Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-19 / 273. szám

Goethe thüringiai rajzai Művelődni szükséges „A műveltség... oz éhség állapota” Boro d' Lajos Az elgázol! madár Az elgázolt madár csontja robban darabokban a röpülés rohannak tovább a néma fák kerekül tovább az egész Nem hiányzik egy szárnycsapás sent a csigolyákra ránő a fű káprázat az égbolt ragyogása lent a vadsóska keserű Helyismereti kiadványok Űjabban egyre több szó esik az úgynevezett nem hivatásos könyvkiadásról. Ügy is, mint nemzeti kultú­ránk fontos részéről, s úgy iS, mint olyan kiadványcso- portról, mely csak esetleges elem a magyar kulturális életben. A helyi könyvki­adás olyan művelődés törté­neti leg is fontos műveket kibocsát, melyek nemcsak az adott tájegység számára fontosak, hanem az egyete­mes magyar kultúrhistória támpillérei is. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár leg­utóbbi kiadványa is ebbe a körbe tartozik. A könyvtár évtizedek óta példamutató tudományos munkát végez a főváros emlékeinek össze­gyűjtésével, rendszerezésé- val, s közreadásával. Egy or­szág vagy város történetéhez írott, rajzolt, festett, fény­képezett történelme — egy­szóval ikonográfiája — is hozzátartozik. Egy hatalmas vállalkozás első kötetét tart­ja a kezében a szerencsés olvasó: a Budapest története képekben 1493—1980 című hatalmas méretű bibliográ­fiát, pontosabban, képkata­lógust. Az első kötet az ál­talános városképeket, a ró­mai császárkor emlékeit, a parkok, kertek, lakóházak ábrázolásait, illetve azok képkatalógusát tartalmaz­za. A szolnoki Verseghy Fe­renc Megyei Könyvtár jó évtizede ugyancsak példá­ja a helyi könyvkiadás di­cséretes gyakorlatának. Missziót vállalt magára és nem is könnyűt azzal, hogy tervbe vette Verseghy Fe­renc műveinek újrakiadását, illetve latinul megjelent mű­veinek fordítását. A könyv­tár kitartó munkával megje­lentette A marsiba! ének el­ső magyar fordítójának ha­talmas enciklopédikus mű­vét, áz Analyticae institutio- num linguae Hungaricae-nek kiadósát A magyar nyelv törvényeinek elemzése cím­mel. Nyolcévi munka volt, s a magyar nyelvtudomány számára olyan művet adott kézbe, amelyre talán egy nagy apparátussal rendelke­ző tudományos intézet is ne­hezen vállalkozott volna. A z Általános Szerelő­gyár vezetése az utóbbi időben szá­mos intézkedést foganatosí­tott a munkafegyelem meg­szilárdítására, az igazolatlan mulasztás, lógás, csellengés és egyéb káros munkahelyi szo­kás megszüntetésére. Az in­tézkedések sorából országos érdeklődésre tarthat számot ■— bár eddig még nem rek­lámozták — a keresőszolgálat nevet viselő módszer. Délelőtt tizenegy órakor o vállalat valamennyi munka­helyén — az irodákban és a műhelyekben is — bekap­csolják az üzemi televíziós lánc adását sugárzó készülé­kekét, és a képernyőn a ren­dészet vezetője sorolni kezdi, kiket keres a vállalatvezetés. Körülbelül így: Keressük Lancsák Gedeon 28 éves segédmunkást, aki agy héttel ezelőtt tűnt el munkahelyéről, a készárurak­6 SOMOGY NÉPLAP A klasszikus német iroda­lom emlékeinek ápolásával foglalkozó weimari kutató- intézet (NFG) gyűjteményei Goethe mintegy háromezer fennmaradt rajzából kétezer, ötszázat őriznek: többségü­ket a Goethe Múzeumban. Ezeket a rajzokat még szá­zadunk első évtizedeiben sem méltányolták kellőkép­pen. Amióta azonban a „Corpus der Goethezeich­nungen” című tízkötetes ka­talógus napvilágot látott (Lipcse, 1958—1973), a ku­tatók és a rajongók egy­re növekvő érdeklődéssel fordulnak a rajzművész Goe­the felé is. A weimari kuta­tóintézet, hogy, ezt a növek­vő érdeklődést kielégítse — részben eredeti, részben fak­szimile lapok felhasználásá­val — több kiállítást rende­zett külföldön. Amikor Goethe 1775-ben eleget tett a 18 esztendős Karl August herceg meghí­vásának, csupán időszakos weimari tartózkodásra gon­dolt. Ám már 1776 első hó­napjaiban megérett benne az elhatározás, hogy hosz- szabban időzzék Weimar- ban. Amikor részvételi és szavazati joggal járó titkos tanácsosi kinevezést kapott a herceg titkos tanácsába — mely a hercegség legfelső hatóságának és az uralkodó tanácsadó testületének a sze­repét töltötte be —, Goethe kapcsolata Weimarral és Thüringiával megpecséte­lődött. A következő években további felelősségteljes ál­lami feladatokkal bízták meg. 1777-ben beválasztották az újonnan alapított ilme- naui bányafelügyelőségbe, 1779-ben átvette az útépítési és hadügyi bizottság, 1782- ben a pénzügyigazgatás, vé­gül 1784-ben az ilmenaui adóhivatal vezetését. Miközben ezek a gondok­kal és feszültségekkel terhes állami feladatok Goethe iro­dalmi tevékenységét — a lí­rai alkotásoktól eltekintve — tárból. Feltételezett tartózko­dási helyei: körzeti orvosi rendelők, ahol beteglapot ku- nyerál, ezenkívül az italbol­tok, a borkimérések. Ked­venc trükkje, hogy a meg­szerzett beteglap birtokában jó pénzért fusizó kőművesek mellé szegődik el néhány napra. Ugyancsak keressük Bez- zegh Szilveszter 45 éves ányagbeszerzöt. Ismert szoká­sa: a munkaidő lejárta előtt félórával lihegve megjelenik munkahelyén, és sajnáltatja magát, hogy mennyit kell dolgoznia. Lógásait takargató módszere: irodaszerek helyett postai értékcikkeket, pótal­katrészek helyett gyermekjá­tékokat vásárol, aztán csere céliából másnap visszaviszi a vásárolt tételeket. Egy-egy tételcsere több napig is el­húzódik. Délelőttönként szí­vesen jár moziba, a jegy árát az alkalmi munlMbérck kifi­zetési számán könyveli el. egy időre megakasztották, rajzmüvészete rendkívüli módon fellendült. Ügy raj­zolta le Thürlngia hegyeit, völgyeit, rétjeit és vizeit, mint ahogyan előtte még senki: a változó évszakok­ban, időjárásban, nappal és éjszaka, a nap sugaraiban vagy sápadt holdfényben, reggeli párában, a nyár he­vében és a tél dermedt hi­degében érzékelt benyomá­sai alapján. A thüringiai erdő motívu­mai mellett már 1776-ban megjelent egy másik téma is: az Ilm partján álló kerti ház és az akkoriban kiala­kuló weimari park. Kari August ugyanis ez év ápri­lisában telket és kerti há­zat vásárolt az Hm mellett, majd Goethének ajándékoz­ta, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogv új barát­ját még szorosabb szálakkal fűzze Weimarhoz. Terve si­került. Hat évig, 1776 máju­sától 1782 május végéig la­kott Goethe az Ilm-parti kerti házban, szinte megsza­kítás nélkül, még télen is. Sok más mellett itt írta „A holdhoz” című versét, itt dolgozott „Wilhelm Meister színházi küldetése” című re­gényén, az „Iphigenía” pró­zái változatán, és itt kezdte el a „Torquato Tasso”-t is. Kedvelt tartózkodási helye a városi strand, ahol kabint is bérel. A vállalatvezetéás kitartó­an keresi Balog Bódog 36 éves, öszes hajú, szakállas osztályvezetőt, aki „Tériké, ha érdeklődik valaki, bemen­tem a minisztériumba’’ jel­szóval pénteken délben eltű­nik a munkahelyéről és csak kedden kerül elő. A hét többi napján vidéki szemle- utakra jár, bár a vállalatnak az országban sehol nicsenek telephelyei. Az utazáshoz vállalati kocsit használ, de utazott már autóstoppal is. Keressük Slezák Benedek időelemzőt a forgácsolómú- helyből. Utoljára húsvét előtt látták dolgozni; azóta egy­folytában társadalmi munkát végez. Szervezett műhelyek közötti kispályás focibajnok­ságot, sörivőversenyt, vér­adónapot, munkavédelmi fei- allitást, névadóünnepséget. Módszerére jellemző, hogy Goethe saját kertjének rendezésével és ápolásával vetette meg a weimari park alapjait. Azt az elgondolá­sát, hogy az Ilm folyócska völgyét, melyet a város pol­gárai abban az időben még kertészkedésre és földműve­lésre használtak, bevonja kertépítési terveibe, Goethe igencsak vonzónak talál­ta. 1776 és 1782 között több­ször is lerajzolta a kerti ház körül elterülő folyópartot, ily módon közvetlenül az előtt, hogy parkká alakítot­ták volna, át, még megörö­kítette e táj eredeti légkö­rét. Sokféle irodalmi bizonyí­ték: levél, naplójegyzet és kortársi nyilatkozat tanú­sítja, hogy Goethe szenvedé­lyesen rajzolt portrékat is. Weimari tartózkodásának első tíz évében számos ba­rátját is ismerősét örökítet­te meg: többek között 1788— 89-ben néhány rajzot készí­tett Christine Vulpiusról, aki előbb élettársa, majd fe­lesége lett Goethe késő öregségéig rajzolta a thüringiai tájat. Rajzainak egyedülálló szel­lemi értéke van. Goethe se­hol másutt nem fejezte ki ilyen személyes és nyilván­való módon szeretetét vá­lasztott otthona, Thüringia mindezt munkaidőben végzi. Keressük Krepuska Berna­dett — régebbi nevén öz­vegy Tirpák Olivérné — számlaellenőrt. Munkaidőben külföldi csomagból vett hol­mikkal, a bizományiban vá­sárolt ruhadarabokkal járja az irodákat, a műhelyeket. Jól beszél magyarul; a pári­zsi Lafayette áruház üzletkö­tőjének adja ki magát, s ez­zel a, trükkel ad tül a bóvli­kon. Feltételezhetően sok pénz van nála, mert a szak- szervezeti irodából ruhabuti- kot akar csinálni A munkaidő lejártáig a vállalat minden dolgozójának munkaköri kötelessége jelez­ni, hogy mit tud a keresett egyénekről. Aztán a munka­idő vége előtt egy órával a vállalati tévéláncon az érté­kelőcsoport közreadja, hogy mit tudtak meg a csellen­gőkről. tgy: a legtöbb bejelentés özvegy Tirpáknéra érkezett. Napjainkban a szellemi tartalékok kiaknázása társa­dalmiunk létkérdése. De mi­lyen is műveltségeszmé­nyünk, s Vajon mennyire egyezik ez a valósággal? Gyermekkorom emlékeiből sejlik föl a kisközség köz- tiszteletben álló, idősödő há­zaspárja : a bíró férj és a pedagógus feleség. Csodájuk- ra jártak, hisz klasszikus ze­nét hallgattak, kezükben kot­tával, sétáikon és kávézás közben németül csevegtek, eredetiben olvasták az ókori görög költőket, szobáik falát értékes festmények díszítet­ték. Ök voltak a műveltség megtestesítői nálunk. Kedves emberek, de akiknek maga­tartásán, viselkedésén mégis érződött a csak kiváltságo­soknak járó, műveltség táp­lálta felsőbbrendűség. A másik modellre egyik kortársam a példa. Mindenütt a társaság középpontja, tar­solyéiban a kultúra, a műve­lődés, a művészet legfrissebb információd, felsizínen hányó­dó kérdései, sőt. Pletykák a művészeti élet kulisszái mö­gül, színésztörténetek, zajló vagy robbanás előtti irodal­mi botrányok. Sokak számára ő testesíti meg a korszerű műveltség típusát. Mintha ma a tájékozottság, az infor­máltság és a műveltség kö­zé egyenlőségjelet tenne a közvélemény egy része. De vajon az arisztokrati­kus, vagy más néven régi hu­mán műveltségmodell és a mai jólértesültség, bennfen­tessél között van-e «és hol van új tartalmú, korunk ki­hívásaira válaszadó képesség­gel rendelkező szocialista műveltségeszmény ? Tiszta képlet bizonyára nincs — öröklött eszményekből, társa­dalmi és egyéni adottságok­ból és a föitérképezett jövő­höz igazított elképzelésekből ötvöződik m#ii műveltségké­pünk. „A fejlett szocialista társa­dalom építésének egyik lé­nyeges feltétele, hogy a szo­cialista állam és társadalom kulturális nevelő funkciója mind teljesebben kibontakoz­zék, és jelentőségében egyen­rangúvá váljék a gazdasági építő funkcióval. Hosszabb távon magának a gazdasági fejlődésnek az ütemét is je­lentős mértékben a dolgozók szocialista öntudata, általános és szakműveltsége, önállósá­ga és alkotóképessége hatá­rozza meg” — olvasom egy •akadémiai tanulmányban. Tény, hogy a rohamosan vál­tozó kor, mindenekelőtt a tu­dományban robbanásszerűen átrendezendő értékek kikez­dik a statikus műveltségesz­ményt. A tudományos-techni­kai forradalom korunk rea­litása — kihívására minden társadalom olyan mértékben képes pozitív módon vála­szolni, amennyire és ameny- nyiben arra iskolai és isko­lán kívüli oktatási rendszere képessé teszi. Látták őt csencselni a köny­velésben, a piackutatóknál és az edzőkemencénél is; eladott 24 harisnyanadrágot, 6 pár női szandált, 1 szájharmóni- kát, 2 menyasszonyi csokrot fogamzásgátló-készlettel és 6 sublert. Ez utóbbi szerszám­ról kiderült, hogy a vállalat raktárából származik. Többen javasolták, hogy ne a szak- szervezeti irodából legyen butik, hanem a központi tit­kárságból, mert ezzel is csök­ken a felduzzadt adminiszt­ratív létszám. Bezzegh anyag- beszerzőt délelőtt a Bástya moziban látták, délután a lá­nyát kísérte el gyógytornára; Lancsák Gedeon segédmun­kást a körzeti orvos nem vet­te betegállományba, így a 28 éves fiatalember önlcént je­lentkezett a munkahelyén. Slezák időelemző szolidaritá­si bélyeget árult a buszmeg­állóban. Boldog Balog, par­don: Balog Bódog osztályve­zetőről semmi hír. Állítólag bement a mi­nisztériumba. Kiss György Mihály A dilemma ma igen ke-' gyetlen. Aki művelt szeretne lenni, annak a felgyorsult idő szorításában kell szakmai ismereteit újra és újra meg­újítani, fölfrissítend és kiegé­szíteni: általános műveltségét gyarapítani, személyiségét gazdagltanít politikai-közéleti érzékenységét éb.en tartani a napi információáradat fo­lyamán télex-tévé-géppuska- ropogásai közben. Kezdjük a végén. Sajnos vagy nein, ténykérdés, hogy napjaink műveítségforrása televizióeentrikus. El kell is­mernünk, hogy a tévé szol­gáltatja a legíogy oszthatóbb — képet és hangot ötvöző — információikat. A korszerű műveltség nem zárja ki, sőt igényli a napi tájékozottsá­got, az információk nem csu-; pán a szűk szakmaii igények­hez kötődő ismeretét. Része a naprakész tájékozottság, de gondoljunk bele, hogy ko­rúnkban egyetlen hónap alatt olyan információözön lep el bennünket, amilyen őseinket régien egy emberöltő alatt sem. Ezeket a naponta folya­matosan érkező ismereteket, híreket — éppen mert fel­színi jelenségként jutnak el hozzánk — kötni kell meg­lévő szaktudáshoz, értékelni és szelektálni szükséges, fel­dolgozni, szervesen beépíteni tudatunkba. Óriási a felelős­ségük ebben a szituációban a tömegkommunikációs eszkö­zöknek. A tévé, a rádió, az újság és a könyveli egyelőre készételeket, gyakran konzer- veket kínálnak. Ezért aa egyén felelőssége sem kisebb, akit meg kell tanítani a vá­lasztás művészetére. Hogy ér­deklődése, igénye, képessége és Ízlése szerint el tudjon iga­zodni ebben az áradatban; Ám egymásra épül-e ez a hatalmas erőtartalékokkal rendelkező tömegkommuni­kációs struktúra? A televízió, rádió híradása fölkelti-e az érdeklődést, hogy a másnapi újságokban keressük a hát-, téranyagokat, a bővebb elertü zéseket; a tévésorozatok nyo­mán ki tudja-e elégíteni a könyvkadás az alapművek iránti keresletet; a kiállítá­sok gyarapodásával a műpár­tolás aktív bekapcsolódást jelent-e a művészeti közélet-: be?! A Magyar Tudományos Akadémia két esztendőivel ez­előtt megjelentette a távlati művéltséigkoncepció alapjául szolgáló tanulmánygyűjte­ményét. Az egyáltalán nem a sci-fi birodalmában járó elképzelések igen konkrétan fogalmazzák meg az ezred­forduló műveltségképének legikarakteresebb jellemzőit. Kiderül, hogy az anyanyelv magabiztosabb birtoklása mellett egyre fontosabb az idegen nyelvék Ismerete; ki­derül, hogy a matematika — amely kétezer éve alapvető része volt a műveltségnek — 2O0)-ben szükségszerűen is­méi az lesz; a természettu­dományok igencsak differen­ciálódnak; a történelemtaní­tás a nemzeti tudat formá­lására alkalmas nyitott sze­mélyiség modelljét tűzi ki; a szomatikus képzés a test és a szellem harmonikus ősz- hangját szeretné megteremte­ni; a technikai ismeretek birtoklása pedig gépesített világunkban készít fel a ma­gabiztos eligazodásra. A szocializmus műven embere képes kezelni, érté­kelni, világképébe fogadni és alkalmazni az új ismereteket A gyermekkorban ebben a tanár, az oktatási rendszer segít, a felnőttkorban viszont ezt önállóan kell végezni, a tömegkommunikáció hatásai­ra, az olvasmányok, az uta­zások élményeire, a termé­szettudományi, a technikai és a társadalmi impulzusokra építve. A korszerű műveltség aktív műveltség, célirányos, mobil és problémacentrikus. Ahogy Marx György fogal­mazza: ,A műveltség nem jóllakottság, hanem éppen as éhség állapota”. JáMld! L«j09 iránt. Keresőszolgálat

Next

/
Oldalképek
Tartalom