Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-20 / 248. szám
Gyermekszobrászok. Kis képzőművészek alkotnak heti négy órában a bnda toki, művészetoktatásra szakosodott általános iskolában. A 8—Ti éves gyerekek Szabó Gábor szobrászművész irányításával meggyőzően bizonyítják a gyermeki fantázia és alkotókészség srétes skáláját. (MTI-fotó — Pintér Mária felv. — KS) Naplóba kerülnek a szülőföld értékei B ■■ »f I Wf I f r Esz a kozmuvelodesert Siófokon ülésezett a megyei tanács művelődési bizottsága A siófoki November 7. Termelőszövetkezet tagjai, dolgozód három községben és Siófokon élnek; a szövetkezet földterülete (6157 hektár) e négy település határában van. Az utóbbi években a gazdaság a termelőmunka melleit példaadóan sokat tett a falusi nép közművelődéséért is. A falvaik lakosságmegtartó képességét erősítendő 1982- ben felkérték a Népművelési Intézetet; hegy megfelelő tájékozódás után dolgozzanak ki javas latoka t a községek közösségi, művelődési életének fejlesztése végett. Alkotó ’ szellemű partnereket találtak az intézet munkatársaiban. A tsz vezetői a Népművelési Intézet munkatársainak segítségével jelentős óéit tűztek maguk elé: a felüsd lakosság életnívójának emelését, a ehhez új, tét eddiginél hatásosabb, cétaave- zetobb formákat, módszereket keresnek. Merítenek a nemes hagyományból, a népi írók faLufcu tatok módszereiből k. Ezt a megszokottéi eltérő, de máris bíztató előjeleket mutató közművelő tevékenységet tanulmányozta tefyrap a Somogy megyei Tanács művelődési bizottsága, dr. Balassa Tibornak, a megyei tanács elnökhelyettesének vezetésével Siófokon, a November 7. Termelőszövetkezet portáján és az említett községekben. Boda János tsz-elnök a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja számolt be a munkáról. A többi között elmondta, hogy az életkörülményt, az infrastruktúrát, a tradíciót feltáró helyzetelemzés alapján elkészült egy tanulmány, amely a kultúra- fejlesztés teendőit határozza meg. Ezt a tervet a falu lakói megvitatták. jóváhagy- ták, s az elmúlt hónapokban „a helyi akarat cselekvésbe fordett át”: Balatonszabadi sióma-ősi részén ez év elején megalakult a Kossuth Művelődési Kör, mely az állampolgárok spontán egyesülése, a helyi közösségi élet szervezője. A kör száztagú. Célja a lakosság művelődésének, információszerzésének, szórakozásának segítése, a hagyományok feltárása, gyűjtése, ápolása. A tagok érdeklődésének megfelelően, művelődési, is- mereiterjesztésá, szórakozási alkalmajcat szerveznek. Siójuíon ugyancsak egy régi épületet újítanak föl s alakítanak át faluházzá. Ezt az elhatározást az 500 lelkes település gazdag közöJfeégi hagyománya és jelene indokolja. A faluház helyet adna a fiatalok, a vöröskereszt, a szülői munkaközösség rendezvényeinek, a felnőttek bábkészítő körének, valamint a gyermekbábcsopor- toknak. Itt jönnének össze a honismereti csoport tagjai, s rendeznének kiállítást az ösz- szegyűjtöít gazdag anyagból. Boda János beszámolójából, ;nég sok fontos információt tudtunk meg, a többi között Balatonszafoadi faluközpontjának rendezési tervével, a özponti művelődési házra vonatkozó elképzelésekkel, az oktatás intézményi ellátottságának fejlesztésével kapcsolatban is. Érdemes megA közművelődésnek elkötelezett tsz-elnök szavait tartalmas vita követte, s ebből kitetszett, hogy a művelődési bizottság tagjai sokat vártak a szövetkezetiek munkálkodásától, a többi között azt, hogy más gazdaságok, üzemek is példát vesznek tőlük, hiszen a falu szellemi szintjének emelese nemcsak Szabadi, hanem egész Somogy, sőt az ország érdeke. Ezek után Vidít Arpádné, az ifjúsági albizottság elnöke adott tájékoztatót a testület munkájáról. ' Sz. A. Megyénkben kevés a jelvényért múzeumot látogató A Tájak, konok, múzeumok mozgalmat nem kell bemutatni az országot járó, műemlékeket, kulturális helyeket gyakran föikereső embereknek. Ez a jelvényszerző akció fennállásának néhány éve alatt több mint. tizenötezer érdeklődőt szerzett a mozgalomnak hazánkban. Somogybán több százan vesznek benne részt A TKM- tagok műemlékeket, múzeumokat természetvédelmi területéket keresnek föl, és a látogatásról bizonyító pecsétet kapnak a tagsági könyvbe. Megfelelő pontszám elérése utóp bronz-, ezüst, majd aranyjelvényes cím jár. Ez pedig ingv^nes belépőt jelent a látogatható emlékhelyekre. A kaposvári tagok többsége valamelyik természetjáró-szakosztály tagja. A Spartacus sportegylet túra- veaetőjének tapasztalatai szerint a mozgalomnak nagy szerepe van az emberek kulturális igényeinek fölkeltésében. Azok, akik kezdetben csak a jel vény szerzésért keresik föl a nevezetességeket, később hozzászoknak a rendszeres múzeumlátogatáshoz, s egyre értőbb, érdeklődőbb szemlélői lesznek a látottaknak. A Zselic sportkör országjáróinak is kedvezőek a tapasztalatai: minden negyedik tag részt vesz a jelvényszerző mozgalomban. Közülük sokan többször is megkapták az arany jelvényt, s a Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára csaknem százötven eddig megjelent kötetét megvásárolták. Ezekből ugyanis rövid ismertetést kapnak a látogatható nevezetességekről. A TKM-tagok nagyobb városokban klubot alakítanak, és az.országot járók szakemberektől, muzeológusoktól kapnak szakmai segítséget, s beszámolnak egymásnak a látottakról. Kaposváron azonban nincs ilyen klub. — Igaz, hogy nincs klubunk — mondja Hegedűs Erika, a kaposvári múzeum dolgozója —, de módot teremtünk arra, hogy ismeretterjesztő előadásokat hallgassanak az érdeklődők. A lehetőséggel viszont kevesen élnek: a múzeum által hirdetett nyilvános előadásokra nem sokam jönnek el Az is tény, hogy kevés segítséget kapnak azoktól, akik. rendszeresen sok helyen megfordulnak. Jó lenne, ha felhívnák a figyelmünket a fölfedezett érdekes épületekre, népművészeti tárgyakra, értékekre. A mozgalom működésében van még javítanivaló. Kétségtelenül eredmény, hogy sok a jelvény gyűjtő, a rendszeres múzeumlátogató, de erre építve a Tájak, korok, múzeumok szervező bizottsága tovább kíván lépni: májustól újfajta játékkal alaposabb kutatással, egy-egy kulturális térülőt kérdéseiben való elmélyüléssel járó megbízatást kapnak a tagok. Az aranyjelvényesek körülhatároltabb feladatot választhatnak maguknak, ilye* például a természetismeret, a régészei, a zene, az építészet. S tárgykör nyomait kutatva járnak be egy-egy területet s a tapasztaltakat írásban, fotóval, térképpel vagy egyéb „bizonyítékokkal" a vándor- könyvben rögzítik. Az adatok feldolgozása után a szervező bizottság minősíti a teljesítményt és — az egykori vándorló mester legény tevékenységének elismeréséhez hasonlóan — mesteroklevelet adományoz a résztvevőknek. Az országban háromszáznál többen vándorkönyveo- nek már, megyénkben azonban egyelőre nem népszerű az új játék. Sokan kifogásolják, hogy túl iskolás a megoldás, mások viszont arra panaszkodnak, hogy az országjáró napló ' megírása sok időt vesz igénybe. A szervezők — muzeológusok, törtérfészek — nem várnak a laikus résztvevőktől szakmai dolgozatot, csak azt szeretnék elérni — jóllehet ez sem kevés —, hogy az emberek nyitott szemmel járjanak hazánk tájain, tudatosan törekedjenek. a szülőföld értékeinek alaposabb megismerésére. Az új mozgalom egyelőre kísérlet. Remélhető, hogy a jövőben a TKM-tagok véleményének figyelembevételével végrehajtott kisebb változtatások után népszerűbb lesz. Tersztyánszky Krisztina Százéves és aranytól csillog A New York-i Metropolitan centenáriuma A gsálaest, ahogy ez már megszokott, rendkívtű fényes, de egyúttal rendkívül hosszú is lesz. A New York-i Metropolitan opera szombaton nyol.c órás kétrészes műsorral ünnepli megnyitásénak századik évfordulóját, s a műsorban a jelek szerint szipte minden olyan ooenaénekes föllép, akinek nevét ma jegyzik a világban, Ennek megfelelő lesz a jegyek ára is: egy-egy rész megtekintéséért több mint ezer dollárt fizethetnek majd a mecénások, akik jobb helyét kémek maguknak. A mecénások raagyocris fontos személyek. Tulajdonképpen ők hozták létre egy évszázada — és bizonyos mértékben ők tartják ferm ma is — adományaikkal az Egyesült Államok és egyben a világ egyik legnevezetesebb operatársulatát A megszületés körülményei ma már meglehetősen humorosnak hatnak, mert a milliomosok vetélkedése vezetett az új opera létrejöttéhez. New Yorknak akkor már volt egy operatársulata, az Academy of Music, s páholyait kezdettől fogva a milliomosok első generációja tartotta lefoglalva, a Schuylerek, a Lorillardok meg a többiek. Újdonsült milliomos oda nem juthatott be, nejüknek nem volt hol fitogtatni a mesés ékszerekét, szőrméket, s természetesen a rene, az opera iránti érdeklődésüket; Mint Corelli Gábor, a „Met” magyar tenoristája írta könyvében, azok a famíliák, akik nem tudtak maguknak páholyt szerezni, összeálltak és telket vásároltak a városnak egy akkor még majdnem lakatlan részén, s ott építették föl saját operaházukat. „Ebben az új és díszes operaházban három, kör alakban kiképzett paholysor volt Az első sort gyémántpatkónak nevezték. Itt minden páholy egy-egy család tulajdona volt; nem bérletet vásároltak, hanem magukat a páholyokat, mint ahogy ma öröklakásokat vesznek az emberek” — írta. A Van- derbiltek, Astorok hölgyei a gyémántpatkóban mutatták be legújabb gyémántjaikat. Azért a milliomosok arról is gondoskodtak, hogy a Metropolitan valóban jó opera legye«. Már az új létesítmény fennállásának első évtizedeiben az operaművészet legnagyobbjait igyekeztek — magas fellépti díjakkal — oda csalogatni; az igazgatóHarmati Sándor MUNKÁSEMLÉKEK Munkák és szállások Helyzetembe nem nyugodhattam bele. Vállalnom kellett bármiféle munkát, nem ehettem tovább jótevőim kenyerét. Nem a szakszervezeti és állami munkaközvetíLő hivatalok segítségében bíztam, hanem a, közeli Gairai téri piacon néztem szét. Reméltem, hogyha mást nem, legalább alkalmi munkát szerelhetek, némi fizetség ellenében zsákolhatok vagy a háziasszonyok megtömött bevásárló kosarát cipelhetem. Ajánlkoztam a piaci árusoknál is. Már dél felé járt az idő, 8 vásárlók tömege ritkulni kea^etL Ügy tűnt, hogy ez a próbálkozásom is sikertelen lesz, már-már feladtam, amikor a tér egyik sarkán a kocsijáról árusító, magyaros bajuszt viselő gazda felfogadott. A kocsi oldalára erősített névtábláiéi leolvastam a nevét: „Tábori Pál kertész és piaci árus, Régi Lóversenytér 2450 helyrajzi szám”. 0 volt annak a területnek a bérlője, ahol szállásadó gazdáimnak, Soótséknak a fából épült házikója állt. Tábori bácsi elmondta a feltételeket. Gondoznom keP egyetlen lovát, piacnápokon pedig segédkeznem kell az árurakodásnal, és ha a vásárlók azt kívánják, hogy házkoz szállítsuk a vásárolt portékákat, akkor az az én feladatom lesz. Fizetségül szállást ad a lóistálló mellé épített kis házikóban, naponta háromszor kapok elégséges étkezést és ráadásként heti öt pengő pénzjuttatásban is részesít. „Házhoz szállítások esetén — mon- . dotta a kenyéradó gazdám — még borravaló is kinéz.” Nyomban munkába álltam. Az átköltözés könnyen ment, hiszen új lakhelyem néhány méterre volt csupán a Soós házaspár „lakásától”. Tábori bácsi beleegyezett abba, hogy hetente kétszer fél napot a szakszervezeti, illetve az állami munkaközvetítő hivatalokban töltsék és szakmunka után nézzek. A helyzetemben beállt változásnak örültem, noha nem tanult szakmámban kaptam , munkát. A legfontosabb az volt, hogy a kényszerű semmittevés zül- lesztő állapotából megszabadultam. Boldog voltam azért is, hogy módom nyílt a Soós házaspárnál felgyülemlett adósságom törlesztésére. Csaknem négy hónapon at ápoltam Tábori bácsi lovát és cipeltem bb ngonyászsákjait, míg végül 1927 júniusában kiközvetítettek & Vörösmarty utcában működő Schallmajer József féle reel őnygy ártó . üzemibe. A fel-' vételkor közölték, hogy csak a nyári-ősó szezonális munkák idejére alkalmazhatnak és a rendelésállománytól íüggően, de még az év vége előtt számítsak elbocsátásomra. A kis pómlótól, na meg Tábori bácsitól ed kellett búcsúznom. Üj szálláshely keresésére indultam. (Soósék’ időközben ■ visszaköltöztek szülőfalujukba, Kőrösla- dámyba.) Annak ismeretében, hogy csak féléves munkaviszonyra számíthatok, nem volt bátorságom külön bejáratú szobát keresni és bérelni, hanem ágybérlettel elégedtem-meg. A nem messze hú- ‘zódö Gizella út egyik bérkaszárnyájában, Hosszú Ferenc családjánál találtam új otthonra. Hosszú bácsi szállítómunkás volt és szezon idején (télen) jól keresett. A pangás időszakában azonban csak csurrant-cseppent, ezet a kieső 1 keresetet — ' akár Barabasék — ágyrajárók névén pótolták. Rajtam kívül ágy bérlőtárs volt egy fiatal kőművessagód és egy gyárban dolgozó leányanya, csecsemőjével. Üj otthonomat szerencsésen választottam meg. A hág asszonyát a természet nem áldotta meg gyermekkel, s emiatt sokat, kesergett. Anyai ösztönét és szeretetét ezért ránk, fiatal ágybórlők- re pazarolta. Engem mint szülők nélküli árvát különösen kegyeibe fogadott és anyám helyett anyám próbált lenni. A Hosszú házaspár olyan közel kei-ült hozzám, hogy sok éven át laktam lakásukban. Előfordult, hogy lakást kellett változtatniuk és én velük tartottam, mintha valóban gyermekük volnék. Áldás vplt számomra, hogy a munkanélküliség idején sem hagytak nélkülözni. Szállásadóim segítségére szükségem is lett hamarosan, hiszen karácsony előtt újra állás nélkül maradtam. Csak 1928 márciusában kaptam ismét hiúnkét az angyalföldi Raitter Ferenc ut- Gában, a Vörös és Társa La katosgy árban.. (Folytatjuk) kát, «lövészeti vezetőket is hagy gonddal válogatták meg. Hamarosan rang lett a művészek számárra a „Met”- ben szerepelni, s a századelőn már olyan nevek fémjelezték az előadásokat, mint Carusoé. Az elmúlt évszázadban sok magyar művész is hozzájárult, hogy a Metropolitan megtartsa rangját Sokszor vezényelt itt Reiner Frigyes, Solti György, sokszor lépett színpadra Svéd Sándor, Ern- szter Dezső, Kónya Sándor, vendégszereplésén kirobbanó sikert aratott Székely Mihály. A New York-i opera sztárjai között volt hosszú évekig vezető karmester Toscanini, s olyan énekesek, mint Saijapin, Maria Callas vagy a maiak közül Birgit Nilsson, Placido Domingo, Luciano Pavarotti, s a gyorsan fejlődő amerikai operakultúra nagyjai, Roberta Peters, Joan Sutherland, Leontyne Price — ók egyébként a gálaesten is közönség elé lépnek. Az a Metropolitan Opera House, amelyet annak idejében a Vahderbiltek és mások - pénzén építettek, ma már nincs meg; lebontották. Az új épület azonban, a New York-i Lincoln Center kulturális központban — a világ egyik legkorszerűbb operaépülete — megőrizte a hagyományokat. Hatalmas, 3800 személyes nézőtere aranytól csillog, a székeket vörös bársony huzat borítja. Chagall készített itt falfestményeket, s az épületben is rengeteg a. műkincs, főként a modern alkotás. A szünetben azonban mégis a „Met” múzeumát érdemes fölkeresni: a régi és az új művészek arcképei, tárgyi emlékei, a nevezetes előadások emléktárgyai is bővítik azt az élményt, amelyet a rendszerint kiváló előadás nyújt. S ha jegyhez jutni nem is könnyű és a pénztárca alaposan megérzi a vásárlást — a legolcsóbb állóhely ma általában hét dollár, de a legdrágább több mint száz dollárba kerül hétvégeken —, a „Met’Vbe „et kell menni”. Nemcsak a milliomosoknak, hanem mindenkinek, aki eljut New Yorkba, és szereti az opera- muzsikát. Kis Csaba
