Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-12 / 267. szám
I 1 Mohácsi Regös Ferenc rviza Csernák Árpád Végig a kék jelzésen Katona ludit Fénykép Nem latok mást csak két kezet, hajamból kihullt meleget, kőszemű, kis gyíkgyereket s fölötte sárga réznapot. Még most is süt reá ■ ragyog. Átég időn és éjszakán, jiitesten, gyökéren, csigán, virágok szétroncsolt agyán, a késő őszi kert egén, karok, tenyerek melegén. Sárgult a kép. A nap ragyog. Ez itt anya s ez én vagyok. A Magyar hírmondó egyiké . legnépszerűbb sorozatainknak. A Magvető kiadó három tucatnál is több művet jelentetett meg már ebben a sorozatban 1978 óta. (Eredetileg Magyar tallózó címmel indult.) Tematikailag igen széles skálán mozog: az irodalomtól a vadászatig, a művelődéstörténettől a nyelvészetig. A sorozat szerkesztői arra vállalkoztak, hogy a magyar kultúra régi értékeit új kiadásokban tegyék hozzáférhetővé. A közelmúltban megjelent két kötet szakít a hagyománnyal, s jó néhány eddig ismeretlen forrást bocsát közre. Hatvanhat csúfos gajd címmel Hargittay Emil XVI—XVIII. századi magyar csúfolódókat és gúnyverseket gyűjtött egybe. A gúnyvers, a csúfolódó kedvelt műfaja volt az elmúlt .századoknak ; szerzője többnyire névtelen, s jó része csak kéziratban terjedt, mivel egyrészt aktuális politikai célzatú volt. Magyary—Kossá Magyar orvosi emlékek és Varjas Béla A XVI. századi magyar orvosi könyv című művének két háború közti megjelenése óta nem látott napvilágot régi orvosi könyveket bemutató, értékelő munka. Szlatky Mária „Minden áoktorságot csak ebből késértek” címmel most bő válogatást ad az 1800-ig megjelent vagy kéziratban maradt magyar orvosi irodalomból. Úttörő jellegű munka, mivel Melius Juhász Péter 1588-ban megjelent Herbáriumát kivéve a nyomtatásban megjelenteknek sincs szövegkiadása — még Pápai Páriz Pax corporisának sem. Az összeállító itt tizenegy kéziratos orvosló könyvből, gyógyszer-, illetve gyógyítókönyvből ad részletet vagy közöl teljes terjedelmében eddig ismeretlen, értékes orvostörténeti emlékeiket. A Magyar hírmondó legutóbbi kötete Miskolczi Gáspár, a székelyudvarhelyi lelkész nagy művéből ad válogatást: Egy jeles vad-kert Avagy az oktalan állatoknak históriája. Lőcse, 1702. Ez az első jelentős magyar nyelvű összefoglaló állattani munka több szempontból is figyelemre méltó; kora ismereteit tükrözve' írja le az állatok viselkedését, szokásait, beleszőve ugyanakkor az ókori, a középkori hiedelmeket, anekdotákat is. E lérkezett az idő. amikor keménykalapos fehéregerek, enciánkék turistajelzéseket pin- gálnak az éjszaka vásznaira, s ő engedelmesen ment a jelek után. Egy darabig még hallgatta az .-.sz tolnál folyó beszédet, de nem tudta pontosan, hogy mit mondanak, csak azt látta, hogy az egyik kolléga színpadias mozdulattal, fontoskodva homlokára tolja a szemüvegét; a másik a jelentéktelenség maga. De hát mi közük egymáshoz? Néha a színpadon találkoznak, ennyi az egész. Felállt, még néhányszor körbejárta a" helyiséget, mintha meg akarna kapaszkodni valamiben, de a füst sűrű, csípős rétegein keresztül közönyös arcok némtek rá. A fogashoz lépett, nyaka köré tekerte salját, fejére tette simléderes bársenysap- káját, aztán kilépett a ködös' éjszakába, a nyirkos kisvárosi éjszakába. Az egereik szorgalmasan mázoltak, és ő folytatta útját a jeizesek mentén. Cél nélkül csatangolt utcáról utcára, aztán kiért a folyópartra. Megállt, nézte a vizet. Nem azért nézte, mert ez romantikus vagy mert belé akart ugrani, csak úgy nézte. A józanság reményében. A tisztánlátás reményében. Ezt már többször megpróbálta; néha használt, de ma az átlagosnál is többet ivott, és ilyenkor, évad végén, már kimerült a színészember. Arra gondolt, miért él. A halál: az semmi. Se jó, se rossz. És az élet? Ott döntő fölényben van a küszködés, a kín, a mocsok. Hát akkur jobb a semmi? Ha nagy küzdelmek árán sikerül is legyőzni a kínt, kikerülni a mocskot és értelmet adni a küzködésnek, utána mi jön? A halál. A semmi! Csak idő kérdése. Ezt • már többször végiggondolta; rendszerint filozófusra itta magát. Ügy gondolta; ő nem lesz bűnös a halálában, mert akármilyen pocsék is ez az egész, mégiscsak valami, és a valami mindig több és így jobb is a semminél. Bizonytalan léptekkel elindult a színészháznak nevezett éjjeli menedékhely felé. Amikor belépett az ütött-kopott szobába és kabátját az ajtóra szerelt fogasra akarta akasztani, kissé megtántorodott. Néhány lépést ferdén tett meg, de aztán sikerült felakasztani a kabátot. „Aki egyszer végigmegy a kék jelzésen, az nem ússza meg józanul” — gondolta. A színháztól a bárig, a bártól a folyópartig, a folyóparttól a színészházig olyan volt az út, mint máskor, olyan volt, mint a pályája: a színház világában eltöltött évei. Sötétben, magányosan, értelmetlenül, nem létező starttól nemi létező célig való botorkálás. N yirkos szelek paskolták zsibbadt arcát: hiába. Útközben fiatal, csó- kolódzó párt látott. „Csak sikerüljön nekik; minden jót...” — gondolta, miközben tovább csetlett-botlott. Nem értette, miért van az, hogy minden éjjel végig kell mennie a kék jelzésen. Hiszen, ha előadás után haza tudna menni, ha volna otthona, akkor talán nem így lenne. De lehet-e valaha másképp ? A klub, az első fröccsök, az ezerszer elmondott, ezerszer hallott sztorik, viccek, aztán zárás után a bár: a félhomály, kicsi asztalok, kicsi székek, füst, rossz zene és könnyű lányok, rekedt fecsegések tele hazugsággal, aztán a friss levegő, bohémhiedelmek; nem is rossz ez így, szép a mi életünk, nagy üvöltések a vidéki éjszakában, aztán a féllábú Stein úr pálinkakimérése, íángos, és végül a resti: a megnyugtató bableves, a vasutas a tárcsájával és a hajnalban induló pesti gyors. Aztán botorkálás a színészház, az induló ágy, az ájult alvás felé. Hogy másnap elölről kezdődhessen minden: apróba, az előadás, aztán megint végig a kék jelzésen ... Az ötszáznyolcas szobában leendő tudományos munkatársak versengtek. Az egyetlen betölthető helyért hatan küzdöttek. Matraskov professzor párt- fogoltja már az első percben elkezdett írni, mindössze kétszer állt meg, de akkor is csak papírt kért, és amikor kifogyott a kék tollbetétje pirossal folytatta. Szirenarov docens pártfo- goltja, egy hatalmas termetű, pörsenéses arcú fiatalember,' miután másfél órán keresztül összpontosított, teleirt egy oldalt, és mély gondolatokba merült. Njagolova tudományos fő- munkatárs pártfogoltja, egy sápadt arcú lány elszívott néhány cigarettát, apró, határozatlan betűkkel teleróti néhány lapot, és többször kiment a toalettre. Kartagenszki akadémikus pártfogoltja, egy fiatal, dun- di hölgy, aki úgy ki volt festve, mintha a tévében szereSzínészházi szobájában minden poros volt. De ez már régen nem zavarta: józanul sohasem látta. Zúgott a feje, gyomrát mardosta a sav. Felbontotta harmadik csomag cigarettáját, s rágyújtott. Előkotorta ágyneműjét, vetkőzni kezdett, de egyre jobban gyötört» az éhség; ma elmaradt a Íángos és a bableves. Eszébe jutott az a pár tojás ami megmaradt abból a csomagból, amit az édesanyja küldött. Kenyér is volt a konyhában. Kicsit szikkadt, régi, de kenyér. Kibotorkált. Fárad: szeme előtt felfokozott fényben vibráltak a tárgyak. Valahol a közelben megszólalt egy kakas. „Tízkor próba. Még jó, hogy eljöttem a bárból” — gondolta. Serpenyőt vett elő, belevert három tojást, megsózta. Kinyitotta a gázcsapot, rátétté a serpenyőt, gyufát veti eiő; egy szálat meggyújtott az égő gyu-k,szálat a serpenyő alá dugta, s közben a gázrezsó melletti kis padra roskadt. Két könyökével a tűzhely szélére támaszkodott, lejét a karjára tette, és a készülő rántotta reményében elaludt Nem vette észre, hogy a gyufa tüze nem találkozott az ömlő gázzal... R eggel nem jelent meg a próbán. — Ennek véget kell vetni! — üvöltötte a dühös rendező. — írd föl! — szólt ki az ügyelőnek. — Te meg menj ki érte! — hangzott a következő parancs segédrendezőjének, és még hozzátette: — Hallatlan ... A segédrendező káromkodva elindult. Megalázónak érezte a feladatot. Amikor belépett a színész szobájába, csodálkozva látta, hogy nincs ott senki. Gázszagot érzett. Benézett a konyhába ... Ott ült a tűzhelyre borulva, s mellette egy serpenyőben három nyers tojás. palne, szüntelenül a táskájában kotorászott, és furcsa alakú, ködös rendeltetésű kis tárgyakat húzkodott elő. Krosanov professzor pártfogoltja, egy alacsony, zömök fiatalember, kinek öltönyén még látszottak a krétanyomok, szüntelenül fészkelődön, és quaestorának dorgáló tekintete ellenére ujjaival dobolászott. A hatodik jelölt teljesen ismeretlen volt, és élénk kommentárok kereszttüzébe került. Először is: mindenki kizárta annak lehetőségét, hogy nem akárki pártfogoltja, hiszen a versenyvizsgákon évek hosszú sora óta csak protekciósok jelennek meg. Másodszor azt is elvetették, hogy a kérdéses quaestor nem egy, hanem két jelöltet támogat. Maradt a harmadik lehetőség: a hatodik pályázó különleges ajánlóval rendelkezik. No, de ki pártfogolja? Ezen töprengett a vizsgázluJordan Popov Mellszobor Századok üzenete Képzőművészetünk múltja és jelene a Kiscelli Múzeumban A Budapesti Történeti Múzeum kiscelli részlegében új állandó kiállítás nyíltabból a gazdag várostörténeti és képzőművészeti anyagból, amely ezen intézmény gyűjtőkörébe tartozik, s mely éppen választékossága miatt is feltűnést keltett. Most a rendezők, Földes Emília és Mattyasovszky Péter művészettörténészek jó érzékkel és megfontoltan válogattak az 1686-tól mindmáig terjedő művelődéstörténeti kollekcióból. A mintegy ötszáz tárgy méltón reprezentálja a fennmaradt emlékeket és a gyűjtött részt — festményeket, szobrokat, tervrajzokat barokk patikát, a Pest-Budai Nyomda régi gépeit, a Nemzeti Dalt és a tizenkét pontot kiadó 1848-as Länderer Nyomda bizonyos egységeit. Értékes keresztmetszet tárul fel a barokk, rókoko, klasszicista, empire, bieder- meie- bútorok, metszetek, képző- és iparművészeti alkotások sorában, a Duna mentén élt emberek életmódiét és a külföldi minták hatóerejét érzékeltetve. Külön teremben helyezték el a budai Mátyás templom melletti Szentháromság-szo- boregyüttes melléka lak jai t, de komoly érdeklődésre tarthat számot több barokk cserépkályha és egy érdekes Utolsó-vacsora ábrázolás. A rendezés jó ritmusban használta ki a termek öblös tereit és hosszú folyosóit, úgy állította ki a tárgyakat, hogy a néző kellemes sétával áttekinthesse. Több régi , metszetet, látképet vizsgálhat a szemlélő, így például az „első csikósiló futtatást 1827. június 6- ról”, mely az akkori PestBuda nagy eseménye volt. Sok kép villantja fel az 1838-as' pesti árvizet, a mentés munkálatait. Kitűnik az anyagból, hogy Mátyás király alakja milyen erővel foglalkoztatta a művészeket. Zrínyi tanulmányt, Petőfi, Arany János, Vörösmarty verset írt Mátyásról. Fe- renczy István a magyar klasszicizmus nagy szobrásza emlékművet készített, melynek rajzi vázlatát a Kiscelli Múzeum most mutatja be, ugyanúgy mint Barabás Miklós, Madarász Viktor több alkotását. Érdekes az is, hogy milyen egyező, rokon formákkal mintázta meg Izsó Miklós, Almássy Balogh Pál és Arany Janos a királyt. Ez a bemutató jól egészíti ki a Magyar Nemzeti Galéria képzőművészeti anyagát, mely a román és góugus stílustól napjainkig mutatja be festészetünk, szobzásza- lunk törekvéseit. E kiegészítés egyrészt egyes ele i mű vek feltáratlan részleteit tartalmazza, másrészt jelzi a mai magyar képzőművészei, tó irányait és \teljesítményeit. Ezen vonulatban jelen, értékes felfedezést két régebbi faszobor, Szűz Márta és Szent János alakjáról, továbbá Ligeti MíkIós Anonymus változata, Fezenczy Károly Hegyi Beszéd vázlata, Nagy István két világháborús bakája, Medgyessy Ferenc ló-rajzai, Nemes Lantpert József, Uitz, Kem- stodk több, eddig háttérben maradt műve kelti fel figyelmünket. Alvad itt más meglepetés is. Egy-két Nagy Balogh János festmény; rajzváltozat jellegzetes csendéletei és kubikosai világából, de a reveláció ereAz újjáalakított Kiscelli Miíz eum kiállításáról fő bizottság is, miközben a dolgozatok bírálatához fogott. A pályaművek, általában igen közepesek, mondhatni sablonosak voltak. Csak a titokzatos pártfogolt munkája tűnt ki. Minden tekintetben pontos volt, stílű- sa tudományos, érvelése megalapozott. — Tudtam én, hogy kivételes ember — sóhajtott föl a bizottság elnöke, és gúnyosan fölnevetett. — Csak az utca embere tud dolgozatában megfontolt tudósként viselkedni és képes arra, hogy ne említse az intézet igazgatójának, helyetteseinek és a bizoiíság tagjainak nevét. — Ecce'homo! — mondta az ablak előtt állva Sterev, a bizottság egyik tagja. — Lent ül a kertben, és vár. Olyan mint egy mellszobor. — Az ismeretlen pártfogolt mellszobra — tört elő a kacagás a bizottság elnökéből. s annyira nevetett saját tréfáján, hogy a végén sírva fakadt. A kiválasztottat a többi öt között kellett keresni. Fordította: Adamecz Kálmán jével hat sok Egry, Szőnyi, Derkovits és Bernáth kép is. Farkas István rejtve maradt műveiről nem is szólva. Külön fejezet foglalkozik Barcsay, Kondor Béla, Lakner László, Országh Lili művészetével, s a kiváló Kokas Ignác, Deim Pál — Hencze Tamás — képek zárják a sort, s ezen összegezés keretében újra láthatjuk Somogyi József Krisztusát, és a Martinász kisebb méretű változatát. Olyan korszakalkotó festmények kerülnek előtérbe mint Cser- nus Tibor Nádasa. Ameny- nyire örülhetünk Borsos Miklós, Bálint Endre, Keserű Ilona, Kéri Ádám szereplésének, ugyanúgy jogos hiány, hogy egyetlen Hincz- mű sem látható, — e máskülönben jó keresztmetszetet biztosító tárlaton, és a kiállított Tóth Menyhért kép sem érzékelteti alkotójának tényleges jelentőségét. E valós korrekció azonban nem okoz nehézséget, hiszen a hiányzó anyag pótolható és bemutatható a továbbiakban, s így a Kiscelli Múzeum a magyar művelődéstörténet méltó reprezentánsa lehet. Losonci Miklós Új könyvekről Mtb György fotója
