Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-24 / 226. szám
Falusi lózsef Versek apám emlékére 1. i .. (KŐMŰVESEK) Durva a kezük a tégla kimarta almukat rakják a növekvő falba Icöszilánk pattan talapácsuk élén városok nőnek búzaföldek helyén lúzzák a zsinórt a híg habarcs fröccsen • \ röpül a tégla szaporán vörösen — A te verítéked is hullott a falra: egymásba olvadt, összeforrt a tégla. 2. (MOST MAR MEGÉRTELEK) Amikor megszülettem, vetkőztek a fák: az ősz fanyar illatát szívtam én magamba s hajnalonta fehér ködkabátot húzott a. rét. Mikor megszülettem, anyám szemét cgövörösre sírta solcszor: apámat lövészárokba dugták, kezébe puskát parancsoltak, így lett muszájmunkása a Halálnak. — £s lassan múltak az évek. A tegnappal, ajkán egy csöndes jajjal apa-mis elmaradt, magával vitte, jaj magával vitte minden féltett álmomat. Halászok i Vadász Endre grafika ja Angelika Mechtel* Kellemes délután jegyzetek Tokajból írók - táborban Károlyi Amy T érmés Mire bogyóvá sűrűsödik s alakja végleges, még vitézen veresük, de holnap vége lesz, épp most, amikor jóízű j legelné szem s a száj, akkor várja egy fülenincs, ormótlan nagy kosár. Portré. Vörös Ferenc grafi kaja a Uj könyvek „Hói volt, hol nem volt — mint a mesében — volt egyszer . egy tamárember, aki amellett, hogy tankerületet igazgatott, napi pedagógiai ffjrobiémákkal küszködött, éiirópai színvonalon művelt 6gy nálunk akkor elhanyagolt tudományágat, a folklórt.. . ” — így tisztelegtek Utódai Berze Nagy János előtt 1979-ben Pécsett, születésének századik évfordulóján. Már fiatalon, egyetemista korában gyűjtötte a népmeséket, néphagyomá- nyokát, hogy átmeneti költői próbálkozások után egész életét a néprajz tudományának .széntelje. Nemcsak gyűjtő, elvi, elméleti munkát is végzett a folklór szinte minden területén. Három főműve: A magyar népmesetípusok, Az égigérő fa és a Baranyai magyar néphagyományok. Részint hagyatékából, részint folyóiratokban, periodikákban megjelent műveiből adott ki egy csokorra valót a Baranya megyei Tanács Művelődési Osztálya. A Nap és tükör című kötetben megjelentetett tanulmányok jórésze ma már hozzáférhetetlen volt. Berze Nagy Jánosnak méltó örököse Duka János. A tudós Börzét Duka egy kevésbé fajsúlyos műfajban követte: az anekdotában. Duka János a Székelyföld városait, fálvait járva feljegyzett minden adomát, anekdotát, tréfát, falucsúfo- lót, amit a székelyekről hallott Gyűjteménye: Kilenc kéve hány kalangya? Anekdoták a székelyekről alcímet viseli A mikor ötórai teára hív, mindig az ajtóban vár rám. Kegyelmes asz- szonyom, mondja, és máris érzem ajkéinak nedves lenyomatát a kezemen. Olvastam a cikkét, mondja. Kitűnő. Apró kézmozdulattal jelzem, hogy egyezik a véleményünk. Lesegítá rólam a kabátot és a fogasra akasztja/ Aztán * előresiet a nappaliba, ahol már az asztalon a tea és a torta. Tekintélyes, pocakos ember, szerteágazó kapcsolatokkal. öreg, de mégis, virgonc, mint egy fiatal, szokta mondani. Mellém telepedik a kanapéra. Biztosan tehetne valamit az érdekemben, mondja, miközben kezét a vállamra teszi. Félig elnyúlva, a váltamnak dőlve mosolyog rám. Nagyon jó véleménnyel van rólam, mondja. Ö maga elégedett ember, múltjával és jövőjével egyaránt. Túlélt két világháborút és egy házasságot, ahogy mondani szokta. Mindig ugyanazt a tortát kinálja a teához. Három lakása van: egy a városban, egy vidéken és egy Lago Maggiorében. Az élet viharában mindig tudta, mikor kell résen lenni. Illedelmesen iszom a teát, rágyújtok a cigarettára, s fölveszem a beszélgetés fonalát. • Az írónőnek Berlinben az Aufbau kiadónál megjelent Puppengesicht c. kötetéből. | Gőz /ózsef I r Átmeneti nehézségek I Bementem a minap a botiba; fűzfánfütyülőt akartam vásárolni. Ügy néztek rám, mim a véres ingre. Fűzfánfütyülőt??? — Hát nem tudja a kedves vevő, hogy azt már hetek óta nem lehet kapni? Egy nagyon fontos alkatrészét, a fütyülő léikét importból szerezzük be, és sajnos, a szállító cég csődöt jelentett. Ne is zargasson bennünket, amíg ismét nem szállítanak! Elfutott a pulykaméreg. Nem elég, hogy nem szolgálnak ki, még így beszélnek velem. — Ide figyeljen! — mondtam az eladónak. — Vegye tudomásul, hogy a vevő nem zargatja önöket, hanem vásárolni akar maguktól! Egy kis udvariasságért nem kellene a szomszédba menniük ... Szánakozva nézett rám az eladó, s mint atya a hülye gyermekének magyarázta: — Hol él maga? Valóban azt hiszi, hogy az udvariasság nem importcikk? Hát mit gondol, miért olyan kevés az ud varia* kereskedő? Hát ilyen egy sikere« ember. Ellentétben kortársaival, akiket, bizony, megtépázott az élet Kifogástalanul «dvarias. Ez is hozzá tartozik a dologhoz. Búcsúzáskor fölsegíti a kabátomat: magától éltetődé természetességgel emeli ki a hajam a gallér alól. Ez így szép, teszi hozzá. Aztán máris a nedves kézcsók következik. S teszi mindezt a vagyonosok magabiztosságával. Mellőznöd kéne azt az egyetértő kézmozdulatot, amikor a cikked dicséri. A kézcsókra nyújtott kezeddel arcul kellene légy intened — esak egészen gyöngéden, fojtott nevetés kíséretében. A cikk egyébként csapnivaló. Tortát soha item eszel, mondod, és ■ tea helyett inkább kávét innál. Forró vizet és neseafét hoz. Nem egy, hanem két kanál kávét veszel ki, szorosra csavarod az üveg tetejét, s úgy teszed vissz».- az asztalra, föl kelljen állnia, hogy elérje. Még mindiig télig elnyúlva ül a kanapén. Amikor a vállad felé nyúl, egyszerűen, hagyod, hogy egyensúlyát veszítse. Mintha helyet csinálnál neki. Micsoda Szerencsé* eees, mondod, és a vagyontalanok magabiztosságával nyúlsz a bontatlan cigarettásdoboz faié. Befolyásos ember, asert*ágazó kapcsolatokkal. Tudja meg, mz udvariasságot éppúgy importáljuk, mint a fütyülök Sajnos, ebben a helyzetben itt is fennakadások vannak. Tönkrement a Höflich és társa eég Alsó- Hexenschussban, és hónapok óta nem szállítanak udvariasságot. Ne is keresse, drága uram; már nekem is fogytán van, a töpbiekről nem u beszélve. — No jó, de akkor legalább ajánlhatnának valamit helyette. Azt bezzeg nem tudnak! Úgy látszik, maguk a szakértelmet is* 1 importálják. Egymásra nézett « - hit kartárs. — Mégiscsak jól értesült a kedves vevő. Ezt maga is tudja. Sajnos, ez a helyzet. A szakértelmet a Kluge és fiai nevű korlátolt felelősségű társaság szállítja a magyar kereskedelemnek, de mivel a eég amerikai szabadalommal is dolgozik, Reagan leállíttatta a szállításokat. — Ide figyeljenek! Ha azt hiszik, hogy mindent az import nehézségeire foghatnak, nagyon tévednek. En azt az Tehetne vaéamtt az érdekedben, mondjg, s erre te fölnevetsz. Abba sem tudod hagyni. Nagy jókedvedben az asztalt csapkodod. Esetleg a lábad is föltehetaéd. Vagy egyszerűen kilöknéd az ablakon; hét emelet lefelé, lift nélkül — alul a katonai alakulótér. Pontosan a másik oldalról vonult be annak idején Hitler. Balszerencsés nap volt. Hitlert is ismerte, de az események után szinte azonnal ismét a felszínre került. Túl két világháborún ? kérdezed. Egyetlen karcolás nélkül. Hiába, ehhez mázli kell. Századunk szemtanúja vagyok, mondja. Századunk? kérdezed, és a kabátodba bújsz. Aztán .arra gondolsz: na, ezt kikészítettem, lerántottam róla a leplet, kész, vége. Fürgén fölpattain, s máris az ajtónál áll. Arcán bizalmaskodó mosoly. Megtapsolja az elvonulásodat. Bravó, mondja; merőben új stilus. E ngedted, hogy fölsegítse rád a kabátot, odanyújtottad neki a neseafét és a forró vizet, cigarettát kértél tőle, elfogadtad a tűzgyújtását. Alkalmazkodtál. Azon töprengsz, hogy mitől is.félsz. Este fölhívom telefonon, és megköszönöm neki a kellemes délutánt. egészet megírom az újságba... — Hohó... — mondta a boltvezető. — Látja, észre sem vettük, hogy a kedves vevő állandóan firkál. Mutassa csak... ! Pillanatok alatt kikapták a kezemből ezt a cikket, és olvasni kezdték.,^ — Ez jó,.. ' Nahát, ki sem néztük volna belőle ... Höhö! Még hogy atya a hülye gyermekének __ De megálljunk c sak! Uram, miféle humo- reszk ez? Nincs poénja? Azt nem adjuk meg az olvasónak, szerkesztőkém? — Hót... izé ..., hogy is mondjam... — Csak ki vele, semmi mellébeszélés! — Tudják, az úgy volt, hagy a ... na, szóval a poén alapanyagát importból szereztem be ... Mondom: szereztem. Mert sajnos, az a híres francia cég, a Le Point Ltd, az látja el a párizsi Canard Enchaine-t is alapanyaggal, beszüntette a szállítást. Így krokijaimat bizonytalan ideig, legnagyobb sajnálatomra, nem tudom cL létni poénnal. Meglepetés fogadta a XXI. tokaji írótábor résztvevőit a nyitó napon Tiszaladányban: egy képkiállítás. Ez nem nagy meglepetés, mondhatjuk a tények ismerete nélkül, hiszen képkiállítást elég gyakran nyitnak meg. De ha szólunk az előzményekről, mindjárt más megvilágításba kerül a dolog. Serföző Simon, az északmagyarországi írócsoport titkára és, még néhányan az írótábor szervezői közül úgy gondolták, hogy jó volna összegyűjteni Tiszaladány és a népi írók kapcsolatának fo- tódokumentumait, meg a tokaji írótáborcár résztvevőiről készített felvételeket A gondolatot tett követte. A Hazafias Népfront megyei bizottsága és még jó néhány szerv, személy adott képeket — hogy azután Angyal László fotóművész segítségével bemutatásra alkalmassá váljanak. A fényképeknek itt is — mint minden közösségi érvényű találkozón — jelentős a szerepük. Segítenek megválaszolni a „hogyan?” kérdését. Azt viszonylag könyebb kideríteni, hogy egy-egy alkalommal miről beszélgettek Tiszaladányban és Tokajban, Szerencsen és Miskolcon az írók, azt viszont, hogy miként mondták el hozzászólásaikat, a fényképek őrzik. A ráismerés örömével láttuk a parasztemberek között Sinka Istvánt, Somogyi Imrét, Darvas Józsefet, Veres Pétert, Szabó Pált. A róluk készült felvételek közül különösen az a kép volt megragadó, amelyiken Szabó Pál figyel- meztetöleg felemelte a jobb kezét. A mozdulatba dermedt mutatóujj valami fontosat jelzett, olyasmit, amiről az asztal túloldalán ülőknek is feltétlenül tudomást kellett szerezni. . . Szabó Pál egyébként — nem tudom, mennyire ismert róla — nagy jelentőséget tulajdonított a fényképezésnek, a fotódokumeintumok- nák. Bizonyítja ezt két, eddig publikálatlan levele. Mindkettőt Bérei Lászlóhoz, a népi íróik kiemelkedő fotográfusához címezte. „Kedved Lacikám, Ugra, nov. 18. (1943) mellékelve küldök egy régi képet, a feleségem ezelőtt húsz s néhány évvel, tizennyolc éves korában. Szóval a legnagyobb értékem. Arra kérlek, csinálj róla egy nagyítást ízléses nagyságban. Nem a giccses nagy méretre gondolok, hiszen tudod Te azt. De lenne meg. S ne lenne rajta ez a tarka háttér. Kérlek, tedd meg, hogy csináld meg ezt nekem. Azután pedig második kérésem, küldött felvételeid elfogytak hamarosan. Most meginalta a példányokat a bécsi fordítás ügye. Oda is kellett jó pár darab. Szóval, küldjél néhányat Lacikám. Ha Neked pénzben van, írd meg szemrebbenés nélkül, ha nem, új könyvem jön most megint decemberben és így viszonzom. Szeretettel öleHek Benneteket: Szabó Pál” A gépiratos levelek kék tintával vannak aláírva. A második jó fél évvel későbbi, de annak a soraiban is fényképekről van szó: „Kedves Laczim! Ugra, május 12. (1944) Végtelen örömet szereztél a feleségem fényképével! Végtelen jó, végtelen örülök. Ügyse tudtam örülni mostanában semminek. Bizony, annyira s ilyen bájos, üde volt Ő. Mint egy szép alma- fa virág. Jó kép, s hű. Laczi.kám, nem tudom mással viszonozni kedvességedet, minthogy új könyvem, ami májusban megjelenik (ha ugyan széjjel nem vágja a nyomdát vagy kiadót egy bomba), szeretettel megküldöm. Köszönöm. Kiadók könyvnapra készülnek, de ez csak inkább szimbólum, mint valóság. Ki tudja mi lesz, hogy lesz? Bízzunk ügyünkben s Istenben. Mert mást úgyse tehe- I tünk, Bécsi kiadóm kért, s kapott fényképet többek között, ha valami könnyű munkával, küldj kérlek pár darabot. Szeretettel ölelek Laczikám, Szabó Pál” A kamarakiállítás persae más meglepetéseket is mutatott. Évtizeddel vagy évekkel ezelőtt rögzített arcok változatait figyelhettük meg. Aztán olvashattuk Nagy István A szomszédság nevében című könyvének dedikációját: „M. Csikai Miklósnak, az ifjúsági találkozónk emlékéül forró szeretettel Nagy István. Bpest. 11. 20.” M. Csikai Miklós bácsi most is ott ült közöttünk, s beszélt élményeiről, megerősítve nekem, hogy milyen szívesen volt ott az 1942-es szárszói találkozón. Legalább ilyen szívesen olvastam Fekete Gyula A fiatalasszony című regényének ajánlását: „Cserés Juliska nénémnek, viszonzásul sok-sok szeretettel. 1979 Karácsony. Fekete Gyula.” Az író a ladámyi élményeket viszonozta ezzel. Az idei találkozó fő témája: a család szerepe napjainkban. Cseh-Szombathy Gyula érdekes előadásban összegezte vizsgálatok, kutatások eredményeit. Az adatok szorító gondokra figyelmeztettek. Az egyik: a családok nem reprodukálják önmagukat. Magyarországon 1890-től csökken a születések száma. 1930-ig ennek nem volt különösebb jelentősége, mert az idő alatt a halandóság is csökkent, ettől kezdődően a szaporodás húsz ezrelék alá esett. 1958-től oly mérvű a születések számának esése, hogy a népesség nem reprodukálódik. Mondhatnánk erre — könnyed megjegyzéssel —, hogy hasonló jelenség a világ számos országában észlelhető. De ez az érv ott sántít, hogy nekünk elsősorban a hazai adatok fontosak, s az legfeljebb csak az összehasonlításnál érdekes, hogy Svájcban u gyári így váíi. Ráadásul akik az előbbi módon vélekednek, megfeledkeznek arról, hogy különösen a harmadik világban ezzel ellentétes tendencia él. A nem reprodukálódó népesség nagy gond, hiszen e’.őbb-utóbb össztársadalmi szinten is jelentkezik majd a hiány. S ez a csökkenés rövid távon nem korrigálható (nemzedéknyi idők kellenek hozzá). Érvekkel még játszadozhatnánk, de ki kell mondani azt is, hogy ezek a tények nekünk, magyaroknak érzelmileg sem közömbösek. Világjelenségként emlegetik többen a házasságon kívüli család szerepének növekedését. Ez tény, s az is, hogy a földgolyón fiatalodott a házasságra lépők életkora (átlagosan két évet). De ez így önmagában keveset mond. Tegyük hozzá: világszerte meredeken emelkedik a válások száma is! Ezek szinte sugallják, hogy a család napjainkban — divatos és elkoptatott szóval — komplex jelenség. Ellentétes hatóerők ütköző helye, s hogy melyik dominál majd, annak megjóslása szinte lehetetlen. (Csak egy példát: a hatvanas években a „forradalmi” fiatalok a házasság előtti szexuális életre szavaztak, most, mikor gyermekeik kerültek ugyanabba a korba, már egyáltalán nem „forradalmiak”, inkább konzervatívok.) Külön eszmecserét kellett volna tartani az öregek helyzetéről, akik a mai magyar társadalom húsz százalékát alkotják. Régen kimondták, hogy a család nem vállalhatja minden gondjukat. Kiderül ugyanakkor az is, hogy a társadalom is képtelen érre. Pedig meg kell oldani, hiszen csak nyolcvan éven felül kétszázezer ember éL Mindezeknek az adatoknak és tendenciáknak az ismerete késztette arra a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, hogy családvédelmi bizottságot alakítson. Ezt a tokaji írótáborba ellátogató főtitkár, Pozsgay Imre jelentette be. Laczkó András Juhűsc Eftit fordítása
