Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
flLAG PROLETÁRJAI» EGYESÜLJETEK! * fi r ü • Áí8- 1,86 Ft NÉPLAP XXXIX, évfolyam, 303, szám 1983, december 24,, szombat Befejeződött az országgyűlés téli ülésszaka Az országgyűlés elfogadta oz 1984. évi költségvetési javaslatot Pénteken a Parlamentben — a Ma gyár Népköztársaság 1984. évi költség vetéséről szóló törvényjavaslat vitájává! — folytatódott az országgyűlés téli ülésszaka. Legfelső törvényhozásunk fórumán megjelentek: losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, oz MSZMP KB első titkára, Lázár György, o Minisztertanács elnöke, valamint az MSZMP Politikai Bizottságának más tagjai. Jelen volt a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, olt voltak a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglaltak a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői és tagjai. Elsőként Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke emelkedett szólásra. Az Országos Tervhivatal elnöke bevezetőben hangoztatta: gazdasági helyzetünket már hosszabb ideje az jellemzi, hogy az ország nemzetközi kötelezettségeiből a ránk háruló terhek nagyok, miközben erőforrásaink jóval szerényebbek. Ügy kell gazdálkodnunk tehát, hogy ezeket a viszonylag szűkijs forrásokat okosan és célszerűen felhasználva mindenképpen megőrizhessük fizetőképességünket, továbbra is szavatolhassuk társadalmunk szociális biztonságát és megvédelmezhessük ■ vívmányainkat. Népünk ismeri és megérti az ország helyzetét. Az emberek nagy többsége hajlandó rá, hogy fokozza teljesítményeit, fegyelmezetten dolgozzon és — ha kell — áldozatokat Is hozzon. Faluvégi Lajos az 1984. évi népgazdasági terv előirányzataiból — csatlakozva a pénzügyminiszteri expozéhoz — kiemelte: a terv alapját alkotó gazdasági lehetőségek és a gazdasági törekvések viszonya most olyan, hogy a gazdaságban továbbra is működtetni kell bizonyos, fékeket, de -s- ha szerény mértékben is — a lendítőerő szerepe fokozódik. — Mi mindig azon az állásponton voltunk — mondotta — és most is azon az állásponton vagyunk,t hogy tizelesi kötelezettségeinknek mindenkor pontosan eleget kell tennünk: emiatt olykor népszerűtlen lépéseket is vállalnunk kellett ahhoz, hogy a tervezett egyensúlyt fenntartsuk. •A szabályozó-rendszernek különösen két vonását erősítettük meg. Elsősorban szabályoztuk a vásárlóerőt, másodsorban nagyobb szerepet kaptak a kibontakozást jobban segítő es úszionzu, a piachoz való rugalmas alkalmazkodást előmozdító elemek. Hangsúlyozva figyelmeztetett arra, hogy jövőre sem számíthatunk olyan külső hatásokra, amelyek hozzásegíthetnek bennünket egy gyorsabb gazdasági növekedéshez, ezért a gazdaságirányításnak nagyobb mozgékonyságra és határozottabb cselekvésre van szüksége. Az évközi intézkedéseknek nem kívánt mellékhatásai is lehetnek, de az előző évek tanulságai az! emlatjak. hogy meg nagyobb gond szármázik abból, ha cselekvés elmarad vagy késlekedünk vele. Gazdasági teljesítményeink szempontjából jövőre főként a termelési szerkezet korszerűsítésében, a termelési költségek csökkentésében kell előbbre jutnunk. A szerkezetátalakítás a kevesebb pénzügyi forrás ellenére sürgető feladat. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a legfontosabb területeken lépést tartsunk a műszaki fejlődéssel, a növekvő minőségi követelményekkel. Meg kell újítanunk a KGST- országokkaí folytatott gazdasági kapcsolatok bővítésére irányuló erőfeszítéseinket. Együttműködésünk a kedvezőtlen világgazdasági körülmények közepette nemcsak a stabilizáló tényező, hanem minőségileg új lehetőségek hordozója is. Faluvégi Lajos beszédében kitért arra, hogy a termelési szerkezet nagy léptékű megújítására évek óta korlátozottak a beruházási eszközeink. Jogos az az aggály, hogy a beruházások csökkenése veszélyezteti a gazdaság műszaki fejlődését, s emiatt több ponton elmaradhatunk a világszínvonaltól. Jövőre a népgazdaság összes új beruházására és pótlására kereken 220 milliárd forintot vettünk számításba. Fontos, hogy ebből ne csak az állóeszközök bővítésére, hanem a pótlására felhasználható eszközök is a korszerűsítést szolgálják. Programjainkról geófcva elmondotta: a jövő évben csaknem ötmilliárd forint értékű vállalati beruházás kezdődhet meg. Ez lehetővé teszi, hogy fontos gyógyszer- ipari, elektromechanikai, műanyagipari és ruházatipari termékek minőségét javítsuk. Az energiaracionalizálási kormányprogram keretében 1984-ben csaknem há- rommilliárd forint' értékű beruházás valósul meg. Folytatjuk a gabonaprogram végrehajtását. Az ezzel kapcsolatos célokra mintegy há- rommilliárd forint fejlesztési támogatást irányoztunk élő. Először tűzi ki a terv azt a célt, hogy 15 millió tonna gabonatermést érjünk el. Faluvégi Lajos gyengeségeinkre utalva megállapította: az ellenük való küzdelem nem volt hiábavaló, ezt az utóbbi években elért eredményeink bizonyítják. Miközben 1978 óta a nemzeti jövedelem 7 százalékkal nőtt, az energiafelhasználás mennyiségileg változatlan maradt, s javult a szerkezete is. Jócskán, mintegy 5 százalékkal mérséklődött népgazdaságunk importigényessége. A gazdaság export- képessége — a kivitelnek a nemzeti- jövedelemhez mért aránya — szintén sokat javult. Gazdaságunk egyik legnagyobb sikere, hogy csökkenő importhányaddal is fokozni tudtuk exportképességünket, s ezzel nagymértékben javítottuk külgazdaságunk egyensúlyát. A Minisztertanács elnök- helyettese ezután a társadalom és gazdaság kapcsolatának legérzékenyebb területéről, az életszínvonal és az életkörülmények alakulásáról szólt. Mint mondotta: e kérdések — érthető módon — mindenkit foglalkoztatnak. Az emberek manapság sokszor egybevetik az életszínvonal múltbeli tényeit a jelennel. Ennek kapcsán leszögezte; (folytatás a S. obMmj BÉKÉBEN! Boldogság, szeretet, békesség. Sokszor mondjuk ki ma ezeket a szavakat, és nagyon sokan mondjuk. Emlegeti az átlagpolgár valahol egy kényelmes lakásban, ismétli a szegény ördög a nyomortanyán: elmorzsolhatja a rakétákért felelős tábornok az unokái körében, poharát emeli rá a milliomos — fényűző otthonában... És mindannyian őszintén gondolunk családunk békéjére, a magunk békességére a munkás is, a szegény is, a tábornok is, a mágnás is Ha csak nem őrült, nyugodtan, háborítatlanul szeretne élni Ma szabad utat engedünk érzelmeinknek. Nem mondjuk infantilisnak a gyermekdeden örülőt, nem tartjuk érzelgo. puhánynak a keserveitől sírással szabadulót. Ma elköszö nünk néhány órára a huszadik század végének vita stancától, s lélekben visszahallunk korábbi idők békéinek roman tikájába. A legtöbben így cselekszünk. Mert szép az ünnep baljós jelek, világnagy veszélyek, ilyenkorra tartalékolt ap ró, otthoni képmutatások között is szép. Úgy is az, ha köz ben efféle ünneprontó gondolatok jutnak az eszünkbe. De vajon ünneprontó-e az aggodalom? Menjünk rosszat feledve a karácsonyfához! Beszéljünk derűs dolgainkról az ünnepi estebédnél! Tegyünk így, mert őrületbe kergetne bárkit, ha örökké szorongással telve szőr nyüségeken törné a fejét. Felejtsünk hát! Felejtsünk, me így megszülethet egy csodás, sokszínű, békés világ. Fei sunk, hogy megőrizhessük emlékeinkben: milyennek szz retnénk látni ezt a földet. Felejtsünk, mert anélkül félő, hogy végképp eltorzítjuk természettől fogva egészséges gondol kodásunkat korcs elmeszüleményekkel. Szükség van a szándékosan, zavartalanul szépnek gondolt világra. Nem ünneprontás azonban az aggódás, a tömegek erejébe vetett hit, az elszánt harc. Nem az — ünnepnapjainkon sem. Nem, mert mellettünk álló gyermekeinket fölnövekedni szántuk; mert nem akarunk újra háborús romokat látni, és nem akarjuk látni azt, amiről szüléink meséltek. Velünk ünneplő öregjeink még öregedni szeretnének ... Mert sokan reméljük, hogy — e részeiben fölfordult világban — az elsilányult érzelmek is megjavulnak, széttöredező kapcsolatainkat új láncszemek teszik majd erősebbé. Aggódjunk, ás ne felejtsünk! Épp azért, hogy ettől a paradox szükségszerűségtől: a feledés és az emlékezés együtt őrizendő tudatától megszabaduljunk. De vajon miképpen lehet otthoni örömünkből — és otthoni aggodalmunkból, a meleg, karácsonyfa-fényes szobákból a világba átszivárgó, a föld minden égtája felé széjjel sugárzó gyógyír a világ bajaira? Nem tudhatjuk. Nem tudhatjuk? Hogyan lesz u munkás elszántságából, az átlagpolgár kívánságából, a rakétái tábornok unokacirógató mozdulatából, a szegény jobb- ra-vágyásából, a gazdag nyugalomreményéből, mindannyiunk aggodalmából valóban békésebb világ? Ha az ünneplő holnap visszamegy rakétázni, repülőgépet rabolni, bombát gyártani, tétlenkedni, megalkudni? Mi marad akkor nekünk? Akik nemcsak most, az ünnepnapon akarunk boldogságot, szeretetet, békességet. Akik felvonulunk és tüntetünk, aláírásokat gyűjtünk, békefelhivá- sokat teszünk közzé és felszólalunk a nyugat-európai rakétatelepítés eilen. Akik társainkért dolgozunk, pénzt gyűjtünk a katasztrófáktól — háborúktól sújtottaknak, vöröskeresztet segélyt adunk, újságokban a jó ügyért emelünk szót. Aggódunk, küzdünk — és hiszünk Hiszünk, akár ateisták, akár istenhívők vagyunk, s világnézeti kérdésekben egymással vitatkozunk; a békében, a jöoőnkben egyformán hiszünk. Sokan megmosolyogják; a hit kevés. Többet kel tenni Igazi De a milliók, milliárdok hite is sokat jelent mert tudni — pontosan — nagyon kevesen tudják: milyet1, lesz ■ világ sora. Hinni viszont sokan hiszik, hogy jó lesz Hiszi a tudós, az írástudatlan, hiszi a gyermek... Milliárt,. nyt ember bitét csak háborítani lehet, de semmivé tenni JllIfliGül H legjobbaknak, Teljesftéftr évi *erí«e}é»i a Rnifapmf? Fi nommechanikai Vállalat kaposvári gyára. Az utolsó gyártmányok bemérésével egy idő ben a legjobb dolgozok csaknem négyszázezer forint jutalmat kaptak. Aggodalmas időkben köszöntött ránk ez a karácsony. Tájon mikor ünnepelhetünk aggodalom nélkül? A fenyők zöld színe á reményt mgaU! Reményt, hogy jönnek bekesebo Ünnepek m — kátéén sok milliárd ember akarja. FALUVÉGI LAIOS: Népünk ismeri és megérti az ország helyzetét
