Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám

Léráat János

Mászer és pszichológia

Ki a népművelő? Vagy mi « népművelés? Mindkét kérdésre meglehetősen sokféleképpen válaszoltok már a meghatározásra mindenkor kész elmék, s valószínű, a jövőben is megkísérlik néhányszor még a pontos megfogalmazást. Egyetemeinken van népművelési tanszék, tehát tudományról van szó (fiatal tudomány, de tudomány), s neves egyéniségek foglalkoznak vele magas .színvonalon. Mégis: ahány koncepció, annyiféle megfogalmazás, ami a népművelés fogalmát, „helyét”, céljait illeti társadalmunkban. A népművelői hivatás vagy ha úgy tetszik, foglalkozás mint munkaterület, szak még kevéssé körülhatárolható, az elvégzendő feladat, a népművelőt mozgósító igény azonban munka- területenként felmérhető. Felmérhető, s egyre inkább fontos, hogy a meglehetősen összetett (s összetevőiben különböző) feladatról megközelítően pontos tudomása legyen a szakembernek adott területén, s ezért sem nélkülözheti a szociológiai ismereteket.

Ez is egy szempont a sok közül, mondhatná erre a gyakorlat sűrűjében jártas olvasó, mert kinek van itt ideje holmi szociológiai felmérésekre? És kinek van itt ideje egyéb hasznos, de elmélyült tanulást, megfeszített akarati tevékenységet kívánó ismeretek, ismeret- rendszerek elsajátítására, hiszen minden energiát, időt felemészt a lehető legkülönbözőbb cselekvési formákban napról napra jelentkező konkrét munka. A népművelői gyakorlathoz például a különféle műszerekkel, szerkezetekkel (világítóberendezéssel, hangerősítővel, mikrofonnal st'o.) való bánni tudás mostanság éppúgy hozzátartozik, mint az alapvető művelődéspolitikai célok ismerete. A gyakorló népművelő feje és jegyzetfüzete dátumokkal, apró-cseprő elintéznivalók özönével van tele. Lót, fut, szervez (szereplőket és közönséget egyaránt) előadást tart (ha tart én nem csupán üdvözli az előadót), küszködik a nemtörődömökkel, védi a művelődési otthon vagy klub berendezését a garázdáktól stb. Az említett példák főként a függetlenített népművelők sorsára jellemzők, bár a nem függetlenített aktívok is hasonló úton járnak.

▲ mindennapok gondja, baja, a sok és sokféle ügyvitel, a „magad uram, ha szolgád nincsen”-munkák miatt egyszerűen nincs idő a mélyebb vizsgálódásra, a feladat alapos gondolati átfo- gasárói sem beszélhetünk. Miről van szó? Természetesen nem a tervezetekről, a különféle adminisztrációs munkákról, amelyeket Magyarországon igen kevés felelős poszt nélkülözhet, így a népművelő is „meg van áldva" velük. Másra gondotok. A feladat tulajdonképpen mindenütt, minden népművelő posztján azonos, ha a közös célt, a munka nagy egészének társadalmi, politikai értelmét tekintjük. Azonban a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nemcsak a „kiindulási alapok” különbözőségét kell figyelembe ven- nt, hanem még egy sereg

különféle gazdasági, lélektani hagyományt, szempontot, mely egy adott területre, lakosságra jellemző, s ezek ismerete híján egyetlen lépéssel sem juthat előbbre tz ember. A szociológiai munkálkodás tehát eleve szükséges, mert feladatát ezáltal Ismerheti meg igazán a népművelő, vagyis a feladat nagy egészének ama sajátos részéről kap megbízható képet, amellyel sem a társadalomnak, sem a fölöttes szerveknek, hanem kizárólag önmagának kell megbirkóznia abban a községben, városban, kerületben, ahova küldte a hivatás, a kötelesség.

És még a szociológia sem minden. Hiszen ha a „mi a népművelés?” kérdésre nem válaszolok is pontos definícióval, tudom viszont (és mindenki tudja), hogy nem idegeníthető el a művelődéstől általában. Mozgalmi jellege elvitathatatlan, alapvetően azonban pedagógiai folyamat. A pedagógiai tudás pedig pszichológiai ismeretekre épül, tehát a népművelő lélektani műveltsége elengedhetetlen. Szóval nemcsak szociológiai, hanem pedagógiai és pszichológiai is. Mindez természetes követelmény, hiszen a népművelő mindenekelőtt emberekkel foglalkozik, hát értenie kell az emberekhez.

Csakhogy, mint már említettem, a közösségszervezéstől a villanyszerelésig egész sereg dologhoz kell még értenie, s a csip-osup elintéznivalók dandárjában sokszor elvész a magasabb célokhoz vezető út, s marad: a máról holnapra gyiirkőzés fáradtsága, fásultsága, gépiessége. Mert hiába a lobogó hivatásérzet, a „prófétalel- kület” (megjegyzem, ma már nem is annyira a „megszállottság” a fontos, mint inkább a műveltség, a céltudatos munka), ha a népművelőnek naponta százfelé kell szakadnia — ha akaratát a végsőkig feszíti, sem képes magasabb igényű elképzeléseit megvalósítani.

Nemrég egy függetlenített falusi művelődési otthon- igazgatóval beszélgettem, s a többi között ezt mondta: „Tíz évet adok magamnak ezen a poszton. Nem hiszem, hogy tovább bírom, vagyis, lélekkel biztosan nem tudom tovább csinálni. Lélektelen munkát pedig nem akarok végezni.” Egy másik fiatal népművelő az önképzés nem éppen kecsegtető lehetőségeit taglalta. „Mikor végezzek pszichológiai tanulmányokat, szociológiai felmérést, egyáltalán mikor olvashatok? Ha pedig teszem azt, korábban nem volt módomban as említett tantárgyakból megbízható tudásra szert tenni, miként pótolhatom ezt?” (Itt azt is meg kell említem hogy az egyetemi szinten népművelőszakot végzettek közül nem mindenki ezen a pályás helyezkedik élj

Ezek a gondok kétségtelen, nyűgei a közművelődésnek, egy ideig valószínűleg nem is adhatunk túl rajtuk. Hiszen a tehermentesítés országos méretben nem csekély költségbe kerülne, s anyagiakban, mint tudjuk, eddig sem dúskáltak (most még kevésbé) a művelődési intézmények,

(H. A.

Fii m forgatások

Befejeződött az István, a király című új magyar film forgatása. A nagyszabású produkció jeleneteinek zömét az augusztusi, nagysikerű városligeti koncerteken rögzítették, s az utóbbi hetekre már csak néhány kiegészítő képsor elkészítése maradt. A fölvett anyag most a stúdiókban formálódik: a vágás, szinkronizálás és egyéb munkák után valószínűleg a jövő érv tavaszán, a Játékfilmszem lén tekimtheti meg először a közönség az •ltot ást.

A napokba» kezdődött meg a Dialóg filmstúdióban egy új, magyar—amerikai koop- rodukcáós film forgatása. Makk Kérőig rendező Játszani kell címmel készíti a film vígjátékot, főszerepeiben igazi világsztárok játszanak: Crittopher Plummer, Elke Sommer és Maggie Smith — különböző filmekből a magyar közönség ta Ismeri őket. A magyar szereplők között Szabó Sándort és Sáfár Anikót találjuk itt. A film operatőre Andor Tamás.

Bkészütt, masí, már a WKiá//fi ás a Somogyi Képtárban

idős pár, ünnepre vár, talán fiúk hazatértére

Igen, Lóránt bejárt más tájakat is; meleg emlékek táplálhatták lelkét, amikor a bolgár vidékeket, az erdélyi élményéket, a hegyeket fogalmazta újra. Egy-egy vallomás minden ilyen témájú munkája. Mégis, a „másik” Lóránt kedvesebb nekem. Az, akiinek van éles szeme észre- veni azt a proleiárcsaládbt, mely éppen új lakásba költözik. Megtört asszony, tönkrement férfi — nics-e későn ez az űj lakás ahhoz, hogy új életet kezdhessenek? Ugyanilyen lélekkel fogadtam be az Autóbusz az 5. állásról című festményét: megfáradt öregek váltják a járművet, nékik akkor is későm érkezik: ha tartja a menetidőt. Köztük clrajzolt, elmosódott érzéki nőarc, a fiatalság türelmetlenségéé. Ott a másik oldalon felsejlenek a sár-, kányfoevetés-teronyháas/k; Idegem létforma ezeknek • busa» — hsáéira? — Véasé

Hegymenetben

Keresem Lóránt Jártén kaposvári kiállításán a somogyi élményekből fogant festményeket. A Somogyi Képtár adott otthont munkáinak ; egyfajta összegezés ez a tárlat, egy jelentékeny kép- aőművéstcüntanől ad fontos és pontos képet Az alkotó 1938- ban látta meg a napot Bé- késszentandráaon, szarvasi és szegedi tanúim,* r.y ok után kerül* Kaposvárra a Tóth la jós iskofta rajztanáraként. Festői pályája a hatvanas évek elején kezdődött: első kiállítását a Hippi-Rónai Múzeumban rendezték meg. Innen — ne firtassuk most az okokat, miiért — Salgótarjániba költözött, majd visz- szatért. szülőhelyére, hogy aztán Mátraalmáscn próbáljon gyökeret verni. Jelenleg az egri tanárképző főiskola tanára. Munkásságát RZOT- és Munkácsy-dtj ismeri el.

Húsz év termésének jav« látható a Somogyi Képtárban. Valaki azt mondja, figyelje ;m csak, hogyan vált az évek folyamén festészetében egyre inkább uralkodóvá a szürke összes árnyalata, s mint sötétült ez egyre jobban a barna harmóniájává Nem hinném, hogy ez fokozódó borút jelent; inkább egy művész gondolatvilágának érési folyamatát jelzi. Gazdag életszakasz* ind maga mögött; erről győa meg az a széles témaakáka, mely a kaposvári kiállításán megmutatkozik a maga teljessé gében. Lóránt János egyaránt otthon van a magyar — tegyük honzá: a somogyi —faluban, az iparvidéken, a mövészmü lobén, érdekű a történelem néhány köaefl periódusa síto. Képeibe« Somogy, NÓgnád, Békés Mól- korok.

Azt hiszem, Lóránt szereti a telet. Már a Piac fekete forgataga ts — melyben a bódék, standok jelentik aa áltandíó*, a változatlant — ebben az évszakban fogant A Fala télen az estsaállatot ragadja meg, a település már szinte alszik, csak m a korcsolyázó gyerek lop mozsást a dermedtségbe. A* CH- vadás című festményén a

tél gyón halálát látjuk, mire as a kocfé beér a tahiba, tálé» már havat am talál a kátyúsoa.

Szeretem TórántnaJc azokat a munkált, melyekben érerfiető kötődéssel, rokon- szewrvél vall a kétkeziekről. Barátja a halőr, a bányász, a kubikos, a pékltcr, a vincellér. ., Életükben észreveszi a tragédiát, tanúja txőfeszfteseükaelE, megíáradésuk- nak. Lásd a Kubikos, a Bd- rvyászsors, a Mátraalmási temetés című vásznait! Különösen kedves nekem a Vincellér, ez a jellegzetesen somogyi arcú öregember, vagy a Pásztor, aki már nem a régi figura, hiszen az már a néprajziba költözött. Ez a pásztor sorsiperemeo vegetáló, kivetett „faló bolondja”. Lóránt a hiánnyal teremt drámaiságot Szüleim című képén: üres asztal mellett

öregembereknek

Talán közülük f tm afrik valakit Mátoaalmáson: nagy felületű, mégis szikár hegyek oklaltakairásában aiág sejthető az a fekete menet... Innen mér esek egy lépte a festői ouvre-ban a Partre- vetett iszonyatos figurája, em a festmény haflada. Meg az Akit sohasem vesznek fel »toposa, az a szerencsét!«», aki mellett elmegy as éhek.

De nem ezekkel akarna

befejezni. S nem ki töPténef- rra tárgyú — egyébkén* nagyszerű — munkáival, a Magyar intemadonaüstáJckeU, vagy A forradalom romantikájával. Hanem a magam- baa „különlegesnek” címkézett alkotáséival. Az aspektus különlegessége emeli meg a mondandót a Lala portrén; egy fcsroBsaékbe süppedt, szemüveges lányka „mestersége eamerével’’, a koátaáJV- várnyal a művészet gyönyörű és kínzó ambivalenciájáról vaSL Az Egy cigaretta szinten a póe különlegességével kapja meg a látogatót; a meditációnyl pihenőt ábrázolja, nem is az az aflak az érdekes, aki itt látható: 6 cigarettaszíváanvi időre „kikapcsoló”, megfáradt mindnyájunk!

Ki álla taxának képei* «sereiéivé hajlamos vagyok igazat adni Horváth Jánosnak, aki e»t írta Lóránt Jánosról: „Eles réseket vág a szürke földbe, amelyből mélységek vdanmak fel"

LL

Mézbetoéok statisztikákat,

hogy mit és mennyit vásárolnak Dél-Somogy könyvesboltjaiban, hányám iratkoztak be a kisebb-nagyobb könyvtárakba, melyik ‘koráé jrtály kölcsönöz a legszor- gahnasabban. A számok azonban gyakorta csalókák. Kétségtelen azonban, hogy tisztelete van errefelé a könyvnek. Nem véletlen, hogy két egymást követő esztendőben is e környéken tartották az őszi megyei könyvhetek nyitányát.

A könyv barátai tegnap este a háromfai könyvtárban találkoztak, hogy ünnepélyesen útjára indítsanak egy rendezvénysorozatot, amelynek célja az olvasás megszerettetése, a nyoma lőtt ezó népszerűsítése. Szabó István, a járási pártbizottság titkára mondott beszéde*. Nem a megszokott ünnepi szavakat ismételgette, hanem életének tapasztalatait adta közzé, amelyekben mindig meghatározó szerepet töltött be a könyv.

— Sok jó barátommal, elvtársammal és ismerősömmel

együtt én is elmondhatom: a

könyvvel gyermekkoromban kialakult barátság sohasem szakadt meg. Nagydiák koromban to mindig jó eredménnyel vizsgáztam, s ennek mindenekelőtt az volt a magyarázata, hogy társaimhoz képest szóban é* írásban egyaránt könnyebben kifejeztem magam, s egyik-másik tantárgyat szinte a szépirodalom révén tanultam meg. Gondolom, ezefcotán nem lepd meg önöket, ha én is azt tartom: bűnt követnek el azok a szülők, tanítók, akik nem tesznek meg mindent a gyermek könyv- és olvasásszere telének kialakításáért, majd fejlesztéséért—

R szavakkal ajánlotta mindenkinek a figyelmébe a következő rendezvényeket. S talán lesznek olyanok, akik kezükbe veszik WU&atn March Bül szemei cdmű munkáját is, amelyhez tegnap este a barcsi áfész Poé- zis irodalmi színpada csinált kedvet Kövest Aranka rendezésében a Dráva-parti fiatalok mutatták be e művet.

imrtatára rár Bacsó Péter „Te rongyos élet” című filmje, amely aa ötvenes években játszódik, ■ egy színésznő sorsén keresztül tár szatirikus korképet a nézők elé. A színésznő figuráját Udvaros Dorottya, a többi főbb szerepet Kern András, Szacsvay László, Bezerédi Zoltán, Lukács Margit, Geilet Kornél játssz». Készen van Maár Gyula Felhőjáték című munkája is, amelyet Déry Tibor regénye alapján forgatott. A filmben szerepet kapott a világhírű csehszlovák rendező-színész, Jtri Menzel is.

A helyt Általános rakná*

énekkara és a művelődési ház cltera zene kara pedig az* juttatta eszünkbe, hogy mennyi szép lemez van, amely nagyapáinktól ránk maradt régi dalokat őrzi.

Akik eljöttek tegnap este a ha romfai könyvtárba, kedves vendéggel is találkoztak: a hazalátogató Orsi Ferenccel, aki délelőtt néhány percre szülővárosába, Barcsra to elment, hogy féléveién ítie a gyermekkort élményeit. Am az Idő kevés volt, délután mór Somogyszobon várták olvasói, este pedig a háromfaiak hallgatták A Tériké« kapitányának „szülőatyját”; sok népszerű regény íróját.

Az áfész figyelmességeként a helyszínen könyvvásár# rendeztek, így az érdeklődő** megvásárolhatták Orsi Ferenc Zöld notesz című dbobJ káját is.

n. x;

Megnyitották az őszi megyei könyvheteket