Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-27 / 202. szám

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

A büntetőjogász

— Hallottam a panaszt, s magam is tapasztaltam: a hallgatók nem köszönnek az oktatóknak. Egy KISZ-rendezvényen szóvá tettem; kifejtettem, hogy helytelenítem. Azt mondták erre a hallgatók: nem azért marad el a köszönés, mert nem tisztelik az oktatókat, hanem azért, mert elavult szokásnak tartják. Nem fogadtam el, és soha nem tudom elfogadni ezt az érvet. Emlékszem jól a saját diákkoromra: akkor külsőségekben is megmutatkozott, hogy ki a kerista és ki a gimista. Mindig arra törekedtem — hiszen közöttük éltem —, hogy megértsem a fiatalokat. Természetesnek tartom, hogy a generációk között felfogásbeli különbségek vannak, de a jó modort vagy hiányát nem lehet csak felfogásbeli különbségnek tekinteni. Régen voltam diák, de ma *is minden tanáromra nagy szeretettel, tisztelettel gondolok vissza. Ránik miként gondolnak majd a fiatalok? Lehet, hogy bennünk van a hiba?

Dr. Földvári József vendége vagyok Fo- nyódligeten, a nyaralójában. Munkájáról, életéről kérdezem. Amíg a kávét isszuk, emlékeim között kutatok. Az egyetemi előadóterem képe villan föl először. Nem a katedrán ülit, az túl messze volt a hallgatóságtól: az első padsorok mellett, az ablaknál állt, s rövid, kerek mondatokat fogalmazott olyan ütemben, hogy szinte minden szavát, amit fontosnak tartott, le lehetett írni. Aztán a vizsgák izgalma, ahol határozottak, rövidek voltak a kérdései és hosszú a türelme a felelet megkezdéséig. Akkor vágott csak köz- ...—- ■ ■ ■—.

b

e, ha valaki melléfoeszélt vagy ha látszott : fogalma sincs, mit kérdeztek tőle.

Nem szerette a bőbeszédű embereket, s nem „díjazta” a túlbuzgókat sem. Nem lehetett „jó pontot” szerezni nála azzal, hogy a hallgató a vizsgára „véletlenül” a Földvári József által írt könyvvel a hóna alatt lépett be. Azt viszont mindenki pontosan tudta, hogy mennyi az a legkevesebb ismeret, amellyel még meg lehet kísérelni az eredményes vizsgát. Szigorú tanárunk voK. Tiszteltük szigoráért, , de nem féltünk tőle. Nem volt szórakozott profesiz- szor. Az előadás kezdete előtti percekben mindig feltűnt alakja a folyosón. Kifogástalanul vasalt fehér ingben, nyakkendőben utolsóként lépett be a terembe, s mindig befejezte a mondanivalóját az óra végére. Szigorú rend szerint élt.

Elfogyott a kávé. Kérdezem, s a válaszhoz mindig egy-egy történetet csatol dr. Földvári József. A kérdések egyre jelentéktelenebbekké válnak a történetek tükrében.

— Somogyi vagyok. Szülőfalum — Attala — akkor a megyéhez tartozott A kötődést azonban nem ez jelenti számomra, hanem egy, egész életemre kiható élmény: az, hogy a kaposvári gimnázium diákja voltam. Az 1946-ig tartó nyolc év adta nekem az embert formáló élményeket. Vajda János magyar—latin szakos tanár nyolc esztendeig volt az osztályfőnököm. Magatartása, ahogyan a diákjaival törődött, számomra ma is példa. Az itt szerzett tapasztalatok alapozták meg azt a meggyőződést, amelynek alapiján hozzáfogtunk egyetemünkön az egységes tanárképzés kísérletéhez. A terv, tudom, nem váltott ki osztatlan elismerést az országban, de hiszem, hogy jó úton járunk. Ma Magyarországon négy, egymástól független intézmény — az óvónő- és a tanítóképző, a tanárképző és az egyetem — képezi a nevelőket, s a pedagógust annak alapján értékelik, hogy melyik iskolát végezte eL A mi kísérletünk szerint nyolc évre képezünk tanárokat Oklevelében képesítjük az á Itala- Se* iskola felső tagozatán, valamint a kö- WHnáM»lulliin szaktárgya oktatására. A kísér— Vannak ebben is olyan megfogalmazások, amelyek nem sikerültek igazán jól, amelyeken lehetett volna finomítani. De a szemlélete korszerű. Egyértelművé teszi: a büntetőjogot csak utolsó eszközként szabad alkalmazni. Erénye, hogy nem büntetőjogi eszközökkel akarja megoldani a gazdálkodásbaji tapasztalható lazaságokat. Szankciórendszere is tükrözi a szemléletváltozást azzal, hogy előtérbe helyezi a szabadságvesztéssel nem járó büntetésieket.

A teraszon — ahol beszélgetünk — vastag dosszié fekszik az asztalon,

— Nyári elfoglaltság?

— Három feladatot kell elvégeznem a szabadság ideje alatt: megírom a tanévnyitóbeszédet; az ősszel lesz egy osztrák—magyar büntetőjogász-tanácskozás, az ott elhangzó referátumot itt készítem el, és be kell fejezni egy büntetőjogi tankönyv kéziratát.

— Nem sok ez szabadság idejére?

— Meggyőződésem, hogy egy embernek nem a tisztsége, hanem a munkája ad tekintélyt.

letet nagyon jónak tartom; gondolom, hogy minden pedagógus időszerűnek ítéli. S hozzáteszem: minden szülő. A gondokkal szülőként kezdtem el foglalkozni. A szülői érte- .kezlefekre mindig én jártam el, s közvetlen tapasztalatokat szereztem. Büntetőjogászként is a társadalom vizsgálatával foglalkozom, s a kérdés önként adódik: hogyan lesz egy aranyos kisgyerekből olyan felnőtt, akivel szemben a büntetőjog eszközeit kell alkalmazni? A fiatalkori bűnözés problémáit vizsgálva fölfigyeltem sok olyan körülményre is, amely kapcsolatban áll az iskolai oktatással, neveléssel...

— A büntetőjogásznak nem hiányzik a bírói pulpitus?

— Nagy társadalmi változások időszakában, 1946-ban kerültem az egyetemre. Akik akkor oda jártunk, élénken érdeklődtünk a közélet iránt. 190'0-ben kaptam diplomát, és bírói pályára készültem. Az egyetemen viszont közölték velem: a büntetőjogi tanszéken maradok. Tudomásul vettem, s azon gondolkodtam, hogy mire lesz majd ott szükségem, miként dolgozhatok eredményesen. Levontam a következtetést: mindenekelőtt nyelveket kell tanulnom, mert a külföldi szakirodalom ismerete nélkül nem élhet meg az ember. Nem vagyak nyelvtehetség, de meggyőződésem, hogy akarattal mindenki meg tud tanulni egy nyelvet olyan fokon, hogy szótár nélkül olvasson szakirodalmat. Amikor iskolába jártam, még nem tanítottak oroszt, de azt világosan láttam, hogy nélküle nem lehet szocialista jogtudományt művelni. A tanszéken rám bízták a könyvtárat, és tanársegédként sok előadást tartottam meg a professzorom helyett is. Rájöttem, hogy nem elég csak a tankönyvet, a jegyzetet ismerni: akkor tud igazán jó előadást tartani az ember, ha saját kutatásaival, megfigyeléseivel és szakirodalmi olvasmányaival is alátámasztja a témát.

Korán kezdett publikálni, s az egyetem

elvégzését követő hetedik esztendőben megvédte kandidátusi értekezését. A téma — Az egység és a halmazat határesetei — ma is viták tárgya a jogászok között. Arra a problémára keresett választ, hogy mikor kell egységbe foglalni a különböző bűncselekményeket s ennek megfelelően kiszabni rá a büntetést, illetve mikor van szükség halmazati büntetés alkalmazására.

— Megvallom, a diákok nehéz tételnek tartják a vizsgán.

— Azért még senki sem

bukott meg, mert nem értett egyet velem. A követelmény csupán az, hogy indokolja meg álláspontját. Meggyőződésem, hogy egy bírói ítélet ereje is az indoklásban van. Arra nevelem a hallgatókat, hogy alakítsanak ki önálló állásfoglalást, s azt kellőképpen támasszák alá, indokolják meg. Az egyetem nem adhat életre szóló receptet A Csemegi-kódex csaknem száz évig volt érvényes. Ma tíz-tizenöt év egy jogszabály élettartama. Az élet felgyorsult, és a változásokhoz igazodni kelL Nem könnyű, de megoldható feladat. Mindig azt hangsúlyozom: az egyetemisták ne tekintsék szentírásnak a tankönyvet, mert nem is az. Az egyetemi képzésben sokkal nagyobb teret kell biztosítaná az önképzés- nek. Menjen a hallgató a könyvtárba, szerezzen ott ismereteket, s ezeket próbálja beiktatni az egyetemen szerzett tudásanyagba. Meggyőződésem, hogy a tanárképzésben heti 26—26 kötelező óránál többet nem lenne szabad beállítani a tantervbe, csak így biztosíthatunk a hallgatónak időt az önképzésre. Ehhez azonban új típusú ' oktatókra és hallgatókra van szükség. Az ember előrehaladásában az eddiginél sokkal nagyobb teret kellene kapni a teljesítményinek. Ma az életben sincs így.

Az embert állásfoglalása legalább úgy jellemzi, mint a tette. Dr. Földvári József akkor kapott megbízást a Pécsi Tudomány- egyetem vezetésére, amikor az állam- és jogtudományi kar mellett 1976-ben meg kellett szerveznie a közgazdaságtudományi kart is. Ma a Janus Pannonius Tudományegyetemnek három kara van: a utóit tanévben — egyetemi karként — hozzácsatolták a tanárképző főiskolát is. Az ország legkisebb egyeteméből így lett a társadalomtudományokat oktató második legnagyobb felsőoktatási intézmény.

— A közgazdasági kar megszervezese könnyen ment: úgy látszik, a jogi és közgazdasági gondolkodásban sok a közős vonás. A jogi karon sók volt a nagy tapasztalatai professzor, a közgazdaságin pedig csupa fiatal oktató kezdte meg a munkát. Ez a kar már tudományos színvonalát tekintve is felnőtt a jogi mellé. Negyvenesekből áll az oktatógárda gerince, megvan az ismeret- anyaguk, a fiatalos temniakarásuk és tapasztalatuk is.

— Az egyetem vezetése egész embert kíván.

— Elsősorban oktató vagyok, s csak azután rektor. A rektori teendők miatt nem maradt el egyetlen előadás és vizsga sem. Ha egyszer kiesik az ember a gyakorlatból, soha nem talál vissza. Meggyőződésem: vállaljon bárki bármilyen pxxsztot az egyetem irányításában, az oktató- és kutatómunkát nem hagyhatja abba. Ha megteszi, pótolhatatlan veszteség éri. Az én életemben a kandi- daitúnát követő két évtized volt a legszebb. Nyugodtan dolgoztam, kutattam, publikáltam. A büntetőjog rendkívül széles, szerteágazó terület. Az volt a célom, hogy lehetőleg minél több részével alaposan megismerkedjek.

Az első könyvet követte a második: Az

igazságszolgáltatás elleni bűntettekről.

A sok évi kutatómunka eredménye egy, a szakmai körökön túl is figyelmet keltő harmadik

könyv lett Címe; A büntetés tana. Amikor

megjelent, nem volt egyetlen szakmai folyóirat sem, amelyik ne tartotta volna szükségesnek a méltatását Elismerő kritikákat kopott, főleg azért, mert a büntetőjogi szempontokkal egyenrangúként kezelte a kriminalisztikai és kriminálpszichológiai élveket A büntetéssel kapcsolatos'tudományos ered-, menyeket egységes egészbe integrálta.

— Amikor ezt a könyvet írtam, egyre nagyobbak voltak a kételkedések a büntetőjog hatékonyságával szemben. Sőt egyesek a büntetésvégrehajtás hatékonyságát is kétségbe vonták. Lezártak valakit egy bűncselekményért, letöltötte a büntetését, aztán kiszabadult és újra bűncselekményt követett eL Az ember kételyei itt kezdőditek. Az enyém is. Azok közé tartozom, akik kételkednek a börtönök hatékonyságában. Szegényes érvnek tartom, hogy amíg bent van. valaki, addig legalább nem követ el újabb bűncselekményt. Az a véleményem: ne a börtönöktől várjuk, hogy megnevelje, akit a társadalom nem tudott.

Ezért a könyvéért kapta meg a tudományok doktora fokozatot, s megjelenésével vége is szakadt az intenzív kuitatómunkával töltött két évtizednek. 1971-ben a jogi kar dékánhelyettesévé választották, 1974-ben dékáni megbízást kapott, és most három egymást követő ciklusban az egyetem rektora.

— Bennem él a nosztalgia a négy karú egyetem után. Az ón időmben orvosok, jogászok, bölcsészek jártak ide, és egy kollégiumban lakták. Most azt hiányolom, hogy egy joghallgató mindig csak jogásszal beszélhet; azzal találkozik az egyetemen és a kollégiumban is, pedig — meggyőződésem —, hogy ez a gondolkodását is meghatározza, mert mindig csak azonos érdeklődésű emberrel vitatkozik. Intézményszervezést szempontból is sokat jelentene, ha egy városiban nem hat felsőoktatási intézmény volna.'

— Szívesein csinálta a szervezéssel járó munkát?

— Ha nem vagyok meggyőződve egy feladat célszerűségéről, el sem vállalom.

— Ezek szerint hasznosnak tartja a bírák, ügyészek és ügyvédek továbbképzését szolgáló tanfolyamokat is.

— Felfogásom szerint az egyetem elméleti alapokat adhat. A speciális képzést erre építve kell megoldani, ha nem tesszük ezt, ac ismeretanyag elkopik, elavul. Szerintem mindenkit kötelezni kellene rá, hogy az egyetem elvégzése után tíz évvel vegyen részt továbbképzésen. Ezt jól csinálják az orvosok, de szükség volna rá például a pedagógusoknál is. Mi szeretnénk megvalósítani. Azt sem vitatja ma már senki, hogy egy jogásznak szüksége volna közgazdasági ismeretékre is. Ma azonban nem törődik vele senki.

A jogtudós —■ amíg egyetemi kanokat szervezett — csak látszólag szakadt el szőkébb szakterületéről. Ország- gyűlési képviselőként és ako- difikációs bizottság tagjaként # részt vett az 1978-ban alko- tott új Büntető törvénykönyv előkészítésében. Erről a jogszabályról külföldi szakértők mondják, hogy jól kidolgozott, korszerűségét tekintve az európai élvonalba tartozik. Akik hallgatták dr. Földvári József egyetemi előadásait, i forgatják az új Btk-t, a törvény egyes paragrafusainál ráismernek a professzor szavaira.

Dr. Kercza Imre