Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-26 / 253. szám
Mértéktartó igényességgel Somogyi javaslatok az oktatási törvénytervezethez Számítástechnikai laboratóriumot alakítottak ki az Ybl Miklós Építőipari Főiskolán. A hallgatók személyi számítógépeken szervezési, statikai, geodéziai számításokat végeznek. (MTI-fotó — Balaton József felv. — KS) A szulokiak képviseletében Nemzetiségi kongresszus előtt Pontosan száz esztendeje, hogy a néhai T retort Ágoston kultuszminiszter javaslatára a Tisztelt Ház elfogadta az első magyar középiskolai törvényt. A tantestületekben az utóbbi hetekben értekezleteken vitatták meg a közoktatási törvény- tervezetet A viták részleteiről, a somogyi pedagógusok legfontosabb javaslatairól Pórdány Horváth Lászlót, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezetőjét kérdeztük. — Hogyan fogadták az óvónők, általános iskolai és középiskolai tanárok a törvénytervezetet bevezető és indokoló — általános helyzetelemzést? — Már az 1972. évi oktatáspolitikai pártihatározat is megállapította, hogy a közoktatási rendszernek alkalmazkodnia kell a gazdasági, társadalmi és politikai változásokhoz. A törvényja- javaslat szerzői is ebből indultak ki. Pedagógusaink a vázlatos elemzés csaknem minden pontjával egyetértettek. Sokak szerint a tervezetben bővebben kell kifejtesni, hogyan teremthetnénk összhangot a követelmények és a fejlesztésekkel. kapcsolatos gazdaságipénzügyi oldal között Akadtak olyan — az irányelveket egyébként helyeslő — pedagógusok, akik megkérdezték, lehetséges-e a tartalmi és szerkezeti reform, amíg a szocialista országok között éppen Magyarország fordít a legkevesebbet nemzeti jövedelméből az oktatás támogatására. Nos, ezeket a kétségeket is el kellene oszlatnia a törvényjavaslatnak. — A javaslat szerint általánossá kellene tenni mindenütt az óvodai ellátást és erősíteni iskolaelőkészitő szerepét. Hogyan fogadták az óvónők ezt a megállapítást? — Helyeslőén, mert remélik:: nemcsak a követelmények növekednek, hanem a személyi és tárgyi feltételek is javulnak. Jó ötletnek tartanák az úgynevezett tíz- szeznélyes óvodai csoportok létrehozását is. Többen kérdezték írás ham, elképzelhető-e megyénkben is az óvodai ellátás százszázalékossá fejlesztése, amíg az óvónők húsz százalékának nincs képesítése, s a döntő változásra az óvónőképzés sem ad biztosítékot. A kérdést talán érdemes javaslatként felfogni. — Az általános iskolai oktatás szerkezetének reformja a törvénytervezet egyik legfontosabb pontja. Eszerint az 1—3. osztály tartozna az alsó tagozathoz, ezután következne egy „átvezető" szakasz, a 4—5. osztály; a 6—8. osztály pedig a felső tagozatot alkotná. Milyen volt az ötlet visszhangja? — A szakemberek döntő többsége egyetértett a tervvel, s azzal az elképzeléssel is, hogy az 1—3. osztályosokat — az eddigi törekvésekkel ellentétben — egyetlen tanító vezesse be az írás-olvasás, számolás, az ének, a rajz, a testnevelés birodalmába, hiszen egy hat-nyolc esztendős gyermek számára még nagyon fontos a kötődés, akár azon az áron is, hogy a kis nebuló egyik-másik tárgyból kezdetben talán kevesebbet sajátít el, mintha szaktanár oktatná. Ennek feltétele azonban — s ebben is kis híján egységes az álláspont — a tanítóképzés tantárgyszerkezetének alapos megváltoztatása és a minőség javítása. Nem feltétlenül a tervezet törvénybe iktatásának előzményeként, de legalább gyors következményeként. Az ismert „szak- kollégiumi” rendszer ugyanis nem vált be. — Kiváltképpen az úgynevezett aprófalvas megyékre, igy Somogyra vonatkozik a törvényjavaslatnak az a része, mely szerint — részben gazdasági szempontok miatt — nem kell feltétlenül ragaszkodni a körzetesítéshez. Kavart-e vitákat ez a megjegyzés? — Igen, de a pedagógusok véleménye általában az, hogy a körzetesítést „ne csináljuk vissza”, mert az oktatás a nagyobb, jobban fölszerelt iskolákban összehasonlíthatatlanul sikeresebb. Jó néhány an tették szóvá azonban — ugyancsak a törvénytervezet alapján — azt az ellentmondást, hogy a gyermekek szállítása gyengén van megszervezve, holott a bejáró tanulók aránya — a településszerkezet következtében — háromszorosa az országos átlagnak. — Az általános iskolai képzéssel kapcsolatban a dokumentum szerzői többször is említették a család szerepét. S a tör vénytervezet kiegészítésére hivatott pedagógusok? — ök is, bár sokan hangoztatták, hogy a vitára bocsátott tervezet egy eszményi modellt, ideális, kiegyensúlyozott családot, összeütközések nélkül, derűsen élő, az iskolával kifogástalan összhangban működő szülőket feltételez. Természetesen — mint a korábban említett szempontokkal kapcsolatban — itt sem csupán bíráltak a pedagógusaink, hanem javasoltak is. Szerintük biztosítani kellene pékiául — akár szigorú adminisztratív eszközökkel is, az össztársadalmi követelmények érdekében —, hogy mindenki a képességeinek megfelelő helyre kerüljön, tehát a kisegítő iskolába vagy a korrekciós osztályba való gyermek sorsát ne az határozza meg, hová viszik az elfogult szülők. S ha már a családnál tartunk, el kell mondanom: a gyámügyi hatóságok, a nevelőotthonok tevékenységével összefüggésben is érkezett néhány javaslat — Milyen vélemények érkeztek a középfokú oktatás reformtervezetéről? — Bár töprengésre a minisztérium kevés időt adott s a vitára épp a tanévkezA budapesti Ferenc József gyalogsági laktanyából más jelentkezőkkel együtt, mintegy tucatnyiunkat, egy szakaszvezető kíséretében Győrbe vezényeltek. Mint megtudtam, ez a laktanya volt kijelölve a zsoldosok kiképzésére, ezért kellett nyílt paranccsal ebbe a városba áttelepülnünk. Hogy Budapestről el kellett távoznom, az első olyan fejlemény volt, amire nem számítottam. Így elszakadok elvtársaimtól és értelmetlenné válik a vállalkozásom — állapítottam meg magamban. De egyelőre visszalépni nem lehetett. A győri laktanyában az orvosi vizsgálaton újból átesve rövidesen beöltöztem a zsoldos hadsereg egyenruhájába. Megkaptam raj-, szakasz- és századbeosztásomat és ezzel két olyan hét vette kezdetét, amelyet amíg élek, nem felejtek el. Akkor persze még nem tudtam, hogy a győri két hét csak enyhe izeljtö ahhoz képest, amit később, több ízben is, már mint sorozott katona, el dést követő hetekben, tehát a munka dandárjában kellett időt szakítani, sok értékes ötletet könyvelhettünk el. Több pedagógus árnyaltabb fogalmazást igényel például a. középiskolai oktatás általánossá tételével, az első két osztály egységessé tételével és a későbbi differenciálással, azaz a gimnázium és a szakközépiskola részleges összevonásával kapcsolatban. Gyakori és nehezen cáfolható érv: a szakmunkás- képző intézetekbe — ne szépítsük a tényeket — sokan kerülnek be kegyelemkettes általános iskolai jegyekkel, elkeserítöen csekély tudással, „népgazdasági érdekből”. Kérdés, hogyan kerülhetnének ezek a lányok és fiatalemberek az általánossá tett középiskolai képzés során egy osztályterembe a kiemelkedő képességű diákokkal. Az elvárások és a lehetőségek között — ez a megjegyzés szerepel a minisztériuminak küldött összegezésben — megyénk pedagógusai szerint széles rés tátong. Ennek ellenére nem hallgathatjuk el, hogy a tanárok a két változatot tartalmazó középiskolai tervezetet elemzőbbnek, konkrétabbnak és meggyőzőbbnek tartja, mint az általános iskolait. — A törvényjavaslat — bár nem konkrétan — szól a vállalatok szerepéről a szakmunkásképzésben és a szakközépiskolai oktatásban. — Valóban. De — s ez is „refrén” a pedagógusok hozzászólásaiban — nem utal arra, hogyan lehetne növelni a vállalatok érdekeltségét. — Tehát szőkébb pátriánkban is az a vélemény alakult ki: szükség rah a közoktatási törvényre. — Igen. A vélemények szerint nélkülözhetetlen egy olyan közoktatási törvény, amely a gazdaság, a népesedés, a társadalmi folyamatok figyelembevételével teremt lehetőséget a huszonegyedik század emberének szellemi-erkölcsi formálásához, tudományos igényességgel és egészséges mértéktartással. kellett viselnem a horthysta hadseregben. A kéthetes próbaidőt azonban mindemképpen le kellett töltenem. Mondhatom, keserves két hete volt az életemnek. A próbaidő leteltével holtfáradtnak s emberi méltóságomban is megalázottnak éreztem magam mindattól, amit el kellett szenvedni az altisztektől, tisztesektől. Ezek a gondolkodás nélküli, a kulturáltság igen alacsony fakán levő emberek hatalmuk tudatában kéje- legve kínozták beosztottaikat. Magatartásukkal örökre elvették a kedvemet a katonáskodástól. A győri kaland után a tél kellős közepén érkeztem vissza Budapestre. A Keleti pályaudvaron a falra erősített hőmérő a nagycsarnokban is mínusz 23 fokot mutatott és kint az épület előtt még hidegebb volt A Bem utca irányába indultam, hogy felkeressem a kát hét előtt elhagyott szallásadónő- met. Reméltem, hogy visszakapom éjjeli használatra korábbi ágyamat. Szerencsém volt Képviselőt választott a decemberi nemzetiségi kongresszusra Szülök lakossága: Huber Józsefet. A hornok- szentgyörgyi tennelőszö vetkezet elnölihelyettese szuloki születésű, ismeri az embereket, gondjaikat. Több társadalmi funkciót is ellát, azt mondják, ha a közösségért kell tenni valamit, rá mindig lehet számítani. Most, a kongresszus előtt a szokottnál is több alkalommal fordulnak hozzá a szulokiak. Miről szól majd a decemberi kongresszuson9 Hogyan látja a nemzetiségi lakosság életének alakulását Huber József? — Saulokban a lakosságnak csaknem hét ven százaléka nemzetiségi eredetű. A régi ellentétek az őslakosság és az ide települtek között feloldódtak, változtak az emberi kapcsolatok, olyannyira, hogy ma már az jelent probA hideg tartotta magát — az 1928-ról 1929-re forduló tél kivételesen kemény volt — újra és újra hópaplannal takarta be a már megtisztított utcákat. Az alkalmi hómunkások létszámát ennek ellenére a takarékoskodó polgármesteri hivatal nem szaporította. Ezért nappalra munkát kapni szinte lehetetlen volt. Bármilyen korán jelentem is meg a felvételeket lebonyolító helyeken, ott már sok tucatnyian várakoztak. A nappali nyolc órai munka elnyeréséért csaknem ugyanennyi időt kellett sorba állni. Rájöttem, ha éjjelre jelentkezem hólapátolásra, csaknem bizonyos, hogy felvesznek. Éjszakai munkát ugyanis a di- dergetó hidegben a hosszabb ideje kereset nélkül levők, a koplalástól fizikailag is legyengült emberek képtelenek voltak vállalni. Az éjjeli munka módot adott, hogy délelőttönként megjelenhessek a munkaközvetítő hivatalokban. Időnként egy-egy gyárkapu előtt is eliöltöttem egy-két órát Az éjszakai hólapátolás és az elhelyezkedés keresésével eltöltött délelőttök napról napra való megismétlése nagy akaraterőt és erőfeszítést kívánt. De nem kímélhettem magam, meat szilárdan eltökéltem, hogy ipari munkásként alapozom meg jovömet Mindezeken túl hajtott, hogy jótevőmnek, idős háziasszonyomnak is fizetni tudjak, akinek ereje egyre fogyott hiszen már hetedik évtizedet is a háta mögött hagyta, (Folytatjuk.) lémát, miként lehetne megtanítani a német nyelvet a nemzetiségi szülők gyermekeinek. Ugyanis hiába akarjuk megismertetni az elődök szokásait, ha nem tanítjuk meg előbb azt a nyelvet, amelyen a dédapák és dédanyák egymáshoz szóltak. A területen lévő általános iskolák közül csak Ladon oktatnak német nyelvet, ott is fakultatív jelleggel. Pedig amit annak idején, az akkor még önállóan működő szuloki általános iskolában a németórákon tanultunk, azt a nyelvtudást hasznosítjuk mind a mai napig. Kevés a nemzetiségi pedagógus is. Nemzetiségi kultúrát a nyelvet nem ismerőkkel nem lehet oktatni. — Milyen lehetőségeket biztosítanák a községek a hagyományok megismertetésére? — A szuloki táncegyüttes, a ladi énekkar jó példa. Érdekli a fiatalabbakat is az itteni munka. A tanács, a termelőszövetkezet, az áfész is bekapcsolódik fenntartásukba, így társadalmilag több oldalról is irányított, ellenőrzött a kulturális együttesek tevékenysége. — Az utóbbi években egyre kevesebben költöznek a falvakból a városba. — Nagy örömünkre, tőlünk sem mennek már el a fiatalok, jól érzik magukat szüióA miskolci Nehézipari Műszaki Egyebem selmeci műemléki könyvtárának ritka kincse Agricola De re rrvetallica című könyvének 1526-ban Baselban megjelent első kiadása. E mű két évszázadig a bányászati és kohászati oktatás bibliájának számított tíz nyelvre lefordították és harminc kiadást ért meg. Belőle jelentettek meg szemelvényeket miniatűr könyv alakban most Miskolcon. A több mint 190 oldalas könyvecske A bányászatról és kohászatról címet viseli, tartalmazza az eredeti kiadás tizenkét fejezetének kivonatát, valamint az abban szereplő kétszázhetven ábra köizül százét — ezek a két iparág egyes műveleteit szemléltetik. A szemelvényeket a szerzőről. Georgius Agricoláról írt tanulmány, valamint az általa irt mű jelentőségének méltatása egészíti ki. helyükön. Van munkalehetőség, s ez nagyon sokat számít. A tanács is segít. A körzetben jó a községek alapellátása, Sauloké kiemelten az. Ez is marasztaló tényező. A jó ellátásért az illetékes szervek mellett maga a község is sokat tett. Tavaly befejeződött a seu- loki művelődési ház felújítása. az idén a hozzá tartozó szociális helyisegeket építik. Az ott végzett társadalmi munka értéke százezrekben mérhető. — Községeinkben érdemes és lehet is az embereket mozgósítaná. Lakóhelyükért mindent megtesznek. Ez az a terület, ahol régen az őslakosság és a nemzetiségek között az ellentét feloldódott: a közös célért való közös munka. A md környékünkön azt tartják, hogy szégyen, ha valaki mozogni tud és mégsem dolgozik. A homokszentgyörgyi • tanács végrehajtó bizottsága a napokban tárgyalta Szülök nemzetiségi lakosságának helyzetét. Az értékelés elsősorban az iskolakörzetesítésre, a nemzetiségi nyelv ismeretének kiterjesztésére vonatkozott. Az ezzel kapcsolatos észrevételek, tapasztalatok megbeszélésére nyújt majd lehetőséget országosan is a decemberi kongresszus. A most megjelent könyvvel együtt inár négy miniatűr kiadvány látott napvilágot a miskolci egyetem selmeci könyvtárában őrzött ritkaságokból. Ezek közé tartozik a könyvtár két és fél évszázados történetét ismertető mű, a selmeci bányászati akadémián 1735-ben bevezetett és a kohóniémöki karán egészen az első világháborúig oktatott Pénzveré- szet című tantárgy ismertetése, továbbá a selmeci akadémia két nagynevű profesz- szorának, Faller Gusztávnak és fiának, Királynak a működését bemutató miniatűr kiadvány. Az utóbbi könyvek forrásaként felhasználtak a közelmúltban szervezett egyetemi levéltár anyagát is. SOMOGYI NÉPLAP Lengyel András I Harmati Sándor MUNKflSEMLÉKEK A . A. Miniatűr ritkaságok Munkát ad a hideg
