Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-19 / 273. szám
— Szegények róttunk, fikköves, aranyié királyné korona alatt két kavics koppon: ^Szegények voltunk.” De ezek a szókaviaaofc drágábbak a azékrény sarkán bóbiskoló korona karbunkulusainóí, gyémánt jaioá 1. A színésznő keskeny, kétszáz wattal sárgává derített öltözőjében tílkörsor, tégelyekkel és sminkje« esetkörökkel vemhes flókú asztalka, szék, mosdókagyló, gyerekágy méretű heverő, krómozott fogas, és a már említett szekrény ad majd munkát az év végi leltároBóknalk. Puritán, maijdcsak- nem zárdalam hivalkodásmentes berendezés. Először azt gondolom: nincs mibe kapaszkodnom, ha jellemezni akarom, annyira semleges a környezet, ahol beszélgetőnk. Aztán ezt: a hivaJkodőmentesség, az egyszerűség is jellemezhet embert. Bencze Ilona a Madách Színház művésze. Karcsú, maga«, nem leriezóke, hanem arany- barna hajú — ilyen szép hosszú haja csak az ifjú Maryna Vladinak volt a Boszorkányba» —, tündöklőén fiatal nő. Gesztenye- barna szeme pillantásába fogad, a mosoly sem jut a múlt nyár sorsára arcán: vakítóan fehér fogsor villan. Akik ismerték, vallják, hogy semmit sem változott kaposvári közép- iskolás kora óta. De milyen lehetett az az egykori kislány ott a déli határszélen? Azon a vidéken, ahol Gyékényesnek írják az állomást, a falut meg Zákánytélepmek mondják: ... (Az igazi Gyékényes pár kilométerrel arrébb van,) Ha lábujjhegyre pipiskédéit, látta, mit dolgoznak az emberek Jugoszláviában, Nem szerep ez a monológ, vagy ha szerep, akkor életszerep: — Szegények voltunk, sokan voltunk. Ka- »fcasán születtem, mert ott volt a legközelebbi szülőotthon. Csurgón laktunk négy évig, a szüleim ottani emberek voltaik. Nőtt a család, én nagyszüleimmel Marcaliba költöztem, apá/mék két testvéremmel Gyékényesre. Nehéz évek voltak azok. összesen öten lettünk testvérek, négy lány, egy fiú. Maga is vasutascsaládiból származik, tudja, hogy a pályaőr! fizetésből ennyi gyereket eltartani nem könnyű, még akkor sem, ha a kertben megtermett ez-az. Én voltam a legidősebb. Édesanyám sokat betegeskedett, olykor hónapokig nyomta az ágyat, Ilyenkor valamiféle pótanya lettem, főztem, mostam és takarítottam a testvéreimre Húsvét előtt egy nap-, pal kikértem magam az iskolából, hogy elkészülhessek. Be-toeszaladtam a szolbába anyám ágyához: jóil keverem ezt, ennyi só elég lesz-e a levesbe... Éh mégis nagyon •tép gyerekkorom volt — Az ötvenes évek eleje lehetett az. Tényleg olyan szép volt? — O, ez kis település volt Mi nem érzékelnünk annyit a világiból, mint nagyobb helyeken. Mit mondjak? A boltban a hatvanas években sem volt nagyobb a választék, mint a gyerek éveimben. Só, cukor, liszt... A többi megtermett, vagy félnevelődött az ólban. Mi ötvenhatot sem úgy éltük meg, mint az a könyvekben áll. Igaz, megkettózték a határőrséget, mondták, ez meg ez disszidált,,. Ennyi volt nekünk az az év vége. Drága nagysziljeimtől hatévesen kerültem vissza édesanyámékJhoz, de azért a nyarakat velük töltöttem Marcaliban ezután is. Hála istennek, még élnek! Tudja, a család adta nekem a »agy élményt. Nálunk egy karácsony nem attól lett meleg és máig sugárzó ünnep, hogy gazdag ajándékokra áhítoztunk. Attól, hogy mi magunk készítettük egymásnak az ajándékot, anyáim főzte a szaloncukrot és csomagolta a tavalyi sztaniolba, mi díszeket fabrikáltunk a testvéreimmel. Bizonyos, hogy az ilyen hangulatoktól vagyunk még mindig Bzavközelben, egymástól távol is. Minden házra, minden fára emlékszem, az a felnevelő táj belém ivódott örökre. Azok az énekkari együtüétek Geszti tanító bácsival, vagy Bálint igazgató úr élményt jelenítő ottléte az állomás mögötti iskolában ... ! Nekünk a szórakozást kizárólag a mozi Jelentette: „faltuk” a filmeket, talán mert általuk tágult ki a világ a kotrón túlra is. Ügy érzem magam, mint apró gyerek koromban, amikor a borbélykirakatban megpillantottam azt a kicsi falut: utólag tudom, a Nemzeti Parasztpárt korteshajdjáratának ígéretét: ilyen lesz minden magyar kisközség. Mintha álom elevenedett volna meg akkor, s most is fölelevenedik előttem Bencze Hóna szavai nyomán az az egykori határszéli település. Talán nemcsak én látok párát SOMOGYI TAJAK, EMBEREK Ica, az örök Éva szép barna szemén egy pillanatra, hanem valóban fátylat vont rá az emlékezés. — Nem ment a közeli Csurgóra, Nagykanizsára gimnáziumiba. Miért? — Miért? A na.gycsaládokban a gyerekekben is kinevelődik a felelősség: minél előbb keresni, hogy segíthessék apáméícnaik. Nekem olyan középiskola kellett, amelyik képesítést is ad. így kerültem Kaposvárra, a közgazdaság! technikumba. A számok sohasem voltak ellenséges hadoszkxpok! Elvégezni, elhelyezkedni, pénzt keresni — ez volt a stratégiám. Akkoriban is nagyon jó színház volt Kaposváron: Horváth Jenő, Bozóky, Sándor János a rendezők. Olsavszky Éva, Kun Vilmos, Forgách Tibor, Szokolay Ottó, Varga Tibor, Somogyi Géza, Csányi János a színészek ... Megfogott magának a színház, és habozás nélkül jelentkeztem Horváth Jenő amatőrökön alapuló Stúdió #4-éhe. Mostanában egyszer összekerültem Olsavszkyval, és fölelevenítettem neki, milyen csodálatos volt, amikor egyszer Mária főhadnagyként, aztán Kleopátraként vagy Johannaként láthattam. — Ismert amatőr színésszé vált Kaposváron a hatvanas években, — Azt hiszem, a tanáraim nem igazán tudtak róla, hogy a Fonómunkás Kisszínpadbam próbálgatom a szárnyaimat Klujber László és Vértes Elemér biztatására. És Csikvár Józsefnél tanulom a dzsesszbalettet a FÉK-ben. Amikor eljött az érettségi ideje, a pályaválasztási lapok kiosztásakor én nem kértem. Dcégozni szeretnék. De akkor Sáfrány Éva azt mondta az osztályfőnökünknek: — Tessék csak adni neki, menjen a színművészetire !. .. Németh Ilona tanárnőm csak nézett, de Éva konokul ismételgette^ tessék csak neki adni a színire! Hát nem... Jeles érettségi eredménnyel, három képesítéssel mentem haza segédmunkásnak a szárítóüzembe. Ugyan, mi más munka akadt volna otthon az én végzettségemhez? Statisztikus, vállalati tervező, könyvelő képesítéssel emelgettem huszonöt kilós ládákat a munkatársnőmmel. Kénes vízben áztattunk, válogattunk, kivágtuk a hibás részt a gyümölcsből, aztán kocsira és mehet! Nyolc hónapig csináltam. Mondok valamit: az életemnek ez egy embernevelő, fontos korszaka volt, sohasem bántam meg. Nyolc hónap múlva levél jött egy kedves osztálytársnőtől, Katona Györgyitől: van hely Kaposváron a textilruházati ktsz-ben. Ica részlegadminisztrátor lett, az. üzletek anyagkönyvelését végezte, majd bérelszámolóvá emelkedett. Nem volt kedve elleni munka, de amikor átgondolta, hogy képes-e egy életet letölteni evvel, úgy érezte, többet akar adni az embereknek. Nem volt világos előtte, merre vegyen Irányi Gondolta, megpróbálja a közgazdasági egyetemet, de aztán mégse ment el felvételizni. Világéletében — a nagy család hatása talán — izgatták a gyerekek. Úgy gondolta, ha jogi képesítést szerezne, gyermekbírókénit mindig kibogozná, milyen létkörülmények késztették rá a gyereket a tett elkövetésére... De akkor Both Rudolf, a textilművek népművelője megállította az utcán, és leültek egy kávéira a Kapós presszóban. — Ide figyelj — azt mondta Both Rudi — jelentkezz a színművészetire, légy szíves. Neked ott a helyed. Téged fölvesznek. — És kétnaponként telefonált, kitöKőttem-e már a kérelmet Ez 68-ban volt, amikor a József Attila országos szavalóversenyen az első tíz között végeztem. Nagy színházban is kipróbálhattam magamat egyszer: a Csdkyben Pet- ress Zsuzsa vendégszerepelt a Három tavas* című operettben, én a karban táncoltam-énekeltem. Klujber Laci, Varga Tibor foglalkozott velem, így vágtam neki a felvételinek. Négyen pmóbáíkóztunk akkor Kaposvárról: a másik három közül ketten, a József Attila versmondóversenyen az első helyeiken végeztek, harmadik társunk a neves színész lánya volt... Egyedül Bencze Honát vették föl. Babits, Szophoklész, Karinthy, Moliére, Áprily d- tak a „szövetségesed”: táncolt, énekelt is, vizsgáztatták intelligencSáhóiL Adóm Ottó osztályába került, ő amolyan igazodási pont lett az életében, akárcsak a magyar zene és irodalom kapcsolatának ürügyén mindent — szakmát, hivatásszeret elet, emberséget —oktató Nádasdy Kálmán. Nádasdy mester halálakor kiüiresülő lélekkel élte át Ádám Ottó búcsúztatójának szavait: „Gazda nélkül maradtunk.” Mert Nádasdy mérce volt, színészek, rendezők, filmesek mérték hozzá magukat: a Nagy öreg minden műfajban fontosat alkotott. — Kikkel végzett? — Tímár Bélával, Nagy Gáborral, Szegváry Menyhérttel, Koroknay Gézával, Sir Katival, Muszte Annával és Marschek Gabival kaptunk diplomát. — Közben történt valami fontos. A második év végén filmfőszerepre hívta Kovács András ... — A szentendrei nyári színház próbáin mindig ott ültem az első sorban, copfo- san: a színpad bűvöletében. Psota Irén meg- jegyzett magának, és amikor hallotta, hogy Kovács mai, egyetemista láríy szerepére keres valakit, ő „közvetített ki” a rendezőnek. A Staféta céltudatos Zsuzsájával Bencze Honának sikerült a kritikusban lelki ismeretet ébreszteni; Móra: György például Így írt: „Első pillanatra büszkén ismerünk magunkra a világmegváltásban hívő fiatalokban, gondolatban, egykori fiatalságunk lendületét a mostaniak fölé helyezzük. De a végén rájövünk: a mai fiatalok dinamikájának el tompítása olyan vétkünk, amelyet nem vezekelhetünk le saját deresedé forradalmiságunk- kal...” A siker még egy Kovács András-fü- met eredményezett Bencze Honának. Szerepet kapott a Labirintusban is, majd ismét feJivevőgép elé állhatott a Reménykedőkben, Kézdy-Kovács Zsolt Romantika, Györgyössy Imre Szarvassá vált fiúk. Fejér Tamás Hekus lettem című alkotásában. A teljesség igénye nélkül sorolom tévészerepelt: figura megformálását bízták rá a Rózsa Sándorban, az Aranylifaábam, Az édenen innen, és fiúban, a Matthias® panzióban, az Amerikai komédiában sth. Még főiskolás vett, amfikor beugrott Piros Ildikó szerepébe Shaw Sosem lehet tudni című vígjátékának Madách Színház-beli előadásán. A negyedik évet azzal kezdte, hogy Solvefcg lett Huszti Péter — Peer Gynt mellett. Ugyanebben az évadban Molnár Ferenc Hattyújában címszerep! Szerepeinek színhelyére szerződött, a Madách Színházba. Nehéz volna mind elsorolni, hány szerepet kapott azóta. Az első Igazán nagy sikerű musical Madách színházi megfogalmazásában — Egy szerelem hárem éjszakája — Júlia lehetett, a költő szerelme. Gorkij Nyaralók-jában, Csehov Három nővérében, a La Mancha lovagjában, Molnár Egy, kettő, három című vígjátékában főszerep várta. Sok százan tapsoltak néki a Bumbury Fairfax Gwerudolen- jáért, illés Endre Névtelen levelek című drámájának Fruzsinájáért, Szép Ernő Vőlegény című tragikomédiájának Mariskájáért, Szabó Magda Régimódi történetének Charttás nővéréért és folytathatnánk. — Az idei évad plakátjaim többször Is találkoztam a nevével. Szeretném, ha ezekről a aBwepekról beszélne. A Madách Színház- ben, Madách-műiben az örök Évát játszani nem kis feladat.,. — Korábban már mindent alakítottam. Az ember tragédiájában Hippiát, Helénát, a cigány asazanyt, sót a lemezfelvétel londoni színében Éva anyja is voltam. Most Dunai Tamás — Ádám, Gáti Oszkár — Lucifer mellett én tehetek Évta. Brian Clark morális kérdést feszegető, ' Mégis, kinek az élete? című drámájában én vagyok az a főnővér, akit így jellemeznek: „a vaskülső mögött rozsdamentes aoéJszív dobog”. Eliot-Webber Macskák című musicaljében Bombakrrimát játszom, énekelem, táncolom, ez egy bomba „macskacsaj”. Játszom a Reflektor Szánpadom Ame Skouen Balerina című művében, amely egy értelmileg visszamaradt kislányról szól, ■ki csodálatosan táncol: én Rutta vagyok, aki nevelte. Felilépek a Játékszínben, a Kék öböl című gyermekprodutoc Sóban, Kék delfinként. — Üj darabban is próbál: amikor kerestük, éppen színpadon volt Sunyovszky Szilviával. — Decemberben mutatjuk be Szabó Magda IV. Béla királyát: ebben Filerimé görög lányt alakítom, s játszom Mária királynőt is. Kottái János kollégám Albert Schweitzerről írt darabot, ebben a feleséget bízták rám. Készülök önálló gyermekműsorra is, Álomerdő rímmel. — Hűséges természetű. Elmosolyodik. Még ötszáz volt ragyog fel az öltözőben. — Igen, 1072-ben eljegyeztem magam a Madáchcsal, azóta is hű vagyok ehhez a színházhoz. Jó közösség; szenetek itt... Főiskolásként mentem hozzá Maros Gáborhoz, van egy hatéves kis!!anyunk. Gabriella. Gáborral, ha tehetjük, „lm, szólal az ének” című műsorunkkal járjuk az országot Ö az Operaház és az Operettszính áz művésze. Volt szerencsénk Kaposváron is értékeim Ica sanzonra iskolázott telt, hajlékony hangját. Ezért, amikor a Hársfa utcai művészbe- járánál elbúcsúzunk, „Viszontlátásra!” szavára azt válaszolom: — Mielőbb Kaposváron! Lcskó László
