Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-27 / 254. szám

Losonczi Pál látogatása Somogybán Eszmecsere a vb tagjaival ismerkedés e sok er oá nagykézséggel Ciechanow küldöttei Boglárlellén Lengyel testvérmegyénk pártmunkásküldöttsége tegnap Boglárlellére látogatott Sarudi Csabának, a megyei tanács általános elnökhelyettesének kíséretében. „Örülünk a lá­togatásnak, Hogy lehetőségünk van képet adni települé­sünk életéről" - ezekkel a szavakkal fogadta Emri Gyula, a nagyközségi pártbizottság titkára a Zdzislaw Lucinski megyei első titkár vezetésével érkező háromtagú delegá­ciót a pártbizottság székházában, ahol a vendégek foga­dására megjelentek Boglárlelle állami és társadalmi szer­veinek vezetői is. A megyei pártbizottság ülése után Losonczi Pál, a Politikai Bizottság tagja, az Elnöki Tanács elnöke me­gyénk életéről szóló tájékoz­tatót hallgatott meg, és kö­tetlen eszmecserét folytatott a párt-végrehajtóbizottság tegjaival. Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első tit­kára gondosan ügyelt arra, hogy csak az újabban ta­pasztalható jelenségeket, eredményeket és gondokat vázolja fel. Mint mondta: nem azzal a szándékkal, hogy bármiben is közvetlen segít­séget kérjen. Losonczi elv­társ jól ismeri szőkébb pát­riájának helyzetét. Így csu­pán a kongresszus óta eltelt két és fél év tapasztalatai­nak összegzésére, a megyei partbizottság döntéseinek, szándékának bemutatására, néhány feszítő gondunk föl­említésére volt szükség ah­hoz, hogy friss és pontos helyzetképet kapjon Somogy politikai, gazdasági, társa­dalmi helyzetéről. — Az a kétségtelen tény, hogy megyénk la­kossága elfogadta és cselekvőén támogatta tö­rekvéseinket — mondta az előadó —, azt igazolja, hogy a politikai vezető tes­tület helyesen határozta meg a célokat. Alapvető módosí­tásra tehát nem volt szükség. Tovább fejlődött a párt és a tömegek kapcsolata, rend és fegyelem van a megyében. A pártbizottság első titká­ra nem titkolta el azt sem, hogy a külső körülmények és részben Irányítási gondok miatt a ciklus első felében nem tudtuk minden tervün­ket maradéktalanul megvaló­sítani. Mégis megállapíthat­ta a testület, hogy a gazdál­kodás szervezettebbé vált a megyében, s ez nemcsak a termelésre vonatkozik, hi- saen jobban gazdálkodtunk a munkaerővel, az anyaggal, az energiával is. Klenovics Imre jogos büszkeséggel említette, hogy egyik legfontosabb tö­rekvésünk, amellyel hozzájá­rulhatunk a népgazdasági egyensúly javításához, az export, az idén kedvezően alakult, 1963 első kilenc hó­napjában ugyanis a tókés ex­port 28, a szocialista export 16 százalékkal nőtt, s ez nem lebecsülendő eredmény ... Sző esett természetesen ar­ról is, hogy három üzemünk feszítő profilgondokkal küzd, hogy sokasodtak a kooperá­cióból adódó nehézségeink; bajt okoz a szállítások elhú­zódása, a szerződéses fegye­lem megszegése, és egyes he­lyeken. pénzügyi problémák is mutatkoznak. A gazdaság általános értékelése mellett nagy figyelmet kapott az ipar, a mezőgazdaság, az ide- gienfargalam helyzete, és az a megállapítás, miszerint So­mogy kiemelt társadalompo­litikai programjának, a la­káé- és tanteremépítés, a vízellátás, az egészségügy fel­adatainak végrehajtásával rendben vagyunk. A megyei pártbizottság el­ső titkára csokorba kötötte legfőbb gondjainkat, s ez nem mutat mást, mint, hogy a ve­zető testület tudja, érzékeli, jól látja életünknek azokat a területeit, amelyek állandó figyelmet, előrelátó döntése­ket, megalapozott cselekvést igényelnek. Ezek között em­lítette például az eddig so­ha nem tapasztalható mére­tű építőanyag-hiányt, s mint mondta: űr van a helyes központi elképzelés és a gya­korlat között; nehezíti, gyak­ran csaknem lehetetlenné te­szi a kislakásépítést. Meg­említette a tüskevári vasúti felüljáró építésének, a keres­kedelmi pályaudvar kialakí­tásának halaszthatatlan fel­adatát; azokat a gondokat, amelyeket a Balaton vízgyűj­tő területén levő mezőgaz­dasági üzemek struktúra vál­toztatása jelent, s bár ez nem megyei elöntést igényel: kri­tikán alulinak nevezte a vasúti száll itást. Az előadó szólt azokról az okokról is, amelyek nem az objektív körülményekre ve­zethetők vissza, s hogy e te­kintetben müven változások­ra vrn «szükség. Losoncai Pál érdeklődéssel figyelte a tájékoztatót, s jó néhány kérdéssel ostromolta a vezető testület tagjait. Mi az oka például annak, hogy a hasonló körülmények, kö­zött dolgozó üzemek külön­bözőképpen alkalmazkodnak a megváltozott viszonyokhoz? Milyen okok akadályozzák a vasúti szállítást?. Az építő­anyag-ipar - hogyan tudna jobban igazodni a kereslet­hez? Miből adódnak az egyes üzemek pénzügyi problémái, és így tovább. A válaszadás­ra többen is vállalkoztak, s intenzív eszmecsere alakult ki, amelynek végén azt mondta az Elnöki *Tanács elnöke: — A központi vezető szer­veket erőteljesen foglalkoz­tatja az a kérdés: hogyan tudnánk úrrá lenni a gazda- sági^nehézségeken. Napjaink­ban több olyan jelenséggel találkozunk, amelyet újra kell értékelni. Sok tekintet­ben kerülünk szembe a meg­szokott, a korábban jól be­vált módszerekkel. Az új be­vezetése azonban szubjektív akadályokba is ütközik. Át­tekintettük az egész gazdasá­gi munkát, és semmi újat nem akarunk kitalálni, csak azt elérni, hogy sokkal kö­vetkezetesebben valósítsuk meg az 1868-ban bevezetett gazdaságirányítási rendszert, mint eddig. Az üzemek gaz­dasági önállóságának megte­remtése alatt például azt is értjük, hogy tudjanak olyan alapokat teremteni, amelyek kizárják a megrázkódtatást egy rossz év, a piaci viszo­nyok változása vagy más vá­ratlan helyzet esetén. Azt akarjuk, hogy anyagi erejü­ket tekintve függetlenek le­gyenek. Losonczi elvtárs szólt a ve­zetésről, és ennek kapcsán említette a differenciált bé­rezés nélkülözhetetlenségét Mint mondta: megvalósul egyszer, de az sem fog tet­szeni mindenkinek. Akinek nő ezáltal a jövedelme, az egyetért majd velünk, aki­nek munkája alapján csök­ken, az nem fog tapsolni az intézkedéseknek. így lesz ez jól. Mert akkor az sem lesz mindegy a dolgozóknak, hogy ki vezeti a vállalatot, milyen felkészültséggel és felelősség­gel látja el feladatát. Bizo­nyítékként említette: a me­zőgazdaság eredményei So­mogybán is nagyrészt annak köszönhetők, hogy olyan el­nökökkel dolgoznak, akikben bízik a tsz-tagsag. — Van annak előnye Is — mondta Losonczi elvtárs —, hogy az utóbbi időben rit­kábban járok szülőföldemen. Jobban szembetűnik a fejlő­dés. Beszélhetnek - az útháló­zatról, a város- és faluképek változásáról, az ipar, a me­zőgazdaság és mis ágazatok sikereiről. Tudom: az embe­rek tudásának, felkészültsé­gének változása nélkül ez nem valósulhatott volna meg. 1905 óta — sok vajúdás után — felzárkózott megyénk a többiekhez. De nem vitatom az említett problémákat sem. Ezeket bátran tovább kell vinni. A vezetés ne legye a szemérmes, ha úgy látja, hogy valahol központi be­avatkozásra van szükség ... — Csak háború ne legyen , — mondta befejezésként az | Elnöki Tanács elnöke —, ak­kor azért majd csak megold­juk gondjainkat. A nyugat- európai bék emozga Imák bi­zonyítják: a népek érzékelik a veszélyt, de a kormányok — úgy látszik — még nem. Ellenlépéseink bejelentése talán most elgondolkodtatja őket. Minden okunk megvan arra és erőnk is ahhoz, hogy higyjünk és bízzunk a béké­ben. Vezető kereskedelmi szak­emberek látogattak tegnap Kaposvárra az. ország min­den részéből. A legtöbben Fűszert-vállalatoktól érkez­tek, de más szakmák képvi­selői is jöttek. Az NDK-ból szintén fogadtak vendéget a Balaton Füszértnél. Az új kaposvári raktárházat láto­gatták t meg a meghívottak. Dévényi Zoltán igazgató be­szélt a cég fejlődéséről, majd végigkalauzolta a vendégeket a létesítményben. A raktárházat bemutattuk már. Ezúttal arról érdeklőd­tünk, hogy a kívülállók sze­mével milyen ez a raktár­bázis. ■ Kerecsen Erzsébet, a deb­receni Alföld F őszért igaz­gatója : — Ügy gondolom, az egész szakma hírnevét Is öregbíti a ' kaposvári raktárház. A gondosság és a dolgozókról való gondoskodás tetszett ne­kem a legjobban. Viszont egy kényszerű kompromisz­szum engem is bántott: jó lett volna itt már működés közben látni azokat a raktári Emri Gyula tájékoztatta a vendégeket a tizennégyezer lakosú nagyközség életéről, gazdasági helyzetéről. Jól ér­zékeltette az itt élők életét döntően meghatározó idegen- forgalom hatását, az ebből fakadó feladatokat és gondo­kat is. Szólt a településein te­vékenykedő mintegy ötven— hatvan kisebb- nagy óbb gaz- dáKrodási egységről, a kultu­rális és t»litdkai életről. Ö csak utalt arra a történelmi kapcsolatira, mely Boglárt Lengyelországhoz fűzi; erről az akkori idők egyetlen ma is ólő, tevőleges tanúja, Mé­száros Györpyné szólt A második világháború vihara lengyel menekültjeinek hely­zetéről, a lengyel gimnázium működéséről szóló múltidéző gondolatokat étdekiődésöel hallgatták vendégeink. Az ezután következő kér­dések részben a pártammka mindennapi gyakorlatára, a pártépítés, -oktatás módsze­reire vonatkoztak, de kíván­csiak voltak a delegáció tag­jai a Kisszövetkezetek, gaz­dasági munkáké zösségek sze­repére, működésük jellegére és arra is,, hogy a Balaton védelme érdekében milyen feladatok hárulnak erre a nagyközségre. technikai berendezéseket, amelyek csak később kerül­nek az épületekbe. Tudom, hogy így ia nagy anyagi ál­dozatok árán sikerült fölépí­teni a raktárházat, és a mai helyzetben nem telhet több­re. Tulajdonképpen az bánt, hogy mindig valamilyen kompromisszumot kell köt­ni.., Dr. Kiss László, a győri Kisalföld Fűszért igazgatója: — Nekem a látogatás sok élményt nyújtott. Több év­tizedes tudatos szervező és tervező munka eredményét láthattam. Nem véletlen szüleménye ez a raktárház, nem egyedi darab a Balaton Füszérbnél, hanem egy hosz- szű távú koncepció koroná­ja. A parkosítás, a környeze­ti kultúra pedig az Itt dol­gozók gondosságáról és az itt dolgozókról való gondosko­dásról győzött meg. Kenyeressy Árpád, a mis­kolci Mátra Fűszért igazga­tója: — Mi most kezdjük azt a munkát, amelyet itt nemrég Az eszmecsere a Híradás­technika Ipari Szövetkezet boglárlellei telepén folytató­dott, ahol Tóth Illisz Ottó, az üzem vezetője tájékoztatta a mintegy négyszáz dolgozót foglalkoztató telep fejlődé­séről, feladatairól a vendége­ket. Az üzemlátogatás során nemcsak egy-egy munkate­remben folyó műveletekről esett szó, hanem például a fővárosi anya&zövetkezettel való kapcsolatról, az export­ról, ezenbelül is a ’lengyel partnerekről, de érdekelte testvérmegyénk képviselőit az is, hogy a település ide­genforgalmi jellege nem okoz-e zavart a munkaerő- ellátásban, milyen az itt dol­gozók anyagi megbecsülése. Rövid látogatást tett ez­után a pórtmunkásküldöttség a bogJá.rd Vikár Béla műve-, lődéfii házban, melynek fa­lán emléktábla hirdeti, hogy itt működött a lengyel me­nekült diákok iskolája. Is­mét feiidéződött a múlt, az épületben, folyó' mai életről pedig Vásárhelyi Tibor, a művelődési ház igazgatója tájékoztatta a vendégeket. Délután a település életé­ben meghatározó jelentőségű Balatontooglári Állami Gaz­daságba látogattak vendége­ié jeztefe be. Hasonló fejlesz­tési programunk van. Az át­tekinthető, tágas, jól rend­szerezett kaposvári raktár­házban. gyűjtött tapasztala­tok ezért sokat segítenek ne­künk. Egy dolgot nem ve­szünk majd át; véleményem szerint az áru kiszállítása, a túraösszeállítás itt kissé el­aprózódott. De hát ez már részletkérdés, szakmai vitába való. Az alapkoncepció a fontos, és azt jónak tartom. Zeller Zoltán, a Compack vezérigazgató-helyettese — nem fűszértes, tehát teljesen elfogulatlan „bíráló” — el­mondta : — Engem az ragadott meg, hogy nemcsak ez a raktár­ház ilyen jó és szép, hanem építésével együtt a többiről sem feledkeztek meg. Tehát az egész Somogy—-zalai vál­lalat fejlesztési koncepciója tetszett, az a szervezés, amely nem hagy lemaradó részt, amely egységes színvonalúvá gyúrja a. vállalat távoleső részlegeit. S persze az apró­ságok; mindennek és min­ink. Büki János, a pártbi­zottság titkára, Nagy Sándor főkönyvelő és Keserű Sándor, a szákszervezeti bizottság titkára baráti szeretettel fo­gadta testvérmegyénk képvi­selőit. Nagy Sándor tartott tájékoztatót a dél-balatoni borvidék legjelentősebb sző­lőtermelő nagyüzemének te­vékenységéről, szólt azokról az új szervezeti formákról — szakcsoportok, bérbe adott művelés —, amelyek hozzá­járulnak a gazdaság évről évre eredményesebb munká­jához. Ahogy korábban a gazdasági munkaközösségek, ezek a a szervezeti formák is érdekelték vendégeinket, éppúgy, mint az, hogy gyü­mölcs- és szőlőszüret idején miként' tudják ' biztosítani a szükséges munkaerőt. Az esz­mecseré* jól kiegészítette az a gazdaságot bemutató szí­nes film, melyet levetítettek a vendégeknek. Nemcsak a szőlősdombok csupaszodnak meg, a borkom- binátnál is megcsendesedett az élet. Ahogy Hock János, a palackozó vezetője mond­ta, néhány nappal ezelőtt fe­jeződött be a szüret. A ven­dégek végignézik a feldolgo­zó vonalat, az óriás tároló­kat, és megtekintették a pa­lackozót, ahol a két gépsor egyikén bort, a másikán pezsgőt töltöttek. Érdeklődés­sel, tetszéssel és elismeréssel szóltak a látottakról. A boglárlellei látogatás és egyben a nap munkaprog­ramja a gazdasági szőlőskia­laki múzeumának megtekin­tésével ért véget demfcinek megvan a helye, a színe... Végül dr. Werner Jnrieh, az NDK kereskedelmi és el­látó srügyi minisztériumának államtitkára válaszolt kérdé­sünkre. Elsősorban nxt tu­dakoltuk, hogy ő, afci egy rendszeretetéről, precizi fásá­ról híres nemzet képviselője­ként nézte végig a raktárát, otthon ié elfogadna-« hason­lót? — Rengeteg raktárát lát­tam már, s tudom, hogy minket sokszor emlegetnék rendszereidként. Nos, ilyen szempontból nem hason lít- gattarn a raktárbázist a már látottakhoz. Rendet teremte­ni nem nagy művészet, s itt rend van. Az egész koncep­ció, a vállalati szervezést® az Itt alkalmazott szánd!**-' mikákig ... Nos, ez ragadott meg és ehhez csak gratulál­ni tudok. Ä Híradástechnikai Ipari Szövetkezet boglárlellei telepén. Szakemberek véleménye a raktárházról Az államtitkár gratulált

Next

/
Oldalképek
Tartalom