Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
Arafat Kairói útja Lépése nem tetszik Nyugatnak Veszélyes illúziók Az Egyesült Államokban veszélyes illúzió hódított tért. Az erőpolitika hívei azt igyekszenek elhitetni, hogy elegendő egy kis nyomást gyakorolni Moszkvára, néhány Pershing—2 rakétát telepíteni, vagy Washingtonban,'Bonnban es Párizsban sokatmondó nyilatkozatot tenni a NATO „változatlan békeszeretetéről” és a kelet— nyugati párbeszéd már visz- Sza is tér a régi medrébe. Vagyis folytatódhatnak Genf ben a közép-hatótávolságú fegyverekről folyó tárgyalások. Szovjet vélemény 1 szerint viszont az, hogy Nyu- gat-Európában megkezdték az amérikai Pershing—2- esek es a szárnyasrakéták telepítését, megváltoztatja az egész„ európai hadászati helyzetet. A genfi tárgyalások megszakadása után a szovjet vezetés felhívással fordult az Egyesült Államokhoz és a nyugat-európai országokhoz, hogy ismét mérlegeljék mindazokat a következményeket, amelyek népeiket, az egész emberiséget fenyegetik az amerikai rakéták telepítése miatt. Jurij Andropov nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy amennyiben az Egyesült Államok és a többi NATO-ország hajlandóságot mutat a rakéták telepítése előtti helyzethez való visszatérésre, a Szovjetunió is kész erre. Az ajtó tehát nem zárult be, de elhangzott egy nagyon határozott figyelmeztetés. A Fehér Ház es nyugat-európai szövetségesei azonban a jelek szerint nem hallgatnak a Kreml felhívására. Genf ben lelepleződött az amerikai stratégia: Washington eleve zsákutcába akarta juttatni a tárgyalásokat és minél hamarabb meg kívánta kezdeni az első megsemmisítő atomcsapást mérő eszközök telepítését. E feltevést igazolandó, elegendő emlékeztetnünk R. Burtnek, az, amerikai külügyminisztérium munkatársának a szenátus külügyi bizottságában mondott szavaira: „Amennyiben nem ültünk volna a tárgyalóasztalhoz az oroszokkal, nem tudtuk volna arra kényszeríteni nyugat-európai partnereinket, hogy rakétáinkat országaik területén elhelyezzék. Szövetségeseinkben azt a benyomást kellett keltenünk, hogy ténylegesen előrehaladást akarunk elérni a fegyverzet- korlátozás területén.” A Szovjetunió ma sem a megállapodást és a becsületes párbeszédet utasítja el, amelynek célja a fegyverkezési verseny, különösen pedig az igen veszélyes nukleáris fegyverkezes megszüntetése. Elutasítja viszont a nemzetközi közvélemény megtévesztését. Moszkva még ilyen bonyolult körülmények között is amellett van, hogy Európa legyen atom- és hagyományos fegyvermentes övezet. Szövetségeseivel együtt meg van győződve orról, hogy a békét és a népek biztonságát nem az új fegyverfajták kidolgozása és felhalmozása, hanem a meglévő fegyverek szintjének minimálisra csökkentése óvhatja meg. Az emberiséget a fenyegető veszélytől — hangsúlyozta Jurij Andropov — csak az emberi értetem védheti meg. Igor Síiryiein Csupán a meggyilkolt Szádat egyiptomi elnök 1977-es jeruzsálemi látogatását követő sokkhoz hasonlítható az a visszhang, amelyet az észak-libanoni osunomgyüru- ből kiszabadult Jastszer Arafat váratlan kairói útja váltott ki a palesztin ellenállási mozgalomban és a haladó, antíimpenalista politikái folytató arab államok körében — hangoztatják . bejrúti megfigyelőik. Arafat — sok arab es palesztin politikus által — önkényesnek minősített, egyoldalú kezdeményezését nem csak az Ara- fat-ellenes lázadók, hanem az eredetileg őt támogató vagy az El Fatah belső válsága iránt semleges magatartást tanúsító palesztin vezetők, szervezetek is elítélték. Az Arafat—Mubarak találkozó — e körök véleményéből ítélve — minden eddiginél súlyosabb csapást mért a PFSZ VB elnökének amúgy is megtépázott tekintélyére, először tette igazán kétségessé, hogy élvezi-e, megújíthatja-e a felelős tisztség betöltéséhez szükséges többségi bizalmat, nyi- latkozhat-e, folytathat-e tárgyalásokat a PFSZ, a palesztin nép nevében — szögezik A ngola-Dél- Afrika Az Angolai Népi Feűszabá- dító Fegyveres Erők (FAP- LA) egységei visszaverték a dél -afrikai csapatok támadásáé az angolai Cunene tartománybari, Gaundo város körzetében — adta hírül az angolai nemzetvédelmi minisztérium luandaá közleménye. A déi-afrikai erők el akarták foglalni a várost. Bejrúti karácsony Bej.nit maronita püspöke bejelentette, hogy ez év karácsonyán — a modern Libanon történetében először — elmarad a hagyományos éjféli mise. Azért marad el, mert a három hónapja érvényben levő, este nyolc órától reggel ötig tartó kiDecember 16'—23. között Budapesten tartották meg a magyar—kínai műszaki-tudományos együttműködési bizottság XXXI. ülésszakát. Az ülésszakon kijelölték a két ország közötti 1984. évi együttműködési témákat, me. lyek átfogják a mezőgazdaság és az ipar különféle területeit. A kínai delegációt Sen Lie-csu gépipari miniszter- helyettes, a bizottság kínai tagozatának elnöke vezette, aki az ülésszak folyamán tárgyalásokat folytatott Gáli. János Pál pápa * bíboros» kollégium tagjai előtt csütörtököm mbndott beszédében aggodalmát fejezte ki a nerczetköa kapcsolatok- bam bekövetkezett romlás miatt. Utalt a libanoni helyzet súlyosbodására, a Közel- Kelet más feszültséggócaira. Közép-Amerikára. Az emberiség létét fenyegető háborús veszélyről szólva sürgette az enyhülés érdekében végzett tevékenységet. le megfigyelők a libanoni fővárosban. Haled el-Fahum, a száműzetésben működő palesztin parlament elnöke azt mondotta, hogy Arafat kairói látogatásával megsértette a Palesztinái Nemzeti Tanács három egymást követő ülésszakának határozatait, amelyek előírták, hogy a PFSZ mindaddig nem Veszi fel a kapcsolatot az egyiptomi rendszerrel, amíg az nem tagadja meg a palesztin ügy likvidálásával egyértelmű Camp David-i alkut. A legjelentősebb fejleménynek azt tartják a libanoni fővárosban, hogy — a lázadókkal közös platformra kerülve — Arafat saját szervezete, az El Fatah központi bizottsága és helyettese, Sza- lah Halaf (Abu íjad) is elhatárolta magát a lépéstől. Az Izrael által megszállt Ciszjordánia legtekintélyesebb palesztin vezetője, Bas- sam al Sakaa leváltott nab- luszi polgármester rámutatott, hogy a PFSZ-en belüli szakadás elmélyüléséhez vezető kairói találkozót az Egyesült Államok és Izrael saját érdekében fogja kihasználni. Akciójukat rakéta- és bombatámadásokkal készítették elő. A harcban hat dél-afrikai katona meghalt. A FAPLA fegyveres erői sikeresen verik vissza a dél-afrikai csapatok támadásait Hulla és Cuando- Cubango tartományokban is. járási tilalom papok és hívőik számára egyaránt lehetetlenné teszi a templomok megközelítését. A püspök felszólította a maronita keresztényeket: ezúttal családi körben imádkozzanak a békéért. bor András ipari miniszter- helyettessel, az ipari együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeiről, mindenekelőtt a jármű- és szerszámgépgyártás területén. Sen Lie-csut fogadta Marjai József miniszterelnök- helyettes. Megbeszélésükön a gazdasági együttműködés fejlesztéséről volt szó. A kínai miniszterhelyettes tárgyalt Kapolyi László ipari miniszterrel is. A kínai küldöttség pénteken elutazott Budapestről. (MTI) A pápa tájékoztatta a testület tagjait arról a tevékenységről, amelyet a katolikus egyház folytat „az államférfiakkal és minden jószándékú emberrél” a béke érdekében. Kijelentette, hogy az egyház — és személy szerint maga is — hozzá kíván járulni a feszültség csökkentéséhez., ahhoz, hogy „kiolthassák a megosztás és a gyűlölködés tűzfészkeit.’’ Visszaverték a támadást Elmarad az éjféli mise Ülésezett a magyar—kínai műszaki-tudományos együttműködési bizottság II. János Pál: Hozzájárulni kíván az enyhüléshez Az ENSZ elnöki székében Hollai Imre (középen) az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszakának elnökeként első beszédét tartja a béke. szükségességéről. A képen balra: Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár, jobbra William Bufíum főtitkárhelyettes. Beszélgetés egy diplomata életútjától Ä magyar Ki kicsoda? nem ismeri Hollai Imrét. Ezzel szemben magam tapasztaltam, hogy az ENSZ székházában nagykövetek és teremőrök egyaránt messziről köszöntik és elnök úrnak szólítják. ö az egyik legismertebb magyar diplomata, amióta a közgyűlés 37. ülésszakának elnöke volt. Milyen mérföldkövei vannak annak az útnak, amelyik idáig vezetett ? Erről az útról, állomásairól New Yorkban beszélgettem Hollai Imre külügyminiszter-helyettessel. — Az első • állomás talán az einstand vólt... — Ezt a szót csak A Pál utcai fiúkból ismerem ... — Az én időmben viszont az einstand azt jelentette, hogy valaki inasból segéddé vált. Tehát ha az ember kitanult egy szakmát, megszerezte a segédlevelet, akkor einstandot tartott és mindazok, akik addig tanították, koccintottak vele, szaktárssá fogadták, felnőttként kezelték ... — Mikor történt? — 1943 februárjában. — Munkásként meddig dolgozott? — A fizikai munkát tulajdonképpen már hatéves korban elkezdtem, mert anyánk egyedül nevelt minket, de mint műszerész 1949. január 16-ig dolgoztam. Akkor irányítottak más pályára. — A Külügyminisztériumba? — Arra gondoltam, hogy továbbtanulok, és talán mérnök lesz belőlem. A tanulási vágy erősen megvolt bennem; tanfolyamokra jártam ... és végül a külügybe kerültem. Először futárszolgálatra osztottak be. — És a külügyi „einstand’’? Mikor volt? ,— Ilyenre nem került sor. A külügyi pályát hamarosan a minisztériumon kívül folytattam, 1949 nyarán ugyanis átkerültem a pártközpontba, 1951-ben pedig a pártfőiskolán folytattam tanulmányaimat. — Közben nyelvet is tanult? — A középiskolában kezdtem el az angolt. — S hol tanulta meg? — Én nem hiszem, hogy egy idegen nyelvet felnőtt fejjel tökéletesen meg lehet tanulni. Azt mondják, jól beszélek angolul, és az elmúlt években sokszor többet érintkeztem ezen a nyelven, mint magyarul, de szerintem perfekt módon egy másik nyelvet nem lehet elsajátítani. — E nyelvterületre, ha jól tudom, 1956-ban került. Egyben ez volt első külszolgálata. — 1955-ben, amikor felvettek minket az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, ismét á külügyminisztériumba helyeztek, hogy 1956 tavaszán diplomataként kijöhessek New Yorkba. — Hány éves volt akkor? — Harminc. S a misszióvezető helyetteseként az első tennivaló az volt, hogy egyáltalán felállítsuk a képviseletet. A fiatalságon, tapasztalatlanságon kívül azonban njás is volt, ami különösen bonyolulttá tette a helyzetet. Csak jelzésszerűen mondom: otthon, a pártban akkor már megkezdődött a „cikkcakk”; Moszkvában épphogy véget ért a személyi kultusszal leszámoló XX. kongresszus, és mi a New York Timesban olvastuk az úgynevezett titkos előadói beszédet. Az ország, ahová kerültem — akkor igy mondtuk — az imperializmus fellegvára volt, és tény, hogy aktívan ügyködött a szocialista Magyarország társadalmi rendjének aláásásán. A legelső munka talán jól jellemzi a légkört, számomra mindenképpen nagyon emlékezetes marad: 1956 áprilisában az ENSZ gazdasági és szociális, tanácsa a következő napirendi pontot tárgyalta: kényszermunka a szocialista országokban,.. így kezdődött, de ennél sokkal rosz- szabb volt, ami azután következett, hiszen néhány hónap múlva Budapesten kitört az ellenforradalom. Ma talán kevesen emlékeznek rá: az úgynevezett magyar kérdés vitája 1962-ig tartott, és nekem ebből sikerült kifognom a javát. Mit mondjak? Mi minden voltunk itt, csak nem megbecsült .diplomaták vagy köztiszteletben álló úriemberek. Főleg azután, hogy nem álltam be a sorba, mert — most már nem titok — nem hajtottam végre azt, . amit Nagy Imre idetáviratozott, hogy Magyar- ország semleges, kilép a Varsói Szerződésből és ehhez kéri az ENSZ támogatását. — Az utóbbival nem keveset kockáztatott; számolnia kelleti azzal, hogy ha a dolog kitudódik, ottmarad, saját kormánya támogatása nélkül... — Én ezt a konfliktust úgy oldottam fel magamban, hogy mint diplomata a Magyar Népköztársaság alkotmányára esküdtem fel, nem pedig egy miniszterelnökre, akinek egyébként nincs is joga, hogy egymaga döntsön ilyen fontos kérdésben. Fiatal fejjel ez, azt hiszem, merész elhatározás volt, de a történtek engem igazoltak. — A politikai harc azonban folytatódott... — Valóban. Olyannyira, hogy kétségbe vonták mandátumunkat, provokációkat szerveztek ellenünk, reggelig (ártó ülések folytak ügyünkben a Biztonsági Tanácsban ... — Hogyan tudott, s egyáltalán: hogyan tud egy diplomata a folyosón azokra nézni, akik az ülésteremben a legdurvább szitkokat szórták rá? — Előfordult, hogy az, aki valóban szinte a felmenőági rokonokat szidta, utána meghívott egy italra és azt mondta, ne haragudjon, nem tehettem mást. Az egyik banánköztársaság diplomatája például egyszer kerek-perec bevallotta: ha nem szavazna Magyarország ellen, az USA nem venné meg országa fő exportcikkét. Egyébként még ideológiai, politikai ellenfeleinknek is gyakorta mondogatom, hogy van egy közös célunk; ha azt akarjuk, hogy megmaradjon ez az embernek nevezett faj, módot kell találnunk arra, hogy ne lőjünk egymásra... Ha nem beszélünk,> még messzebb távolodunk egymástól. Tehát beszélnünk kell, vitatkozni, érvelni, még akkor is. ha az érdekek kibékíthetetlennek látszanak. — Ezt a jelenre is érti? — Feltétlenül. S. én ezért is tartom különösen fontosnak az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Nem szabad elfelejteni: bármennyire is válságos. a helyzet, ez olyan fórum, ahol a legnagyobb ellenfelek is beszélhetnek^ beszélnek egymással. QPyan szervétet ez,^amelyben valamennyi állam ki tudja fejteni véleményét, álláspontját a felmerülő problémákról. S ez nem kevés. — ön az ENSZ-közgyűlés előző ülésszakának az elnöke volt. Hogyan sikerült a rengeteg érdeket tiszteletben tartania úgy, hogy közben saját országát is képviselje? — Valójában nemcsak hazám érdekeit, hanem a szocialista országokat is képviseltem, s úgy kellett dolgoznom, hogy erre a szélesebb értelemben vett közösségre se hozzak szégyent. Alapállásom az volt, hogy igyekeztem megérteni az egyes államok problémáit, még akkor is, ha nem tudtam azokat elfogadni. S arra törekedtem, hogy a vita legalábbis ne nehezítse a tárgyalások kibontakozását. — Külföldön mennyi időt töltött összesen? — Harmincnégy évi külügyi szolgálatnak mintegy a felét éltem más országban. — Ez alatt, gondolom, egészen sajátos életformát alakított ki. — Hát igen, ilyenkor az ember a kiskertjét elhanyagolja ... — Van? — Igen. S előfordult, hogy repülőgépre szálltam, amikor pedig éppen ásni kellett volna. A külszolgálat sok feszültséggel jár, nem is beszélve az állandó készenlétről, hiszen itt 24 órás szolgálat van és a diplomata nem mondhatja, hogy lejárt a munkaidőm. — Mégis: mit lehet tenni a feszültség levezetésére? —' Semmit, önfegyelemre van szükség, és szilárd meggyőződésre. Ezt 1956-ban tanultam meg, amikor először jöttem rá: az ellenfél főcélja, hogy kiborítsa az embert. Egyébként pedig az alapállás, azt hiszem, az kell legyen: ha az ember vállalt valamit, azt tisztességgel csinálnia kell. S végül is: a Magyar Népköztársaság képviselete nem kényszer, hanem nagyon megtisztelő megbízatás. Csák Elemét
