mozgósítására? — A gyerekek nevelése egyne jobban az egész tár­sadalom ügye Éppen ezért a társadalmi segítői*««; széles könéft szeretnénk megtarta­ni, sőt a lehetőség szerint bővíteni. Sokszínű és tartal­mas a kapcsolat az állami, a társadalmi és türaegszer- veaetekkei, nagy segítséget kapunk a gazdasági egysé­gektől és a fegyveres testü­letektől. Most az úttörőcsa­patok kiemelt feladata, hogy az anyagi támogatáson kívül jobban igényeljék részvéte­lüket a nevelő tevékenység­ben, adjanak nekik méltó feladatokat. Egyelőre nem mindegyik tart fenn folya­matos kapcsolatokat. A moz­galom épít a szülői házra. Még nem használjuk ki azonban azt, hogy a mai szülök többsége volt úttörő, illetve KISZ-tag. A társadal­mi kapcsolatok javítását szolgálja az a javaslat, hogy a párt, a szakszervezet saj­tója többet foglalkozzon a pártoló tagsággal, nagyobb propagandát fejtsen ki meg­ismertetése érdekében. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy a felnőttek csak addig pártoló tagok, amíg gyermekük ott vám az úttörőcsapatban. El­fogadtuk, hogy a szülői munkaközösségek mellett alakítsunk az úttörőmozgal­mat segítő munkabizottsá­gokat. Ezeknek az a felada­tuk, hogy bevonják a szülő­ket, a társadalmi segítőket a programok szervezésébe. A mozgalom jobban láván épí­teni a kommunista szülőkre. Több olyan programot sze­retnénk, amely lehetőséget teremt arra, hogy a gyere­kek találkozhassanak és be­szélgethessenek a lakóhelyen élő, példamutató tevékeny­séget folytató felnőttekkel. — Mindenki szívesebben esinálja azt, amit maga vá­laszthat. Így vannak ezzel a gyerekek is. A mozgalom mit tervez az öntevékenység jobb kibontakoztatásáért? — Ügy tartjuk, hogy csak akkor nevelhetünk eredmé­nyesen a közéletre, ha a gyerrnekönkormányaat szer­vei élők és jól működnek. Sajnos, a csapatössze jövete­lek többsége inkább egy-egy ünnepélyre, akadályverseny­re, esetleg parlamenten való részvéteire korlátozódik. Ke­vés a fórumjellegű összejö­vetel, ahol megtárgyalnák a csapat egészét érintő köz- ügyeket. Emiatt ezen a szin­ten kevés a lehetőség a vi­takészség javítására, a dön- tcsfelelösseg gyakorlására. Az úttörőtanácsok sokat fej­lődtek az utóbbi négy év­ben, Dem vagyunk azonban elégedettek a rajvezetőségek működésével, mivel nem től­ük be önkormányzati felada­tukat. Azt szeretnénk, hogy a rajvezsető segítségével ma­guk a gyerekek döntsenek a programkínálatról, ok vá­laszthassanak a rendelkezés­re álló lehetőségek közül. Nincs I»eg minden gyer­mefcnék a mozgalmi felada­ta — a képességének, az ér­deklődésének megfelelően — a najközösségben. A jövő­ben az egyik legfontosabb feladatnak tartjuk a gyer­mekvezetők képzésének ja­vítását, az önkormányzat színvonalának emelése ér­dekében. — trügen ötleteket, ja­vaslatokat visznek a somo­gyi küldöttek a december 10-én kezdődő országot út­törő-konferenciára? — Háromezer-kétszáz út­törővezető — pedagógus és ifi vezető — véleménye lesz a tarsolyunkban. Ez a má­jusi úttörővezetői értekezle­ten, azután a* októberi vá­rosi—járási konf erenci ákom, véc?^ pedig a megyei úttö­rővezetői konferencián ösz- szegezett tapasztalatok „sű­rítménye”. Néhány esetben úgy határoztunk, hogy a ja­vaslatot a felsőbb szervek­hez juttatjuk el. • Így pél­dául szeretnénk, ha a gyer­meksajtó többet foglalkozna közéleti, politikai, ideológiai kérdésekkel, természetesen a gyermekek szintjén. A tévétől és a rádiótól azt várjuk, hogy politikusabb gyermekműsorokkal jelent­kezzen. Az úttörőszövetség kevesebb, az országos szintig fölmenő rendszerű versenyt, szemlét rendezzen, ami első­sorban lexikális tudást igé­nyel. Az országos konferen­ciát másfél napra tervezik. Éppen ezért azt kértük a küldöttektől, hogy ki-ki a saját szekciójában, munka­bizottságában tolmácsolja a véleményét a megyei konfe­rencia állásfoglalása alapján. Nem mindegy ugyanis, hogy mi és mennyi hangzik el a sorrjogyi ötletekből, javasla­tokból az út törő vezetők or­szágos konferenciáján. L. G. Könnyű (p)esti sértés Előftéiettei flftem be a mo­ziba: Szomjas György egyik korábbi filmje, a betyár- westann Rosszemberek szenvóelenségével riasztott a rendezőtől, a Kopaszkutya pedig nem igazán érdekelt, mert egy popegyüttgs erőfe­szítéseiről szólt. A Könnyű testi sértés után viszont as­zal a jó érzéssel keltem föl hogy jód megcsinált „mozit” láttam — s ez nem kevés! —, mely ráadásul egy ke­vésbé ismert rétegre irá­nyítja a figyelmet Azokra, akik telve jó szándékkal még» életcsapdáiba esnek a körülmények ambivalenciá­ja miatt Szomjas filmjének főhőse nem az a helyét nem találó figura, mm*. Tart Bé­la vagy Jeles András araö- hősei. (A Ms Valentino. Sza­badgyalog.) Nem, ez a Csaba valamiféle mai Liliom, aki­ben a jó szándék nemcsak nyomokban van jelen, mégis nehéz fiú hírébe keveredik a dolgok kedvezőtlen konstel­lációja miatt. Féfigmeddig Önvédelemből öl, s mire kiszabadul a bör­tönből a felesége összeáll egy férfival. Ezután hárman él­nek egy lakásban, és a kény­szerű társbérlet feszültségek forrása. Tegyük hozzá, oly­kor humoros epizódok ková­sza is. Nem új téma ez, hi­szen Tarr Béla Családi tűz­fészek című filmjében is ez a levegőtlen összezártság volt a konfliktusforrás, még­is az újszerűség érzetét kel­ti a nézőben, mert Szomjas másképp fogalmaz, s ehhez segítségül hívja a technikát is: színeffektusok, látószög- váltások alkalmazásával igyekszik tudatosítani, kinek a szemével látjuk esetleg ugyanazt a cselekménysort. Tanúvallomásokat iktat be, eaek rendkívül erőteljese!: sznggesztívek. Érezzük, hogy a kompromisszum lehetősége kizárt, az asszony új étet- tácsa kihasználva a Csaba hírtéienkezűségét, addig pro­vokálja, amíg vissza nem juttatja a rács mögé. Szom­jas fölfedezi a vagányság egyik eredőjeként a balek- mivoltot. Még Csaba pro- mzsz&xntása is egyfajta vé­dekezés! Mondom, igazi „non” a film, és ez eleve dicséretes akkor, amikor a magyar fil­mek vetftésekor sokszor kong a terem as ürességtől. Igaz, a rendező min derít megtesz azért, hogy a „jánép" beül­jön:: eíőcfbálja egy vitatott tévésem** kacér üdvös­kéjét a főszerepre — Marianne, a Bűn cí­mű dotnmentnmfflnworo- zat sztárja —, ágy jelenetek szériáját kreálja stto. A si­ker C5 letéteményese érzé­sem szerint még» a Csabát alakító Eperjes Károly, akire mintha szabták volna a sze­repet Nem csodálnám, ha a kritikusok figyelembe ven­nék a férfialakítás díjának odaítélésekor. Feltétlen® ide kívánkozik az ezúttal opera­tőri munkát vállaló Grvn- roalsky Ferenc neve is. L. L. VOLT EGYSZER jm* SZÁLLODA Voít kollégáim, M. Pái hív fel valahonnan telefonon. Kétnaponként ő hozta nekem a XTV/2. Kiska-alakulattól a nyílt parancsokat, amelyek­nek birtokában, már úgy- ahogy, biztonságban éreztem magamat. — Nincs több nyílt pa­rancs — hallom a készülék­ből. — Jobb, ha eldobod az igazolványodat, csak bajba kerülhetsz vele. Alig huszonnégy óra múl­va német katonai sebesült- szállító autók érkeznek a szállodához. Már kora reggel­től bombáznak és aknáznak, a front valahol a Wesselényi utca, a Kálvin tér körül le­het, vagy még közelebb. Az utcán temetetlen, katonaru­hás halottak, no meg lódö­gök. Csak néha suhan át egy-egy magányos árny a bombatölcséres utcákon. A szálloda mint valami narko- tikus álomban fekvő beteg, várja a történelem műtőké­sét. A narkotikumot általá­ban a szesz szolgáltatja. A szálloda előtt fékező ka­tonai mentőautóból egymás után hordják az egyik kiürí­tett pincerészbe a német se­besülteket. Az egykor fényes szál lodafelirait helyére a Ver­bindungplatz” kerül. A se­besültek nagy resse fiatat! fiú, egyik-másik az iskola­padból kerülhetett a front­ra. Homoródy doktor — a megmentett fiatal lánnyal együtt — időközben eltűnt a szállodából. Az egyik ápolónőtől tudom, hogy a sebesültek között ma­gyarok is vannak német egyenruhában. Egy szót sem tudnak németül. Az előző napokban fogdosták össze s öltöztették be őket, hogy harcoljanak. Az egyiknek — egy józsefvárosi borbélynak — a kezét roncsolta szét egy aiknaszüánk. Az ablakomban — ha egy­általán ablakról lehet beszél­ni — látom, hogy szemben, a budai rakparton ég a Fiume szálló. Az utca felől sűrű ak­narobbanások zaja. Front lett a Belváros, a világháború itt dübörög a Váci utca és a Duna-part kövezetén. A Ré­giposta utcában egy német katonai teherautó kap talála­tot Űjabb tizenkét sebesült kerül a szálloda kötözőhelyé­re. Délután italhoz jutok. Mit lehet ebben a pokolban csi­nálni: inni. Semmiféle iga­zoló írásom nincs már, ne­héz így dekkolni. És ekkor meotö ötletem támad, vetüe­tően az italtól. Amikor besö­tétedik, kisurranok a szállo­dából. A szomszédos Mária- Valéria utcában levő német garázshoz. Szerencsém van. A garázs­ban az első ember, akivel összetalálkozom, civil, és ma­gyarul rám köszön: — Jó estét szerkesztő úr! Fölismerem benne egy ré­gi ismerősöm sógorát egy volt pincért, aki minden, csak éppen nem árja. — Mit keres maga itt? — kérdem csodálkozva. — Az istenért szerkesztő űr, erről később se beszéljen senkinek! Hamis papírokkal vagyok itt és a garázsmester mellett dolgozom. Tudja, ez a legbiztosabb hely, ide nem merészkednek ezek a nyomo­rult nyilasok. Most már nyugodtan be­szélhetek az én problémám­ról is. Rögtön megérti. — Nekem egy német ko­csira lenne szükségem. A pa­rancsnokságra akarok men­ni kötszerért — mondom. — De azt sem tudom, hogy az hol van. — A Várban, a Mátyás­templom melletti épületben. De hallja, hogy aknáznak? Otthagy. Nehezen telnek a percek. Végre visszajön egy német sofőrrel. — Hans felviszi — kacsint rám. És csakhamar egy német terepjárón ülök. A Lánchí­don bukdácsolunk keresztül. Körülöttünk rőtszínű fények villannak, de ez most nem érdekel. Az ital szinte érzé­ketlenné tesz a külső veszé­lyek iránt. Robogunk a csa­tamezővé vált romos Vár ut­cáin, az .épület előtt álló őr- a*fc a sofőr mond valamit, Furgonnal jött a Télapó Derűs percek a nagyszakácsi nevelőotthonban „A szemfényvesztőén pom­pás ajándékhalom gyakran a lényeget takarja. Azt, hogy olykor egy saját kezűleg ké­szített kis tárgy jobban tük­rözi az érzelmeket minden pénzért kapható csodánál. Vállalkozó kedvű olvasóink most hozzásegíthetnék, hogy az ünnep vidám legyen ott is, ahol legjobban elkel a vidámság... Szerződést kö­töttünk a Télapóval, hogy az olvasóink küldte figurákat még jókor elviszi egy neve­lőotthon lakóinak.” A Füles három héttel ez­előtti számában Telizsák címmel hirdetett ügyességi pályázatot. A szerkesztők nem remélték, hogy egy te­herautóra való ajándék ér­kezik. Mikor a furgon tegnap délelőtt begördült a nagy- szakácsi nevelőotthon »udva­rára, a gyerekek nem is sej­tették, hogy a volán mögött egy álruhás Télapó érkezett. Az ajándékok átadására el­jött a Füles főszerkesztő-he­lyettese, Sarlós Mariann is. — A pályázat sikere mu­tatja, hogy olykor alábe­csüljük az emberekben levő jóságot. Sokat beszélünk és vitatkozunk a rohanó világ szülte önzésről, közönyről, pedig mindenkiben ott él a az pedig elírányft az egyik első emeleti szobába. A fote­lokban két fiatal tiszt ÜL Gyógyszerészek. Közlöm ve­lük, hogy a Hungária szál­lóban német kötözőhely van, de orvos nincs, gyógyszer és kötszer sem. — Medikus voltam és szí­vesen segítenék. — Mire van szüksége? — Fájdalomcsillapítókra és kötszerekre. — Mindjárt intézkedünk. A két tiszt előtt az aszta­lon egy félig telt üvegben valami piros színű likőr. Le­ültetnek, megkínálnak, amig, a parancsukra egy katona összeszedi egy ládába a kért orvosi segédeszközöket. Gyor­san megtörténik. De én még várok. —• Mit akar még? — kérdi az egyik tiszt Ha józan lennék, biztosan hallgatnék. De az ital szinte felvillanyoz. Pontosan már nem tudom felidézni, amit ekkor mondtam, de bizonyá­ra kiderült belőle, hogy nincs semmiféle katonai igazolvá­nyom, hogy a front egészen közel van és hogy nem aka­rok harcolni. Az egyik tiszt elneveti ma­gát — Jő, jó, de miben segít­hetünk? — Egy írás kellene önök­től, hogy a kötözőhelyen va­gyok elfoglalva. Azt hiszem, ennek több haszna van, mintha lövöldöznék. A két tiszt összenéz. Még el is mosolyodnak. És amikor a kétszeres ládával visszafe­lé indulok, zsebemben a gé­pelt irás, amely igazolja, hogy a kötözöhelyen dolgo­zom. (Folytatják.) segaiőkészség és a jót akar rás. Elég egy kérő szó, egy alkalom, s ezek az emberi értékek felszínre kerülnek. Pályázatunkra 257 csomag ajándék érkezett a szakkö­röktől, a brigádoktól és az ipari tanulóktól. Volt, aki megírta, hogy nem tant igényt a díjakra, egyszerűen csak segíteni alkar, hogy va­lóban összegyűljön a zsák­nyi szeretet. — Miért éppen a nagy­szakácsi gyerekek kapják az ajándékokat? Hiszen ennek az otthonnak a létezéséről kevesen tudnak... — Épp ezért. Azt szereü- tíüc volna, ha az ajándékok nem valamelyik különleges figyelmet élvező intézmény­be kerülnek, hanem oda, ahol ez igazán nagy örömet szerez. Egyébként egy ked­ves vendéget is hoztam me­gámmal, hogy részese lehes­sen a boldog perceknek. Hanna Buttler, a Berlinben megjelenő testvérlap, a Kno­bel Knií fling szerkesztője. Ök is gyakran írnak ki ha­sonló pályázatokat. A megyei tanács nagysz»- ^káosi nevelőotthonéit 19711- ben létesítették. Jelenleg 80 óvodás és kisiskolás él itt. — Nem a gyerekeink, ha­nem a családi körülményeik okoztak gondot — mondta Endrődi Jánosné igazgatónő. — Akadt gyerek, akit ideg­betegnek tekintettek, s nyug­tatóval tömték. Pedig, mint bebizonyosodott, nem az or­vosság, hanem a szeretet hiányzol* neki. Zoli most negyedikes, s ő az otthonta- nács elnöke. A mad nap kü­lönleges ünnep a számúikra. Leírhatatlan az öröm és a meglepetés, mely a cso­magok bontogaitása közben tükröződött a gyerekarco- kan. Az egyik hálóban gyűlt össze a nagy család; a gyerekek, a pedagógusok, akik a tanítási órák után nevelők és szülők is egyben. Ujjongás kísért minden fel­bontott csomagot. Az egyik — filc télapókat tartalmazó — ládikához Huszár Jenöné nagy herényi napközi ottho­nos nevelő írt kísérő soro­kat. Tanítványai nevében csak annyit kért: értesítsék, hogyan fogadták a gyerekek a küldeményt. Nos, az egyik kisfiú, Harangozó Pista har­madikos tanuló úgy tapsolt, hegy kis híján lepottyant az emeletes ágyról. A gyerekek a vendégeknek saját fiészi- tésű tündérti gutáikkal ked­veskedtek. Egyiküktől, a ne­gyedikes Horváth Robitól megkérdeztem: — Mondd, vannak tündé­rek vagy angyalok? — Csak a mesében — hangzott a válasz. — De azért az emberük között is vannak, akii: olyan jók, mint az angyalok. Másképp hogy kaptunk volna ennyi szépet? Bíró Ferene SOMOGYI NÉPLAP 1 Merésszé tesz a szesz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom