Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-08 / 238. szám
SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK A gondolat hivatalnoka Felső tagozatos általános iskolásként nem sokra tartottam az ókori Egyiptom társadalmát és államrendjét Lesújtó -véleményem miatt persze valószínűleg nem forogtak szarkofágjukban a múmiák, de én meg voltam róla győződve, hogy legalábbis ezt kellene termünk. Milyen ország lehet az, ahol — mint a tananyag mondta — a hivatalnokok olyan előkelő helyen vannak a társadalmi ranglétrán? Semmilyen! Így intéztem el seőröa&K-}>crcstü 1 az egész Nílus menti kultúrát — a hivatalokról és a hivatalokban ülőkről otthon elcsípett félmondatokra alapozott történelemszemlélettel1. A Nagy Ramszesz bocsássa me® zsenge korom botlását Azét* némiképp bővültek ismereteim, kibékültem az egyiptomi hivatalnokokkal, sokféle kor magasan szervezett áUamrendjeinek más hivatalnokaival... Nagyszerűekkel és nagy gazemberekkel, előrelátó, csodás szervezőkkel és vaskalapos hátramozdítókkal. Funkciójukkal, hivatalnokságukkal béköltem ki. Mint minden eddigi oeztálytársadalom nélkülözhetetlen kellékével. De a mai hivatalokról, s a ma hivatalban ülőkről valahogy megmaradtak azok a bizonyos félmondatok. (Majd a gyerekre vigyázni keli, ha lehet, 6 ne tévessze össze a szezont — Egyiptomot — a fazonnal.) A magas állású államhivatalnok szerencsére nem tudja, hogy efféle úti tűnődések maradék foszlányait hes&egetve feszengek irodájában, az egyébként kényelmes kanapén, a bemutatkozást követő percekben. Ha tudná, talán ajtót mutatna, mert bizony még prekoncepcióimmal viaskodom, nem tudom, hagy a bonyolult álíam&zerveggt fontos és a cukorgyárnál. Mindketten épp • meofigazdaaági létből — Marcali környékéről — az ipari létbe átváltott emberek. Nagy családdal, sok gyerekkel, létbizonytalansággal... Én pedig gimnazista lettem. A Somesáeh gimnázium vezető pedellusának protekciójával. Nem egyedül voltam szegény gyerek a gimnáziumban — ezzel azt is jelezni akarom: nem volt zárva előttttak. az út De többszörös fegy ebnes» erő volt a szegénység. Otthon: „Nem azért taníttatlak, hogy...” S az Iskolában m érdemes volt bebizonyítani, hogy mire vagyok képes. A gyerek-értékrend a jó teljesítményt akkor is eHüroesde, a diáktársaik között talán egy sem voK, áld a társadalmi háttér, a családi „rang“ szerint kezelt volna, hanem az számított: jó tanúié vagyok. Am, ha rossz diák lettem volna... Talán még előnyöm is szármázott abból, hogy nem kiművelt háttér állt otthon mögöttem. Számomra a tananyag nagy rész* óriási újdonság volt Minden érdekelt. Akkoriban a tankönyvek öröklődtek, nem volt szinte évente új „reformkönyv”. Már nyáron végigolvastam a legtöbbet, mert izgatott, hogy mi van bennük. Kedves emlékem: az első gimnáziumban találkoztam elóesoör a Q betűvel. Nagy élmény volt! — A kaposvári gimnázium légkörénél sok jóit hallani. On is csatlakozni látszik a többi visazaemlékezőhöz. — Ez nem véletlen. Több tanárnak a kér leghaladóbb nézeteit képviselte. Vitatott, Kátott, de legalábbis nem kívánatos kői tőket, írókat ismertünk meg általuk. Emlékszem Gellert Emilre; aki fizikus volt, de a zene kultúra terjesztője is. Énekkaros voltam, s mi már akkor helyaae* énekeltük a Himnuszt és a Szózatot! Később, az egyetemen is kórustag lettem. S hogy ma koncertekre járok, otthon pedig majd mindennap hallgatok zenét, főleg kórusmuxsikát, tax a pre- aániumnak. köszönhetem. Hosszabb szünetet először tartott. Táláéi gondolataiban megszólalt az énekkar. Talán a gimnáziumi, talán az egyetemi... Majd rögtön másik szenvedélyét is „elővette". Amikor nem a hivatalban, avagy otthon (Vágónk. s épp nem hangversenyt hallgat, akkor túrázik, kirándul. Ez is kaposvári eredetű kedvtelés, a gyerekkori fegyelemlazítás egyik lehetősége volt a bujkálás s környékbeli erdőkben. Azután visszatért a gámnázhanbs: — A felszabadulás után potttizálódott a tanulóifjúság is. A kőzügyek ekkor kezdtek érdekelni. Talán ezéirt is vagyok jogász. Hamar népi kollégista lett belőlem. Hamar bekapcsolódtam az ifjúsági mozgalomba. Szép lenne most arról beszámolni, hogy ez terno&Befeem* a betloidhS családi bidfttatás miatt ’«ott így, é* én már régebben is a fórra- dnhwár mentalitást „szívtam magamba’'. De hót es nem így tértént Nagyapám non volt éleojáinóan haladó gondolkodású. Vtanont raél- poötűcaí érzékkel rendelkezett, ö Is korán megsejtette; hogy a háborút elvesztettük, a ha nem is bízott társadalmi változásban, ráért urindemesetre, hogy hasznát vegyem, 1044-ben elkezdett oroszul tanítani, ö tudott elég jól, mert az első háborúiban orosz fogságban töltött jó néhány hónapot De mégsem elsősorban a tudatomnak, inkább az őastünőmnek köszönhetem, hogy a mozgalomhoz agait lakoztam. 1052-ig tartottak as egyetemi évek. Az- wtán büntetőjogi területen dolgozott Pusztai Gyula. Néhány szóval vázolta: nem volt törés nélküli az élete, s a törvénysértések idején az egyetemi „burokból” kikerülve sok megrázó élményt élt át De nena kertelt kimondta : nem szívesen beszél erről az időszakról, ugorjuk át mert saját keserveiről nem jó gondolkodni, a történelmi elemzés pedig mások feladata. A büntetőjog helyett a polgári jogot választotta, és 19’59-ben került a találmányi hivatalba. — Manapság ez sem a legnyugodtabb hely. A magyar találmányok rögös útjairól újságok, könyvek szólnak, s önöket ezekben sokszor emlegetik, nem is mindig elismerően. — Mielőtt erre válaszolok, hadid mondjam ei az előzményeket. Jofá osztályvezetőként kezdtem a munkáit a hirrata&aan. ötvenkilenctől hatvankilenág tartott itt egy nagyon fontos munka. A múlt századi jogi szabályozás élt mindaddig, s a jogalkotás, a tőr- vényeMkészítás, a korszerűsítés aprómunkáját végeztük el tíz év alatt. Ez rendkívül érdekes leiadat volt számomra. Mindenfajta szellemi alkotó tevékenység jogi szabályozása, a nemzetközi kapcsolatok feilesztéaa, a hazai jogrend összehangolása a világon létező sokféle szabályozással... Hihetetlenül szerteágazó; színes, érdekes tevékenység, a műszaki fejlődés hatalmas fellendülésével. Ebben részt vehettem, ezt befolyásolni, segíteni tudtam... Különös öcöns, ha az ember megfelelő szinten, erad- ményeaee tudja képviselni a magyar érdekeket. Különös öröm, ha köMBJdőn elismerően beszélnek a magyar kraativitásról — és beszélnek, sokat. A külföldön élő, alkotó magyar emberek öregbítik hírnevünket A magyar Nobel-díjasok, a világhírű kutatók büszkeséeeimfc. De nemcsak a külföldön élőket ismerik el. Nos, ehhez kell viszonyítani azt, hogy a sikertelen sorsú találmányok itthoni helyzetéről mMoet olvasunk. Kétségtelen, hogy vannak Ilyen találmányok. És ez nem jó. Sőt, merem mondani: felháborító, hogy vannak jó, de elsikkadó találmányaink. Ám a magyar szellemi termékék nagy része hasznosul. így hát a kép némiképp torz. Ez is érthető bizonyos mértékig. Egy feltaláló, akinek alkotását felhasználják, valószínűleg nem megy rögtöií“ta újsághoz; hogy most vettem föl egymillió forintot, és minden sínen van. De egy feltaláló, akivel packáznak, akit hátráltatnak, az elmegy az újsághoz, a tévéhez. És arról rögtön sokan tudomást sze- r0®nc&. — Két kérdésem volna az előbbiekhez. A jogalkotás apró érdekességeiről, mosolyairól az egyik. S arról a másik: a találmányokat bejegyző, nyilvántartó hivatal mennytó tehet azért, hogy a mellemé termékek ne maradjanak a fiókban, hanem értékesítsék azokat Finoman, tapintatosan utasít rendre; az első kérdést nem találja helyénvalónak. — A jogalkotás nem az anekdoták világa. Tfa éri kemény munka volt, mint említettem, nagyon sok jogi érdekességgel. De ezekbe nem fér bele a kacarászás, a mosolygás. Ennyit erről. A másik kérdés viszont nagyon érdekes. Bár a választ erre is hosszú „út” végén lehet megadni. Ugyanis e'ső feladatunk a találmányok állami minősítése. A találmány hoz jobban ért a feltalálója, mint azott akik minősítik- Ez az első konfliktus. A második: mseiden új tagadja a régif, s ha a régi atkatója él, tagadja annak munkáját is, bizonyos mértékig. Viszont csak az újnak és az új megálmodójának ke'l küzdenie. .. Mi az. elfogadott találmányok hasznosítását itenertetéssel, propagandával segítjük, de igazán csak akkor kaphat zöld utat a sacBcmá alkotó.*; ha a gazdasági kényszer segíti. A fettételek megteremtése, az áHarsi segedelem persze szükséges. De semmiképpen sem lehetséges az, hogy állami utasítás, parancs után hasznosítsanak egy-egy találmányi. Még nem vált országiunkban természetes gondolattá: a szellemi termékeket használni ke® éppúgy, mint a többi munkaeszközt, alapanyagot A hivatal pedig nem alkalmas arra, hogy ezt a gondolatot egy csapásra elültesse a tejekben. logikus gondolatsor. Meggyőző. Meggyőzé, de... A beszélgetés után újraolvastem Mezei András sficerfcömyyét — mily fájó »iker — több kcraaafcalkotó találmány sorsáról. Azután megjelent a könyv szerzőjének három írása Is tekintélyes hetilapunkban Tóth Juan János saójahnsznosító eljárásának hazai kálváriájáról. A hivatal elnökének jóindulatú-j és meggyőző szavai, Mezei András jóindulatú ás meggyőző írásai... Vajon mit tehet még a hivatal, vajon kefi-a termié, hogy a két jóindulat összhangba kerüljön? Pusztai Gyula summáznia ötiik cusnerubei — As általános helyzet jobb, mint a közvéleményben élő képű De a szabályozás is javítható. As akadályok elháríthatok. A hivatali, as ipari gondolkodásmódot jobbítani keH. A hivatali. 11 Milyen fontosak lesznek egyszeriben a hivatalnokok. A kiesik és a nagyok. A bölcs államhivatalnak ok nem véletlenül sorozattak hát oly szép helyre Egyiptomban. — Kevés «■"mély** dologról «sett saó, és több a szakmáról. — Ez sem véletlen. A munkám kitölti az életemet A hivatal, amelynek 1979 óta vagyok az elnöke, huszonöt év alatt hozzám nőtt áa én hozzá. A munkám nagy része olvasás, Kt és otthon. Azután a nemzetköd éa hazai tanácskozások következnek. Persze van magánéletem. Vannak lányaira, vannak tarokéira... A feleségeimmel koncertre járásik, túrázunk ... Otthon zené Igétek. Szerencsére kevés alvásra van szükségem. Da életem nagyobbik tele a hivatalé. — Kaposvár? Somogy? — Évente többször is ott vagyok. Rokon- látogatóban. Néha hivatalos úton is. Nem Is tudok, aera is akarok elszakadni kaposvári szeretteimtől. És ahogy itt Pestem, megfigyelem a somogyi klubban, a többiek is ' így vannak ezzel... Utóbb cask visszatérünk a szakmára. A találmányokhoz, a joghoz, s megint kanyarogunk „utak” és az akadályok között, „,., nagyobbik fele a hivatalé...” Már el-elakadunk, vissza-risszatérünk ugyanoda. Pusztai Gyula érezhetően megszokta már, hogy sokat kérdezik, s szívósan a találmányok rosszabbak sorsáról. (Kell is kérdezni, szükség van erre, és természetesen válaszolni is kell — mondta erről még valamikor a beszélgetés elején.) Kérdés. Válasz. Kérdés Válasz. Egy kicsit befejezetlen marad a beszélgetés. Talán természetes is ez, hiszen egy magas állású államhivatalnoktől és -ról a szükségeseket — ha nem is mindent — meg- * tudni több nap is kevés. Remélem, hogy Egyiptom ügyeit ma már jobban oktatják a tanulóknak... Luthár Péter szűk «égen posztján álló férfiút faggassam-«, avagy az említett félmondatok perspektívájából közelítsek hozzá. S e dilemma bizony nteglahetÖBen tiszteletlen dolog. (De jó lett volna egy nagyobb szünet a tűnődések és a rated* találkozás körött!) Dr. Pusztai Gyula, az Országos Találmányi Hivatal elnöke szerencsémre »mos egy belém látó találmánnyal fölszerelve, de hatodik érzéke talán van; ő győzi le gondola t-ördö- göckkéimet. Nem sok időt hagy kérdezőskö- désre, hamar átveszi a szót és meg is tartja. Nem igyekszem visszaszerezni jó darabig; a gondolatok, a szellemi termékek hivatalának feje azineaen, fordulatosán beszél. — Néha sajnálom, hogy nem tudok olyan változató*, érdekfesaító élményekkel teli gyerekkorról beszámolni, mint amilyenről sok köaasmert ember mesél, ha kérdezik. De Hát nekem keményebb gyerekévek jutottaik, mint az átlagnak. No persze ez nem jelenti ant, hogy az égvilágon semmi jót sem kaptam, egyetlen kellemes emlékem sincsen... Sőt, ma már a keservek is jó emlékek, ha nem is kellemesek, de hasznosak mindenképpen. Hogy érUse: anyámat nem ismertem, meghalt pici koromban. Apámtól elkerültem anyai nagyapámhoz, ő nevelt, jól. Jól, de kétszeres szigorral, s nagyon igyekeznem kellett, mert ha rosszat tettem, hamar megkaptam: nem volt kötelező neki magához vennie engem. Ez a nagyapám a kaposvári villany- telepen dolgozott. A másik kazánfűtő volt
