Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-21 / 249. szám

Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) Méhes Lajos rámutatott: az ipari értelmiség mainlkája meghatározó a műszaki fej­lődésben, a munka tervezé­sében és szervezésében, a döntésekben. Nagyon fontos, hogy az ipari értelmiség kez­deményező, aktívabb és al­kotóbb legyen. Az iparban foglalkoztatot­tak átlagkeresetéről szólva elmondta, hogy az elmúlt tíz évben csaknem kétszere­sére növekedett, és 1982. vé­gén meghaladta a 4700 fo­rintot. Szánté mindenütt hangoztatják: több pénz kel­lene ahhoz, hogy ösztönözni lehessen a nagyobb teljesít­ményekre. Am azt le kell szögezni, hogy a keresetek általános színvonala csak a teljesítményekkel arányosan emelhető, s ennél gyorsab­ban nem. Orvosolandó gond a fiatal értelmiségiek ala­csony keresete. A tapaszta­latok azt mutatják, hogy a kimagaslóan jól dolgozó em­berek keresete — ha kicsit magasabb is a többiekénél — nem olyan kimagasló, mint a teljesítményük- És ennek a másik oldala is igaz. Ez a lő oka annak, hogy a vállalatok egy része npa már nem tudja megtar­tani munkaerőit, mert amint alkalom adódik rá, a mun­kások elmennek jobban kifi­zetődő helyre dolgozni. Ter- veák a bértarifa-rendszer módosítását. A bérhatárokat jelentősen differenciáltan megemelik. Ez is növeli majd a vállalatok mozgás­terét, lehetőségét, a felelős­ség, a szakmai tudás, a jó teljesítmény és nehéz mun­kakörülmények elismerésére. Az ipari miniszter bejelen­tette azt is, hogy 1984-ben — a Központi Bizottság hatá­rozata nyomán — elsőként az iparban kezdik meg a 40 órás munkahétre való átál­lást, ismét úgy, hogy ne okozzon fennakadást es ter­meléscsökkenést, s természe­tesen keresel-csökkenést sem. Az. iparirányítás átszerve­zéséről szólva elmondta, hogy az elmúlt években a minisztérium es a vállalatok viszonya tovább módosult, a gazdálkodási feladatokat igyekeztek átadni a vállala­toknak. A minisztérium el­sősorban a műszaki fejlesz­tés központi támogatását, a felügyeleti ellenőrzést, a ve­zetők kinevezését és a mun­káltatói jogok gyakorlását, valamint a vállalatok alapí­tását és átszervezését tactot- ta fenn, és e területeken is folyamatosan felülvizsgál­ják a gyakorlatot. A válla­latoknak egyre nagyobb ön­állóságot kívánnak adni, na­gyobb mozgástérét a vállal­kozói gazdálkodásra, na­gyobb lehetőséget döntéseik végrehajtására, dé nagyobb felelősseget a lépések követ­kezményeiért és nagyobb kényszert is arra, hogy csak gazdaságos és a társadalom­nak is hasznos tevékenység­gel tudjanak megélni. A Központi Bizottság által meghatározott hosszú távú feladatok végrehajtása ér­dekében sok újszerű tevé­kenységre is szükség van. Ennek érdekében dolgozták .ki az „ipar megújulásának programját”. Az a cél, hogy az egész iparnak újabb len­dületet adva meggyorsítsák a minőségi változásokat a termelési kultúrában, a ter­mékek versenyképességé­ben, a tevékenységek gazda­ságosságában — mondotta Menes Lajos. Górja ne Ignác (Szolnok m., 15. vk.), a Jászberényi Lehel Hűtőgépgyár vezér- igazgatója, az országgyűlés ipari bizottságának elnöke a bizottság véleményét tolmá­csolta. Hangsúlyozta: az irányító munka továbbfej­lesztése változatlanul szük­séges. A szelektív fejlesztés követélményével összef üg­SOMOGYI NÉPLAP gésben különösein nagy fel­adat a termelő eszközök és a munkaerő szervezett át­csoportosítása. Beszélt ar­ról is, hogy az utóbbi idő­ben téves nézetek szaporod oak a közvéleményben az ipar tevékenységének meg­ítéléséről. Ezek a vélemé­nyeik azonban túlzóak, s oly­kor károsak. A bizottsági ülésen felszó­lalók mindegyike sürgette a szabályzórendszer tovább­fejlesztését. Folytatni kell az állami gazdaságirányító szer­vezetek között a hatósági és a tulajdonosi funkciók elkü­lönítését. Erősíteni kell az érdekképviseleti funkciókat is. Mindez együtt meggyor­síthatja az ipar fejlődését Csapó Jánosné (Tolna m„ 7. vk.), a Simontomyai Bőrgyár igazgatóhelyettese kért szpt, majd Veress Péter külkeres­kedelmi miniszter felszólalá­sában elmondotta: 1975— 1982. között csökkent az ipar aránya az össze* ex­portban, nőtt viszont súlya az importigénye, főként a nem rubel elszámolású be­hozatalban. Az ipari termékek külke­reskedelmi forgalmában a rubel és a nem rubel vi­szonylatban egyaránt növe­kedett a vegyipar és a gép­ipar részesedése, míg más ágazatoké, így a különösen kedvezőtlen piaci helyzettel küzdő kohászaté és könnyű­iparé csökket. Valamennyi fő ágazatban vannak olyan vállalatok, gyártási agak, amelyek a versenyben helyt­állnak, képesek alkalmaz­kodni a piac gyorsan vál­tozó igényeihez, sót: folya­matos megújulással termé­keiknek új piacokat is talál­nak. Sokan azonban nem tudnak lépést tartani a kül­piaci verseny feltételeivel és erre mai szabályzóink még nem is kényszeitik őket elé­gé. A kivitel szerkezetének változása egészében véve lassúbb, mint ahogyan a vi­lágpiaci mozgások igényel­nék. A világgazdaságban bekö­vetkezett események hagyo­mányos exportszerkezetün­ket leértékelték, és az egyensúlyi követelmények­nek csak úgy tehetünk ele­get, ha gyorsabban tudunk változtatni. Ennek érdeké­ben a licenc- és eljárásvá­sárlásokban rejlő lehetősé­gekkel bátrabban keil él­nünk. Kosxtoláncxi Jánosné: Jobb összhangot a partnerek között Megyénk országgyűlési képviselője, a Kaposvári Ruhagyár varrónője elmond­ta, hogy a ruhaipari dolgo­zók vállalják a konvertibilis export növelésével járó többletmunkát, a kisszériás, szinte „szalonmunkának” beillő minőségi tevékenysé­get. Ugyanakkor előfordul, hogy azért kell túlórázniuk, mert a partnerek késve és hiányosan küldik az alap­anyagokat. Tovább nehezí­tette a helyzetet az egyéb­ként érthető okokból beve­zetett importkorlátozás, és közben az alapanyaggyártó vállalatok is a korábbinál jobban igyekeztek növelni tőkés exportjukat, pedig elő­nyösebb lenne a magasabb feldolgozási arányú készter­mékek értékesítése. A kormánynak, a Külke­reskedelmi Minisztériumnak egyik foptos feladata és te­vékenysége, hogy megfelelő klilgazdasagi politikával és államközi kapcsolatokkal, egyezményekkel minél jobb feltételeket teremteen ex- port termek óink számára A szocialista piacokon pozí­ciónkat folyamatos munká­val, jó minőségű arukkal, a vevő megfelelő kiszolgálásá­val kell megőriznünk. Mind­ez érvényes a fejlett tőkés piaeok tekintetében is, de ezen túlmenően szívós, talá­lékony küzdelmet kell foly­tatnunk az egyenlő ver­senyfeltételek létrehozá­sáért. A fejlődő országokban pedig helyzetünket még az is bonyolítja, hogy több he­lyen a korábban virágzó piac fizetőképessege megin­gott, üzleti tevékenységünk emiatt megtorpant, vissza­esett A külkereskedelmi minisz­ter a továbbiakban sokát ar­ról. hogy ma már több mint 200 vállalatnak van külke­reskedelmi jog*. A gépipari rrport több mént 50. száza­lékát az önálitó joggal ren­delkező termelő-vállalatok bonyolítják le. Igaz azonban, hogy a leülkereskedektvi vál- '•'.‘»tofc — részben szűkös pénzesoközeák miatt, réaáben a vállalkozó kedv hiánya miatt — ma még az üzleti kockázatnak kisebb hányadát tudják vállalni.- Azon dolgoz­nak. hogy a szakosított kül­kereskedelmi vállalatok is valódi vállalkozó vállalatok­ká fejlődjenek. Kiviteliünk jövőre is határt szab a behozatalnak, ezért a szabályos» rendszer úgy vál­tozik, hogy a jelenleginél jobban ösztönözze az export­képes termelést, üesiábehoza- talunk 1063-ban — 1962-hoz viszonyítva — előreláthatóan mintegy 1,5 százalékkal lesz kevesebb. A mainál jobb külgazdasági egyensúly eléré­se elsősorban saját cselekvő­képességünkön múlik — mondotta befejezésül Veress Péter. Ezután kaptak szót: Gajdos Ferenc (Bp. 43. vk.), Nics János (Fejér m. 8. vk.), Tóth Hona (Veszprém m. 12. vk.), Mérei Emil (Baranya m. 7. vk.), ár. Novák Béla (Pest m. lő. vk.), Takács imréilé (Csongrád m. 4. vk.), Géezi János (Nógrád m 8. vk.), Wnszböck Rérsóné (Győr, 15. vjc), Láng Tibor (Bp. 50. vk.) képviselők. A képviselő javasolta: a kormány vizsgálja meg an­nak lehetőséget, hogy a ter­melő vállalatok konvertibi­lis exportjuk teljesítése egy részének — 20—25 százalé­kának — megfelelő nagysá­gú importkeretet kapjanak, s az adott határig szabadon dönthetnének a beszerzések­ről. Az importkereit így sem haladná meg az egyes ipar­ágakra előírt szintet, de az elosztás talán reálisabb len­ne. Ugyancsak kérte az il­letékeseket: tekintsék át a szabályozórendszert annak érdekében, hogy a teljesít­mények, valamint a jövedel- mezóseg növekedése es a bérfejlesztési lehetőségek között szorosabb, egymást jobban befolyásoló kapcso­lat alakulják ki. Így például, ahol magas a konvertibilis export részaránya és kedve­ző a hatékonyság, ott legyen a mainál több lehetőség a bérek növelésére. Jeszenszki Gábor (Szabolcs m. 1, vk.), Antal Imre (Pest m. 19 vk.), Tollár József (Zala m. (i, vk.), Hegedüsné Hargitai Ágnes (Borsod m, 8 vk.), Mátyus Gábor (Bács- Kiskun m. 14. vk.), Erdei Lászlóné (Békés. 13. vk). Eperjesi Iván (Heves m. 7. vk.), Horváth Károly (Haj- dú-Bíhar m. 17. vk.) szolalt fel ezután. Ezzel az ország­gyűlés őszi ülesz&kának első napja — amelyen felváltva elnökölt Apró Antal. Cser- venka Ferenc né és Peter Já­nos 1— befejeződött. (MTI) fl KGST tagállamai kormányfőinek nyilatkozata A Bálija r Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Kubai Köz­társaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Magyar Népköz- társaság, a Mongol Népköz­társaság. a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Roman Szocialista Köztársaság, a Szpvjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége és a Viet­nami Szocialista Köztársaság kormányfői, akik a Kölcsö­nös Gazdasági Segítfcég Ta­nácsának XXXVII. üléssza­kán vettek részt a gazdasá­gi együttműködés időszerű feladatainak megvitatására, a jelenlegi feszült nemzet­közi helyzetben szükséges­nek tartják, hogy kifejezés­re juttassák államaik aggo­dalmát á fegyverkezesi haj­sza, különösen a nukleáris fegyverkeze« további foko­zódásának veszélye miatt. A fegyverkezesi hajsza már most is példátlan mére­teket ölt. Az Amerikai Egye­sült Államok és egyes szö­vetségesei maguk sem tit­kolják,. hogy tevékenységük­kel a katonai fölény eléré­sére törekszenek, lépéseket tesznek a politikai konfron­táció további élezésére. Erő­södik a katonai-ipari komp­lexum és a legfeakeiosabb militarista erők befolyása, militarista szellemet szíta­nak. Különösen veszélyes az a szándék, hogy a közeljövő­ben több nyugat-európai or­szágban megkezdik az űj kö- zépható-távolságú amerikai rakéták telepítései. A kormányfők ezért Euró­pa és a világ valamennyi ál­lamának kormányához for­dulnak. hogy felhívják fi­gyelmüket ezen irányvonal folytatásának súlyos követ­kezményeire. Az európai és a vilajtbéke meggyengitese, a nukleáris katasztrófa ve­szélyének növelése komoly kihatással lenne a népek gazdasági szociális hely­zetére, súlyos teherként ne­hezedne a nemzetközi gazda­sági kapcsolatokra. Először: a fegyverkezési hajsza fokozódása maga után vonja az államok katonai kiadásainak további jelentős növelését, es még nagyobb anyagi és szélién* erőforrá­sokat von el improduktív cé­lokra, a népek életszínvona­lának rovására. Még jobban elmélyíti azokat a gazdasá­gi nehézségeket, amelyekét a világ sok országa él át, újabb akadályókat gördít azok megoldásának útjába. Másodszor: sok országban növekedne az infláció es a munkanélküliség, ami nega fivan hat a dolgozó tömegek helyzetére. Harmadszor: a fegyverke­zési hajsza ütemének növe­lése korlátozza és csökkenti annak lehetőségét, hogy ha­tékony segítséget nyújtsanak a fejlődő országoknak, ame­lyekben az emberiség há­romnegyede él. Társadalmi­gazdasági fejlődésük során eaek az országok sokkal na­gyobb akadályokba ütközné­nek. mint napjainkban. Ez a rideg valóság. Negyedszer: a nemzetközi feszültség további éleződése a nukleáris háború veszé­lyének fokozódása elkerül­hetetlenül igen negatív ha- táasal lenne az új nemzet­közi gazdasági rend kialakí­tásának perspektívájára, s az emberiség kárára erősödné­nek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok to-zulásai es bi­zonytalanságai. A kormányfők kijelentik, hogy országaik készek együttműködni Európa és a világ valamennyi államával, az összes békeszerető erővel, a fegyverkezési hajsza to­vábbi eszkalációjának elhá­rítása céljából. Ez napjaink legfontosabb feladata. Ezért van az, hogy a békemozga­lom széles rétegei bátran, határozottan és következete­sen állnak ki a nukleá háború veszélyének elhárítá­sa, a leszerelés mellett. Min­den erőfeszítést e cél szol­gálatába kell állítani, csak ez az út vezet valamennyi nép, az egesz emberiség iga­zi boldogulásához. A kormányfők hangsúlyoz­zék a Varsói Szerződés tag­államai 1983. január 5-d prá­gai politikai nyilatkozatában és a hét szocialista ország párt- és állama vezetőinek 1983. június 28-i moszkvai közös nyilatkozatában meg­fogalmazott átfogó javasla­tok időszerűségét. Ezek a javaslatok a nukleáris hábo­rú veszelyenek elkerülésére, a fegyverkezési — elsősor­ban a nukleáris fegyverkeze­si — hajsza megszüntetésére, a leszerelésre és az enyhü­lésre irányulnak. Kijelentik, hogy a szocialista országok politikája e célok elérését szolgálta és fogja szolgálni a jövőben is. Ugyanakkor ké­szek megvizsgálni más or­szágok olyan javaslatait, amelyek megfelelnek a béke és a népek biztonsága érde­kelnek. A kormányfők ácsát a nyo­matékos felhívással fordul­nak az Egyesült Államokhoz es más NATO-tagállamok- hoz, hogy a legkomolyabban mérlegeljék azokat a veszé­lyes következmenyeket, ame­lyeket az új középhatótávol- ságú nukleáris rakéták Európába telepítése idézne elő, s hogy törekedjenek az európai es a világbéke érde­keinek megfelelő megállapo­dás elérésére. Az ilyen meg­állapodásnak elő kell irá­nyoznia az új középhatóta- volságú nukleáris rakéták európai telepítéséről való lemondást és a meglevő kö- zephato-távolságú nukleáris eszközök megieielő csökken­tései, miközben a csökken­tésre kerülő rakétákat meg­semmisítik, ahogyan azt a Szovjetunió javasolta. Ennek a megállapodásnak az egyen­lőség és az egyenlő bizton­ság elvén kell alapulná, hoz­zá kell járulnia a katonai­stratégiai helyzet stabilizá­lásához es az erők egyensú­lyához. A kormányfők kifejezik reményüket, hogy más euró­pai államok is hozzájárulnak a genfi — a nukleáris fegy­verek Európában való kor­látozásáról folytatott — tár­gyalások sikeréhez. Meggyőződésük, hogy még van lehetőség megállapodás elérésére a genfi tárgyalá­sokon. Ha azonban ez év vé­géig nem jutnak megegye­zésre, akkor folytatni kell a tárgyalásokat a megallapo- das elérése céljából, azzal a feltétellel, hogy az Egyesült Államok és NATO szövetsé­gesei lemondanak az új kö- zepható-távolsagu nukleáris rakéták telepitusere sajat maguk által kitűzött határ­időről. Ezzel összefüggésben a kormányfők hangsúlyoz­ták. hogy a tárgyalások sí*- keres befejezése előfeltéte­leinek megteremtéséhez je­lentős hozzájárulás a Szov­jetunió készsége, hogy ilyeft fetételek mellett továbbra is fenntartja a területe európai részén telepített középható­távolságú rakéta-eszközei egyoldalú befagyasztását ém folytatja azok egyoldalú csökkentését, amelyet a be­fagyasztás bevezetesevel együtt kezdett meg. A józan észnek győzedel­meskednie kell. A világbé­két, a népek biztonságát és együttműködését kell válasz­tani. KÖZLEMÉNY a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXXVII. ülésszakáról A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanacsa 1983. októ­ber 18—20. között a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában, Berlinben tar­totta meg soron következő. XXXVII. ülésszakát Az ülésszak munkájában a KGST-tagállámok küldött­ségei vettek részt Grisa Fi- lipov, a Bolgár Népköztár­saság Minisztertanácsának elnöke, Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormányának elnö­ke, Carlos Rafael Rodrigyez, a Kubai Köztársaság Ál­lamtanácsának és a minisz­tertanácsának elnökhelyet­tese, Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke, üssambin Batmönh, a Mongol Népköz­társaság Miniszterianacaá- nak elnöke, Willi Stoph, a Nemet Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsá­nak elnöke, Constantin Das- calescu, a Roman Szocialista Köztársaság miniszterelnö­ke, Nytkolpj TyihonoV, a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége Minisz­tertanácsának elnöke, To Huu, a Vietnami Szocialista Köztársaság Minisztertaná­csa elnökhelyettese vezeté­sevei. A KGST és a JSZSZK kormánya közötti egyezmény értelmében az ülésszakon reszt vett a JSZSZK kül­döttsége, élén Boriszlav Szrebriccsel, a szövetségi végrehajtó tanacs aleinöke- vel. Az ülésszak munkájában megfigyelőként, meghívás­sal véttek részt az Angolai Népi Köztársaság, az Afgán Demokratikus Köztársaság, a Jemeni Népi Demokrati­kus Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztár­saság. a Mozambiki Népi Köztársaság, a Szocialista Etiópia képviselői. A Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a Nicaraguái Köztársaság közötti együtt­működésről szóló egyezmény jóváhagyásával kapcsolat­ban az ülésszakon reszt vett a Nicaragua! Köztársaság küldöttsége. Az ülésszak munkájában reszt vett Nyikoloj Faggyá- jev, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának titkára, a KGST-bizottságók és a szocialista országok által létrehozott, nemzetközi gaz­dasági szervezetek képvise­lői. Willi Stoph, az NDK Mi­nisztertanácsának elnöke, a Német Demokratikus Köz­társaság küldöttségének ve­zetője elnökölt. Az ülésszak megtárgyalt* a végrehajtó bizottság éves beszámolóját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tevékenységéről. Megállapí­totta, hogy a XXXVI. ülés­szak óta eltelt idő alatt a KGST-lagállamokban meg­feszített munkát végeztek a folyó ötéves időszak felada­tainak teljesítése es a fel­merült problémák megoldá­sa területen. Űj lépést tettek előre társadalmi-gazdasági fejlődésük útján. A rosszab­bodó külső feltételek, a nyersanyag- és energiater­melés' megdrágulása elle­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom