Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-02 / 259. szám
Granada! feflemónyak Az ENSZ-közgyülés napirendiére lűzi az invázió ügyéi Az amerikaiak által lebombázott grenadai kórház romjai. A támadásnak 50 halálos áldozata volt. (Teletotó — AP—MTI—KS) Az elszigetelt szigethódító Nicaragua azt javasolta, hogy a Grenada elleni fegyveres inváziót sürgős kérdésként tűzzék az ENSZ-köz- gyűlés most folyó ülésszakának napirendjére. A köz, gyűlés ügyrendi bizottsága hétfőn a nicaraguai indítványnak helyt adva úgy döntött, hogy az amerikai ellenvetések ellenére az ülésszak napirendjére tűzi a Grenada elleni invázió ügyét. .,Minden argentinok elnökének” nevezte magát Raul Alfonsin, a Polgári Radikális Unió elnökjelöltje. A több mint hétéves katonai diktatúra végnapjait éli, s a radikálisok megdöntötték a peronislák negyven éves hegemóniáját. önmagában mindkét tényező roppant jelentőségű Argentína históriájában. A katonák — akik előreláthatóan decemberben adják át a hatalmat Alfonsinnak — .elvesztették népszerűségüket, a súlyos társadalmi-gazdasági problémák miatt az emberek kiábrándultak Bignone tábornokból. Hozzájárult ehhez az is, hogy a gerillák elleni kíméletlen harc évei alatt legalább 30 ezren tűntek el Argentínában — nyilvánvalóan a biztonsági erők és a gerillavadász katonai egységek túlkapásai következtében. Ez azonban a kiábrándulásnak és Alfonsin győzelmének csupán az egyik tényezője. Legalább annyit nyomott a latba az ország gazdasági helyzete, amely ma olyan válságos, mint 1976- ban, a katonák hatalomátvétele idején. Havonta 24 százalékkal (!) növekszik az infláció üteme; az idén a pénzromlás mértéké elérheti a 350 százalékot. Szétzilált ,gazdaság, példátlan méretű munkanélküliség (a keresőképes felnőttek 12 százaléka keres állást) — íme, Raui Alfonsin öröksége, a katonák hagyatéka. Nyomasztó a külföldi adósság is: szakértők szerint meghaladja a 40 inilliárd dollárt. Aligha irigylésre méltó tehát a radikális politikus helyzete. Bonyolítja leendő fellépését a kiábrándult peronistákkal való kényszerű együttműködése. Argentína hajdani nagymúltú pártja 1973-ban a 18 évi száműzetésből hazatért Peron népSOMOGYI NÉPLAP / Hétfőn az Egyesült Államok kísérletet tett arra, hegy a megszállt Grenada képviselőjét megfossza ENSZ-beli megbízatásiától. Jósé Sorzano amerikai küldött az ülésszak hétfői vitáján kijelentette, hogy Granadát „jelenleg senki sem képviselheti”, mivel a sziget brit főkormányzója nem adott felhatalmazást semmiféle grenadai küldöttnek, t szerűsége révén óriási arányú győzelmet aratott. Tíz év azonban alaposan megnyirbálta a peronisták tekintélyét, a párt — amint azt mondani szokás — elfáradt, Isabel Peron korábbi közszereplése pedig, enyhén szólva, nem tett jót az egykori elnök híveinek. A vasárnapi választás az első, ám a legjelentősebb lépés volt Argentínában a polgári kormányzat visszaállításához. A radikális jelöltre leadott voksok birtokában — több mint ötven százaléka' a választóknak szavazott Alfonsinra — a 40 százalékos számarányt képviselő peronistákkal szemben kényelmes fordulóra számíthatnak a radikálisok az elektorok körében akik majd az elnököt és az alelnököt megválasztják. Az ország új elnöke számára a kényelmetlenség csak beiktatása után kezdődik. Vissza kellene vezetnie az argentinokat a demokrácia útjára, s ez aligha lesz könnyű vállalkozás. Raul Alfonsin kilátásba helyezte: leendő kormányába más pártok képviselőit is bevonja. Ha megtartja ígéretét, s csakugyan az argentin társadalom különböző csoportosulásaival együtt lép föl a bajok orvoslásáért, akkor talán sikerül úrrá lennie a válságon. Minden más eset kockázatos: Argentínában még túlontúl nyitva állnak a kaszárnyák kapui... Gy. D. Az ülésszak résztvevői nagy tapssal fogadták Caldwell Taylor grenadai küldöttnek art a kijelentését, hogy — jóllehet országát amerikai katonák tartják megszállva — Grenada nem az Egyesült Államok gyarmata ... Sir Paul Scoon, Grenada brit lovagi címet viselő főkormányzója a BBC-televíziónak adott hétfő esti nyilatkozatában azt állította, hogy ő hívta be a szigetre az inváziós erőket. Scoon, aki az agresszió pillanatában eltűnt Grenadáról és egy amerikai hadihajó fedélzetén töltött 48 órát, azt mondta, azért nem Nagy- Britanniától, hanem a keletkaribi országok szervezetétől s azon keresztül az Egyesült Államoktól kért „segítséget”, mert tudta, hogy az amerikaiak „gyorsabban cselekszenek”. Scoon arról beszélt, hogy a grenadaiak „nagyon hálásak” az inváziós erőknek, amelyek — úgymond — mentőakciót hajtottak végre Az amerikai hadügyminisztérium hétfőn többnapos hallgatás után beismerte, hogy az amerikai légierő „tévedésből” romhalmazzá bombázott egy grenadai kórházat. Kedd esti hivatalos közlés szerint eddig 1238 holttestet találtak a törökországi földrengés sújtotta területeken. A természeti katasztrófa következtében legalább 75 ezirem váltak hajléktalanná. 33 ezer ház megrongálódott, több mint tizenötezer lakhatatlanná vált. A Nemzetközi Vöröskereszt 18 torma gyógyszert és orvosi műszert, több mint húszezer takarót és öt és fél Genf—Libanon Elvetett javaslat A libanoni politikai és vallási vezetők kedden délelőtt Genfiben, zárt ajtóik mögött megtartották megbékélési értekezletük első, kétórás mun- kaülését és délutánira újabb ülést tűztek ki. Az első érdemi tanácskozáson — tájékozott források értékelése szerint — az álláspontok egy arasznyit sem közeledtek egymáshoz. Kiszivárgott hírek szerint Dzsémajel elnök három murskacsoporí létrehozását javaso’ta a nemzeti megbékélés, a külföldi csapatok libanoni jelenléte, valamint belső reformok kérdéskörének megvitatására. A libanoni jelenlét, valamint belső reformok kérdéskörének megvitatására. A libanoni ellenzők elvet:tte a javaslatot Nabih Bem, a síita Ama! mozgalom vezetője kijelentette. hogy a kérdések bizottságok elé utalása egyenlő lenne azok eltemetésével. Berri az izraeli megszállás felszámolását nevezte a legsürgetőbb kérdésnek. Kedden folytatódott Genfben a libanoni megbékélési konferencia. A képen: Valid Dzsumblatt drúz vezető testőrei kíséretében távozik az ülésről. **IÍMÍ Irak elfogadta a BT határozatát Irak hétfőn elfogadta a Biztonsági Tanács aznap hajnalban hozott határozatát, amely a három éve folyó iraki—iráni háború mielőbbi befejezésére szólította fél a harcoló feleket, emlékeztetve a nemzetközi vizeken való szabad hajózás és kereskedelem jogára. Irak kész maradéktalanul megvalósítani a határozatot, de ha Irán elveti azt, akkor fenntartja azt a jogát, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket alapvető érdekeinek védelmében — áll az iraiki nyilatkozatban. ezer sátrat küldött Erzurum- ba. Szaúd-Arábia lő millió dollárt, a japán kormány ötmillió jent küldött Törökországnak. Hatósági jelentések szerint a következő néhány napban több mint egymillió dollár értékű segély várható török intézményektől és maga nszemélyektől. II. János Pál pápa kedden szintén a földrengés áldozatainak megsegítésére szólította fel a hívőket Grenadát kétségtelenül Ronald Reagan „tette rá” a térképre. A sziget elleni amerikai invázióig itt az Egyesült Államokban a legtöbb embernek gyaníthatóan fogalma sem volt e pöttömnyi ország hollétéről. Most viszont megtudhatta az elnöktől mindenki, hogy e hosszá ban-szeltében párkilo- méteres sziget a hatalmas Egyesült Államok nemzetbiztonságát fenyegette. Az amerikai tévében napokon át kaptuk a földrajzleckéket Grenadáról, hovatovább a tenyerünkhöz hasonlóan ismerjük pár települését, igazán nincs sok belőlük. Mivel a Reagan-kormány a kritikus napokban távoltartotta a sajtót az eseményektől, filmek helyett a mappát bámulhattuk. Vajon mit akart elrejteni a közvélemény elől az amerikai elnök? — teszi fel az Indokolt kérdést a New York Times kommentátora. S mindjárt meg is válaszolja: nincs itt nagy titok, a Fehér Ház tudta, hogy a grenadai tények nem támasztják alá az invázió érveit. Pentagtni relusálás Az amerikai beavatkozás ürügyeként felhozott indokok látványos fejlődésen mentek keresetül a napok múltával. Az első órákban a kelet-karibi törpeállamok „segitseg- keresését” és — főként — a Granadában levő párszáz, zömében főiskolás amerikai biztonságát emlegették Washingtoniban. A külügyminisztérium jogászai jobb híján azt próbálták bebizonyítani, hogy az előkapart kelet-karibi szerződés többet nyomna a latban, minit az AÁSZ vagy az ENSZ alapokmánya. De már ennél is volt bökkenő, hiszen nem mindegyik kefet-karibi ország értett egyet az invázióval. Ráadásul amikor az itteni szélsőjobb már diadalmasan harsogott a „kommunisták megleckezteléséről'a kormányszóvivők még mindig kötötték az ebet a karóihoz és változatlanul segítségkéréssel próbálták magyarázni az agressziót. És persze ragaszkodtak a másik tételhez: meg kellett akadályozni a Granadában volt amerikaiak „túszul ejtését”. A teheráni túszdrámára élénken emlékező amerikai lakosságra nyilvánvalóan hatott ez az érv, s a hathatós hírzárlat — avagy az események portréjának gondos pentágoni retusálási — megakadályozta a tisztánlátást. Csak utóbb tudhattuk meg, hogy Kuba és Grenada hasztalan próbált az invázió előtt üzenni Washingtonnak: polgárai biztonságban vannak, de ha akarja, elszállíthatja őket. S minden ellenkező Washington! állítassál szemben, az invázió előtti napon nyitva állt a grenadai repülőtér, érkezőknek és távozóknak egyaránt. Az amerikai kormányt azonban nem ez érdekelte — lekötötték a partraszállás előkészületei. Hiszen már évtizedekkel a teheráni dráma előtt is bevált érv volt a „menteni az amerikai életeket”, még csak az kellett volna, hogy a diákok elhagyják a szigetet... Egyre ifibb bírálat Washingtonban arra is rámutatnak, hogy a két kezdeti érv is ellentmondott egymásnak, mert ha valóban akkora veszélyben forogtak az amerikai polgárok, miért várt Reagan a kelet-karibiak ettől független segélykérel- méra? Aztán jöttek az újabb érvek — megintcsak a hírzárlat gyanús árnyékában. Fegyverraktáirakat fedeztek fel Granadában — mondta az elnök, s tévébeszédében tudatta a lakossággal: veszedelmes kuibai—szovjet terveket, a Ijat’.n-Amerikát fenyegető támaszpont létesítését sikerült „még éppen időben” meghiúsítania. Ez tagadhatatlanul szintén hatott a lakosságra. s mert Vietnam óta a többség vágyik a sikerélményre, a parádés kis katonai akcióra — Granada nagy előnye volt csöppnyi mérete, elfoglalhatósága — nemzeti felbuzduláshoz vezetett, amelyben egyelőre elnyomják a kétkedők és kritikusok hangjait. De azért azok máris szaporodnak. A demokrata házelnök, O’Neill a harcok napjaiban kerülte a vélemény- nyilvánítást, ám utána tudatta: nincs ínyére az ágyúna- szád-diplomácia felújítása. S a nem éppen galamb, volt ENSZ-nagykövet, Moynihan szenátor, tagja a fontos hírszerzési bizottságnak, tehát titkok tudója, közölte: neki nem bizonyította be a kormány, hogy Granadát „kubai megszállás” fenyegette volna, s még republikánus politikusok is kongresszusi tisztázást sürgetnek. A hírzárlat kezd visszaütni a kormányra. Káros diadal A szélsőjobbon éközbe» nem ilyen szemérmesek. Mérésre tanítottuk Kubát, Nicaraguát, sőt a Szovjetuniót :s — gratulálnak Reagan elnöknek azok a publicisták, akik az elmúlt időszakban nem voltak mindig élégedet- tek az adminisztráció néhány lépésével. Végre a „régi Reagan” — ujjonganak, miközben világszerte éppen ez váltja ki a legnagyobb aggodalmat. Ne törődjünk a nyafogó szövetségesekkel — tanácsolják a Fehér Háznak, Washington világpolitikai elszigeteltsége napról napra fokozódik. Lám, még a konzervatív Thatcher brit kormányfő is kénytelen élesebb megfogalmazásokat használni. Emlékezetes, hogy az 1965- ös dominikai partraszáilas után jónéhány évébe került az Egyesült Államoknak, amíg meg tudta nyugtatni úgy-ahogy a latin-amerikaiakat. Mert korántsem csupán Havannára vagy Managuára ijesztett rá Washington, alighanem azokra .a legkevésbé, hiszen ott nincsenek illúziók a Reagan-kormány megítélésében, hanem a déli földrész nagy többségére. Egy demokrata képviselő szerint a hírhedt fuirkósbot-diplomá- cia eddigi bajnoka, Theodor Roosevelt átadhatta a helyét Ronald Reagannek, s éppen ettől a Granadában statuált példától tartanak a jó emlékezetű latin-amerikaiak. Miközben a kormány emberei nem túl meggyőzően cáfol- gatják, hogy a. „következő” Nicaragua lenne, a bírálók rámutatnak a fenti érvek „alkalmazhatóságára”: eztán majd Salvador, Honduras fog segélyt kérni. Az öngerjesztő harciasság még N y u gat - Európá ba n is a legrosszabb képzeteket kelti, elgondolhatjuk, milyen lehet a hangulat Közép- és Dél- Amerikában. S ami a leginkább aggasztó: a tagadhatatlanul elszigetelt szigethódítók nem látszanak ezzel törődni. Talán azért is kezdik megtörni a magukra vállalt „nemzeti egyseget” az amerikai közélet higgadtabb politikusai. Ók tudják, hogy Washingtonra a kudarcoknál is károsabban hathat a „diadal”. A Tm-MísuU Szolgáltatóipari Szövetkezet fölvesz — lakatos, hegesztő, minősített hegesztő, szakmunkásokat egyműszakos munkahelyre, — segédmunkásokat egy-két műszakos munkahelyekre. Jelentkezni lehet a szövetkezet munkaügyi osztályán, Kaposvár, Achim András u. 12—18. (818121 az Áramszolgáltató vallalat értesíti Kaposvár lakosságát és köziileteit, hogy 1983. november 2-án 7.30-től 15 óráig a Munkásőr sorban, a Pete L. u.-ban, a Honvéd u. páros oldalán a Damjanich u tói a 22-es házszámig, a Honvél u. 1., 3., 5„ 7, számú házakban, a Damjanich u.-ban a Honved u.-tól a Kossuth L. u.-ig mindkét oldalon, 1983. november 3-án 7.30-tól 1« óráig a 48 a« ifjúság u. 11.. 13., 15., 17. és 19. számú házakban, valamint a Honvéd u. páratlan oldalán a 9-tól az 53-as hsz.-ig Áramszünet lesz. (81935) A peronizmus vége Törökországi földrengés Több mint 1200 halott és 75 ezer hajléktalan Avar Linó*
