Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-26 / 279. szám

A gyermekvédelmi felelős „A cigánylakosság életmódjában, tudatfejlesztéséber., magatartásában elért eredmények nincsenek mindig arányban az erőfeszítésekkel* (A megyei pártbizottság állásfoglalása közgondolkodá­sunk helyzetéről) A lábodi általános iskolá­ban tanárnak lenni koránt­sem kényelmes és sok „si­kerélménnyel” kecsegtető feladat. A 330 tanuló egy- harmada úgynevezett hátrá­nyos helyzetű, közülük ti­zennyolc van — részint ge­netikai, részint szociális okok miatt — veszélyeztetve. A Kislábodnak nevezett telepü­lésrészen nemcsak a védő­nőknek, a vöröskeresztesek­nek, a tankötelezettségi tör­vény végrehajtásáért felelős tanácsi tisztségviselőknek kell gyakran megfordulniuk: a rendőrnek is. A falu finy- nyásabb lakosai, ha tehetik, messziről elkerülik a hírhedt perifériát Vám azonban egy napkö­zis tanítónő, aki hetente egyszer-kétszer — nem egye­dül — családlátogatásra in­dul Kis lábodra. Nem retten­ti‘vissza ismerőseinek, bará­tainak figyelmeztetése — „vigyázz, egyszer még meg­vernek” — s könnyen napi­rendre tér afölött is, ha a bejárati lépcsőn fenyegetően tömörülnek a gyerek roko­nai Tagja egy pedagógusré­tegnek, amely csendben te­szi a dolgát reflektorfénybe úgyszólván sohasem kerül, gyakran a veszélyeket is vállalja a megkövesedett jogszabály biztosította jelké­pes térítésért. Cstcikár Jó' zsefssé az iskola gyermek­es ifjúságvédelmi felelőse. — K3enc esztendeje taní­tottam már, amikor 1967-ben megbíztak a veszélyeztetett gyermekek felügyeletével és is tápolásával. Bevallom, nem repestem az örömtől, de ha már engem választottak, igyekeztem szorgalmasan elsajátítani a gyorstalpaló tanfolyam anyagát, tájéko­zódni a szakirodalomban és megismerni a hátrányos helyzetű rétegek, elsősorban a Lábodon, Rinya besenyőn és Nagykorpádon élő, gyógy­növények gyűjtésével fog- laBroeó cigányság életmód­ját. Ma is el tudok persze képzelni ennél jóval „exklu­zívabb” feladatokat, elhatá­rozásomat egy-egy elbizony­talanodástól eltekintve még­sem bántam meg, annak el­lenére, hogy nem ezen a te­repen teremnek a legszebb babérok. A sikerek, bár viszonyla­gosak, mégis tagadhatatla­nok. Osicskár Józsefre kez­deményezésére például a lá­bodi KISZ-szervezet nemrég megszervezte a mozi és a szórakozóhelyek rendszeres esti ellenőrzését, s a háló­ban már eddig is számos is­kolásgyermek akadt fenn .. Több tanulót sikerült as is­kolai napközi otthonba vagy — végső esetben, gyámügyi határozattal — állami gon­dozásba vétetni, s nem egy büntető eljárás indult az utóbbi években a felelőtlen szülők ellen a gyermek­es ifjúságvédelmi felelős ja­vaslatára. — Az apró eredményeket is csak szép szóval, rengeteg türelemmel lehet elérni. Is­mert tény, hogy a cigány­ságnak ez a csoportja teli van alacsony abbrendűségi érzéssel, s ez az első kemé­nyebb szóra agresszivitásba csaphat át És bármilyen hi­hetetlen, be kell érnem az­zal, hogy rábeszélésemre a szülők naponta elküldik cse­metéiket az iskolába; siker, ha nem kínálják őket itallal és cigarettával vagy ha nem kíméletlen veréssel igyekeznek érvényesíteni akaratukat. Siker, ha az ál­talános iskolából — termé­szetesen túlkorosán — kike­rült kamasz a naivak által romantikusnak látott ván­dorélet helyett a letelepedés mellett dönt. ha nem lesz freies” vagy tü­dőbeteg. Az pedig — ebben a kör­nyezetben — egye­nesen vívmány­nak számit, ha egy-egy veszé­lyeztetett gyerek idővel oklevelet szerez egy szak­munkásképző in­tézetben. Másfél évtizedes gyakor­latomból egyet­len ilyen esetre emlékszem csu­pán. Kérdésemre — nem ábrán d<ult-e ki a mai fiatal­ságból a sok szo­morú tapasztalat hatására, általá­ban nem vált-e túlságosan sötét­té a világiról, a jövőről alkotott képe — kedves mosollyal és alig észrevehető vállrándí­tással felel a gyermekvéde­lem névtelen közkatonája. Nem, mert a veszélyeztetett diákok is formálhatók; szok- tathatók tisztálkodásra, álta­lában a civilizált életmódra. A gyermek- és ifjúságvédel­mi felelőst pedig — legalább ők — nem tartják mumus­nak. Olykor titokzatoskodva panaszkodnak neki az oda­haza történtekről, s néha di­csekednek is: szüleim a taní­tó néni tanácsára új bútort vettek... Az újdonság per­sze többnyire erősen viszony­lagos, ám a semminél ez is több. — Komoly eredményt azonban csak úgy érhetnénk el — összegezi véleményét a tapasztalt pedagógus —, ha a cigányságnak őszintén be­szélnénk a nehézségekről, ha a törvény növekvő szigorá­val a téma fokozódó társa­dalmasítása járna együtt. Lengyel András Változatos, gazdag program MunkámmOvalödém a Videoton tahi gyáregységében öt éve alakult meg — az Országos Közművelődési Ta­nács és a SZOT elnökségé­nek határozata alapján — a Videoton tahi gyáregységé­ben a közművelődési bizott­ság, azzal a céllal, hogy se­gítse a dolgozók továbbkép­zését, művelődési igényeinek kielégítését Jó partnerekre talált: segítette munkáját az üzemi KISZ- és szakszerve­zeti bizottság, segítettek a szocialista brigádok és a vál­lalati, valamint a községi mű­velődési ház dolgozói. A tech­nika fejlődése (különösen a számítástechnika megkíván­ja a rendszeres továbbkép­zést. A tahi Videotonban az idén majdnem 430 dolgoaó vett részt valamilyen szintű oktatásiban — ez a dolgozói létszámnak több mint a fele. Megszervezték a minőség­ellenőrök tanfolyamát, a több mint harmincán vettek részt a speciális számítástechnikai tanfolyamokon. Március kö­zepén főiskolai előkészítőt szerveztek és 12 társadalmi tanulmányi ösztöndíjszerző­dést kötöttek közép- és fel­sőfokú oktatási intézmények­ben tanuló diákokkal. A Videoton somogyi gyár­egységében nagy gondot for­dítottak a munkahelyi köz- művelődésre, sok volt a vál­tozatos és gazdag program, ízelítőül — íme — néhány rendezvény! A Videoton Vál­lalatnál több mint 25 éve működő fotóseakkör tagjai közül többen is bemutatták munkáikat; a két alkalom­mal szervezett kiállításon riportképeket, művészi fo­tókat, portrékat, a természet szépségét ábrázoló felvétele­ket láthattak az érdeklődők. Márciusban Benda László, a Televízió külpolitikai szer­kesztőségének főmunkatár­sa látogatott a gyáregység­be, majd a költészet napja alkalmából vers- és próza­mondó-versenyt szervezett a KISZ-bizottság; áprilisban mutatkozott be Taöon a Vi­deoton húsz éve működő öt­vösszakköre. Az amatőrök bemutatkozásának lehetősé­gét bizonyítja az a tény is, hogy a nyár kqzepén Dombi István magyairnótaénekessel ismerkedett meg a gyáregy­ség kollektívája. Júniusban Füzes Oszkár, a Népszabadság munkatársa tartott külpolitikai fórumot és válaszolt a nagy számú érdeklődő kérdéseire; au­gusztus végén író—olvasó-ta­lálkozót rendezett a közmű­velődési bizottság, szeptem­berben rógiségkiálLítás nyílt A tabi ifjúsági napok alkal­mából Balczó András tartott élménybeszámolót, valamint a helyi művelődési ház szer­vezésében Sas* József, An­gyal János és a Defekt duó műsora aratott nagy sikert A tabiak kedvelik a vetél­kedőket. Májusban a Rad­nóti Miklós KlSZ-alapszer- vezet rendezett itt irodalmi vetélkedőt, majd a Landler Jenő alapszervezet szellemi pályázatot A nagy Október évfordulója tiszteletére Ki tud többet a Szovjetunióról? címmel szerveztek vetélke­dőt A tabf számítástechníkások szeretik a könyveket a szép- irodalmat ; a gyáregységben 1700 kötetes kihelyezett könyvtár áll a dolgozók ren­delkezésére. Jelentős forgal­ma van a műszaki könyvtár­nak ísl Az egyéb lehetőségek közétartozik a közelmúltban beindított kezdő angol nyelv- taníolyamu valamint az au­gusztusi és az októberi isme­retterjesztő — egyben szóra­koztató jellegű — kirándu­lás. A dolgozók életkorát, igenjeit figyelembe véve nem feledkeztek meg zenés-táncos összejövetelek, bálok tartásá­ról sem. A munkásművedó- dés — mint a fenti példák is bizonyít ják — jó irányban halad ezen a munkaihelyen. Km te* József Tanácskozás az évfordulón A fizikai dolgozók gyer­mekeinek egyetemi, főiskolái felvételét előkészítő bizott­ságok megalakulásának 10. évfordulója alkalmából teg­nap tanácskozás volt Buda­pesten a SZOT központi is­kolájában. Áz eszmecserén a megyei párt-, KISZ-, szak­szervezeti és tanácsi szervek képviselői, valamint a FEB- ek irányít« összegezték a tapasztalatoka t Az egységes városképért Barcsi telepiilésesztétikai tervek A Barcson elő­ször járóknak mindenekelőtt a tiszta utcák, a vi­rágos erkélyek, parkok tűnnek föl. A padok, a kerítések, a vi­rágtartók külön­böznek a megszo­kottól. Ettől oly jellegzetes a vá­roskép. Két évvel ezelőtt alkotta meg a város tele­pül ésesztétikai tervét Henger Já­nos városi főmér­nök. Elképzelé­seit elsősorban a helyi üzemek pro­filjára és kapaci­tására alapozta. A megvalósítás­hoz a legalkal­masabb partner a költségvetési üzem volt. — A terv alap­ján kezdtük meg a variálható elemek gyártását Ezek pihenőhely­ként és dekorációként egya­ránt szolgálnak — mondja Hegelsberger József, a költ­ségvetési üzem igazgatója. — A kulturált környezet, az egységes városkép kialakítá­sa is célunk. Nagy segítsé­get adott ehhez Satrapa Hen­rik, az évtizedek óta Auszt­ráliában élő építési vállalko­zó, akinek ottani üzemében úgynevezett „utcabútorokat” gyártanak. Most újabb két térelemet gyártottunk, egy padot és egy hulladéktáro­lót. Már el is helyeztük eze­ket Barcs központjában. — Számos lehetőség adó­dik a különböző anyagok va­riálására — mondta Henger F. Johansson Mindenért fizetni kell... Az autóbusz megállt, és az utasok kifelé tódultak az aj­tón. Elsőnek egy 91 eszten­dős, agg lelkipásztor szállt le, utána 22 nyolcadik osztá­lyos tanuló, rockzenét harso­gó, hordozható magnetofon­nal és élesre köszörült kor­csolyával a hónuk alatt. Utol­sónak Berta Mullbenk asz- szony száltt le, mindkét ke­zében élelmiszerrel degeszre tömött szatyor volt. Nagy nehezen kászálódott ki az au­tóbuszból, és éppen a rend­őr karjai közé futott, aki a háza előtt állt. — Mullbenk asszony? Jó napot, örülök, hogy látom. Tessék. — És átnyújtott egy számlát. — Mi ez? — Adó, amelyet mint mun­kaadónak kell fizetnie. — De hiszen én nem va­gyok munkaadó! — ön mesterembert foga­dott fel a tapéta kicserélé­sére ... — De hát mi magunk ra­gasztottuk fel! — rimánko- dott Mullbenk asszony. — £• Hetigeteg időbe került, mert Gusten roppant ügyet­len. Az ebédlőben például úgy ragasztotta fel a tapé­tákat, hogy a madarak tótá­gast állnak rajtuk — saját szemével is meggyőződhet róla. — A szomszédok látták, hogy amikor Mullbenk úr kiszállt az autójából, néhány tekercs tapétát tartott a ke­zében — jelentette ki a rend­őr. — Napnál is világosabb, hogy tapétázási munka vég­zése történt, és így ön, Mull­benk asszony, a szóban for­gó esetben munkaadó, és ezért köteles megfizetni ez adót. A rendőr hirtelen felfi­gyelt, füle — mint valami lo­kátor — a pince irányába fordult. Mosógép zúgása hal­latszott onnan. — Mosnak? Mullbenk asszony megerő­sítette a rend őrének sejté­sét. — Es ki mos? — A gép — Mullbenk asszony. válaszolta De a m whucidv uböiscuny. — ive . fehérneműt én raktam belé. — Ha a dolog így áll, ak­kor önnek még egy munka­adói járulékot kell befizet­nie — jelentette ki a rend­őr. — És még azt is tisztáz­nom kell, vajon a mosógép után befizetik-e a megfelelő járulékot a biztosító pénztá­rába. Ebben a pillanatban belé­pett a szomszédasszony: ke­zében serpenyő volt, benne a sütőből az imént kivett püs­pökkenyér. — Ezt neked hoztam, azért a pompás szalonnás krumpli­gombócért cserébe! — közöl­te hangosan, s kiment a konyhába. —■ A, szávai itt konyhai termékek cseréje folyik? — kérdezte szigorúan a rendőr. Megnyálazta ceruzája he­gyét, és valamit jegyzett a noteszába. — Ez rendkívül komoly dolog, Mullbenk asszony — állapította meg. — A kölcsö­nös szolgáltatások elvben mindig adófizetés alá esnek. Pontosan annyira emelte fel tekintetét a noteszából, hogy észrevegye a kisabla­kon át, amikor a hetven­nyolc éves nagymama éppen beleszúrta egy hóbuckába a falapátot, amellyel az imént tisztította meg a fáskamrá­hoz vezető ösvényt. — Még egy nyugdíjas, aki hobbi ürügyén, törvényelle­nesen dolgozik! — kiáltott fel a rendőr, és az ajtóhoz rohant, hogy tetten érje a jogsértőt. Este Mullbenk asszony fá­radtan roskadt le a televízió előtt álló karosszékbe. Éppen a helyi híreket közvetítették. Tibast Brunltng községi ta­nácsos azt panaszolta, hogy a községben fokozódott a bű­nözés. Egyúttal köszönetét fe­jezte ki azoknak, akik fel­ismerték kötelességüket, és pontosan jelentik a hatósá­goknak polgártársaik minden olyan cselekedetét, amely törvénysértés szempontjá­ból gyanúsnak látszhat. A tanácsos mellett ott ült a rendőrség képviselője. Mull­benk asszony azonnal ráis­mert. Kárörömmel elmoso­lyodott, majd feltárcsázta az adóhivatal számát, és kötéles- ségtudóan közölte az ügyele­tes tisztségviselővel, hogy egyes rendőrök törvénytelen mellékkeresethez jutnak a televíziónál ..I Qe*ért Gyfa-gy fordítása Ezt a hulladékgyűjtőt nem lehet fölborítani. János. — Egy példa: fából meghatározott, egységes for­májú kerítéselemeket vá­gunk ki Ezeket a háztulaj­donos úgy rendezi el, ahogy számára tetszetős. Ugyanaz­zal az elemmel máris válto­zatosabb lesz a városkép. A Vikár Béla utcában már lát­hatók ilyen kerítések... A településesztétikai terv néhány új ötleté*; ugyancsak Barcson valósították meg először. — Városunkban turisták ezrei fordulnak meg; a ke­reskedelmi és szolgáltatóegy­ségek felkészültek a forga­lomra. Vendégeink azonban rendszerint nem tudják, hogy merre keressék az ét­termeket, a szállodát, az uszodát vagy a múzeumot, ezért olyan piktogrammot — képes jelzési rendiszert — dolgoztunk ki, amely útba igazítja a turistákat, ugyan­akkor díszíti is a város ut­cáit. Ilyenek az utcanév- es házszámtáblák is. A jelzése­ket úgy helyezzük el, hogy a gépkocsiban ülő és a gyalo­gos számára egyaránt jól láthatók legyenek. A tervező a fa mellett a betont tartja felhasználásra alkalmas anyagnak. A fából készült elemek gyártása már megkezdődött, a betonelemek előállítására — eszköz hiá­nyában — eddig még nem akadt vállalkozó. — Ennek gyártása gazda­ságos, hiszen egyetlen for­máról van szó, amelynek változatos elhelyezésével az egész városban meg lehet ol­dani a közterületek beépíté­sét. Gyártót eddig nem ta­láltunk, pedig az alapanya­got, a kavicsot itt, helyben termeljük M. Nincs azonban olyan sablon, amely a beton- elem elkészítéséhez szüksé­ges. A piackutatás megkez­dődött, keressük a vállalko­zókat A. 1' SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom