Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-21 / 223. szám

A feladat: kimozdítani a nézőt Kovács Titusz estje Kaposváron A kaposvári megyei könyv­tár hétfőn este Kovács Ti­tusz színművészt látta ven­dégül. A fiatal színész nem ok nélkül választotta Peter Brook jelszavát: a színház feladáta az, hogy kizökkent­se, új gondolatok felé vezes­se a nézőt. Ennek a célnak szolgálatában, állt a kompo­zíció, a kiválogatott versek és főleg a színészi megfor­málás. Az előadói est címe: Esz- mélés. Az, emberi öntudat működését, magáraébredé- sét, az egyén „belső mozgá­sát'’ láttatni nem könnyű dolog. A töredékekből, val- lomásrészletekből, látomás- szerű emlékképekből össze­állított szöveg, a pantomim­szerű, görcsös mozdulatok az emberi tudat, az eszmé- lés, a vívódás pillanatait próbálták megfoghatóvá ten­ni. A csapongó gondolatok két, talán leggyakrabban felbukkanó motívuma: a koncentrációs tábor rémsége és a gyerekesen naiv, kétsé­gek közt hányódó, őszinte szerelem. Az élet és a halál. A monolog vissza-visszatérő eleme egy Poe-tól vett re­mek idézet: a túlérzékeny, önmagát feltárni vágyó egyéniség tiltakozása az el­len, hogy a világ őrültnek bélyegezze. A színpadkép: öt egymás­ra halmozott szék. Az elő­adás kezdetén a színész — a Valaki — szétrakja a négy, otromba széket, s hozzálát, hogy a középen maradt egyetlen törékeny, kecses széket, amely második énjét jelképezi, megmentse. Ezért vitázik, érvel, hadakozik, felsorakoztatva .minden em­beri kapcsolatot, kötődést, fölidézve százféle érzést. Küzdelme azonban eléggé reménytelen: hiszen a kez­deti, gondosan mérlegelt el­rendezéssel épp csak azt érte el, hogy a körbe rakott székekkel bezárta saját ma­gát. Nem kétséges, az ilyen előadás sokkoló hatást gya­korol nézőjére. Az apró em­beri gyarlóságokban, egy- egy felvillanó motívumban mi ndenki magára ismer. Ugyanakkor aggodalommal, szorongással tölti el a sok kudarc, a személyiség öniga­zolására, megőrzésére irá­nyuló bizonytalan/ kimene­telű kísérletezések. Mégsem keserít el végképp, egy utolsó reménysugár azért megmarad. A jó félórás előadás után megkértük a művészt, mond­jon néhány szót arról, he­gyin állt össze ez a produk­ció. — A versrészleteket Tucs- nt András rendezővel válo­gattam össze, Cs. Szabó László, Nádas Péter, Sár­közi György, József Attila, Sinka István, Szilágyi Do­mokos, Weiss és Poe művei­ből. A háttérben Bartók Bé­la és a Pink Floyd zenéje szól. Az összeállítás bemu­tatója 1981 áprilisában volt a kecskeméti Katona József Színházban. Azóta ez a hat­vanadik előadás. A teret, a koreográfiát úgy alakítottuk ki, hogy bármilyen pódiu­mon eljátszható legyen. Meg kell vallani, ez az összeállítás nem tartozik a könnyen befogadható szín­házi élmények közé. Erős formabontásával, érzelem­gazdagságával, az idézetek gyors váltásaival mindvégig teljes figyelemre kényszerí­ti a nézőt. A modem világ­ban élő ember útkeresését, vívódásait sokszor már nem lehet ábrázolni a hagyomá­nyos formák kereteiben. Kár, hogy kevés kaposvári néző volt a tanúja ennek a kísérletezésnek. Kovács Ti­tusz estjéből tévéjáték is készült; ezt az érdeklődők a jövő év első negyedévében látják majd a képernyőn. T. K. Szikra Jánossal A Balatonnak és a tavat körülvevő tájnak egyik leg­jelentősebb festője. A fo- nyódi hegyen levő műterem- lakásának széles ablakából éppúgy látható a Keszthelyi öböl, mint a Tihanyi-félszi­get. A Balaton képi költé­szetét felfedezők nyomdo­kain járó festő, akinek egyaránt volt önálló kiállí­tása Rómában és Regens- burgban, Budapesten és Ka­posváron. — Évtizedek óta a Balaton a leg­főbb ihletője. Honnan ered ez, és ma nyújt-e, új festenivalót? — A marcali tanárkodásom idején már rend­szeresen kijár­tam a Balatont festeni. Munkás­ságomban a táj­nak, a hangula­toknak, a színek­nek, az impresz- szióknak jelentős szerep jut. Le­het-e újat mondani? En­gem állandó feszültségben tart a tó, a természet és az itt élő emberek arcának év­szakonkénti változása. — A festészet mellett ma nyugdíjas tanárként is vál­lal pedagógusfeladatot­— Hetente három napot ezzel töltök, és ez örömet je­lent. Sokat foglalkoztam, és foglalkozom is, rajzpedagó­giával, vallom, hogy a gye­rekek manuális készségének fejlesztése nemcsak a vi­zuális látásukat segíti, de a gondolkodásban, a dolgok megértésében is alapkövetel­mény­— Mit festett a közel­múltban? — A tanulmányokon kí­vül két jelentősebb képet. Az egyik a balatoni vihart ábrázolja, a másik pedig egy régi emlék megörökítése, a Horvátkúti utca. Most az ősz keze munkáját szeret­ném ábrázolni készülő ké­pemen. — Hol láthatjuk legköze­lebb önálló kiállítását? —r Nagyatádon beszéltünk meg egy tárlatot; ez feb­ruárban vagy márciusban lesz. — Van-e hobbija Szikra Jánosnak? — A somogyi népművé­szet. Itt, a műtéremben már valóságos, kis tárlat anyaga látható. B. J. T ragedia centenáriuma Színházról színházra, országról országra Száz évvel eze­lőtt, 1888. szep­tember 21-én mu­tatták be először Madách remekmű­vét, Az ember tragédiáját. Az ős­bemutató a Nem­zeti Színházban volt, Paulay Ede rendezésében, Já­szai Marival Éva szerepében. Ádá- mot Nagy Imre, Lucifert Gyenes László alakította. Maga Madách Im­re talán poha nem is álmodott, arról, hogy műve esetleg színpadra is kerül. Felejthetetlen eseménye lett az ősbemutató a fő­város szellemi 'éle­tének: az újságok, folyóiratok hasáb­jain még hosszú ideig elemezték a látottakat, értékel­ték a színészek já­tékát, a rendező teljesítményét, és természetesen tovább folyt a vita arról is, vajon életre kelthető-e a Tragédia a ma­ga valódi szépségében, ha az élő szó és a színészek játé­ka közvetíti Megoszlottak a vélemények, de feltétlenül többen voltak, akik Paulay Ede kezdeményezését öröm­mel üdvözölték, és a mű majdani színházi sorsát de­rűlátóan ítélték meg. Hogy mennyire nekik volt igazuk, azt a Tragédia valóságosdia- dalútja bizonyította, mert alig három év alatt csak Bu­dapesten ötven alkalommal játszották. Paulay Ede Naplójában így emlékezik meg erről a szín­háztörténeti jelentőségű szep­temberi napról: „21. Péntek. 7-kor keltem. Rám virradt végre a nagy nap. Jártam- kelteirí egész délelőtt, nem volt nyugtom. Végignéztem az öltözőkben az összes ruhá­zatot. Délben Gyulai volt nálom. 2 órakor leckét ad­tam az iskolában. 3-kor vé­gigmentünk a színházi tör­vényeken. 5 órakor hazajöt­tem, de cs?k egy kevés sző­lőt ettem, 6 és fél órakor megkezdődött a nyitány. Telt ház, gyönyörű (közönséggel, mindenki arcán a várakozás és a kíváncsiság izgatottsága- A nyitány hosszú és fárasztó volt Végre felment a füg­göny, a három előjátéki kép roppant hatást idézett elő. Az egész ház tapsolt és hí­vott, végre kimentem, két­szer egymásután. A siker él volt döntve, és képről képre Több lakó a házka­puba sereglett, mások az ablakon át kukucskáltak ki. A gyerekek merészebbek voltak, ők odamentek a ko­csihoz, sót kérdezgették a bőrkabátos bácsikat, A látványosság akkor lé­pett tetőpontjára, amikor a ZO-s Trabant leparkolt. Az egyik bőrkabátos mellé lé­pett, és megkérdezte vezető­jét: — Mike Csaba? — Személyesen. — Rendőrség. Tessék ké­rem Velünk jönni. Mike nem okoskodott, ment. A kapuból kiözönlött a közönség, az ab­lakok kinyíltak, a gyerekek szétrohantak. Az egész utca kommunikált. Mikét végül egy szobába vezették, ahol megbízásukat teljesítve átadták — Zweig Aurél szerkesztőnek. — Sürgősen beszélnem kell veled fiam! — fogadta. — Űristen, de hát miért kellett ehhez rendőrség? Miért nem hívatott be a szerkesztőségbe? — Kerülni akartuk a fel­tűnést — hangzott a vá­lasz A grafikus csak akkor vet­te észre, hogy a szoba hát­teréből egy idősebb férfi né­zi őket igen-igén domború szemüvege mögül. 40. A Zugban pazarolták az imperializmus pénzét. Tessék csak összeszámolni. Kastélybérlet. Koszt, ital, él­vezeti cikkek nyolc személy­nek. Telefon, benzin, borra­való. De főként a vadak. Mert nincs vadászkastély, pláne több hónapig, árufo­gyasztás nélkül. Itt fizetni s lőni kell! Szerencsére a leg­drágább áruk rövidesen pár- zani kezdtek, és a lepufifan- tasá kényszer humánus tila­lomnak adta át a helyét. De valami golyóérett ellenfél azért mindig akadt, ha nem Núbiai párduca, hát gyáva nyúl, szabvány fácán, sza­bad fogoly. König megkapta a kompu­ter válaszát. Az ALBATO kulcsból és a kódszámokból a komputer kétféle verziót is kikombinálit. íme, a felelet; MKPS — Po — II — íz 658. EREDMÉNY ÖTÖS SZÁMRENDSZERBEN ÉI- GYELEM SZÖVEG KEZDŐ­DIK ... A TIZES LESZ. KI­FÚR GUBÖT. FOGBA U RÜL ... EREDMÉNY TI­ZENKETTES SZÁMREND­SZERBEN FIGYELEM SZÖ­VEG KEZDŐDIK . .. BAL TIZES ÜT. FAL. KISKÖRŰ FŰZ. BOG. ÜREG. Ez világos beszéd volt. A számítástechnika diadala. A gépbe csak adat kell, és íme az eredmény megszületik, legfeljebb rögtön iker. Mind­kettő a tízesre utalt, ez a szám tehát fontossá vált Tízes, de micsoda? Az első szöveg alighanem életképtelen. Miért kéne gu­báit fúrni? És miért ürülne pont fogba? A második an­nál kecsegtetőbb. A bal tizes út esetében csak a számolás kiinduló pontját kell megha­tározni. Útbaigazít azonban már az is, hogy egy fal mel­lett áll egy kiskorú fűz, azon egy bog, fölötte, alatta, mel­lette, esetleg a falban, de kéznyújtásnyira egy üreg, Azt kell megtalálni és kész. Nem akadt a Zugnak olyan zuga, ahová el ne vetődtek volna. Találtak is egy rom- falat de mellette nem nőtt fűz. Kivágták volna? Megle­het, ám a falban sem leltek rejtett anyagokkal teli üreg­re. Falakkal dicsekedhetett továbbá maga a vadászkastély is, de mellette sehol nem ló­gatta a fejét szomorúfűz, sem nagykorú, sem kiskorú. És különben is, ha egy ilyen könnyen meghatározható helyről van szó, minek a bal tízes útmegjelölés? (Folytatjuk.) Balogh fokozódott. A párizsi jelenés után egy kis zavart okozott, hogy a függönyt nem eresz­tették le. A súgó tévedése volt. De a közönség nem vette észre, oly nagy volt a Marseillaise hatása, mely vé­gig megmaradt ugyan, de a későbbi képek nem nyújta­nak alkalmat, a kitörésre oly mértékben, mint az előbbiek, legszebb diadalaim legna­gyobbjai ünnepeltem.” Még a budapesti ősbemu­tató évében elkezdődik a Tragédia vidéki előadásainak impozáns sora is: elsőül 1883 decemberében Lajos színigazga­tó mutatta be Baján, majd 1884- ben újabb tíz város kapcsoló­dik a büszke és bátor bajai kez­deményezéshez. Kolozsvár, Kas­sa. Pápa, Komá­rom, Szentes, Máramarosszi- get, Sepsiszent- györgy, Kecske­mét, Szeged szín­háza birkózott meg a hatalmas feladattal- 1892- ben pedig elkez­dődött a Tragédia- külföldi útja, mégpedig Becs­ben, ahol a ham­burgi színtársu­lat június 18-án német nyelven mutatja be — nagy sikerrel. Így tehát a bécsi kö­zönség már elég jól — ismeri a művet, amikor sor kerül a Nemzeti Színház hatnapos vendégjáté­ka záró műsoraként a Tra­gédia magyar nyelvű előadá­sára. Mindez a bécsi színhá­zi világkiállítás keretében történik, melyet még Bis­marck is megtisztel jelenlé­tével, és nem minden pikan­téria nélkül való, hogy épp október 6-án, az aradi vér­tanúk kivégzésének tragikus emlékű napján mutatták be a császárváros közönségének Madách gigantikus látomását a történelemről... A későb­biekben Prága, Hamburg, Berlin, Zágráb, Pozsony. Tar- tű és Varsó volt a legfonto­sabb külföldi nagyváros, ahol a mű színre került A századik budapesti elő­adásra — még az eredeti Paulay Ede-féle rendezésben — került sor a Nemzeti Színházban, 1894-ben. Üjbo- li műsorra tűzése pedig Tóth Imre nevéhez fűződik, 1 Mű­ben. Ádámot fölváltva alakí­totta Beregi Oszkár és Ödry Árpád, Éva szerepében He- gyesi Mari mutatkozott be, Lucifert I .’ánfi Jenő játszot­ta. A felszabadulás után, a személyi kultusz éveiben egy ideig szó sem lehetett Az ember tragédiájának szinre- viteléről, sót irodalmi érté­kelt is igyekeztek megkér­dőjelezni. Fölülmúlhatatlan érdemekét szerzett ezekben a zord küzdelmekben a mar akkor nagy tekintélyű Sőtér István, aki mindvégig védel­mezte Madách remekművét a durva és hozzá nem értő támadásoktól. 1954-ben ,vég­re újra műsorára tűzhette a Nemzeti Színház a Tragédiát, Lukács Margit, Básti Lajos, Ungvári László és Major Ta­más közreműködésével. A hatvanas években újszerű, részben egzisztenoiaüsztikus felfogásban játszották. Leg­utóbb a Madách Színház és most nyáron a szegedi sza­badtéri játékok tűzte műsö­rára, de az igazi kísérlet és feladat ismét az ős-otthoné, a Nemzeti Színházé kell le­gyen — fiatal színészekkel a főszerepekben. B. P. Televíziós fesztiválok Az elkövetkezendő hóna­pokban több nemzetközi te­levíziós fesztiválon vesznek részt a legjobb hazai tévés produkciók. Pozsonyban szep­tember 21—29. között hete­dik alkalommal rendezik meg a televíziós gyermek- és ifjúsági műsorok versenyét A Magyar Televíziót A közös kutya, a Játékszüret, a Ze­nede és a Tükör című mű­sor képviseli. A kétévenként megrendezett fesztiválon leg­utóbb két magyar produkció is sikert aratott Mondok ne­ked valamit és a Tessék en­gem elrabolni című film Du- na-díjat nyert A zenei, drámai és doku­mentumműsorok egyik leg­nagyobb nemzetközi feszti­válját a Prix Itáliát szep­tember 20-a és október 2-a között rendezik meg Capri- ban. A Magyar Televízió a zenei kategóriában A hét fő­bűn című songoperát indítja. A látogatás című portré a dokumentumfi Írnek csoport­jában szerepel — ezt az al­kotást az MTV a Budapest filmstúdióval közösein készí­tette. A tengerentúlon az egyik legrangosabb elismerés a nemzetközi Enamy-díj. Az egyesült államokbeli feszti­válon a Magyar Televíziót két műsor képviseli: az Ostromzár (szerkesztő-ripor­ter Chrudinák Alajos) és Apró Attila rendezőnek Stravinsky zenéjére készített balettfümje, a Pukhnella. SOMOGYI NÉPLAP GCDMBÓ PÁL ki illalmtt kinn

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom