Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-17 / 220. szám

Somogyi röntgennapo» HETVEN ÓRA HELSINKIBEN Összehangolt egészségügyi munka Dr. Varga Leventének, a megyei kórház igazgató fő­orvosának megnyitójával rangos eseménysorozat kez­dődött tegnap Siófokon:nyol­cadik alkalommal rendezték meg az egészségügyi szervek, az orvosi egyetemek, a tudo­mányos intézetek közős ös­szefogásával a somogyi rönt- gennapokat. Az ország radio­lógusai, röntgenasszisztensei találkoztak, hogy kicseréljék tapasztalataikat A siófoki kétnapos eseményen előadá­sokat tartanak a szakma olyan kiemelkedő képviselői, mint dr. Csákány György, az Orvoetovábbképző Intézet ra­diológiai intézetének, illetve az Országos Röntgen- és Su- gárfíaifeai Intézetnek az igazgatója; dr. Horváth Fe­renc, a Semmelweis Orvos- tudományi Intézet és dr. Kuhn Endre, a Pécsi Orvos­tudományi Egyetem radioló­giai klinikájának igazgatója, dr. Yittay Pál, az Qrvosto- váfcbkégnő Intézek professzo­ra. A somogyi röstgeanapok­ntak tizenhat éves múltja van. A szakemberek kétéven­ként találkoznak megyénk­ben, s e rendezvény mindig nagy érdeklődést vált ki. A mostani túlnőtt az előzőkön: több mint ötszáz röntgenor- vos és asszisztens van jelen. Az előző évekhez hasonlóan az idei eseménysorozat ren­dezését is a megyei kórház röntgenosztálya vállalta. Tegnap előadások hangzot­tak el a mozgásszervi beteg­ségek radiológiai diagnoszti­kájáról, a komputer jelentő­ségéről a sugárkezelésben, il­letve a röntgengépről, annak fejlesztési lehetőségeiről. A röntgenasszisztensek külön is hallgattak szakmai előadáso­kat. A mai programban a ra­diológusok és a tüdőgyógyá­szok együttműködését vitat­ják meg. Ennek a tanácsko­zásnak fontos a gazdasági jelentősége is; eddig ugyan­azt a beteget külön-külön vizsgálták, mostaniéi kezdve már konzultálnak. A röntgenasszisztenseknek ' tartandó kerékasztal-konfe­rencia a modern automata berendezésekkel foglalkozik. A találkozón részt vesznek külföldi cégek képviselői is, és bemutatják legújabb rön* gengépeiket. A somogyi röntgen napokra — az előző évekhez hason­lóan — meghívták a magyar radiológiai gépgyártásban közreműködő szakembereket Mint elmondták, rendkívül fontos, hogy az orvos és a gyártó találkozzék, A somo­gyi rendezvényen kívül nincs olyan, országos fórum, ahol a gyógyító eszközöket tervező, illetve gyártó szakemberek és az orvosok találkozhatnának, tapasztalatokat átadva, a fej­lesztés irányítását mégha tá­róévá. A röntgen napok cm kedves ünnepségre is sor került Az Orvostovábbképzó Intézet, az Országos Röntgen- és Su­gárfizikai Intézet, valamint a klinikák röntgenjxrofesszo- rai nevében dr. Csákány György elismerő oklevelet adott át dr. Hiev lkának, a kaposvári megyei kódház fő­orvosának kimagasló szak­mai és szervezési munkájá­ért. az orvosi hivatás gya­korlásában eltöltött több mint harromeéves tevékeny­ségének eí ismeréseként. A. A Az új tanévben módosított rendtartás lépett életibe; ez átfogóan szabályozza az ál­talános iskolák életét A Mű­velődési Minisztérium tájé­koztatása szerint az utóbbi éhekben mér számos jog­szabály módosította az 1976- ban készült rendtartást ősért vált szükségessé a kor­rigálást Az ötnapos munkahétre va­ló áttérés nyomán változtak az iskola munkarendjére vo­natkozó előírások: egyebek között lehetőség nyílt, hogy a tanítás kezdetét helyileg határozzák meg, a gyerekek­nek legmegfelelőbb időpont - haa- A tanulók szabad ide­jének kulturált eltöltését is segíti a most kiadott rend­tartás: a tanítás nélküli munkanapokon a tanítási szünetekben, illetőleg a heti pihenőnapokon szervezett kulturális vagy »portprogra­mokra — a résztvevő gyer­mekek szüleinek belegyezé­sével, az igazgató tudtával — egy-egy szülő pedagógus néJkiil is kísérhesse a tanu­lókat. A kísérő szülő fele­lős a rendért és a tanulók testi épségéért. A pedagógu­sok munkájának könnyítése érdekében megszűnt a pótló foglalkozások utolsó — a tanév befejezése utáni — S2aüöaisza is. Ahhoz, ogy az iskola szer­vezhesse, koordinálhassa a tanulók egésznapos foglal- kéztartását, megfelelő feltéte­lekkel, határőrrel kell ren­delkeznie. Ennek érdekében a módosított rendtartás úgy intézkedik — egyetértésben a Magyar Úttörők Szövetségé­vel —, hogy a szakkörök szervezéséért, irányításáért a tanév kezdetétől az iskola a felelős. Ezt az indokolta, hogy a szakkörök mozgalmi irányítása nem volt problé­mamentes, az úttörőcsapatok ugyanis nem tudtak megfele­lően élni jogaikkal és a fel­tételeket eddig is az iskolák biztosították. A nevelés-oktatás bizonyos mértékben módosította az általános iskola belső tagozó­dását, a tananyag tartalmát, a tantárgyi struktúrát. Ennek Jókai Mór életéről, mun­kásságáról, Magyarország XIX. századi történetéről rendez többfordulós — úgy­nevezett élő, kapcsolásos — vetélkedőt a Magyar Tele­vízió decemberben. A Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsával közösein rendezett játékos szellemi vetélkedőn hat vidéki város — Balaton- füred, Eger, Kecskemét, Pá­pa, Sárospatak és Szeged — versenyzői, valamint a fővá­ros I., V. és XII. kerületé­nek 5—8 fős csapatai adnak számot ismereteikről, tudá­megfelelően az oktatásügy irányítói a rendtartással is módot adtak arra például, hogy az első három osztály­ban — lehetőség szerint — egy tanító tanítsa a gyerme­keket Az iskolai élet de­mokratizmusának szélesíté­se érdekében tovább bővítet­ték a tantestület döntéseit, véleményezési jogkörét A módosártott rendtartásban még fokozottabban érvénye­sül a keretjellegű szabály o- zá&, vagyis a jogszabályok adta lehetőségeken belül — a helyi viszonyok ismereté­ben — az iskolát dönt al­kalmazásáról. sukról. A helyszíneken már javában szervezik a csapato­kat, a televízióban a kérdé­sek összeállításán dolgoznak Sőtér István akadémikus, Hegedűs Géza irodalomtör­ténész és Nagy Miklós, ne­ves Jókai-kutató segítségé­vel. ök a zsűri munkájában is részt vesznek. A látványosnak ígérkező, egész országra kiterjedő já­ték első fordulóját december 2-án, pénteken rendezik meg. A további vetélkedők időpontja december 9-e, 16-a és 23-a. Jókai-vetélkedő a képernyőn Megint szólt a harang Van olyan nekrológ, amely nem késett el? Van olyan temetés, ahol az élők csak a halottat siratják és nem ön­magukat: múltjukat és jö­vőjüket? Talán ez a termé­svét rendje: finom tapintat ét mély realitás. Pajtás, mi egy folyó pttvt- ján álltunk. Csak te a túlsó parton. Bár úgy láttad, hogy a túlsó parton én vagyok ... Te harangszóval temettél, én harangszó nélkül. Most döb­benek rá, hogy sorsunkban mennyi a közös vonás. Füg­getlenül a valamikor közöt­tünk levő örvényektől. Te is negyven év körüli voltál, én is annyi vagyok. Te is békességet hirdettél hí­veidnek, én is azt akartam minden embernek; csak más szavakkal, más módszerekkel és más ruhában... Milyen furcsa: voltál, vagyok. Mi van a mi korosztályunkkal? Miért tizedel meg minket a sors? Infarktussal, rákkal, kötéllel, névtelen levelekkel — kit hogyan. Miért kellett nálunk fiatalabbakat vagy korosztályunkbélit temetni: tsz-vezetőt, kocsist, boltost, lakatost, papot? Mi nem vagyunk háborús nemzedék, a háború nekünk történelem. Mi nem vagyunk a fényes szelek korszakának emberei sem; nekünk csak az intrika mérges gázától tö­mény szellők jutottak, jut­nak ... Intrika, névtelen le­velek. Halálod előtt néhány nappal panaszkodtál: nein is tudod már, hogy hányadikat írták ellened. Te mát nem tudod, hogy a névtelen leve. leket író araszoló-lárváknak két fő faja létezik: az egyik agytekervényeinek számát te­kintve altos, a másik vagyo­na biztos bástyája mögül lö­völdöz nehezen megtanult mondataival, élvezve az in­gyen cirkuszt... Te már nem olvashatod a költő so­rait, nem érezheted igazsá­gát: „Szembe mondva több a szó. Ne csapkodj felém mocskos kézzel. Hitemet vetted célba, te féreg? Hát tudod te, hogyan születik a kit?” Miért fontos a te halálod (vagy az enyém), hiszen év­századok óta nmei igazi bá­Igaz barátok között Bárki magyar, áld eljut Finnországba, érkezése után rögtön a velünk közös voná­sokat kezdi keresni- Akár­csak az észak-európai or­szág lakói, ha hozzánk láto­gatnak. Egyik legszebb él­ményem Helsinkiben épp ax volt, hogy a finnek milyen komolyan — nagyon komo­lyan! — veszik az ősi rokon­ságot Magyarrajongók — Mi, finnek nagyon sze­retjük a magyarokat — mondta Anneli Aaarika- Szrok, a Finn—Magyar Ba­ráti Társaság titkára. — Ezért nyíltabbak, kedve­sebbek vagyunk velük. Én magam elfogult is vagyok, hiszen tizenhárom esztendőt, legszebb éveimet töltöttem Magyarországon. Amikor hazajöttem, nem szűnt meg ez • jó viszony; itt a társa­ságnál napi kapcsolatban ál­lok a magyarokkal, s az a munkám, ami igazán szívem szerint való: a finn—magyar barátság ápolásán, fejleszté­sén dolgozom már huszonkét éve. Jó tudni, hogy ez alatt az idő alatt hétről harminc­hatra nőtt helyi szervezete­ink száma. A társaságnak 5300 tagja van. Alkalmam volt találkoaú Heikki Koskival, a Firm— Magyar Baráti Társaság el­nökével ja. Benn« ugyancsak igaz barátunkat ismertem meg. Halk szavú, szerény ember. Megható volt hall­gatni, ahogy a barátságunk mindennapjairól beszélt: — Tudja, én azt szeretném, ha minden finn legalább egyszer ellátogatna Ma­gyarországra. Akkor érezné- tapaaztelná azt, amit jóma­gam már tizenegyszer át­éltem: a magyarok vendég­szeretetét, közvetlenségét és azt, hogy köztük milyen könnyén, milyen természe­tességgel szövődnek a barát­ság szálai. A legfontosabb ke, esők kisebb-nagyobb há­borúk közötti szünet, tehát naponta halnak meg embe­rek az erőszaktól. Miért fon­tos, amikor a napi hírőzön- ben száz hír közül kilencven így kezdődik: agyonlőtték, lezuhant, felrobbant, megtá­madták, kisiklott, meghalt... Fontos, mert az élet egy­szeri és megismételhetetlen. Fontos, mert azon a bizonyos szombaton, amikor a szíved­hez kaptál, egy parányi vér­rög néhány másodperc alatt egész világot gyilkolt meg. Mert minden ember egy ön­álló világ. Először agysejtje­id indultak bomlásnak, majd... De ezt az orvostu­domány jobban tudja, mint én. Nincs jelentősége. Vajon korosztályunkból legközelebb kiért szól a ha­rang? Vagy kit temetnek ha­rangszó nélkül? falusi József A Finn—Magyar Baráti Társaság újságjának első oldala. azonban, hogy nagyon ha­sonlóan vélekedünk fontos dolgokról. Nemcsak a roko­ni kapcsolatokról, hanem a barátságról, a bekér« is. Jelenleg 17 finn és 17 ma­gyar várost köt össze ilyen kapcsolat. Várostestvérek A Fim—Magyar Baráti Társaság munkájának a mo­torját jelentik ezek a test­vérvárosi kapcsolatok. De van más is, amiről feltétle­nül beszélnünk kell — foly­tatta lelkes«» Anneli Aaari- ka-Szrok, — Társaságunk október 10-én lesz 33 éves. Hosszú utat tett meg, szép eredményekkel büszkél­kedhet Így, csak a közel­múltból: Helsinkiben 1980­ban avatták föl a Magyar Kulturális és Tudományos Központot, s itt mi is szép otthonhoz jutottunk. Évente négyszer jelenik meg új­ságunk, amelyben a társa­ság tevékenységével foglal­kozunk, s betekintést nyúj­tunk a magyarországi ese­ményekbe. Bekapcsolódtunk a Bartók- és a Kodály-év rendezvénysorozatába, ha­sonlóképpen készülünk a Liszt-évre. Szeptember vé­gén látjuk vendégül a hires Pécsi Balettet, de még az ősszel magyar operaénekesek is föllépnek nálunk. A ma­gyar Hazafias Népfronttal közösön minden harmadik esztendőben barátsági hetet rendezünk Magyarországon és Finnországban. A követ­kező 1985-ben lesz. Mivel az esztendő nemzetközi ifjúsá­gi év lesz, úgy gondoljuk, nekünk is a fiatalok ismer­kedését kell segítenünk. Jö­vő őszre úgynevezett ma­gyar csomagot állítunk osz- sze a finn iskolák részére, amiből megismerhetik ös­szetartó zás unkát, a mai Ma­gyarország életét, munkáját. Kezdő, haladó és társalgási szinten ősztől tavaszig ma­gyar nyelvórákat szervezünk. Rendszeresen meghívunk előadókat, akik a magyar társadalmi, gazdasági, 'kul­turális és tudományos élet­tel ismertetnek meg berniün­ket. A Kalevala — ötödször Különösen aktuális lesma volt Helsinkiben ottjártam- kor a finn—magyar kuitt*-; ralis együttműködés. Ak­kor ülésezett az a bizottsági amelynek tagjai a két nép kulturális együttműködésé­nek ered mén yent foglalják közös kötetbe. A Magyar Népköztársaság első kulto- rális megállapodása , vök tőkés állammal az az 1 Sílift­ben kötött egyezmény, ame­lyet ma is példaként emle­getnek világszerte. Jaakltm Numminen kulturális állam­titkárt, a szerkesztő bizott­ság finn csoportjának veze­tőjét erről az együttműkör: dósról kérdeztem: — Szoros és intenzív kap­csolatok kötnek bennünket össze; rendszeresek a tudó­sok, művészek találkozói, sok finn kórus járt Magyaror­szágon, sok magyar muzsi­kus nálunk. Sokrétűek aa emberi kapcsolatok is. — Egyébként 1985-ben ftn-' nepeljük — folytatta — a Kalevala születésének 150. évfordulóját. Szeretnénk, ha külföldön, így Magyar^ országon is lennének meg­emlékezések. A Kalevalát többször lefordították már magyarra, mint bármelyik más nyelvre. Négy teljes fordítása van, több részletét külön is átültették, s tudo­másom szerint most késesül az ötödik teljes fordítás. A finn—magyar kapcsolat a firm társadalomnak na­gyon sokat jelent — ezzel a gondolattal fejezte be a be­szélgetést az államtitkár, s hozzátette: — Jó érzés tud­ni, hogy Közép-Európában nemcsak közeli rokonaink vannak, akikkel szoros szá­lak kötnek bennünket föld-’ részünk szivéhez, hanem hűséges társaink is a béké­ért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért vívott harc­ban. (Folytatjuk.) Kocsis Margit A helsinki fesztivál vendége volt az Universitas Együttes. Képünkön: előadást tartanak az Esplanade parkban- (Totó: MTI — Ilovszky Béla feáv. — KSJ Módosították az általános iskolák rendtartását

Next

/
Oldalképek
Tartalom