Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

A kódszám: 1917 A brigád neve kötelez Negyven év a köz szolgálatában Fejezetek egy alkotó ember életéből A brigádnapló egy okle­velekkel, versenyeken nyert serlegekkel, más emléktár­gyakkal teli, gondosan zárt vitrinből kerül elő, amely ott áll a Csepel kaposvári gyárának szerelőcsarnoká­ban. Tartóját vaslemezből, elején rézdomborítással Czin- galek Lajos brigádvezető ké­szítette szabad idejében, he­tekig tartó munkával. Lenin arcvonásai, az Auró­ra cirkáló, egy kibontott zászló, s alatta a brigád neve — „November 7.” — látható a rézlemezen. A tar­tó csak akkor nyílik ki, ha betáplálták a kódszámot, az 1917-et — Az alakulástól, 1977-től itt vagyok a Csepelben. Több társammal épp akkor vol­tunk a budapesti anyagyár­ban ismerkedni a munkával, amikor nagyszabású mun­kaverseny bontakozott ki. Akkor a forradalom 60. év­fordulóját köszöntötték a Csepel szocialista brigádjai. Megragadott bennünket a lelkes munka hangulata; el­határoztuk, hogy követjük a példájukat, megalakítjuk a November 7. brigádot. Ez példás munkára kötelez, ösztönöz valamennyiünket — mondta a brigádvezsető. A többit a brigádnapló és a szorgos munka bizonyítja. A tizenöt tagú brigád éppen szovjet exportra kerülő gé­peken, berendezéseken dol­gozik. Néhányan egy 20 ton­nás, S méter hosszú csövonó- pad összeszerelését végzik. Hamarosan elkészülnek vele, egy hét múlva átadják mű­szaki próbára. Utána még egy ekkora súlyú, de 12 mé­ter hosszúságú csövonópadot Üjabb röpgy ülések után 1930. május 19-én ismét tün­tető menet indult a Városhá­za felé. Ezúttal azonba-n a rendőrség — tanulva az elő­ző esetből — felkészült a me­net fogadására. A Városháza felé vezető utcákat lezárta: A felvonnulás szervezői gyor­san határoztak és a felvonu­lókat a Munkásotthon felé irányították, hogy a szociál­demokrata városi képviselők segítségét követeljék. A rendőrség erre az eshe­tőségre is gondolt. A Kossuth tér irányába tartó kígyózó embersort kivont kardű rendőrszakaszok állították meg. A rendőrök nekiestek az embereknek. Ezúttal har­mincán megsebesültek, és huszonhatan kerültek rend­őrkézre. készítenek. Befejezett vagy félig kész gumi vulkanizáló prések sorakoznak egymás mellett. Ezekből a brigád az idén 90, jövőre 120 dara­bot készít ugyancsak szov­jet exportra. A forradalom évfordulóját azzal köszöntik — így tet­tek a múlt évben is —, hogy a 'szovjet megrendelésre ké­szülő gépeket, berendezése­ket jóval a határidő előtt, kifogástalan minőségben ad­ják át. A nevükkel vállalt kötelezettséget a kis közös­ség valamennyi tagja komo­lyan veszi. Akad köztük 18— 19 éves, többségük fiatal szakember, innen a harminc esztendőn. Mindannyian gép­lakatosok, s arra törekszenek, hogy növeljék szakmai tudá­sukat. Czingalek Lajos két esz­tendeje mestervizsgát tett, Horváth' László és Gibinár József elvégezte a gépipari szakközépiskolát, Harmath Béla pedig most jár a gép­ipariba. A brigádból hatan hegesztő tanfolyamra járnak. — Sokoldalú, jól képzett szakember, valóságos ezer­mester a brigádvezető. Meg­fontolt ember, aki pártalap- szervezetének vezetőségé­ben mint , gazdasági felelős, a gyári pártvezetőségben és a megyei pártbizottság tag­jaként becsülettel ellátja pártmunkáját — mondjá Varga János, a Csepel párt­vezetőségének' titkára. Ak- kerman József igazgató hoz­zátette: — A brigádnak meghatá­rozó szerepe van a szerelde és a gyár munkájában. Többen vidéken élnek közülük. De ha sürgős mun­Szerencsére a megmozdu­lás tényleges szervezői után hiába kutattak a detektívek — akik még napokig járták a Cserit —, nem tudták őket kézrekerítend. Én ma­gam jóval később tudtam meg, hogy az akciót a kispes­ti kommunisták szervezték, élükön Oláh Sándor elvtárs­sal. A megmozdulásoknak vol­tak bizonyos eredményei. Egyrészt a szociáldemokrata városi képviselők testületi ülésen követelték a polgár- mestertől, hogy' váltsa be ígéreteit, másrészt végre bi­zonyos közmunkák is meg­kezdődtek: árkok tisztítása, úttestek sálakozása. Ily mó­don a város igazolt munka­nélkülijei havonta egy hetet dolgozhattak és némi kere­sethez juthattak. Mindemellett a legtöbb munkasember eljutott a ka van, szorít a határidő, esetleg túlórázni kell, rájuk is lellet számítani. A leg­utóbbi kommunista műszak­ban, amikor keresetüket vál­lalati szociális célodéra aján­lották föl, a brigád teljes létszámban megjelent. A naplóban jó néhány ké­peslap látható, az eseménye­ket megörökítő sorok mel­lett. Két éve Kalinyinban, Moszkvában és Leningrád- ban járt Czingalek Lajos, onnan üdvözölte társait, — Irakban szereltünk gé­peket, egy Bagdadtól 130 ki­lométerre épülő új gyárban. Négy hónapig voltunk ott, Török Zoltán üzemmérnök és Horváth Zoltán volt ve­lem. Onnan is küldtünk üd­vözlő lapot, sokat beszéltünk élményeinkről, amelyeket az ókori városokban szerez­tünk. Mielőtt Irakba men­tünk, egy hónapot az NSZK- ban töltöttünk. Nem volt könnyű munka, jóval 50 fok feletti hőségben dolgoztunk. Voltak ott ceztrák, német lengyel szerelők, lakatosok, jól megértettük egymást, köl­csönösen segítettünk, ha szükség volt rá. Nincs hosszú múltja a November 7. brigádnak, ed­digi legmagasabb elismeré­sük az ezüstkoszorú, az idén pályázták meg az ara­nyat. A brigádvezető, aki 1979-ben elsőnek kapott ki­váló jelvényt azt mondta búcsúzául: — Ügy érzem, jó közös­séggé forrtunk össze. Nagy­szerű emberek vannak a brigádban, akik értik, szere-, tik szakmájukat. szenvedés tűréshatáráig. A fővárosban és a vidéki váro­sokban is mind több spontán megmozdulásra került sor. Mivel a szakszervezet és a szociáldemokrata párt felső vezetése nem szívesen látta a tudta és beleegyezése, sőt tilalma ellenére kirobbant munkásakciókat, ezért ezek nem lehettek összehangoltak, a rendőrség többnyire kön^- nyűszerrel elbánt velük. Mégis voltak olyan megmoz­dulások, amelyek méretétől és hangulatától az egész or­szág visszhangzott. A legnagyobb feltűnést az elkeseredett győri munkanél­küli tömegek augusztus 5-i megmozdulása keltette. A gyűlésre érkezők nagy töme­gét a győri munkásotthon termei nem tudták befogad­ni, sokan az utcára szorul­tak. Udvaros István, a szo­ciáldemokrata párt győri tit­kára, mint szónok keményen bírálta a Bethlen-kormány munkáspolitikáját. Azonnali intézkedéseket követelt a munkanélküliség miatt nyo­morban élő családok megse­gítésére. A gyűlés résztvevői elhatározták, hogy gyalogme­netben Budapestre indulnak és a már megfogalmazott kö­veteléseket tartalmazó me­morandumot személyesen nyújtják át Vass József nép­jóléti miniszternek. Az éh- ségfelvonúlást a kivezényelt katonai egységek megakadá­lyozták.- A csöngetésre nyomban nyílik az ajtó. Az otthon meghitt, békés; rengeteg könyv, olvasólámpa. Ha szí­nekkel kellene jeleznem: me­legbarna. A harmónia a szü­lői házra emlékeztet — ta­lán ezért is érzem úgy, hogy már jártam itt. Pedig Kere­kes Andrásné dr.-t, a megyei tanács szervezési és jogi osz­tályának helyettes vezetőjét, Somogy első és eddig egyet­len női főtanácsosát most lá­tom először otthoni ruhában De csak a ruha más. A mély- barna, derűs tekintet, a kész­ségéé, szívélyes fogadtatás épp olyan, mint volt, ki tud­ja hányszor a tanács épüle­tében. — Hivatalosan csak ja­nuár elsejétől leszek nyug­díjas — mondja míg hellyel kínál —. de máris utóiért a nyugdíjasok „betegsége”. Idő­zavarban vagyok. — Ez eddig ismeretlen volt? — Igen. Negyven év alatt — augusztus elsején múlt négy évtizede, hogy meg­kezdtem köztisztviselői tevé­kenységemet kialakult a megszokott ritmus. Ez más. Az ember mindent másként akar csinálni, kicsit kényel­mesebben. Üj helyzet ez. De szerencsés alkat vagyok. a férjem beosztása miatt az életemben jó néhányszor kel- ketrt váltani, az ország több területét megismertem. Nem volt ez rossz tapasztalat is­meretszerzés szempontjából. Viharsarok, Békés megye, Gádoros — az életút eleje. Hosszas vita után a városi rendőrség parancsnoka bele­egyezett abba, hogy egy ötta­gú küldöttség, vonaton utaz­va juttathassa el a miniszter­nek az okmányt. Az öt fős küldöttségtől a papminiszter már nem ijedt meg. Kenet­teljes szavakon kívül semmi­féle ígéretet nem tett az ok­mányban felsorolt követelé­sek megvalósítása tekinteté­ben. A győri munkásmegmozdu­lásnak a mi gyárunkban is volt hatása. A korábbi hóna­pokhoz k.'pest némileg javult ugyan a helyzetünk, mert megszüntették a kizeccölése- ket és újra bevezették a he­ti háromnapos munkát, de a felgyülemlett adósságok miatt végre normális kere­setre vágytunk. A szakszer­vezeti csoport tagjai indítvá­nyozták, hogy a főbizalmi keresse fel á vezérigazgatót és a munkások nevében kö­vetelje a normális munkame­net újbóli bevezetését. Töb­ben fölvetették, hogy ameny- nyiben a rendelésállomány nem teszi szükségessé a heti hatnapos munkarend vissza­állítását. az igazgatóság fo­lyósítsa a rendes fizetést és később, a normális termelés helyreálltával, részletekben vonja le a felgyülemlett tar­tozásokat. Rózenfeld főbizalmival az élen egy/öttagú küldöttség — amelynek magam is tagja voltam — továbbította a A táj történelmét idézi, a török hódoltságot, mikor öt­ven csillád a mocsárban vé­szelte át azokat az időket. Arra gondolok, talán a béké­si és székely ősök véréből öröklődött a szívósság. — Mivel nagyon szegények voltak a szüleim, a nagyszü­lők neveltek. Szünetet tart, a kezében tartott szemüvegével játszik. — A nagyanyámtól annyi jót, szépet, szeretetet, gon­doskodást, tiszta szép családi érzést kaptam ...- Valami ilyesmit szeretnék tovább ad­ni az unokáimnak. A rend­jén való tisztelet és segítés mellett az ember általában neun visszafelé, hanem előre hálás. 1943-at írtak, amikor a ti­zenötödik éves kislány vette a bátorságot, és magabiztosan elment a főjegyzőhöz. — Szeretnék itt dolgozni. Ez a három szó meghatá­rozta életét Fölvették. Az el­ső hónapban fizetés nélkül, a másodikban már kapott ti­zenöt pengőt, aztán harmin­cat hatvanat, végül százhú­szat. — Az anyakönyvnél dol­goztam. Szerencsém volt, hogy*, szakmailag kitűnő em­ber mellé kerültem. Ott ta­nultam meg., ha bejón vala­ki, tisztességgel kell vele be­szélni, ha bánata van, vi­gasztalni kell. Egyszóval: se­gíteni. Keszthelyi Józsi bá­csinak egész életemben há­lás vagyok. Beszélgetésünk alatt voltak visszatérő motívumok, érthe­munkások követeléseit. Hosz- szas vita után a vezér azt mondta, hogy a most már részvénytársasági alapon mű­ködő vállalat közgyűlése elé terjeszti a követeléseket és csak ezt követően adhat ér­demi választ. Munkatársaink elégedetlenkedve, de tudomá­sul vették, hogy a közeli köz­gyűlésig türelemmel kell len­niük. Az elégedetlenség, más gyá­rakban és üzemekben is fo­kozódott. A szociáldemokrata párt és a szakszervezet jobb­oldali vezetése kutyaszorító­ba került. Kruzslák elvtárs — akivel kapcsolatunk rend­szeressé vált — elmondta, hogy a Bethlen-kormánynak elkötelezett felső vezetés nem kezdeményezhet semmiféle munkásmegmozdulást, ugyan­akkor egyre több a spontán munkásakció. A ve­zetést, az a veszély fenyegeti, hogy kicsúszik kezei közül a tényleges irányítás. Nyolc hé­tig sztrájkoltak a Ganz-Hajó- gyár dolgozói, a fővárosban éhség tűn tetősekre került sor. vidéken a kubikosok mozgo­lódtak. Ebben a helyzetben a szo­ciáldemokrata párt és a szak- szervezeti felső vezetés kény­telen volt valamilyen kezde­ményezésre. Augusztus dere­kára összehívták a szakszer­vezeti választmányt, c az üze­mek főbizalmijait is meghív­ták. (Folytatjuk.) tő. Az ember alapvető jel­lemzői, lényének meghatáro­zói az élet fordulópontjain .s. a hétköznapokon is makacsul megnyilvánulnak. — Nagyanyám végtelen családszeretete, a gádorosi inasikodás elkísért Vallom, hogy a közigazgatás közös tevékenység. A köz érdeké­ben történik, és csak közösen lehet végezni. Mondták, hogy elfogult vagyak a fiatalokkal és azt is. hogy sok fiatallal én szerettettem meg ezt a tevékenységet. Állítom, hogy sokkal többen vállalnák a közigazgatási munkát, ha föl­fedeznék, mennyi jót' lehet itt tenni, ha nem a rosszízű hivatalnokoskodást látják, hanem azt, hogy a közigaz­gatásnak nincs olyan terüle­te, ahol az egyéneken, a ki- sebb-nagyobb közösségeken ne lehetne segíteni. Az út állomásai: Szabolcs megye, Debrecen. 1945; belé­pés a pártba, pártmunka. Házasság. 1947-ben megszüle­tett Ágnes. Az út 1954 ápri­lis elsején Kaposvárra veze- tett. — Először a pártiskolán, aztán a megyei tanácson dolgoztam. Az ötvennégyes választáskor vb-titká,r lettem a városi tanácson. Ott voltam 1963-ig. Életem legszebb, legtermékenyebb időszaka volt ez. Mintha újra átélné azokat az éveket. Belső fűtöttséggel beszél az állandó színtársu­lat megszervezéséről, a szent- jakabi ásatásokról, a város­ban azóta is álló szobrok el­helyezéséről, az első író—ol­vasó találkozóról. — Félreértés ne essék, e* sem az én érdemem; közös munka! Csak meg tudtam nyerni egy ügynek a szak­embereket, ötleteket adtam, kaptam és bátorítottam. Ezt ma is fontosnak tartom. Sok olyan erő van, amelyet job­ban lehetne hasznosítani. Jogi egyetem, állandó ta­nulás, tanítás a pártiskolán. A megyei tanácson előbb csoportvezető, azután osztály­vezető-helyettes, elnöki refe-‘ rens lett. — Nehéz, gyors, pontos munkát kívánó munkakör ez. Sokszínű, mindig megújulást kívánó. Nagyon szerettem. Már emütetteim. hogy szeren­csés volt az indulásom, es szerencsés a távozásom is. Nagyon jó közösségben dol­goztam, ,s bár készültem a búcsúra, mégis meghatott, ahogy és amilyen szeretettel köszöntek el tőlem. — Mit mondjak még? A szavak kopnak, a gyakori, fölösleges használattól. A ha- zafiságröl azt mondom, nem szónokolni kell róla. és nem is tehet mindenki különösen nagy dolgokat. A hazafiság az, hogy ahol van az ember, ott minden erejével, becsü­lettel. emberséggel, tisztes­séggel tegye a dolgát. Így tettem, és ez nem volt köny- nyű, nem volt hibamentes. De megmaradtam a magam valóságában. Szolgáltam. Ha választani kellene, újra így csinálnám. Vörös Márta A Surján vendégi oben Szcntbalázson újra a régi választékkal várjuk kedves vendégeinket A vendéglő dolgozói (29721 Szalai László Harmati Sándor MUNKflSEMLÉKEK V ______ É hező munkások akciói

Next

/
Oldalképek
Tartalom