Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-10 / 265. szám
Júlia él és egészséges Együtt a lakossággal Modellen tanulják a gépjárművezetést Vépen a Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet hallgatót Mielőtt autóra vagy traktorra ülhetnének a tanulók, a modell és képmagnó segítségével kipróbálják a különböző közlekedési helyzeteket. Képünkön: hazánkban tanuló mozambiki ipari tanulók ismerkednek a gépjárművezetéssel. (MTI-fotó: Czika László felv. — KS) Telex ’S3 Megjelent az előfizetők új névsora A tedexelófizetők számának növekedése és az időközbeni egyéb változások szükségessé tették, hogy új névsort jelentessen meg a Magyar Posta a telexelöfizetőkről. (Az előző névsor 1081 decemberében jelent meg.) Az 952 oldalas. Telex S3 című könyv tartalmazza az előfizetők névjegyzékét a helységek betűrendjében ea a kapcsolású számok sorrendjében, valamint az idegen nyelven nyelven szereplő előfizetők névsorát, továbbá a legfontosabb tudnivalókat, a közérdekű hívószámokat, az igénybe vehető külön szolgáltatásokat és azok dijait. Kisgyermek a vadcsapásoit — Júlia él, és egészséges :— azt hiszem, ez volt a legfontosabb mondat, amit dr. Kaidéi Edittől, a nagyatádi kórház gyermekorvosától hallottam 1083 novemberének nyolcadik estéjén. Sokan aggódtunk érte, s nem hitték már, hogy élve előkerül ; bogy következmények nélkül túléli a kétesztemdős kislány a megrázkódtatásokat ... Tomiborék háza szép, tiszta porta Pogányszentpéteren a Dózsa György utca 3. szám alatt. A falu legszélső háza, közel az erdőhöz. Csupán néhány lépés tőle a rengeteg. Tomíbor Tiborék itt élnek három gyermekükkel. A legkisebb, Júlia 1981. november 15-én született. Az apa munkáiba jár, az édesanya otthon van, bár néha napján a nagynéni vigyáz a gyermekekre — amikor bevásárolni kéül vagy valami alkalmi munka kínálkozik. így történt november 3-án délutáni is. — A konyhában volt dolgom — mondja a nagynéni. Most. amikor felidézte a történteket, könnyes szemmel szól. — Az anyjuk elment a boltiba, nekem a konyhában volt dolgom, a mire kijöttem, Juliska már nem volt sehol. A nagyobbik azt mondta. az erdő felé ment Nem tudok futni, a lábam miatt, de utánasiettem. Nem találtam. Épp jött az édesanyjuk; ő is futott erre is^ arra is... Az édesapa, Tomíbor Tibor délután négy órakor, tehát fél órával később ért haza a munkáiból. Q értesítette a rendőrséget Délután pont négy órakor érkezett a jelzés a csurgói rendőrőrsre, s azonnal járőr- kocsit indítottak helyszínre. Hangszórókon értesítették a lakosságot, hogy eltűnt egy kisgyermek. Rendőrök, önkéntes rendőrök, meg falubeliek eredtek nyomába ... Beköszöntött az éjszaka, és Júlia nem került elő. A sötétség ellenére is kutattak, még bíztak. Hajnalra — bár ezt senki sem merte bevallani, csaknem reménytelenül kereste a kislányt a majdnem száz rendőr és önkéntes segítő. És akkor jött a vetet len. Jakab Antal az iharosi erdészet vadőre fél ötkor ébredt; Iharosberényböl indult Ágin es lakra. Vendég vadászokat vitt' szarvas- és vaddisznói esire. Ikrei — Diana és Szilvia — akkor még aludtak; szendergett az egyéves kisfiú, Nimród is. Szinte járhatatlan utakon zötykülődött az öt utasával. A kormánynál Szabó János ült, s ott volt a kerületve- zető vadász, Molnár József, meg Jakab Antal a két vendéggel. öt óra után még sötét van. Égték a reflektorok. — A vadászatról beszélgettünk — mondta Jakab Antal —, e arra lettünk figyelmesek, hogy a sárból két aprócska kéz nyúlik felénk. Akkorka volt mini az én gyermekeim. Csak a pulóver volt rajta, saokmyácsikáját a sárban leltük meg. A kabátomba bújtattam, s azonnal siettünk haza, a lakásomra. Jakab Antal felesége j-osz- szat sejtett, amikor meghallotta a kapu nyikorgását. Azonnal elébük sietett... A gyerekek is fölkeltek. A két kis iker örömmel keltette a nagyszülőket; „Apa öcsikét hozott” ... Mit sem tudtak arról, hogy mi történt Pogányszentpéteren. Csak azt tudták, hogy a kislány félig megfagyva jutott a házukba. Az asszony rögtön fürdővizet készített, ruhát pakolt; Molnár József közben értesítette a rendőrséget, azok rádión hívták a mentőket. Dr. Eröss Sándor a körzeti orvos azonnal kórházba juttatta a megtalált kislányt. Azon a napon dr. Berecz Tamás volt az ügyeletes. Ö fogadta a gyermeket. — Mi lett volna, ha csak egy órával később találják meg az apróságot? — Nem tudom. — Mégis ... — Mondjuk art, hogy szerencsére nem történt semmi baj. A kislány él és egészséges Járjuk az erdőt, ahol Juldkát megtalálták, mondom a kísérőmnek egyedül szeretnék végigmenni a terepen. Amikor ugyanúgy esett az eső, mint most. A csapásokon összerezzenek, amikor egy- egy esőcsepp koppan a leveleken. Félek? Talán igen. Én tudom, hogy erre vadak kóborolnak. Otthonától légvonalban három kilométerre találták meg. Nagy Jenő Harminc éve a közrendért rékpáron, majd motoron járta évekig a körzetet; most gépkocsival jár. A környező falvak rendjére ügyel, Iván István zászlóssal. Amikor távol van, sokszor a felesége veszi föl a panaszt, telefonál — sürgős esetben — a kapitányságra; szinte helyettesként segíti munkáját. — Ügy érzem, sikerült az emberek bizalmát megnyerni — mondja. — Nagyon sokat segítenek munkánkban az önkéntesek, az erdőgazdaság és a termelőszövetkezet dolgozói. Jó a kapcsolatunk a község párt- és állami vezetőivel is; gyakran tartunk közös ellenőrzést. Fadgyas József rendőr zászlós részt vett a körzeti megbízottak nemrég tartott országos tanácskozásán, örömmel látta, hogy két olyan rendőr is — a csökö- lyi Kótai Ferenc és a so- mogyszobi Petrus Imre törzszászlós — ott volt ezen a tanácskozáson, akit, valaha ő hívott Kisbajomban a rendőrség kötelékébe. Örömmel hallotta, hogy módszere helyes, és a jövőben ez az egyedül járható út. Fadgyas József korábban már megkapta a Közbiztonsági Érem arany fokozatát. Most, az országos tanácskozáson, a belügyminiszter a kitüntetés ezüst fokozatát adta át neki. Szalai László Csöndes jubileumot köszönt ezekben a napokban Fadgyas József rendőr zászlós, lábodi körzeti megbízott. Épp harminc esztendeje, 1953 novemberében választotta élethivatásául a rendőri szolgálatot, s azóta látja el ezt a feladatot a nagyatádi járásban. — Kisbajomi vagyok, ott éltem a szüleimmel. Amikor 1951-ben bevonultam katonának, megszerettem a fegyveres szolgálatot, kedvet kaptam hozzá ... Mielőtt beszélgetni kezdtünk az elröppent három évtizedről egy idős panaszost hallgatott meg. Szekeres Lajos azt jelentette be, hogy míg két napig távol volt, házának kertjéből valaki ellopott egy 20 méter hosszú gumi öntözőpsövet. Megnyugtatja, hogy hamarosan kimegy a helyszínre, s amikor az idős ember eltávozik, akkor mondja: — A legtöbb munkát ezek a bűncselekmények adják. Kisebb lopás; különböző vagyontárgyak eltűnése a házakból, meg fa az erdőből, termény a földekről. Azután a garázda emberek, akik le- részegednek, s otthon összeverik a családot. Ezek okoznak sok gondot. Persze emellett még sok más feladat is. van. Amikor fölidézzük a harminc esztendő egy-egy állomását, bizony, nehéz választani, melyik volt a legemlékezetesebb. Hány éjszaka, vasárnap vagy ünnepen riasztották. Nem egyszer volt nehéz helyzetben is. Régóta ismerem Fadgyas Józsefet. Ma is előttem van az a csaknem húsz esztendeje lezajlott tragikus esemény, amin vele — és sok rendőr társával együtt — részt vettem. Egy hétig kerestük a szabási rokonai lakásáról eltűnt négyesztendós Gergyák Jancsikát, ő találta meg — Kiss Lajos rendőrtársával — holtan; vízbe fulladva, távol a községtől. — Soha nem felejtem el azt a napot. Előtte is, utána is több eltűnt kisgyermek felkutatásában vettem részt: Csökölyben, Görgetegen, Kisbajomban. Szerencsére, őket sikerült életben találni . .. A családot, a gyerekeket nagyon szereti. Ezért is vállalt megbízatást a lábodi tanács ifjúságvédelmi albizottságában, s nagyon sokat dolgozik, hogy a veszélyes környezetben élő gyerekek helyzetén változtasson. Bizony nem egyszer kell — épp mosL készít egy jegyző- könyvi figyelmeztetést — a szülők elten szabálysértési följelentést tennie ... — A kutasi őrsön kezdtem, majd Kisbajom és Csö- köly következett; 1969-től Lábodon dolgozom. Sok tapasztalatot szereztem; főként azt, hogy csak az a rendőr vívhatja ki az emberek bizalmát, aki becsületes, feladatát pedig határozottan, a törvények szellemében oldja meg. Járőr társaival gyalog, keGépjármű a tanteremben Harmati Sándor MUNKflSEMLÉKEK A ligeten túl találkozunk... Szakszervezeti csoportunk megbízásából az elsejét megelőző napon, amely vasárnapra esett, Nyemecz barátommal terepszemlét tartottunk a tervezett felvonulás útvonalán. A szemle során meggyőződtünk róla, hogy a hatóságok nagyon is tartanak a felvonulóktól. A Kispest és a Népliget között akkor még létező Mária Valéria-nyomortelep (helyén ma már a József Attilarlakótelep házai magasodnak) Ecseri úti részén, a rendőrlaktanyában feltűnően mozgalmas élet folyt. A drótkerítéssel körülvett terjedelmes udvarrészen a rendőrök csoportokba verődve hallgatták tisztjeik eligazítását. Nem messze a rendőrlaktanyától, a Népligetet félkörben határoló magas vasúti töltés innenső oldalán, az egykori út menti Vámház épületének bejáratánál csukaszürke ruhás, ka kastollal díszített pincska- lapot viselő csend őr legények álltak őrt, szuronyos puskákkal a vállukon. A Ferenc József laktanyában ugyancsak vidékről felrendelt katonai alakulatok tagjai sü- rögtek-forogtak. A házmesterek — főleg a körúton, ahol a házakat nem választotta el kerítés a Járdától — jobb ügyhöz méltó szorgalommal távolították eí az éjszakai órákban bátor elvtársak által felragasztott röplapokat a falakról... Felhőtlen, szép reggelre ébredtünk 1930. szeptember elsején. A Határ út és az ' Üllői út kereszteződésében már javában gyülekeztek a Hoffer-gyár, valamint a textilgyárak dolgozói, amikor odaértem. Egymás után érkeztek gyárbeli elvtársaim is: Nyemecz Lajos, a Kapás fivérek, Ulicska, mindkét Rózenfeld (a mi nagyszerű Pistánk és a főbizalmi), Láng Feri és a többiek ... Vidáman beszélgető csoportok alakultak ki, bár érezhető volt az izgalom, a feszültség. Mindenki tisztában volt a nap politikai jelentőségével és elszántan várta az indulást Énekszó csendült, egy ismert munkásinduló hangjai. Az éneklésbe fokozatosam az egész menet bekapcsolódott. Gyárbeli elvtársaimmal a menetoszlopnak körülbelül a közepe táján haladtunk. Mintegy húszpercnyi út után a menet megtorpant, majd megállt. Az éneklés abbamaradt és izgatott kiabálás kezdődött. „Mi van ott elöl?! Miért álltatok meg?! Miért nem indultok tovább!” Rövidesen felbomlottak a sörök, a hátul állók előre tódultak, és eközben az úttestet teljes szélességében, elárasztották. A forgalom megakadt A Népliget előtti vasúti töltést az Üllői út felett áthidaló átereszt teljes szélességében. csendőrszakasz zárta el. Elálltak a város belseje felé vezető úttestet. A gyűlölt pribékek lábhoz tett szuronyos puskákkal egymás mögött hármas sorokban néztek farkasszemet a munkásokkal. Az élen haladó Hoffer-gyáriak erélyesen követelték az út szabaddá tételét, a felvonulók továbbengedését. A csendőralakulat parancsnoka egy hangtölcséren eUenmomdást nem tűrő hangon visszafordulásra és szétoszlásra utasította a tömeget. A hátsó sorokban türel- metlenkedők nyomására az elölállók kénytelenek voltak közeledni a csendőrsorfalhoz. A távolság egyre csökkent. Feszült másodpercek következtek. Az emberek a villamossínek mentén található zúzott kődarabokkal rakták tele zsebeiket. Most már csak az hiányzott, hogy valaki elhajítsa az első kődarabot. A csendőrök és a tüntetők összecsapása elkeriühetet lennek látszott. Már-már úgy tűnt. hogv a munkásosztály erejét is megmutatni hivatott íelvonulásnak már a kezdet kezdetén véget vet a kiprovokált csendőrattak, amikor kiáltás harsant: „Emberek! Elvtársak! Széthúzódni a vasúti töltés mentén! A töltésen át a Népligetbe!. A liget túlsó oldalán találkozunk!” A felszólítás nyomán az úttest nagyon gyorsan kiürült, és a sokaság a töltés egész hosszában túljutott a síneken, majd a ligeti fák között rohantunk a megadott gyülekezőhelyre. A hoppon maradt csendőr- pribékek és nagymellű parancsnokuk a meglepetéstől dermed ten, tehetetlenül nézték a töltés elleni rohamot, a tüntetők hirtelen távozását És a ligeten Ml ismét ösz- szeállt a menet... Az 1930. szeptember 1-i munkástüntetés után még másfél évtizednek kellett eltelnie, míg végre a magyar munkásság „A ligeten túl” szabadon találkozhatott. Ám ami ezalatt, s ezután történt, az már a század következő harmadának fejezetei közé tartozik. Ezeket a fejezeteket • sorok írója érett férfiként élte meg, aki a munkásmozgalomban végleg megtalálta igaa társait. (Vége.) A telexnévsort a posta központi távíróhivatala valamennyi előfizetőnek hivatalból megküldi, további példányokat a távbeszélő-tudakozó és névsorszerkesztő hivatal szolgáltató osztályén (Bp. V., Petőfi Sándor utca 17— 19.) lehet kapni. A Kaposvári Ruhagyár fölvesz felsőfokú szakirányú érettségivel rendelkező férfi munkaerőt energetikusi munkakörbe. Jelentkezni a vállalat üzemfenntartási osztályán lehet. (81883) A SAßT „ZSELIC" Épületfelújító Leányvállalata (Kaposvár, Szántő Imre u. 11.) gyakorlattal rendelkező titkárnőt keres (819151
