Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-01 / 283. szám
Tanácskozás az iparjogvédelemről Újat teremtő szakembergárda Mint Tóth Károly megnyitó beszédében elmondta: ez iparjogvédelmi kiállítás és tanácskozás szervezői lehetőséget kívántak adni a megyében élő alkotó emberek bemutatkozására. Sínnek eredője pedig az az országosan is fölismert szükségszerűség, miszerint szellemi megújulás kell ahhoz, hogy a hazai műszaki szín- , vonal, a magyarországi ipari és mezőgazdasági termelés ne maradjon le a nagy világversenyben, illetve ahol tóár lemaradt, ott felzárkózhasson az élen járókhoz. Somogy gazdasága is még többet produkálhat, ha fokozottabb támogatást kapnak az újítók, a feltalálók, elsősorban azzal, hogy szellemi munkájuk eredményét hasznosítják az üzemeikben. A megnyitó után dr. Zsiga János, az Országos Találmányi Hivatal főosztályvezetője tartott előadást Az újítások és találmányok szerepe a gazdaságpolitikai célok elérésében címmel. Megemlékezett az újítómozgalom fejlődéséről, s elemezte azt a helyzetet, amely 19P7-re a találmányok és újítások kő* zül — a fejlődés ellenére — kialakult, s á visszásságok miatt széles körű társadalmi vitához vezetett. Elmondta többek között: — A társadalmi vita hatására a kormányzat, illetve az általa megbízott szervezetek gondos elemzésbe kezdtek és azt is megvizsgálták: hol a helyünk a világban. Akkor kiderült, hogy Magyarország, amely valaha világszínvonalon állt az itt született találmányok számát és jelentőségét tekintve, alaposan lemaradt a nemzetközi mezőnyben. 1977—78-ban tízezer lakosra nálunk 1,3 találmány jutott, a környező országokban 3—5, a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, Japánban és más, ■ sej lett iparú országokban pedig 10—12 találmány volt az ezer lakosra számított átlag. Az előadó ezután az elemzést követő intézkedésekről beszélt, majd sorra vette a legutóbbi hónapokban megjelent jogszabályokat. Közben adatokkal, tényekkel igyekezett bizonyítani, hogy a helyzetelemzést követő szabályozás nyomán a visszásságok csökkentek, gyors fejlődés kezdődött. 1978-tól 1982-ig például megkétszereződött a bejelentett találmányok száma. Ötmilliárd forint gazdasági eredményt hoznak ma a hasznosított találmányok, s ez is a korábbi szám duplája. 1978-ban háromszáz újítást adtak-vettek egymás között a vállalatok, 1982-ben már 1400-at Ezt az előadást Szántó Borisznak, a Minisztertanács tudománypolitikai bizottsága osztályvezetőjének beszéde követte. Az előadó az eredményeket figyelembe véve arról is szólt: a javulást bizonyító, többnyire megkétszerezett számok ellenére sem szabad megnyugodnunk, mert még mindig jelentős lemaradást kell fölszámolnunk, Érdekes gondolatokat mondott az osztályvezető a különféle innovációs stratégiákról. A hagyományosan cselekvő — és óhatatlanul lemaradó — vállalati szervezetekről, a fejlett technológiát csupán követő magatartásról és az offenzív, a megújuló, a piaci elsőségért és az üzleti sikerért mindent megtevő cselekvésről. Ez utóbbit részletezte, a legnehezebb, de a legnagyobb sikerekhez vezető utat mutatta be; kutatás, találmánykeresés, fejlesztés, kísérleti gyártás, sorozatgyártás, piaci értékesítés, és a piacról megszerzett ismeretek újbóli kutatásfejlesztő felhasználása. Körülbelül ez az a kör, amelyet megtéve sikerre számíthat egy vállalkozás. Magyarországon, sajnos, a kelleténél kevesebb ilyen van. Pedig „csupán” jól felhasznált anyagi eszközök, újat teremtő szakembergárda és friss gondolkodású vezetők kellenek hozzá. Az előadó kiemelte: a közvetett állami befolyásolás korszerűsítése is szükséges a fejlődéshez, ám az innováció elsősorban a vállalatoktól függ, s e téren még sok tennivaló vár ránk. Derűlátásra okot adó tények, és létező ellenerők ... Az elsőre példa maga a bemutató és a tanácskozás, amely _mindenképpen lendít a keréken, a másodikra példa az a Hatos-féle csővágó gép, amelynek kálváriájáról nemrég írtunk lapunkban, s amely most ott van a kiállított találmányok között. l. r. Készül az új földminősítés „A földek kataszteri tiszta jövedelmén alapuló földér- tékelésd rendszer helyett új, tudományosan megalapozott, korszerű rendszert, a mintateres földértékelési rendszert kell bevezetni” — mondja ki a minisztertanácsi határozat, megjelölve azt is, hogy az 1981-bem kezdődő munkát 1985-ben keíl befejezni. Az új értékelés merőben elfér a jelenleg érvényben levő aranykorona rendszertől, mely a földeket a termelésből eredő várható haszon szerint rangsorolja. A mintateres földértékelés három olyan természeti tényezőre épül — a talaj, a domborzat, az éghajlat —, mély gyakorlatilag hosszú távon változatlan és döntő módon befolyásolja a hozamokat. A talajmintáknál azokat a fizikai és kémiai tulajdonságokat veszik figyelembe a helyszíni és a laboratóriumi vizsgálat során, melyek leginkább meghatározzák a talaj termékenységét. A minőséget a leggyengébb és a rendszer alapja, a termőhelyi értékszám. A megyei földhivatal négy munkacsoportja 1981 májusában kezdte meg a helyszíni munkákat. Eddig az előre kidolgozott ütem szerint halad Somogybán a földértékelés. Bevált és jó gyakorlat, hogy a talajmintákat a földhivatalok dolgozói a mező- gazdasági üzemek jelenlétében veszik, a laboratóriumi vizsgálatokat pedig a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás laboratóriumában végzik. Ez év végéig a megye területének több mint hetven százalékán, 173 község határában befejezik a mintavételeket. Ezzel együtt elkészül a laboratóriumi vizsgálatok és az irodai munkák csaknem negyven százaléka. A jövő év végéig a megye teljes területén befejezik a helyszíni munkákat a_ földhivatal dolgozói, így a határozatnak és a kidolgozott tervnek megfelelően 1985 végéig elkészül Somogybán az új földminősítés. legjobb talajok között 1-től domborzatot és az éghajlatot 100-ig terjedő pontszámmal kifejező pontszámmal, így fejezik ki. Ezt korrigálják a jön létre az új értékelési Számvitel és gazdálkodás A mérce szüntelenül emelkedik. Bármilyen“ gazdálkodóról legyen is szó — mezőgazdaság, ipar, intézmény — nem csupán a szakmai, hanem az ehhez szorosan kapcsolódó számviteli, pénzügyi munka színvonalának emelése is elengedhetetlen. Sőt a szigorodó közgazdasági körülmények ez utóbbiak fontosságát a korábbiaknál is jobban előtérbe állítják. Felbillent egyensúly Ma valaki hosszú évekre visszamenően fellapozná a megye mezőgazdaságának helyzetéről készült értékeléseket, fölfedezhetné a fejlődést bizonyító számos, sokrétű tényező mellett, hogy egy jellemzőben vajmi kevés a változás. A megállapítás szinte évről évre ismétlődik: „nem kielégítő a számviteli, pénzügyi munka színvonala... a gazdálkodás biztonsága érdekében elsősorban a számvitelben dolgozók felkészültségét szükséges javítani.” A megfogalmazások különbözőek, a lényeg azonos. A helyzetből adódó hátrányok sokoldalúak és egyre nehezebben elviselhetők. Jól nyomon követhető például, hogy a veszteséges gazdaságok egy részében a szükségesnél alacsonyabb • a számviteli munka szintje. Ahogy dr. Csima Ferenc, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető-helyettese a napokban éoondt ta, nagyüzemeink némelyikében a számviteli apparátus a gazdasági események utólagos regisztrálására alkalmas. Ez azonban kevés ahhoz, hogy a menet közben keletkező kieséseket, veszteségeket idejekorán ki lehessen védeni. Hiányzik a gyors információszolgáltatás, egy döntés kellő színvonalú pénzügyi előkészítése. A nagyüzemekben ugyanis a szakmai felkészültség ma már összehasonlíthatatlanul jobb, mint a pénzügyi, számviteli. Ez sürgős orvoslást kívánó ellentmondás. Hiszen hiába kitűnő szakmailag egy kezdeményezés, ha a bonyolult, szigorú közgazdasági környezetben kivihetetlen, vagy nem a várt eredményt hozza. Hiába kitűnő traktoros valaki, ha a vetőgépen olyan áll, aki nem veszi észre, hogy eldugult a csoroszlya, nem hull a mag a földbe. Minden termelési folyamathoz partnerek kellenek, és döcögni kezd a gépezet, ha a szervezett láncolat megszakad. A tények magukért beszélnek. Megyénk termelőszövetkezeteiben a termelést irányítók kilencvenkilenc százalékának felsőfokú végzettsége van, ugyanakkor a hetvenhét főkönyvelőből tizenhatnak van felsőfokú számviteli végzettsége, más irányú felsőfokú képesítéssel öt rendelkezik, negyvenhatan középfokú, tízen pedig nyolc általános iskolai és mérlegképes könyvelői végzettséggel látják el munkájukat. Nem specialitás Felvetődik á kérdés: vajon csak a termelőszövetkezetben adódnak ilyen sürgős orvoslást kívánó gondok? Várfalvi Istvánnak, a megyei tanács pénzügyi osztályvezetőjének véleménye szerint a tanácsoknál és intézményeiknél hasonlóképp felbillent a követelmény és a szakmai felkészültség egyensúlya. Mint mondta; napjainkban, és a jövőben még inkább, nem az a költségvetés feladata, hogy egy adott összeget elköltsön, hanem hogy a szó szoros értelmében gazdálkodjon, vállalkozzon, éljen a helyi lehetőségekkel. A tanácsi gazdálkodás egyre inkább intézményi gazdálkodást jelent, szükséges tehát, hogy az intézmények készüljenek föl szakmailag is erre a fontos feladatra. A megyei apparátusnál összességében megfelelő a szakmai felkészültség, bár az osztályvezető véleménye szerint az utánpótlás itt is gondot okoz. A városoknál a negyvenfős pénzügyi apparátusból mintegy tíz dolgozónak van főiskolai végzettsége, a nagyközségeknél — leszámítva az államigazgatási főiskolát végzetteket — gyakorlatilag nincs felsőfokú számviteli végzettségű szakember, s a kétszáz önállóan gazdálkodó intézményben összesen őt (?) van. Szükséges megjegyezni, hogy nyilvánvalóan nincs is szükség minden intézményben felsőfokú végzettségű számviteli szakemberre, de legalább száznál fel tétlenül fontos lenne. Az elmondottak bizonyítják, nem agrárspecialitás, hogy gondok vannak megyénkben a számviteli munka színvonalával. Eddig is tettek erőfeszítéseket a gondok mérséklésére, bogy fokozatosan helyreálljon az említett egyensúly. Lehetőség helyben A zalaegerszegi Pénzügyi és Számviteli Főiskolának tagozata működik Kaposváron, a másoddiploma megszerzése érdekében. A megyei tanács és a mezőgazdasági főiskola összefogásával — jelentős anyagi befektetéssel — hatvan saetaeljr részére kollégium épült, plusz két tanterem kiszolgáló létesítményekkel. Ez év szeptemberétől negyedik éve folyik itt képzés. Elsősorban azok a mezőgazdaságban dolgozók, már diplomával rendelkezők tanulnak itt, akik előlépésük érdekében vállalják a másoddiploma megszerzésé*. Elnnék a képzési formának része van abban, hogy a megye tsz-eiben a korábbi tizenhatról tízre csökkent a nyolc általános iskolát végzett főkönyvelők szánna. A tervek szerint a jövő szeptemberben induló évfolyamra jelentkezhetnek érettségizettek is, csak amíg a diplomásoknak nem, nekik fölvételi vizsgát kell tenniük. Ehhez segítséget kapnak: a tsz-szövétség közreműködésével a jövő év elejétől előkészítő tanfolyamot szerveznek. A tapasztalatok szerint — hiszen korábban is biztosították ezt a lehetőséget — az 'intenzív előkészítő nagy segítséget jelent a hároméves, ugyancsak Intenzív továbbképzés sikeres elvégzéséhez. A számviteli szakmai fel- készültség fokozására itt a megyében is megvan a lehetőség. Ha emellé állítjuk a tényt: mennyi a pótolnivaló, akkor minden gazdálkodó levonhatja a szükséges -következtetéseket. Éljenek a helyi lehetőséggel azok, akiknél nem kielégítő a pénzügyi, számviteli munka színvonala. Törös Márta Energiatakarékosság az építőknél Az ÉVM építő- és építőanyag-ipari * vállalatainak előzetes jelzése szerint az idén előirányzott 3,5 helyet! 5 százallékkal csökkentették a fajlagos energiafelhasználást, így várhatóan csaiknem 80 ezer tonna olajjal egyenértékű energiahordozót takarítanak meg, majdnem 24 ezer tonnával többet a tervben számítottnál. Az építőipari vállalatok úgy ütemezték a munkát, hogy télien már lehetőleg a, létesítmények végleges kazánjaival és ne gyenge hatásfokú, ideiglenes berendezésekkel szolgáltassanak meleget a szakipari és szerelési munkákhoz. Jobban ügyeitek az épület nyílásainak lezárására is, hogy ne szökhessen meg a meleg. Főként szervezési intézkedésekkel csökkentőtték az emelő- és szállítógépeik üresjáratait. Az építőanyag-ipar 2—3 százalékkal bővítette termelését, energiafelhasználása pedig ugyanilyen arányban csökkent. Az idén befejeződött mintegy 20 energiaracionalizálási beruházással évente 10 ezer tonna olajjal egyenértékű energiát takarítanak meg. Az építőanyag-ipari üzemek az értékes energiahordozókról, elsősorban a fűtőolajról sók esetben olcsóbb tüzelőanyagok felhasználására tértek át. A téglaipar a jó minőségű szenet adó bányáikkal karöltve kísérleteket folytat annak érdekében, hogy a földgáztüzelésnél is gazdaságosabb módon, szénportüzeléssel állítsa elő termékeit. Ezenkívül az építőanyag-ipari vállalatok újabb veszteségfeltáró vizsgálatokkal kutatják fel az anyag- és energiamegtafcarí- tás további tartalékait. Nagyobb hozamokat tervez azIKR A jövő évi tervek teljesítésének megalapozására az idén 1,2 milliárd formt értékű gépet vásárolt a Bábolnai Iparszerű Kukorica- termelő Közös Vállalat, az IKR. Ez az összeg lényegesen több, mint amennyit eredetileg terveztek. A gépi beruházási programot azért tudta túlteljesíteni a közös vállalat, mert a taggazdaságok egy része saját fejlesztési forrásaiból együttesen 180 millió forintot ideiglenesen átengedett részére, jövőre pedig ennek csaknem a kétszeresével, 300 millió forinttal segíti a közös vállalat beruházási programjának megvalósítását. Mindez jó lehetőséget teremt ahhoz, hogy az idei aszály okozta termés- kiesést a hatodik ötéves terv végéig pótolhassák a gazdaságok. Jövőre az IKR újabb 46 000 hektárt von be az iparszerű gabonatermelési programba. Ha sikerül elérni a hektáronkénti 5 tonnás őszibúzahozamot, akkor 1984- ben az IKR már 2,6 millió tonnával járul hozzá az országos gabonaprogram teljesítéséhez. Ez az országos tervnek mintegy ötödé. Az aszály tanulságait természetesen elemezték, s minden taggazdaságban a korábbinál nagyobb gondot fordítanak az egész szántóterületet átfogó, a vízmegőrző és csapadéktároló képességet növelő talajművelési rendszer alkalmazására. SOMOGYI NÉPLAP
