Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-24 / 226. szám
Amikor Laci egy pillanatra kimegy a szobából, rákacsintok a Fehér öregemberre —a buddhizmus elé*.ti időkben a hegyeik, erdők isteniként tisztelték —, na öregapám, a házigazdánk alaposan feladta a leckét polihisztor-tagadó korunknak: Lőrincz Lászlóként tudós — a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének keretén belül működé orientalisztikai munkaközösség fő- munkatársa: címzetes docens, a nyelvtudományok kandidátusa, Lőrincz L. Lászlóiként viszont sok ezer példányban megjelenő regények íróija. A Fehér öregisten nem méltányolja kacsintásomat; miért is tenné, hiszen falikép figurája, i méreteit tekintve csak kisöccse lehetne a tibeti kolostorok hatalmas képalak jaánaík. Tudom már, hogy nines szükség a kulcsszóra, melyet Somogyból hoztam ide a kelenföldi pályaudvar közjeli lakásba — a Ballag! Mór utcai öreg bérházban —, lelket nyitni. Mégis kimondom: — Szüvásszentmárton . i; Házigazdánk nyitott személyiség, olyan ember, aki a szemedbe néz, ha veled beszél, és nem gondol közben mást, mint amit ki-, mond. Partnernek tekint. Csak a nem túl jelentékeny emberek igyekeznek fölényt éreztetni a másikkal. Az igazán jelesek tudják, nem luxus a bizalom, a paritáshelyzet- teremtés. — Ott születtem ÄMsen. Bár hamar beköltöztünk Kaposvárra* mégis alapélmények kapcsolnak a zelid szülőfaluhoz: nagy játszadozások emléke, egy mára mulatságossá szelídült permetezési eset, amikor nagyapámmal beleborultunk az árokba kocsival, a sok kannányi víz meg a nyakunk közé... Kedves emlékem- a temp- A lomtoronyi „olvasóikor” is: egy időben ott tárolták a kiköltözött iskola könyvtárának köteteit Mi ndéitől vasó voltam, Jókaitól a filléres regényekig. Nagyapámék- nak harminc holdjuk volt kevés aranykorona értékű földek: rét szántó, kaszáló, szőlő, erdő... Tíz holdnál kisebb gazdaság alig akadt Szemtmártonban. Szolgát nem tartott senki, magukat zsákmányolták ki. Emlékszem, kovács akartam lenni, mert az társadalmi rangot jelentett a szememben. Apám gimnáziumot végzett ember volt munkahelye a városba húzta, én egész kiskaromban így lettem domneri gyerek: Sörház utcai. A nyarakat mindig Szentmártonban töltöttük a húgaimmal. A Balaton még elérhetetlen volt; gondolj bele — ötven kilométer! Elképzelem, mekkorát csatangolhattak a Nagy-horhában, a Sásasban, a Bergyóká- ban, talán lityéztek az Aszalás felé, megmásztál a Pörzsót-högyet leruccantak a No- zsi-gödörhöz — régen kendert áztattak benne —, kereshették a török templomok nyomát a Csőrge dűlőnél. Mond te-e ő is Szem- mártonnak a faluját? Szürkéskék szemű, rövid hajó férfi néz rám, csak az találja meg arcvonásaiban a hajdani gyereket, aki ismerte már akkor is. Kék trikójára kockás inget húzott, farmernadrágjának szíja csillagos csatú. — Először a sétatéri iskolába jártam, azután a cseribe. Nyolcadikos koromban behívott az igazgató. Fiam, ne jelentkezz gimnáziumba, inkább valamilyen technikumba. Rám szállt nagyapám kuláksága: vettek ugyanis vagy utoasomyian egy cséplőgépet, részjegyek alapján ment az elszámolás. „Ku- lákidőkben” igy lett mdnd a nem tudom há- nyukból cséplőgép-tulajdonos. Tényleg hiába jelentkeztem a Táncsics gimnáziumiba, nem is válaszoltak. így lettem a humán érdeklődésemmel a cukor- és édesipari technikum tanulója. Végül is csodálatosan jó iskola lett: irigyeltek bennünket a gimnazisták, hogy a tanulóidő egy részét a cukorgyárban töltjük, nyaranta pedig Pesten, Szolnokon, Petóházán a csokoládé- és cukoriparban „gyakorlatoztunk”. Aztán meg én irigyeltem őket, mert az egyetemi felvételin óriási hátránnyal indultam, hiszen a humán tárgyakra, az orosiz nyelv tanulására kevés idő jutott a technikumba*. Mégis áDta a versenyt Föl vert tA az HLT* bölcsészettudományi karára. Keleti szakra szeretett volna kerülni, de ess abban az énében nem indult Vonzotta az arab és a török nyelv. Megkereste German*» Gyulát, de amikor bevallotta, hogy ipari technikumból jött, az a kezébe nyomott egy német nyelvű Koránt, ö meg nem beszélt németül. Valaki ajánlotta neki a mongolt Talán nem is tudta, hogy ez az „ajánlás” életprogramot jelent majd... Bekopogott Ligeti Lajos professzorhoz — aki az Akadémia aletoöke is — a Belső-Ázsia tanszékre. Egyik utószavában így idézi főt azokat a perceket: „Leültetett egy óriási karosszékbe, s mént lányos apa a hirtelen felbukkant vőlegény- jelöltet, töviről hegyire kifaggatott, hogy vajon komolyak-é a szándékain», van-e bennem annyi kitartás, hogy sikerrel birkóehas- sam meg Belsó-Ázsia titkaival. Amikor aztán feltette a kérdést, hogy mi volt az impulzus, amely Belső-Ázsia megismerésére ösztökélt, és én ártatlanul bevallottam, hogy a Kék hold völgye, nem szólt semmit csak nagyot nyelt.” Hilton regénye ugyanis olyan alapélménye volrt az egyetemi gólyává serdül* Lőrincz Lacinak, hogy máig köze van ahhoz, amit csinál. A hátrányt úgy dolgozta le, hogy közben megelőzte az előnnyel indulókat; egyszerre tanult mongolt, tibetit, latint, németet, oroszt — El sem lehetett votna zavarni Ügeti professzor közeléből, ö akadémiai kutatócsoportot is vezetett, az altalajísztíkait, és ezt a tanszékre telepítette. Segédmunkatársként ennek a második tagja lettem. Később tizenegy főre duzzadt a csoport. Ma is azzal foglalkozom, amivel akkor: a népköltészettel. Egy indiai mesegyűjtemény belső-ázsiai útjáról írtara a kandidátusi disszertációmat, végigkövetve a variációik kacskaringéit; 1967-ben én lettem az ország legfiatalabb kandidátusa. — Otthon vagy a Jurtákban is . L — Kétszer töltöttem hat hónapot Mongóliában, és többször rövidebb időt. Bejártaim Ulánbátorban az egyetemre, sok barátom lett: ők meghívtak magukhoz, így valóban belekóstoltam a jurtaéletmódba. Búvárkodtam kolostorok pagodakönyvtáraiban; ezek télen a világ leghidegebb épületei — nemezcsizmában, kesztyűben olvastam azokat a felbecsülhetetlen értékű íarrásműveket, amelyekhez egyébként nem juthattam volna hozzá. El-elbóbiskoltam a hidegben, ilyenkor a szertartást végző lámák ébresztettek kultikus zajaikkal. Máskor meg kiálltam az útra, és autóstoppal megcéloztam a Góbi-sivatagot. mert tudtam, hogy magyar fúróbrigádok dolgoznak ott. Rámcsodálkoztak és a szemükben aggodalom villant, hogy „beburkolom” az élelmüket. Ott ugyanis élet törvény az, ha az utazó betér az idegen jurtába, kínálás után, de anélkül is a háziak közé ül, és vesz az ételükből Terrnéi szelesen tevegeltem is. Ott a távolságok nem európai léptékűek: egy-egy kolhoz állattenyésztői, állatorvosai sok száz kilométert bejárnak a csordával — Megfordultál burjátok, kalmükök között is, kutatva népköltészetüket Mi az, amit ebből mi is a nemzeti tudatba építhetünk? — Olyan etnikumok életmódját népköltészetét tanulmányozhattam, amelyek vándorló, nomád életet élnek. Kincsesbánya ez a kutatónak. S ha egyszer mi Ázsia füves pusztáiról jöttünk, Árpád idejében hasonlóan élhettünk, mítoszaink, szájról szájra adott ősköltészetünk, kultúránk ilyen lehetett. A mongol dicsérő és átkozó énekekből képet kaphatunk a magunk költészetéről, hiedelemvilágunkról. Mondok mást: Erdélyi Zsuzsanna szép archaikus gyűjtésébe* „tetten érhető”, hogyan élt tovább a Kelet sok elemben keresztény máz alatt. Tkjai mák eredményeként művek születtek: A mongol népköltészet, Mongol mitológia hiányt szüntető kötetet Mongólia történetét elsőként — párja azóta sincs — 6 összegezte a Gondolat kiadónál 1077-ben megjelent könyvében a teljesség igényérvet behatóan foglalkozva a mongol állam keletkezésévet DzsdngSsz szerepével, háborúival, ezek okaival és következményeivel, pontos képet rajzol a dinasztia uralma alatt álló Kinárót Turkesznáróh Iránról srtfa. Természetesen részletesen taglalja a Mongol Népköztársaság létrejöttét, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését is. Olyan mű ez, melynek megjelentjekor felszisszentek Európa történészei, Kelet-kutatót Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy most Franciaországban is megjelenik Lőrincz László munkája... Nevét egyébként nemzetközileg számos külföldi publikációjával is ismertté tette, és kedves vendége az altajlsztäkal konferenciának Finnországban éppúgy, mint az NSZK-ban, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Dániában, Angliában. Kínát sem „hagyhatta ki", ez természetes! — Kedves Laci, az orientalista kutatási eredményeinek könyvvé építését a pályája logikus következményeiként fogom feL Dzsin- gw kán című 1072-ben megjelent monográfiádat is ide sorolom; ebben ezt az enyhén szólva ellentmondásosan értékelt történelmi személyiséget tetted tisztába. A Gyorsifló idő sorozatban napvilágot látót* „.. jurták között járok” című könyvedet is felsorakoztatom az előbbiekhez. De a regényíró Lőrincz L. László mintha Lőrincz-mutáns lennel.. — Pedig előbb írtam novellát, mint tanulmányt. Középiskolásként éppen a Somogyi Néplap novellapályázatán nyertem dijait az ötvenes évek első felében. Az egyetemi évek alatt viszont egyértelmű volt, hogy nem sokáig élvezheted* a Paridi Pál vezette irodalmi kör mediterrán klímáját, noha sikeresen mutatkoztam be; nekem tanulnom kellett, felzárkóznom ... Eltemettem magamban az írót ambíciókat Aztán, már felnőttfejjel újra átéltem ezt a nagy kihívást ős engedtem neki. Hogy történt? Felesége, a mai ismert tévészerkesztő és forgató-' könyviró Lőrincz Zsuzsa - — az egykori indológus — egy érre Indiába utazott tanulmányútra. Lőrincz Lászlóban egy esti sétán fogant meg a téma: regényt írni Dzsingisz kán ifjúságáról. Elnézést a kifejezésért: „a kisujjában volt” az ismeret- anyag a műhöz. Ez lett az egyetlen történelmi regénye, mélyben minden szereplő élő személy volt, minden történés valóban végbement a XII—Xin. században. S ki ajánlotta volna földlnknek a Móra kiadót, ha nem a Mongóliában megismert idősebb barát, a nagy utazó és jeles útikai and író, Molnár Gábor? Ennél a kiadónál látott napvilágot Dzsingisz kán unokájának, Kubiláj kánnak. Kína császárának a története, Az utolsó hvárezni nyár. A két mű között Az éjszaka doktora címmel írt regényt Haki- máról, a gyönyörű, férfiruhában bujkáló nőről, aki azok közé tartozik, akik nemcsak gyógyítják a birodalom betegeit, hanem lá- zitják is őket, hogy keljenek föl testi-szellemi megnyomoritóik, a gazdagok és a rnoDa- hok ellen ... — Hogyan került az az „L” a nevedbe? — A könyvem borítóját készítették, araikor a kiadótól felhívtak: az irodalomban már foglalt a Lőrincz László név. Valóban, így hívják az Erdélyi Helikon egykori húszéves szerkesztőjét, a mai novellistát. Jó, mondtam, akkor legyek a borítólapon felnevelő városom után Kaposvári Lőrincz László. öt perc múlva újabb telefon: „Baj van, ez már nem fér ki a borítóra...” Az az egy „L" még odafért a vezeték- és keresztnevem közé! Egy öltő helyemben olvastam el A nagy fa árnyékában című ^galeriregényét”, melyben egy — bandába keveredett — fiú tragédiájának élő és alakító háttereként láttatja ezeket a létperemen vegetáló, sivár lelkű fia tatokat Rekviem egy kacsalábért című regényében — a Magvető adta közre — egy vétlen Médéia sorsában felszabadulás utáni történelmünk összes fordulóját megrajzolja, az individuumra gyakorolt drasztikus hatásában. Az eddigiekből is kiderült, Lőrincz László nem műfaj - arisztokrata író. Ez talán még világosabbá teszi állításomat: — FantasrtSkun könyvért olvastam tőled először: A Nagy Kupola szégyene című scifi- novella kötetet Meglepett, mert írásaidban jövőmáz alatt korunk nagy kérdéseire keresed a választ. — Hiszem és vaJlora, hogy semmilyen tudósnak nincs joga elefántcsonttoronyba zárkózni, semmiféle tudomány nem adhat fölmentést az alól, hogy a tudós is kivegye részét annak a társadalomnak a szépítéséből, amelyben ét Így aztán egyre jobban szorongatott a kényszer, hogy írjak mindarról, amiről írnom kellett: karunk nagy kérdéseiről, a békéről és a háborúról, demokráciáiról és diktatúráról... Lehet, hogy ezt méltányolták az írószövetségben, amikor KucZka Péter javaslatára éppen a seifí munkabizottságba vettek föl. Hogy élröpült az idő; még nem is említettem gyerekeknek írt Nyaralj velünk az Altaj hegységben, és Utazz velünk tevekaravánnal című könyveit, pompás műfordításait, az Iren- szej című burját eposzt, és a Geszer kán, a tíz világtáj ura című „kalandregényt”, melyet először a XVIII. században adtak ki Kínában — Mi Várható Lőrincz L. Lászlótól a könyvpiacon? — Üjabb fantasztikus művek a Kozmosz kiadásában, A hosszú szafari két kisregényt tartalmaz. Ifjúsági regény Hlaaszától hosszú az út címmel egy kisfiú főlámává választásának manipulációiról. És krimi a Magvető Albatrosz sorozatában Leslie L. Lawrertce-től. — öl«,..? — Én vagyok. A kiadó kérésére „név álruhában”. A Sindzse szeme című bűnügyi regényem Nepálban játszódik. Már írtam egy újabbat is... Hát csoda, hogy amikor jó földiként lekísér a buszmegállóig, az a Fehér öregember a fali képről mégiscsak rám kacsint cinkosan: „Ügy ám, halandó!” Lcskó Lászli SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Elhozta a nomádok kincsét
