Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
Hazánk és az európai biztonság írta: Nagy János külügyi államtitkár Sziget az Arany utcában Ezen az oldalon nincs járda, az , árkon kis híd vezet át a kapuhoz. Kívülről olyan az épület, mint bármely más családi ház. Két nagy ablakszemével tekint az utcára. Innen indul és ide tér haza naponta Kovács Ferenc, a tabi Béke Tsz elnöke és felesége. Amennyire kívülről átlagos, belülről annyira egyéni és sajátos ez' az otthon. Itt mindemnek funkciója van. A cseppnyi „zeneszobának” is. — ,Ha a fáradtságot enyhíteni, feszültséget oldani bármelyikünk zenét akar hallgatni, ide húzódik, s nem zavarja a másikat. A másik kis szoba tele fa- intarzia képekkel. Béla fiam munkái, mindegyiket ajándékba kaptuk tőle valamilyen alkalomra. Asztalos a tsz-ben, különös tehetsége van az intarziához Az otthoni dolgozószoba fekete, faragott bútorokkal van berendezve. A bőrfotelban szinte elveszik az ember. Körülölel,- mintha nemcsak pihentetni, hanem védeni is akarna. — Beával csináltuk. A könyvespolcot is. Mondják: alkotó kikapcsolódást jelentő hétvégi foglalatosság ez. — Persze van úgy — jegyzi meg Bea —, hogy Ferinek a munka vége relé már fogytán a türelme. Olyankor biztatom: ne csapjuk össze. — Hát igen. Jól kiegészítjük egymást. Szinte hangosan gondolkodom. — Béla intarziát készít, és asztalos. A tsz-elnök bútorokat kárpitoz a feleségével művészi színvonalú könyvespolcot készít Az ilyen tu^ íajdonságokat valahonnan magával hozza az ember. — A kézműveshajiamot a nagyapámtól örökölhettem; azt mondják, bennem van belőle a legtöbb. Műlakatos volt, az ő csoportja csinálta a budai Vár díszkapuját. A természet, a fa szeretete pedig valahogy velem született ... Előjön a múlt. Bea megjegyzi: —. Feri sokszor órákig idéz régi történeteket. Egy akkora családban, ahol tizenegy gyerek nevelkedett, sok minden megtörténik. — A nagy család, a szülői,' a nagyszülői ház légköre végigkíséri az életet. Egy pillanatnyi szünetet tart Kovács Ferenc, mint aki az emlékek tárházából a legfontosabbat szeretné kiemelni. — De lehet-e legfontosabb ott ahol ma is mindennek megvan a maga jelentősége?! — Ha meggondolom, nekem valójában három iskolám van. Meglepetten tekintek rá. — Az első iskola a nagyszülői ház volt. Felváltva mehettünk nyaralni Lőrtnc- re, és csak a „jók”, mert ez valóban jutalom volt. Nagyapám szigorú elveket vallott, a nagyanyám meg a jóság példaképe volt. ök is csodálatosan kiegészítették egymást. Ez az első iskola adta nekem a kötelességtudatot, a harmónia igényét, mert a szigor mögött mindig ott volt a jóság, a segítőszándék. Második iskolám a technikum volt; asztalos akartam lenni, de valami miatt lekéstem a faipariról, így kerültem mező- gazdasági technikumba. Volt egy tanárom, Szabó János. mezőgazdaságtant tanított. Ehhez a tárgyhoz abban az időben hetes gyakorlatok tartoztak, amikor jószágot, lovakat kellett gondozni, szekereket összerakni. Hajnali háromkor keltünk, hétig dolgoztunk, aztán mentünk az iskolába, utána estig folytatódott a munka. Aki hajnalban akár egy percet késett vagy az iskolában nem volt felkészülve, annak büntetésül meghosszabbították a heti gyakorlatát. Hálás vagyok ezért. Ez az iskola nemcsak fegyelmezett, hanem megtanított a munkára, a szakmára is. A harmadik iskolám az élet. 1957 óta termelőszövetkezetben dolgozom, többnyire vezetőként. Találkozások jutnak eszembe. Már jobban értem, hogy egy testűi éti ülésen Kovács Ferenc miért szorgalmazta olyan tisztelni való szenvedéllyel a mezőgazda- sági technikumok visszaállítását. Jobban értem, miért viselte annyira szívén Nagy Ferenc fafaragóművész állandó kiállítótermének létrehozását. — Hány éve is vezeti ezt a valamikor hányatott sorsú tabi szövetkezetei? — öt éve. Életem legnehezebb öt éve volt ez. Mégis: minden év, minden ember ad nekem valami hasznosat Kínlódás és élmény vegyesen van jelen napjainkban de több az élmény... Az egész falat betöltő könyvespolchoz lep. Különleges régiségeket emel ie róla, mutatja Bajesy-Zsíinszky lüJb-ban megjelent ügyetlen in: a magyar paraszt című könyvét, rnozóliai munkákat lapoz föl, a.auuzutt monda lók öltenek a szemembe „ ... az ellenteteknek ezer arca van ma ...” Meséli, mikent mentett meg Dosztojevszkij-köteteket, egyéb irodalmi ertekeket egy szekérről, amely a zúzciaba vitte volna őket. Sokszor egy gondolat, egy mondat, egy megállapítás kedveert veszek meg egy könyvet. Ide fordulok a gon dók megoldásáért vagy megnyugvást keresve. Es mindig megtalálom a keresett gondolatot. Az ablakon besüt a nap, az ápolt, örökzöld növények lürdenek a decemberi napfényben. — Szeretem az otthonomat. Az ember lelke van rajta. Sziget ez, ahol a legbensőbb igényeink szerint élhetünk, és ahol mindennap újra és újra összegyűjtünk annyi erőt, ami segít túlélni a holnap nehézségeit. A domboldalon épült ház alagsorában van a konyha és az étkező. A baromfiudvaron tyűkok kapirgainak, a kert most fagyos. A bejárati ajtó mellett faritkaság. Lehet vagy százéves, valaki naspolyát oltott galagonyára, s a törzs, az ágak tengelyük körül megtekeredtek. A szobrász-természet különleges alkotása. Emellett lép be minden este az otthonába. Papucsot húz, leül a hintaszékbe, ahonnan jól látja a konyháiban szorgoskodó feleségét. Mire vége a vacsorának, és feljönnek a lakásba, a hintaszékkel együtt a munka gondjai is lenn maradnak. A szigeten harmónia van, és szeretet. A NATO rakétatelepítési programjának megkezdése sok szempontból új helyzetet teremtett Európában. Katonai téren csökkenti a hadászati erőviszonyok stabilitását, politikailag pedig újabb tehertételt jelent az egyébként is feszült kelet—nyugati viszonyban. Ilyen körülmények között kedvezőtlenebbé váltak az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbvitelének feltételei is. Ezért egyértelműen az Egyesült Államokat és azokat azt európai NATO-országokat terheli a felelősség, amelyek az új típusú amerikai rakéták befogadása mellett döntöttek. Félrevezetik közvéleményüket azok az amerikai és nyugat-európai vezetők, akik most azt hangoztatják, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország reagálása a telepítés megkezdésére „terme- szétés”, nem megy túl azon, amire számítottak, s előbb- utőbb minden visszatér a régi kerékvágásba. A Jurij Andropov november 24-i nyilatkozatában bejelentett válaszlépések — amelyeket hazánk és a többi szocialista országok megalapozottnak, a katonai erőegyensúly és a világbéke fenntartásához szükségesnek tart — nem azt jelentik, hogy a Varsói Szerződés államai lezártnak tekintenék a fegyverkezésnek ezt a veszélyes epizódját vagy hogy a fegyverkezési hajsza tárgyalásos megfékezésének a lehetőségei végleg kimerültek volna, ’ de a NATO katonai erőfölényre irányuló lépései nem maradhatnak válasz nélkül. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar kormány is üdvözölte a szovjet vezetésnek azt az álláspontját, hogy ha az érintett NATO-államok készséget mutatnak a telepítés előtti állapot visszaállítására a Szovjetunió kész ugyanezt megtenni. Bízunk benne, hogy a fejlemények az érintett NATO-tagállamokban is olyan gondolkodási, átértékelési folyamatot indítanak el, amely idővel megteremti ennek a feltételeit. A genfi szovjet—amerikai tárgyalások lehetetlenné válása remélhetőleg világossá teszi a NATO vezető körei számára: a Varsói Szerződés sohasem engedi meg, hogy a NATO katonai erőfölényre tegyen szert, s Nyugat-Európa biztonsági érdekei nem állíthatók szembe a szovjet—amerikai hadászati erőegyensúly megőrzésével és a stabilitás ésszerű normáival. Nyugat- Európa biztonsági igényeit a kereteken belül lehet és kell kielégíteni. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1983. december 7-i ülésén leszögezte: „A Magyar Nép- köztársaság a szocialista or- Vörös Márta * szágokkal együtt változatlanul azt az álláspontot képviseli, hogy a vitás kérdésekre — beleértve a tömeg- pusztító fegyverzetek csökkentését is — tárgyalások útján lehet és kell megoldást találni.” Egyben kifejezte szilárd meggyőződését: „a békét az szolgálja, ha a globális erőegyensúly az egyenlő biztonság elve alapján a fegyverzetek alacsonyabb szintjén valósul meg”. A rakétatelepítés utáp kialakuló helyzet, a Nyugat- Európán átsöprő nyugtalanság jelzi, hogy kontinensünk válaszút elé került: vagy tovább növekszik a katonai szembenállás a maga beláthatatlan következményeivel vagy a békés viszonyokhoz a kölcsönös biztonsághoz, az együttműködéshez fűződő közös érdekek kapnak elsőbbséget. E urópának az utóbbit, a helsinki szellemhez való visszatérést kell választania. Erre megvan a lehetőség; az európai feszültség elemeinek erősödése sem jelenti azt, hogy a két szövetségi rendszer végzetszerűen és megállíthatatlanul egy katonai konfliktusba torkolló válsághelyzet fele sodródik. Egy ilyen konfliktus elkerülése továbbra is alapvető érdeke a szocialista és a tőkés országoknak egyaránt. Az európai helyzetre, a kelet—nyugati viszonyra tehát nemcsak a szélsőséges imperialista körök konfrontációs törekvései, hanem a közös vagy párhuzamos érdekek is hatnak. Az európai biztonsági és együttműködési folyamat mint azt a madridi találkozó eredményes befejezése mutatja, a résztvevő államok kölcsönös érdekein nyugszik. Továbbra is az államközi kapcsolatok keretét, a kontaktusok fenntartásának, a problémáik megoldására irányuló párbeszéd folytatásának lehetőségét nyújtja. A madridi találkozón 1983 szeptemberében elfogadott program az 1986 novemberére tervezett bécsi találkozóig hét témakörben irányoz elő szakértői értekezletet, konferenciát vagy más összeurópai rendezvényt a bizalomerősítő intézkedésektől kezdve a kultúrán át az emberi kapcsolatokig. Nézeteltéréstől, konfrontációtól, éles vitáktól nyilvánvalóan nem lesznek mentesek ezek a rendezvények. A kelet—nyugati viszony problémái azonban csak a párbeszéd, a tárgyalások útján oldhatóak meg, s a következő évek európai programja épp erre kínál lehetősér get Megfordítva: a kapcso- latdk, a párbeszéd hiánya a nemzetközi helyzet élezésére törekvő erőknek kedvez. Gyerelrefe békéje A béke az országok és népek közötti háborúmentes állapot. A békesség az emberek zavartalan, békés együttélését jelenti, nyugalmat, megértést, türelmet. E két sok ponton összefüggő fogalomról tizenéves gyerekekkel beszélgettem. Mit jelent a béke és békesség számukra, akik e szavak ellentéteinek pontos értelmét alig ismerik, akik nem éltek békétlen korban. Gelencsér Hajnal: — Nagyanyám mindig a háborús évekről mesél. Arról, hogy állandóan költözködniük kellett, menteni a vagyonkát, ami végül már elfért egy batyuban. Lábasok, néhány aprójószág, ruhaféle. Ezek a történetek is rossz érzést ébresztenek betű»em, tatai a tv-ben látott háborús képek. Látom, hogy meghalnak emberek, a hírekben az egész világot fenyegető rakétákról hallok, de ezt nem tudom igazán átérezni. A mai gyerekek közül sokan azt sem tudják,, mit jelent igazán fázni, félteni az életet, menekülni vagy éhezni. Varga Beáta: — Egyszer valamilyen polgári védelmi gyakorlat volt, mikor éjjel jöttek apámért. Az ágyból láttam, mikor anyától elköszönt. Szólni nem mertem, csak .nagyon féltem és sírtam. Azt hittem, magunk maradunk. Talán soha olyan boldog nem voltam, mint amikor reggel hazajött apa. Azt hiszem, egy háborúban a gyerekek szenvednek a legtöbbet, hiszen még csak is értik, mi történik körülöttük. A legtöbb ember nem akar háborút. Miért vannak mégis sokfelé harcok, mire valók a bombák? Lábas Tünde: — Szerintem felnőttnek lenni jobb, mint gyereknek. Szeretnék mielőbb felnőtt lenni. Jó volna egyszer elutazni a Hús- vét-szigetekre is!... Annyi tervem és vágyam van. Tudom, nem mind valósulhat meg, de ha háború lenne, az még a tervezgetést és az álmokat is elvenné tőlem. Ruppert Norbert: — Sokszor kérem aput, meséljen a gyerekkoráról, de ő nem szeret róla beszélni. Azt mondja, nem emlékszik. Ügy gondolom, csak engem akar megkímélni a rossz emlékektől ... Maurer Attila: — A marná monk egyszer szívinfarktusa volt, és már beállt a klinikai halál. Borzasztóan féltem, és féltettem. Ügy éreztem, hogy futnom kellene, segíteni, pedig tudtam, hogy semmit sem tehetek. A háború ennél százszor rósz szabb lehet. Ott mindenkit félt az ember, akit szeret, és maga is fél. Tóth Kati: — A béke és a békesség ugyanazt jelenti a gyerekek számára. A béke az, ha a vacsoránál együtt ül a család. A szüleim beszélgetnek a napi dolgokról, s mikor befejezik, kérlelem őket, „beszéljetek még, olyan jó hallgatni”. Nem szeretem az üres szobáit. Ha anya főz, kimegyek hozzá a konyhába, ott a leckeírás is jobban megy. Csönd van, rotyog az. étel a fazékban, apa mindjárt hazaér. Ez is béke. A háborús veszélyről mindenki nagy dolgokat gondol, pedig bombák nélkül is elveszne az I otthon melege ... B, F. j A madridi találkozó résztvevői közmegegyezéssel döntöttek arról, hogy 1985 őszén Budapesten tartják meg, a kulturális fórumot. A döntés megtisztelő. Kifejeződik benne a résztvevő államok bizalma az iránt, hogy Magyarország úgy tesz eleget a vendéglátó állam kötelezettségeinek, olyan feltételeket, kulturális-politikai környezetet tud biztosítani e fontos rendezvénynek, hogy az sikeresen . betölthesse feladatát: a helsinki záróokmány szellemében valóban segítse a kulturális cserét és együttműködést a résztvevő államok között. A madridi találkozó legnagyobb horderejű megállapodása szerint 1984. január 17- én Stockholmban megnyílik az európai bizalom- és biz- tonságerösítő és leszerelesi konferencia. Első szakaszában úgynevezett bizalom- és biztonságerősítő intézkedések kidolgozása és elfogadása lesz a feladata. Olyan intézkedésekről van szó, amelyek enyhíthetik a bizalmatlanságot, csökkenthetik a katonai szembenállás veszélyeit, s kedvezőbb feltételeket teremthetnek a leszereléshez, a fegyveres erők és fegyverzetek tényleges kor-, látozásához. ■ A stockholmi konferencia természetesen, nem függetlenítheti magát a nemzetközi helyzettől, amelyre napjainkban különösen az amerikai rakétatelepítés megkezdése vet súlyos árnyékot A stockholmi konferencia kilátásai tehát — legalábbis rövid távon — nem nagyon biztatóak. Ám látnunk kell a nyilvánvaló lehetőségeket is. A bizalomerősítést — mint a katonai konfrontációs iö%- szély csökkentésének eszközét — ígéretesnek tartják a szocialista országok is. A stockholmi konferencia jelentőségét az adja, hogy első ízben tesz lehetővé érdemi tárgyalásokat az európai biztonság katonai összefüggéseiről, ezzel gazdagítja, bővíti a folyamatot. Hazánk, szövetségeseivel együtt, azon lesz, hogy a konferencia kínálta lehetőségekből minél több valósággá váljék. A stockholmi konferencia, á kulturális ' fórum s általában az európai biztonsági és együttműködési folyamat egyik vagy rjjásik rendezvényének viszonylagos sikere önmagában nem biztosítja a nemzetközi feszültség fölszámolását, nem oldhatja meg a világhelyzetet terhelő súlyos problémákat. Vitathatatlanul elősegíti azonban a kapcsolatok megőrzését és a párbeszéd, a tárgyalások folytatását, . s így jelentősen hozzájárulhat a kibontakozáshoz. A z európai biztonság és együttműködés előmozdítása a magyar külpolitika kulcsfontosságú területeinek egyike, tevékenységünket nemzetközi megbecsülés övezi. A madridi megállapodásban a feszültség viszonyai között is új lehetőségek nyílnak az európai együttműködés kölcsönösen előnyös fejlesztésére. A Magyar Népköztársaság arra törekszik, hogy e lehetőségeket a feszültséget kiváltó problémák tárgyalásos rendezése, a gazdasági és egyéb kapcsolatok fenntartása érdekében hasznosítsuk. Érdekeink e vonatkozásban egybeesnek valamennyi európai nép létérdekeivel. A jövőben is tevékeny szerepet kívánunk vállalni az európai biztonsági és együttműködési folyamat védelmezésében, a békés elet biztosításában hazánk határain belül és az egész világon.
