Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-06 / 263. szám
Korszerűbb közigazgatás A magyar államigazgatás gyakorlatából a közigazgatás történetébe kerül egy fogalom: 1934. január 1-vel megszűnnek a járások. A Központi Bizottság október 12-i ülésén, amikor ■ egyetértett az ezzel kapcsolatos javaslattal, hangsúlyozta: a járások mint közigazgatási egységek hosszú időn ót fontos szerepet töltöttek be az ország politikai, gazdasági, társadalmi és közigazgatási rendjében... A társadalmigazdasági fejlődés azonban funkcióikat túlhaladta. Egyidejűleg növekedett a városok és a községek önállósága, javult a helyi szervek munkája, képesek a jelenleginél nagyobb feladatok ellátására.” Dr. Kassai Jánostól, a megyei tanács vb-titkárától kérdeztük: mi jellemzi Somogybán azt a társadalmi- gazdasági folyamatot, amely a járások megszűnéséhez vezetett? Fontos állomások — A magyar közigazgatás területi rendszerében a járásoknak több évszázados hagyományai vannak. A szocialista államigazgatásban az 1960-as évekig jelentős szerepet töltöttek be a népképviseleti és a közigazgatási célok elérésében,. Meghatározó volt a szerepük a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a települések társadalmi, gazdasági fejlesztésében. Nagymértékben hozzájárultak a községi, nagyközségi tanácsok önállóságának kibontakoztatásához és munkájuk színvonalának folyamatos javításához. A társadalmi-gazdasági fejlődés eredményeként 1971-ben megszűntek a járási tanácsok, az igazgatási feladatok ellátására járási hivatalok jöttek létre mint a megyei tanács végrehajtó bizottságának egyszemélyi vezetés alatt álló, egységes szakigazgatási szervei. Az elmúlt években csökkent a járások feladata és szerepköre, valamint az ott dolgozók száma. Ebben több tényező is közire játszott, ilyen volt például az urbanizációs folyamat felgyorsulása, amelynek eredményeként megyénkben ötre emelkedett a városok száma. A községi tanácsok integrációjával létrejöttek a közös tanácsok. Somogybán 1950-ben — meg alakulásukkor — 243 tanács volt, számok jelenleg 65. Hasonló folyamatnak voltunk tanúi a járásokat illetően is: megyénkben nyolcról négyre csökkent a számúik. A társadalmi-gazdasági fejlődéssel az igazgatási kapcsolatok is változtak: mind több község került város környéki szerepkörbe. Somogybán négy város jelenleg már tizennégy községi tanács irányítását látja el. A járási székhelyen működő városok — megállapodás alapján — a járás' területére kiterjedő illetékességgel átvették a sport- és az egészségügyi szakigazgatási feladatokat is. A demokratizmust szolgálja — A változások mögött a településeik kapcsolatának módosulása is nyomon követhető. — A település- és a közigazgatás-szerkezet változásai összefüggnek a társadalmi-gazdasági fejlődéssel, a városok és a községek tényleges kapcsolatának változásával. Szoros termelési, ellátási kapcsolatok alakultak ki a városok és a környezetükben levő községek között. A városok és a városiasodó nagyközségek, illetve az irányításuk alatt álló intézmények egyre nagyobb szerepet töltenek be a vonzáskörzetükben élő községek lakóinak ellátásában is. A kölcsönös egymásrautaltság vesetett a sokoldalú gazdaság'1 együttműködés ki alak itá«d has. Ezek a változások tudományos és gyakorlati tapasztalatok alapján — tették indokolttá a járások köz- igazgatási irányító szerepének felülvizsgálatát, s az maga után vonta, hogy meghatározzák a területi igazgatás korszerűsítésének irányát. Alapos előkészítő munka után ezt tette október 12-i ülésén a párt Központi Bizottsága. A szervezeti váltó- sástól a társadalmi és gazdaságpolitikai feladatok jobb ellátását, a lakosság ügyeinek gyorsabb, szakszerűbb intézését, a helyi szervek munkájának fejlesztését, önállóságának és felelősségének további növelését várjuk, és azt, hogy a városi és községi tanácsok népképviseleti, ön- kormányzati és államigazgatási funkciói még szélesebb körben kibontakozzanak. — A járások megszűnése után növekszik a helyi köz- igazgatás szerepe és felelőssége. — Egyértelműen következik a Központi Bizottság határozatából, hogy a községi tanácsok önállóságának, felelősségének erősítésével fokozatosan kell megteremteni a feltételeit annak, hogy közvetlenebbé váljon a községek megyei irányítása. Ehhez azonban ma még nincs meg minden feltétel. Ezért működnek közre a központi és a megyei irányítás közvetítésében — a város környéki igazgatási forma tapasztalatainak felhasználásával — a városok és egyes városi jogú nagyközségek. A közigazgatási átszervezés után közvetlenebbé válik a megye és a községek kapcsolata. Néhány területen a kijelölt városok és nagyközségek látnak el közvetítői tevékenységet. Az átszervezés után a megyei tanácsnak lesz fő feladata, hogy érvényesítse a központi irányítást. A cél a két lépcső — Mi lesz a feladatuk a várqgi és a nagyközségi ta-. Bacsóknak? — A megyei irányításban közreműködő városok és nagyközségek elsősorban közvetítő feladatokat látnak el. Az intézmények és a hatósági jogkörök tekintetében pedig irányítási szerepkört töltenek be. A mellérendeltségi viszony érvényesül továbbra is az irányításban közreműködő tanácsok, valamint a községi népképviseleti testületek között A községi tanácsok feladatai lényegébe« változatlanok maradnak. A járási hatáskörök egy részét a községek íkapják meg azzal a megkötöttséggel, hogy a nagyobb szakértelmet igénylő hatásköröket — ilyen például az építés vagy a gyámügy — a megyei tanács végrehajtó bizottsága akkor adja át a községeknek, amikor az ügyek intézésének a feltételeit ott megteremtették. —• Miként változik a járási keretek között dolgozó egyéb szervek — mint például a bíróság, az ügyészség, a rendőrség — hatásköre? — Struktúrája átalakul; az az elv érvényesül, hogy működési területük essen egybe a váro6 környékének területével, de kiterjedhet több város környékére is. Az ezeket irányító minisztériumok most dolgoznak az átszervezést előkészítő jogszabályok módosításán. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a járások megszüntetése jelentős, de nem végleges állomása a közigazgatás, ezen belül a helyi irányítás korszerűsítésének: a fő cél a kétszintű igazgatás megvalósítása, a község és a megye kapcsolatának közvetlen kiépítése;, Ennek megvalósításához alapvető feltétel, hogy a helyi tanácsok munkája javuljon, felelősségük növekedjen, önállóságuk erősödjön. Mindez a lakosság ériekéit szolgálja a jobb, gyor'bb ügyintézés révén. Or. R. I. Leningrad Kint a Néva-parton mindig friss szelek fújnak, és üdítően tiszta a levegő. A part mentén hajók horgonyoznak, vastag köteleiket hatalmas betontuskókhoz erősítették. Az éjszakát várják: azt az időpontot, amikor megnyílnak a hidak, és szabaddá válik az út a tenger felé. A Niván mindig ott horgonyoz egy hajó: a négyké- ményes, tengerszürkére festett legendás cirkáló. Ágyúja november 7-ére virradóra úgy dördült el, hogy az egész világ meghallotta. A cirkáló — az Auróra — jelképpé vált, a forradalom jelképévé. Akárcsak a Téli Palota, a Péter—Pál erőd, a Szmolnij vagy az Admirali- tás. .A forradalom városa nyári záporban éppúgy szívesen fogadja látogatóit, mint északi verőfényben vagy csikorgó téli hidegben. Leningrad négymilliónál több lakosa büszke a városra, történelmére, jelenére: szeretik, és sok jelzővel illetik. Kettőt azonban kiemelnek valamennyi közül. Azt, hogy a forradalom városa és azt, hogy a hős város cim birtokosa. Jelkép lett maga a Neva- parti város is: a forradalomé és a helytállásé. Az Aurora ágyúja ma éjjel újra eldördül Leningrádban akárcsak hatvanhat évvel ezelőtti A forradalom bölcsőjének nevezett sokmilliós világváros megint ünnepel Másfél évtizeddel ezelőtt hat napig róttam a könyvekből, filmelvről isméit utcákat, tereket. Egy életre szóló élményt kaptam október élő tanúitól. Egyé kük azzal búcsúzott: „A forradalom minden igaz munkást hőssé tett. Most, amikor már nagyon jól élek, a fiataloknak is elmondom: ne felejtsék el soha azokat, akik elkezdték ...” Nem felejtem ei egyiket sem. Aranyi év után alig akadhat közülük, aki most is ünnepel. Emléküket azonban megőrzik azok a felnőtté serkent fiatalok, akik közül sokat láttam körükben az ünnep előtti napokban. Először aggódva léptem be a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Múzeumába, aáiol a forradalom veteránjainak tanácsa a hét meghatározott napjain ügyeletet tart. Attól féltem, hogy nem találok riportalanyt. Rögtön kiderült, hogy november hetedike előtt különösen nagy a sürgés-forgás, pionírok kopogtatnak be a veteránokhoz, meghívják őket az iskolába, a csapathoz. Valóságos embergyűrűn törtem keresetül, mire odajutottam az akkor hetvenhét éves Szánjon Sztyepanovics Vaszilijhez, aki részt vett a Téli Palota ostromában. ISI7. október 79-eri egy katonai Október tanúi bizottság élén elment a Szmolnijba. Vlagyimir lljics utasítására fegyvert szállítottak Pulkovóba. — Nehéz elmondani, mit éreztünk akkor — kezdte a visszaemlékezést az ősz hajú, hosszúkás arcú férfi. —> Lenin volt a forradalom vezére, a mi legmagasabb parancsnokunk. Amikor hatan bementünk hozzá, el volt foglalva. Biztosan járt a Szmolnijban, látta Vlagyimir íljdcs zöldemyős lámpáját. Hát annak a fénye mellett írt valamit. Mi nyugodtan vártunk. Kisvártatva befejezte a munkáját, felpillantott, s felállt az asztalkától. Kezet fogott velünk, s úgy beszélgetett, mintha régi ismerősök volnánk. Leültetett bennünket, kikérdezett mindegyikünket, aztán utasított, hogy szervezzük meg a® gatcsinszki frontot. Átadta a megbízólevelünket, majd utunkra bocsátott. Ekkor érkezett oda egy másik veterán, Alekszandr Alekszejevics Paljmart, aki a Téli Palota ostromát elevenítette föl. A hetvenhá- rom éves ember szinte újra átélte azt az éjszakák — Kis csoportokban érkeztek a matrózok a Palota térre. Nálam nem volt fegyver, gondoltam majd kapok, mint a párizsiak a francia forradalomban ... Olyan sötét volt a téren, hogy semmit nem láttam. Ráléptem valakinek a kezére. Akkor vettem észre, hogy ott hasalnak a matrózok fegyverrel a kézben. Megkérdezték, van-e fegyverem. Mondtam, hogy nincs. „Akkor állj félre!” Ekkor azonban megszólalt az Aurora cirkáló ágyúja. Hurrá, hurrá, kiáltották, s átvetették magukat a láncon. Fáklyákat gyújtottak, s nekem is a kezembe nyomtak egy puskát. Megrohamoztak a Téü Palotát. A. A. Paljman mutatta be KonsztarUyin Pavloviéi Jev- dokimovat, megjegyezve, hogy a szemüveges veterán sok magyart ismert Az Uraiban Kun Bélával is találkozott. — Hogy harcoltak a magyarok? A zömök öregember szinte tűzbe jött. —• Sfincfig meghatotta» emlékszem vissza azokra a magyarokra, akik olyan lelkesedéssel támogatták *z ügyünket, vállvetve harcoltak velünk a polgárháború idején.,, Az volt a feoBfem a szavunk járása, bogjr ahol ott txtimak a baM ma%ré&*k vngg « maggt^ak, ott gém lehet baj. c Nekik köszŐRíiéSga; brtgy megismerkedhettem &íga Antonovna Dtozdovmhnjá- ’•'&l A fekete ruhás, iaságos vrú asszony annyi .t-.-v.I nen átment, hogy az egy kalandfilmbeu is sok volna. Az októberi forradalom győzelme után belépett a Vörös Gárdába, megtették az ápo- lónöcsoport vezetőjének. Férfiaknak sem volt leány- álom a polgárháború, elképzelhető, milyen szívósságot követelt tőlük a front. Elfogták őt is egy ellentámadás után, megkínozták, majd . kivégzőosztag elé állították. Nem találták el, csak elájult, s a kivégzettek rázuhantak. Amikor már azt hitte, hogy megmenekült: újra elfogták, kiverték a fogait. Végül a földalatti szervezet szöktette meg a börtönéből. Két fényképet vett ki Olga Antonovna a táskájából. Valóban elszánt harcosként fotózták le társai, puskával a vállán. — Büszke vagyok rá, hogy nevemmel díszített puskát adtak kitüntetésképpen! Amikor kiléptem a múzeumból, az járt az eszemben, hogyan teszek eleget a veteránok kéréséngk. Azt ajánlották, hogy az ünnepi készülődés külsődleges jegyein kívül figyeljek az emberi lelkekben tükröződő ünnepi hangulatra is. Ebben a városban ugyanis mindenkinek személyes ünnepe november; hetedike. Lajos Géza
