Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

Egy autóversenyző vallomásai AZ ÉV SPORTOLÓI Temesvári Andrea, Guczoghy György és az öttusa válogatott A magyar sportújságírók 1958-tól az idén 26. alka­lommal választották meg az év legjobb sportolóit. Üj ne­vek kerültek a listára a nők és a férfiak versenyében. 1983 legjobb magyar nő spor­tolója a teniszező Temesvári Andrea lett — ritka fölény­nyel előzve meg vetélytár- sait. A férfiak versenyében Guczoghy György és Kocsis Ferenc között óriási verseny folyt. Egy ideig Kocsis lát­szott győztesnek, de Gu­czoghy a hajrában sok sza­vazatot kapott, és így az ő javára dőlt el az utóbbi évek legizgalmasabb íérfisportoló- választás. A csapatversenyt az öttu­sa válogatott nyerte. Ez már az öttusázók nyolcadik győ­zelme, és csapatban ezzel megszűnt a holtverseny az öttusa és a vízilabda-válo­gatott között. 1977-től ugyan­is együtt állt 7—7 győzelem­mel a két sportág váloga­tottja. Meglehetősen régen. 1975-ben választották az év legjobbjának az öttusa válo­gatottat, azóta csak 1980-ban és 1982-ben jutottak egy-egy harmadik helyhez. 1983 legjobb női sportoló­ja: Temesvári Andrea teni­szező 243 pont, 2. Géczi Eri­ka és Povázsán Katalin ka­jakosok, 131 pont, 3. Juha Olga atléta 107 pont. 1983 legjobb férfisportoló- | ja: 1. Guczoghy György tor­nász 210 pont, 2. Kocsis Fe­renc birkózó 199 pont, 3. Buday Tamás és Vaskuti István kenus 114 pont. 1983 legjobb csapata: az öttusa válogatott (Szombat- 1 helyi Tamás, Fábián László, Pajor Gábor, tartalék: Buzgó József) 174 pont, 2. a gyors­tüzelő pisztolycsapat 143 pont, 3. a vízilabda-válogatott 133 pont. Orosz Andrea és Fábián László, az év ifjúsági spor­tolója. A Magyar Televízió sport­osztálya a sportszövetségek javaslatai alapján, az OTSH egyetértésével, a hagyomá­nyoknak megfelelően ebben az évben is megrendezte az év ifjúsági sportolója címért a versenyt. A lányoknál 18, a fiúknál 22 javaslat érke­zett, és az alábbi sorrend alakult ki: — a lányok között: Te­mesvári Andrea teniszező, az első díj korábban már kétszeres birtokosa s a fel­nőttmezőnyben is kiváló eredmények tulajdonosa ez­úttal különdíjban részesül mint a mezőny kiemelkedő­en legjobbja; — az év női ifjúsági spor­tolója címet Orosz Andrea úszó nyerte (a felnőtt Euró- pa-bajnokság 5. és 6. helye­zettje) ; 2. Kőbán Rita kaja­kozó (ifjúsági Európa-bajnok és IBV-győztes) és Jánosi Zsuzsa vívó (a felnőtt-világ­bajnoki bronzérmes csapat tagja); 3. Hunyadi Emese gyorskorcsolyázó (IBV-győz- tes). Az év férfi ifjúsági spor­tolója Fábián László öttusá­zó (junior világbajnok, a felnőtt vb-ezüstérmes csa­pat tagja; 2. Borkai Zsolt tornász (mesterfokú bajnok, felnőtt Európa-bajnoki 4. helyezett), 3. Szanyi Andor súlyemelő (ifjúsági világbaj­nok) és Fidei László kaja­kozó (kétszeres ifjúsági Európa-bajnok). Hírek a megyéből Keresztes Istvánt, a K. Dó­zsa fiatal tehetséges birkó­zóját ismét szép megtisztel­tetés érte. Tavaly is meghív­ták a vb-re készülő váloga­tottkeretbe edzőpartnernek. Most ismét utazik a kapos­vári birkózó. Dr. Hegedűs Csaba szövetségi kapitány az olimpiai keretbe* Sivta meg, bizonyára azért, mert korábban Is elégeiM? volt munkáiéval. Hogy in *>« kták mondani? Innen rr4ii , csak a*ry uzras a nugar” a a • Ti* megye labda •'ti.««* já­tékvezetőinek hág.' oi -is ivos labdarúgó tornáiéi1* w rült sor Tatán. A kétnapos ese­ményen a somogyi síposok az ötödik helyet szerezték meg. A gólkirályi címet Fodor Gyula barcsi játékvezető nyerte el tizenöt góljával. * * * Napvilágot láttak az atlé­ták különböző szintű váloga­tott kereteinek névsorai. A korábbi szép hagyományok­nak megfelelően az ifjúsá­giaknál ezúttal is találkoz­hatunk a K. Rákóczi sporto­lóival. Fanyós! Ildikó Ismét bekerült • legjobbak közé. Vitális Mónika. Bare*» Sán­dor é* SftrtS Attila parii« először kés síülhet maid «« ifjúsági válogatott kerettel.. íla egy évvel ezelőtt valaki azl mondta volna, hogy na János jövő ilyenkor egy karnyújtás­nyira leszel az Európa-bajnoki dobogótól, moso­lyogva megkö­szöntem volna a hízelgő udvarias­ságot. Nem taga­dom, képzelet­ben én is láttam már magamat a csúcson. Hát me­lyik sportoló nem álmodik fényes sikerekről? Én azonban mindig reálisan értékel­tem az esélyeimet, és nemcsak ön­magamat kellett mérlegre tennem, hanem a lehetősé­geimet is. Tavaly tizennyolc pontot szereztem az EB-fu- tamokon, és kilencedik let­tem. „Nem áll mögötted egy nagy autókonszern, hát érd be ennyivel” — mondtam magamnak. De hát nem olyan fából faragtak, aki nyugodtan ül. Hajtott vala­mi ki nem mondott vágy a honi és a nemzetközi verse­nyeken. Nem fogalmaztam meg magamban pontosan, hogy meddig akarok eljut­ni, de azt nagyon világosan éreztem, hogy vannak még tartalékjaim. Kétfrontos nekifutás volt az idei. EB ... OB. És két név motoszkált állandóan a fejemben, ■ két arc lebegett előttem. Mauro Nesti..., Kiss Dezső. Egyébként mind­kettő jó barátom. De nem­csak a verseny utáni ban­ketteken akartam a köze­lükben lenni. Mauro valóba# az EB-íutamok legjobbja Dezső? Öt másként látom Tisztelem, elismerem eré­nyit, sportszerűen tudómé sül vettem elsőségeit. De he.wrn tartottam legyőzhet«*- lenne*. Almokat kergettem? Nem ti w leszólta. ho*!V jó volt az értékítéletem. Itt­hon bajnokságot nyertem, é# most, a végelszámoláskor nem én nyújtom a jobbomat Kissnek, hanem ő nekem. At öt hazai versenyen háronv szór legyőztem. Nem a pá­lyáról való kisodródás é» nem egy kicsúszott ered­mény döntött. Érthető volt hangulatváltozásom az EB- futamok idején. Tizenkettő» rendeztek; egy tucat lehető­sége volt tehát a mezőny többségének, hogy jól szere­peljen. Nekem csak a har­mada. Mindössze négy ver­senyre tudtam elutazni. Sportszerűen tudomásul vet­tem, hogy többre nem telik. De azért beleadtam min­dent! Tudtam, eredményt várnak tőlem. Jó szereplé­semben reménykedett a sportág egyre bővülő hazai tábora, sikert vártak segí­tőim, egyesületem, munka­társaim, és mindenekelőtt a családom. Aki sportolt vala­ha, annak nem kell bizony­gatni, hogy a háttér milyen tettekre sarkall. Csehszlovákia, Ausztria, Franciaország, NSZK. Így követték egymást a futamok Budapest (Kuba, J****ánl Kaposvári v Bár lassan hat éve forgo­lódom a somogyi sportber- kekben, ilyen házaspárral még nem találkoztam. Si- monék életét nemcsak be­hálózza, de mélyen átszövi a sport, a megye élsportjá­ért érzett felelősség, tenni- vágyás. Mindezt önszántuk­ból teszik. Teszik, és tehe­tik. A négyéves Balázs és a kétéves Kira nem akadály: mindkét szülő NB I-es ed­zésekre jár, mérkőzésekre utazik. Ezt a két gyerek mellett megoldani szinte emberfelettinek látszik, s nem vállalná mindenki. Még akkor sem, ha olyan nagy­szülők vannak, akik szíve­sen vigyáznak a gyerekek­re. Kutas Zita hatalmas var­gabetűt írt le a világban, míg visszatért Kaposvárra. Hogyan is volt? — Hetedikes koromban is­merkedtem meg a röplab­dázással — meséli —, s Ver- mesné tanítványaként egy­ből az akkoriban NB I-ből kiesett K. Lendület másod- osztályú csapatában játszot­tam. 1973-tól hatvanszor ke­rültem be a magyar ifjúsá­gi válogatottba, s voltam többek között Koreában, az IBV-n is. 1975-ben fölkerül­tem Budapestre, a Testneve­lési Főiskolára, az ottani NB J-es csapatban játszottam. Egy év múlva a felnőtt vá­logatott tagja lettem; össze­sen 47-szer húzhattam ma­gamra a címeres mezt. A legiohhakkal többek között Kubában is jártaim kétszer negyedikek lettünk Japán ; ban a világkupán, harma­dikak a finnországi Európa- bajnokságon, 1977-ben Ugyanebben az évben ben­nünket választottak hazánk­ban „az év csapatának”. A sportolás mellett a tanulás­sal sem volt gondom, hiszen két évben egymás után én nyertem el a jó tanuló, jó sportoló kitüntető címet. Arról elfelejt beszámolni, hogy annak idején eredmé­nyes sport- és tanulmányi munkájáért a televízióban is szerepelt. Az is csak később derül ki, hogy már 1976-bar férjhez ment, s albérletbe! laktak Budapesten. — A főiskolát 1979-ben végeztem el; akkor rendkí­vül nagy dilemma előtt áll­tunk. Kaptam ajánlatot a Dózsától, a Vasastól és az Izzótól, s úgy látszott, hogy lakáshelyzetünk is rövide­sen megoldható lesz. Talán a kellő önbizalom hiányzott ráadásul akkor már Balázs is útban volt..., és az egész Dunántúlon egvediil Kapos­váron a Munkácsy gimná­ziumban hirdettek végzett­ségemnek megfelelő tanári állást. Egy szó, mint száz. hazahúzott bennünket vala­mi. A mellettünk mindeddig szótlanul üldögélő Simon Károly saját életútját így kezdi: — Esztergomban, középis­kolás koromban kezdtem ko­sarazni, majd ugyanott jár­tam főiskolára, és az NB li­es csapatban szerepeltem. Utolsóéves koromban átiga­zolt az NB I-es Oroszlány, ahova bejáróként kerültem. A főiskola után megkeresett a Csepel, de én inkább ka­tonának jöttem Kaposvárra, a Táncsicshoz, Itt játszot­tunk, az akkor még megle­vő Dózsa-pályán. A röplab- dás lányoknak szintén ott volt a tanyájuk ..., össze­ismerkedtünk Zitával. A le­szerelés után aztán Zita a TF-en, én meg Csepelen folytattam a sportolást. Ami­kor elhatároztuk, hogy Ka­posvárra költözünk, lemond­tam a kosárlabdázásról. Is­mertem a körülményeket, s úgy láttam, hogy semmi esé­lye Somogybán ennek a sportágnak. Azért amolyan levezetőként jelentkeztem a SAEV-nél, hogy ha már itt vagyok, játszhassak is. Nem fogadtak éppen vastapssal de az NB li-es „sörmeccse- ken” lassan megbarátkoztam a fiúkkal. Nem volt különö­sebben meresz vágyunk, csu­pán játszadoztunk. A fizeté­sem ezer forinttal volt keve­sebb, mint Pesten, de azért csak megvoltunk. Egy év után OTP-s lakást kaptunk, két éve pedig amolyan játé­kosedzőként én vettem át a SAÉV irányítását. Nagy ne­hezen sikerült meggyőzni a játékosokat, hogy igenis el­érhetünk valamit a kosár­labdában. Simon Károly ma már nem játszik, csak irányítja az NB 1-be került SAEV SC férfi kosárlabdázóit. A középfokú edzői képesítést még Pesten megszerezte, s az idén a szak­edzői minősítésért kezdte meg tanulmányait. Felesége az újonc NB I-es K. V. Izzó röplaodacsapatának kapitá­nya, az ifjúságiak edzője. Ja­nuárban államvizsgázik, s utána — ha minden igaz — szakedzői képesítést szerez. — Nem bánták meg, hogy Somogyot választották a jó­val nagyobb lehetőséggel ke­csegtető főváros helyett? — Ezen mi is sokat tű­nődtünk — mondja Zita. — Kétségtelen, hogy más lett volna, ha Pesten maradunk; itt viszont jól érezzük ma­gunkat, szeretjük a sportot, szereltünk is sportolni. A nagyszülők nagyon sokat-'se­gítenek a két gyerek neve­lésében. Csapataink sorsolá­sát megpróbáljuk úgy szer­vezni, hogy egymással ellen­tétes legyen, s így legalább egyikőnk itthon maradhas­son. Karcsi többet kapott Kaposvártól, mint amennyire ideköltözésünklcor számított én pedig... itthon vagyok, s még jó pár évig szeretnék röplabdázni az Izzóval, az NB I-ben. Gyarmati László És az abszolút helyezéseim? 5., 2., 6., 8. Mindezekért har­minckét pont járt összesen; Csaknem a múltévinek # kétszerese. így lettem az EB-n negyedik. Életem ed­digi legszebb sikere! Már kézhez kaptam az emlékplakettet. Hogy hány­szor nyitottam fel a kis do­boz fedelét, nem tudom. De még mindig csak barátko­zom a gondolattal. Újra meg újra átélem az eseményeket, és végigszáguldom a ver­senypályákat. így utólag is korrigálok. „Ha itt meg itt másként veszed a kanyart, talán megvan a bronz is” — mondogatom magamnak. Nem, egyáltalán nem va­gyok telhetetlen. De azért sportoló a sportoló, hogy többet és jobbat akarjon el­csípni az eredményekből Az a plakett így is vitrinem dí- „Championat «»’Europe d® U Montagna 1383” olva­som századszoa Pedig nehezen indiait az év. Munkahelyem, a* Iftterág Shell, egyesületem a Külker BC az alapvető föltételeket megteremti. Mindenekelőtt a »ersenykoczit, az itthon any- nytszo* megcsodált BMW TOJ-t. és a munkaidöked- vezményt. Da aki a «agy külföldi autósesemények kap­csán „versenyistállóról“ dí- woa. valón tudia-e. hogy ez a név mit takar? Egyesült­té* áldozatiéi «lége. tnu*. kauuaaun óuzeuen aeMtsega még mindig nem elég. Itt­hon, szűkebb hazámban, megtaláltam a segíteni kér székét, akik felsorakoztak mellém, akiknek talán ugyanúgy járna egy plakett, s akik nélkül ez a szép ered­mény nem máradt volna több puszta reménynél A Bogiári ÁG, a Siótour, a Ka- posplast és a Gabonaipar nemcsak a nevét adta. Ezért vallom, hogy a helyezésem somogyi siker is. A tél a pihenést szolgálja. Ilyenkor képzeletem képer­nyőjén újra pergetem az ese­ményeket. Mi keli a jó versenyzés­hez? A kívülről szemlélődő azt mondja, jó autó és bátor, technikás versenyző. Ha csak ilyen egyszerű volna! Leg­alább ilyen fontos a jó ideg­zet. Ehhez nyugodt, kiegyen­súlyozott háttér kell Ezt maximálisan megkapom a családomtól. Senki sem mondja jó autó és bátoi* sport a miénk. Minden meg­történhet. Mégsem hallottam otthon, hogy „hagyd abba”. Útjaimra csak a mértéktar­tó féltés, a szeretet és soha­sem az aggodalom kísér. Ez megnyugvást ad. Bíznak bennem, hisznek a felké­szültségemben. De bárhol versenyezzek, ha kiszállok a volán mögül, máris nyúlok a telefon után. Az első hívás a családnak szól. Feleségem­mel, Ilonkával és a két gyer­mekemmel, Janikával és Krisztivel váltok szót. Osz­toznak örömben, kudarcban. Még soha nem mondtam ki: nektek is köszönöm. Úgyis érzik. 1983 mérföldkő volt az éle? temben. Tíz verseny, tíz be­fejezett verseny van mögöt­tem. Most pihenek, és előre tekintek. í-ejegyezte: Jutási Róbert Elmondta: Tóth János autóversenyző K volánt nemcsak én forgatom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom