Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
BABITS MIHÁLY VERSEI Hint forró csontok a máglyán.. Nem az énekes szüli a dalt. a dal szüli énekesét. Lobbanj föl, új dal, te mindenható. Szülj engem újra. te csodaszép! Most beteg a testem. A földi vágnak messze nagyon... Mint ropogó csontok a máglyán, heverek 1orró ágyamon. Barátaim elhagytak engem: , egyedül maradtam már. Lelkemet kiüritellem, ' mint aki nagyobb vendéget vár. Ügy fekszem itt, mint a föniksz, ki félve reméli a tüzet, amelyen el fog majd égni, s amelyből újraszüíet. Lobbanj föl, röpíts el engem piros szoknyád között: egy dallal ölöm meg azt aki voltam, és már más leszek. Nem az énekes szüli a dalt: a dal szüli énekesét. Lobbanj föl, új dal, te mindenható! Szülj engem újra, te csodaszép! Halavány téli rajz Milyen fehér csöndesség ez! Messze házunk télben ül. Gyere az ablakhoz, édes! Csókolj meg és nézz körül! Süt a nap, elállt a hó már, mégis pelyhek hullanak: puhán, halkan, pehelyrnód száll pillanat és pillanat. Gyere, édes, az ablakhoz, tekints szét az udvaron! Nézd, a friss, a lágy, a vaskos szőnyegen még semmi nyom! Csak a kis szolgáló lába rajzolódik halavány, $ elvész, mint a Szaharában egy zarándok karaván. Szalma közt fagyottan áll a kert füzes mélyén a kút, intve dermedt jégszakálla, hogy az év, mint óra, fut. Jertek apró, jertek sűrű pillanatok pelyhei, s jobban mint e szalmagyűrű szivünk kútját védeni. Milyen furcsa füstünk árnya a túlsó tető haván: mintha távol emlék szállna rokon szívbe tétován. Ki gondolhat ránk e csöndben, míg körülvattáz a hó? Titkos lánc nyúl át a földön összekötve, aki jó. BABITS MIHÁLY Az olvasók a költőket, írókat fizikai valóságukban is szeretik megismerni, ha másaképp nem, akkor legalább fényképekről. Ennek az. érdeklődésnek mély és valós pszichológiai okai vannak: az arc, a környezet megismerése kiegészíti és magyarázza az életművet, az írást, a holt betűt. A régieket lerajzolták, a „fényírás”, a fénykép feltalálása óta gépisei rögzítik az arcot Petőfi Sándorról még csak egyetlen dagerrotípia készült, Arany Jánost már jobban ismerjük. A huszadik századiaknak viszont az egész életét végigkísérhetjük fényképeken. Babits Mihály születésének századik évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum most e költőnk életét tárja fel a róla készült fényképek segítségével. Gy. U Emlékkiállítás 1 Babits Mihály — Komjáthy Aladár és Dienes Pál társaságában 1912-ben 2 Babits Mihály fiatal bajai tanárként testvéreivel, 1905-ben 3 Babits Mihály és Török Sophia esküvői képe a A Nyugat jubileumán; az ismert felvétel középpontjában Móricz és Babits. Fodor András Babits, 19A1 Ö hallja jól, az óraketyegés ezt mondja: Rettegj! Rettegj! Rettengj! Hisz nemcsak a sipoly, de vesegörcs, de zsába, de ópium, de morfium, a borzasztó szomj és melegség, és Hitler és Hitler, ' a köhögési roham, a katéter, az örökös injekciók, a hányinger, a kábulat, az elviselhetetlen szájíz, és hogy már oldalt sem tud feküdni! Nevetséges halandó gőgje mégis dacol a sértett Ég akaratával, mely mindennap valami újat talál ki amivel gyötörjön, mely céltudatos fondorlattal öngyilkosságba kényszerítené, u De ő nem enged, neki nera a legiszonytatóbb a pokol legmélyére jutni, sem a halál kísértete: átéltem azt amit egy megfulladó átélt,. ; a mindennél szorongatóbb a szégyen zárójelébe tett kiáltás: Legnagyobb rémületem hogy írni sem fogok tudni. Mintha már az is fájna. Se beszélni se írni... ! És csontra, bőrre vetkeződve, magabízón mégegyszer így fogalmaz: most már magam is kezdem hinni hogy ebbe a betegségbe nem halok bele ..; Mert a másokhoz-szólás parancsát, a misszió megváltó igazát, a testi kín gyalázó hatalma sem dúlhatja szét! Utolsó óráiban is — értsd ahogy érted, éretlen utókor! — nekünk üzen: Mi komoly — emberek vagyunk .;: Ha vagyunk. Szirmay Endre Béke és háború közt ßabitsra emlékezve Mint Jónás — a Gazda rest szolgája — hajdan hirdetted: a soha-meg-nem elégedés, az élet és az ész hatalma még kevés ahhoz, hogy elrejtőzz bújkálva a halban. Hisz tudtad: a mű felnyitja a világot; védted a szent harcot, a testvériséget, a lélek igazát és a bölcsességet, a békét, a sorsunkkal nyíló virágot. Ami szép, az nehéz. Alázattal hitted, Ninivén túl szólni volt igazi tiszted, hogy szavad a véres csöndet megszaggassa; a harc és pusztulás prófétája lettél, * s fuldokló szíveddel győztes próbát tettél, i hogy Jónás imáját népünk meghallgatja.
