Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
BÉKÉS KARÁCSONYT, EURÓPA! i««n Jereván központjában van egy múzeum, amely az egész világon párját ritkítja. A Szovjetunió és bolygónk minden tájáról, köztük Magyarországról is gyermekrajzokat gyűjtöttek itt össze. Ha alkotóik évek múltán eljutnak Szovjet-Örményország- ba, a gyűjteményben szembenézhetnek ifjúi önmagukkal, azzal, milyennek láttak a világot. Termek sorát töltik meg ezek a hangulatos, vidám, élénk színekkel visz- szaadott képek. A múzeum más termeiben örmény gyermekek munkái sorakoznak Életnagyságú vagy annál is nagyobb bábuk és kézre húzható kis bábfigurák, papír- és fémmodellek, a kis alkotókhoz méretezett szövőszékeken készített szőnye gek, szőttesek, színesre festett gyffaszálakból kirakott mozaikportrék, gyurma- meg kerámiafigurák kavalkádja igazolja a múzeum nevét1 Gyermekművészeti gyűjtemény. Minden munkából a gyermekvilág és képzelet derűje árad. Két sarokkal arrébb a hivatásos és nem hivatásos művészek alkotásai tárják föl a látogató előtt a tegnap és a ma ecsettel megörökí tett valóságát, a felnőtt világot. Van ebben a Modern képtárban egy nagyméretű alkotás, amely jelenünk döbbenetes kontrasztjaként ragadja meg azt, aki a gyermekművészeti múzeumból jövet betekint a képtárba Arcnélküli tömeget ábrázol és csak a kezek néma segélykiáltását sugallja a nagyméretű festmény. Jelenünk örömei és gondjai tükröződnek a két tárlaton, mint ahogy ott vannak együtt, egymás mellett gondolatainkban, hétköznapjainkban. Ilyenkor, év vége táján még a szokásosnál is nagyobb hangsúlyt kapnak. Ez az időszak a Szovjetunióban az ünnepi készülődésé. A bevásárlásé, az ajándékvásárlásé, az örömszerzés előkészületeié. Az évbúcsúztatóra készülnek — ami szokásaiban, sőt elmaradhatatlan jellemzőiben nagyon sokban egybe vág az otthoni karácsonyi hangulatokkal. Nemcsak azért, mert Vidám moszkvaiak köszöntik az orosz Télapót. Legenda és valóság Az Abruzzók kopár hegyei közül lejöttek a pásztorok és a Termini, a római főpálya- udvar bejáratánál december eleje óta naphosszat fújják a dudát, egykedvűen, de valószínűleg nagyobb reményt adóan, mint amit magukban hordoznak. Ezt a reményt, talán n.em is a nóta jelenti az erőszakos gépzenéhez szokott ember számára, hanem puszta jelenlétük: itt vannak, tehát közel a karácsony. Dalaikat, valószínű, kevesen ismerik. A bórduda hangja azonban fölébresztheti a nosztalgiát a régi karácsonyok iránt. Ennek kétségtelen jele: főképpen az idősebbek nyúlnak a pénztárcába, hogy tiszteletdíjat fizessenek a múltnak. Valamivel távolabb Betlehem kínálja látnivalóját. Mi mondandója lehet egy Betlehemnek a sokszor és sokféleképpen elismételt bibliai alaptörténetről? Látszólag semmi új. Ha nagyon leegyszerűsítem a dolgot, nines nagy különbség az Abruwzók karácsonyi muzsikusai ás a betlehemkészítők között. Nápolyban jártam egy utcában, ahol egész évben öntik, gyúrják, ragasztják, festik a betlehemi figurákat, hogy karácsony előtt a kereslet minden igényei, kielégítsék. A Via San Gregorio Amerno portékái kétségtelenül hűségesen képviselik mindazokat, akik és amik az alaptörténet szerint Rómától a Tűzföldig bárhol ugyanazt jelentik: a jászol ban fekvő gyermeket, a gyermeket melengető jószágot, a csodálkozó pásztort, a telhöt, a csillagot, az ótvaros falusi istállót. Az olasz fantázia azonban már régen elhagyta ezt a bibliai élőképet és a maga világával vette körül a jászolt. Ehhez a betlehemhez hozzá tartozik a halász, a pizzát sütő asz- szony, a henteslegény, a gesztenyesütő, a vadász, a rendőr, a benzinkutas, a pilóta, a repülőgép, a szélmalom. Szélmalmot a legtöbb nápolyi életében nem látott. A római betlehemben, amely a Termini pályaudvar alkalmi muzsikusaitól nem messze egy terepasztalon kínálja karácsonyi látnivalóját, a rongyos istálló udvartartásához és tárgyaihoz'hozzá tartozik egy katona is, a katonához pedig az állványon levő rakéta. A legenda és a valóság - meghitt társbérlete, tarr.oK tőle, több szorongást takar, mint amennyi karácsonyi áhítatot. Ünneprontás, de ide kívánkozik az amerikai Louis Harris International Intézet több újsággal együtt végzett nemzetközi közvéleménykutatása, amely október 5-e és 25-e közötti vizsgálata alapján nemrégen ismertette a félelem ügyében végzett szondázás eredményét. Ebből kiderül, hogy az iparilag legfejlettebb kilenc tnkésor- szág félelmi mutatói a következőket jelzik: száz-száz megkérdezett közül 77 spanyol, 76 francia, 72 olasz attól tart, hogy munka nélkül marad. Valamennyi országban kifejezték aggodalmukat az infláció, a gazdasági válság tartós volta miatt. A nukleáris holokausztum- tól, az atomháborútól való szorongás azonban Itáliában a legmagasabb: az olaszok több mint fele a rakétatelepítést jelölte meg félelme forrásaként. A betlehemi rakéta tehát jelkép. Mozaik a körből, melyet az egyszervolt jászolt körülvevő világ úgy tesz teljessé, mint ahogy a világjáték néven ismert pszichológiai teszt vall a gyerekről, a pszichológusnak: ahogyan benépesíti a terepet, abból neVn csak az tűnik ki, mit szeret, hanem az is, hogy mitől fél. Király Ernő ilyenkor a hatalmas ország minden táján összejönnek a családok, hogy a feldíszített, lampafüzérektől csillogó frissen illatozó vagy az igazit szinte megtévesztésig utánzó műfácska mellett költsék el az ünnepi vacsorát. A fák alól sehol sem hiányoznak az ajándékok, az összetartozás jelképei, a szeretet apró jelei. A fenyő melletti beszélgetések hangulata is nagyon hasonlít az otthoni karácsonyi beszélgetésekére. A békés ünnep hangulatában azonban ma nagyobb helyet követel magának bonyolult világunk jelene és jövője. Az év utolsó két hónapjának eseményei, az óceán túlsó partjáról az óvilágba költöző rakéták árnyát nem fedik el a fenyők villogó füzérei. Nem tüntetik el a gondolatokból a holnapért, a jövőért érzett aggodalmat. Moszkva hangja ezekben a napokban is határozott és nyugodt, mint ahogy határozottak és nyugodtak az emberek is. Mindenki tudatában van a veszélynek, amit az elvakult imperialista politikusok militarizmusa hordoz, de épp olyan szilárd a meggyőződés is, hogy gátat lehet — és kell is — vetni terveiknek, meg lehet és meg kell óvni az ember legfőbb jogát, az élethez való jogot. Ezért jelentkezik nagygyűléseken és levelekben, felszólalásokban és békemenetekben olyan nagy erővel a támogatás a Szovjetunió vezetése és a kényszerűségből hozott, szükséges ellen- intézkedések mellett. Ezért hordoz kézzelfogható tartalmat az emberek, a közösségek elhatározása, hogy jobb munkával, nagyobb fegyelemmel tudatosan vállalt, eredményesebb tevékenységgel erősítik az országot, gazdasági és védelmi erejét. Ezért tekintik fontosnak a szocialista közösség összefogását. Tudják, és ezt az olvasói levelek tanúsítják, hogy csak nagyobb erőfeszítésekkel lehet megteremteni annak lehetőségét, hogy még ilyen körülmények között is megvalósulhassanak a szociális programok, épüljenek lakások, iskolák, óvodák, több és jobb áru legyen az üzletekben, ne lassuljon le az élelmiszerprogram teljesítése, jusson elegendő pénz az élet- körülmények javítására. És köztük az olyan létesítmények fenntartására, bővítésére, mint az örmény köz- társasági főváros gyermekművészeti múzeuma, hogy a Szovjetunióból és a világ más tájairól továbbra is vidám, gondtalan gyermekkort idéző képek érkezzenek Jerevánba. Baranyai Ilona Karácsonyfává változott az Eiffel-lorony. Kristály a fényükön „Vidám ünnepeket” (we- solych swiat) kíván a lengyel, nem pedig boldog, még csak nem is kellemes karácsonyt. Ez külsőség. Az ün népi szokások ugyanis nyugodtak, ilyenkor lehalkulnak a viták, pár napra megszűnik a bizalmatlanság, amely — mi tagadás — még mindig itt bújkál a lengyel társadalomban. Békés, boldog nyugodt a karácsony ünnepe. És még csak nem is szegényes. A család most körülüli az asztalt, a fenyő színes égőitől, gyertyáitól, a tátrai erdőségek fájától hangulatos-illatos a szoba. Az asztal fehér damaszá térítője alatt szénacsomó őrzi a néphagyományt — a televízióból lengyel karácsonyi dalok, a kolendák dallama tölti be a szobát, a takarékos világ 18 celsiusát 20-ra emelte a fővárosi távhőszolgálat. Most derül ki az is, sikerült-e a bevásárlás az ünnepek előtt. A ponty nélkül elképzelhetetlen ünnepi vacsora sikerét valamelyik családtag többórás sorbanállása előzte meg a halcsarnokban. Sikerült beváltani a decemberi húsjegyet, és még felvágott is került az asztalra. A vigiliai vacsora kinek- kinek zsebe és sorbanállási türelme, beszerezési gyakorlata szerint készült. És ilyesformán alakultak az ajándékok is. öt karácsony — a magyar tudósító itt töltött ünnepei — hiteles összehaUstökősök a londoni utcán, avagy csillaghullás a Regent Strecfen. sonlításra jogosítják e sorok íróját: 1979 óta talán-talán a legtöbb iparcikk az idén jutott az ünnepi vásárt hirdető boltok, áruházak pol- , caira. Korántsem jelent ez valamiféle túltelített árubőséget, egyszerűen volt miből válogatni meglepetésnek valót. Hogy most nem minden cikk olyan, mint azelőtt? — Ez is tény. Itt-ott gyengébb a minőség, és a nélkülözhetetlennek látszó importanyagot silányabb hazai helyettesíti. Ez tény, már két esztendeje, hogy megérkezett Ronald Reagan karácsonyi „ajándéka” a lengyel népnek. Itt talán meg kellene állni egy percre. Hogy a „vidám karácsonyt” békésnek, boldognak, nyugodtnak tekinthetik ma a lengyel családok, ahhoz a lassan kristályosodó nemzeti bölcsességnek sok köze van. Alig több mint egy hete még a békétlenség, a gyűlölködés mérgét szórták a szocialistaellenes ellenzéki csoportok, a lengyel nyelvű lengyelellenes rádió- állomások. Mint mindig, ezúttal is évfordulók, tragédiák jubileumának ürügyén akarták kivinni az embereket az utcára. Ezeknek a karácsony előtti zavargásoknak kellett volna szolgáltatniuk az alapinformációt ahhoz a propagandához, amely Európa „beteg emberének” akarja láttatni Lengyelországot A zavargások elmaradtak. A lengyel munkás a gyárban maradt Dolgozott Lengyel- ország csendes, nyugodt P >w,ja Európának 1983 végén. Azok, akiknek kedvét szegte és elvette karácsonyi ajándékát ez a valóság, most az új esztendő első heteiben bizakodnak: az elkerülhetetlennek látszó élelmiszeráremelés meg nem értésében, a társadalom háborgásának új pusztító hullámaiban bizakodnak. A végső cél itt sem más, mint az, hogy Európa kellős közepén fennmaradjon egy szüntelenül lüktető góc — ha már a karácsonyt a veszteségek listájára írták, legalább megmaradjon a remény a következő jókívánság (a „boldog uj évet Európa”) meghiúsításáSzilágyi Szabolcs Á hang nyugodt és határozott