Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-12 / 163. szám

Honismereti akadémia Kaposváron (Folytatás az 1. oldalról.) Aki ezt figyelmen kívül hagyja — figyelmeztetett —, az a társadalmi erkölcs gyengítését segíti elő. Á ma­gyar nemzet történelmi al­katáról szólva utalt arra, hogy történelmünk ilyen­olyan alakulása miatt a nem­zetté válás folyamata egy meghatározott etnikummal kezdődött, de sikerült elru­gaszkodnia az etnikumceht- rikus követelményektől. Illyés Gyulát idézte, aki úgy fogalmazott, hogy magyar­nak lenni nem eredetkérdés, hanem elsősorban vállalás és vállalkozás kérdése. A nemzetfogalomnak az össze­tartozás érzését kell megte­remtenie. Nincs ellentét a termelőerők internacionali- zálódása és az emberek nem­zetté kapaszkodása között. Ez éppen nemzeti keretek­ben mehet végbe, mert ezek a keretek garantálják azt az embertípust, mely képes eze­ket adaptálni. Pozsgay Imre szólt a középkelet-európai helyzetről, melyben tipikus nemzetállamok nem jöttek létre, s a tragikus imperia­lista döntés idézte elő, hogy a magyarság, a magyar anya­nyelvűek egy része a hatá­rokon kívül rekedt. A prob­léma él, befolyásolja köz­gondolkodásunkat. Hogy ezt a tényt hogyan kell kezel­ni, arra számos józan, a magyarság érdekeit figye­lembe vevő — szomszédaink érdekeit, nemzeti érzéseit %sem sértő — gyakorlati ered­mény született. A legvesze­delmesebbek azok a falánk Hz új tanév munkarendjéről és tő feladatairól A Művelődési Miniszté­rium közzétette az 1983/84-es tanév munkarendjére vanat- k 0230 utasítását, amely az óvodákban, az alsó- és kö­zépfokú nevelési-oktatási in­tézményekben, továbbá az allami zeneiskolákban szabá­lyozza a.z oktatómunkát. Eszerint az általános isko­lákban és a középfokú tan­intézetekben augusztus 29-én kezdődik az új tanév. A tan­évnyitó ünnepélyt — a ne­velőtestületek döntése alap­ián — az első tanítási napot Megelőzően, 27-én vagy 28- án, illetve 29-én reggel lehet megtartani. Az első félév 1984. január 29-ig tart, az utolsó tanítási nap január 27. A diákok és szüleik feb- ruár 3-án kapják meg az addig végzett munka minősítését tartalmazó érte­sítést. Az utolsó tanítási nap az alsófokú oktatási intézmé­nyekben, a középiskolák I— III. osztályaiban, a gép- és gyorsíró iskolákban, vala­mint az egészségügyi szakis­kolák I—II. osztályaiban 19&4. júnuis 15-én lesz. A szakmunkásképző intézetek­ben — az utolsó évfolyamok kivételével — június 8-ig tart a tanítás. A végzős kö­zépiskolások, illetve egész­ségügyi szakiskolások 1984. május 11-ig. a szakmunkás­képző intézetek végzős nö­vendékei május 25-ig, a ■nemzetiségi gimnáziumok IV. osztályos tanulói pedig má­jus 10-ig járnak iskolába. A téli szünet 1983. decem­ber 22-tól 1964. január 2-ig tart, s 3-án folytatódik a ta­nítás. A tavaszi szünet első napja április 2., az utolsó pedig április 6. lesz. Az érettségi írásbeli vizs­gák a nemzetiségi gimná­ziumokban május 11-én, a többi gimnáziumban és szak- középiskolákban május 14- én, az esti és levelező tago­zatokon pedig május 28-án kezdődnek. A közös érettségi­felvételi dolgozatokat május 21-től ü'ják a diákok. A szakmunkásvizsgára június 14-től, illetve — a középisko­lát végzettek számára indí­tott másfél éves tanfolyamok zárásaként — február 16-tól kerül sor. A Művelődési Miniszté­rium az 1983/84. tanév fő feladatának — az MSZMP KB JK2. ápril is ,7-i közok­tatásipolitikaá állásfoglalásá­nak végrehajtása értelmében — az intézmények nevelő- oktató munkája tartalmának és feltételeinek fejlesztését határozta meg. Ezen belül kiemelten kell foglalkozni az 1984/8Ö-ÖS tanévben az álta­lános iskolákban kezdődő fa­kultatív oktatás előkészítésé­vel, a gimnáziumokban pe- 1 dig a már működő fakultáció következetes megvalósításá­val. A szakképzést folytató intézményekben a gyakorlati oktatás feltételemek javítása, a szakmunkásképző iskolák­ban pedig — a magas fokú szakmai képzés mellett — a tanulók általános műveltsé­gének fejlesztése a legfőbb cél. „kis nacionalizmusok”, me­lyek azt a kényszerképzetet dédelgetik, hogy közép Kelet- Európában nemzetállamok jöhetnek létre. Ha takargat­juk a magunk álláspontját, akkor felerősíthetjük a ha­zai nacionalizmust; a sport és a kocsmák világába szo­rítjuk vissza e gondot, és veszélyeztetjük az ifjúság gondolkodását. Előadásához — mely még számos kérdést érintett — sokan fűzték hozzá alkotó módon reflexiókat: honis­mereti szakemberek, törté­nészek, műemlékvédők stb. Délután Gombár Csaba történész —, a Társadalom- tudományi Intézettől — a politikai kultúráról szólt. A vendégek ezután a várossal ismerkedtek, s részt vettek egy Kaposvárról szóló új dokumentumfilm bemuta­tóján a Mozimúzeumban, L. L. KATONAI KOLLÉGIUMOK Tisztek lesznek Nem látok egyenruhát. Farmernadrágos srácok siet­nek ki a kapun, az egyiket megállítom. — Ez a katonai kollégium? — Ez. — Egy pillanatra! Netán te is kollégista vagy? — Az. — Hova sietsz? — Randira. Látszatra sem a nyíregyhá­zi, sem az egri, sem a tatai katonai kollégium nem kü­lönbözik a civil diákottho­noktól: a bentlakók közép- iskolások, a nevelők középis­kolai tanárok, s minden al­kalmazott — a szakácstól a portásig — civil. Katonával csak az igazgatói irodában találkozom: Nyíregyházán a négyszáz, Egerben az ötszáz fiatal neveléséért felelős fel­nőttek közül itt is, ott is mindössze három a katona­tiszt. Tatán, ahol a kollégium kétszázötven gyermeknek ad otthont, csak két tiszt telje­sít szolgálatot. E tisztek — az igazgatók és az igazgatóhe­lyettesek — okleveles kö­zépiskolai tanárok. Hogy a katonai kollégiu­moknak sikerült és sikerül betölteniük azt a szerepet, amelyért létrehozták őket. annak látványos bizonyítéka volt a tavalyi, augusztus hu- szadiki tisztavatás. A három katonai főiskola vőez^tt hül gatóínak jelentős része ko­rábban kollégista volt, s Sze­keres István főhadnagyra, aki — az évfolyam legkivá- lóbbjaként — a Parlament előtti avatáson a tiszti foga­dalom szövegét mondta, ma is büszkék Egerben. Az egri kollégium 1974-es létesítésével kezdődött a Ma­gyar Néphadsereg középisko­lai katonai kollégiumi háló­zatának kiépítése, amely napjainkban is folyik. Az eg­ri intézmény sikeres műkö­dését követően 1978-ban Nyíregyházán és Tatán léte­sítettek kollégiumokat, s már fölvették az első növendéke­ket a győri, a szegedi, a ba­lassagyarmati kollégiumokba is, amelyek az idén szeptem­ber elsejétől adnak otthont tiszteknek készülő középis­kolásoknak. Az évtized vé­géig kiépítendő országos há­lózat keretében minden na­gyobb megyének, illetve táj­egységnek lesz katonai kol­légiuma. Miért volt, miért van szük­ség ezekre a kollégiumokra? Erre a kérdésre általános és igaz válasz, hogy — akárcsak a polgári életben — a hadse­regben is fokozódtak az egyénekkel szemben támasz­tott követelmények. De van ■■•él bővebb é* konkrétabb válasz is. Mintegy négyezer fiatal pártól — a házasulandók 6 százalékától — kérdezték meg az utóbbi egy évben a házassági tanácsadó szolgá­latok: mikor és hol ismerték meg egymást? Hány gyerme­ket szeretnének? Van-e meg­felelő lakásuk? Szüleik segí- tik-e családalapításukat? A napokban befejeződött annak az országos reprezentatív vizsgálatnak az első szaka­sza, melyet a Központi Sta­tisztikai Hivatal és az Egész­ségügyi Minisztérium szerve­zett hosszú távú vizsgálatso­rozatának folytatásaként. A következő 15 esztendőben há­romévenként újra megkérde­zik ugyanezeket a fiatalokat: megvalósultak-e terveik, el­képzeléseik? Születtek-e gyermekeik? Életkörülmé­nyeik kedvezőek-e? Nem véletlenül érdeklőd­nek éppen e nemzedék tag­jaitól. Ók ugyanis abban az időszakban születtek, amikor országunkban sok nő szakí­totta meg terhességét, keve­sebb gyermek jött a világra, mint az azelőtti és az azután következő években. Család­alapítási terveik, anyagi helyzetük nem közömbös társadalmunknak, mivel tő­lük, gyermekeik számától is függ, miként alakul népese­dés' helyzetünk az ezredfor­dulóig és az azután követke­ző évtizedekben. Azért be­szélgettek velük a szakembe­rek, hogy megismerjék a mai fiatalok anyagi helyzetét, terveit, igényeit, és ezáltal elősegítsék azoknak a felté­teleknek a megteremtését, amelyek szükségesek a gyer­mekek vállalásához. E vizsgálatsorozatot 1966- ban kezdték meg, miután az ötvenes évek második felétől egyre nagyobb mértékben csökkent a születések száma. A vizsgálat után következő évtizedben a népesedéspoliti­kai határozatok, rendelkezé­sek egész sora jelent meg, a többi közt jogszabály írta elő a gyermekgondozási segélyt. Időközben újra és újra föl­keresték a,korábban megkér­dezett házaspárokat: miként alakult az anyagi helyzetük, születtek-e .gyermekeik. Élet­útjukat csaknem 15 éven át, 1980-ig kísérték figyelemmel. A tapasztalatok szerint a népesedéspolitikai intézkedé­sek bizonyos mértékig kedve­zően befolyásolták a fiatalok életkörülményeit, a népese­dési helyzetet. Amíg a fiatal párok kétharmada házassá­gának kezdetén a szüleinél, rokonainál, ismerőseinél la­kott, több mint 10 százaléka albérletbe kényszerült, s csak mintegy ötödé kezdte a kö­zös életet önálló lakásban, addig házasságuk hatodik évében több mint 70, tizen­negyedik évében 90 százalé­kának külön otthona volt. Lakhely, foglalkozás szerint különbözőek az önálló lakás megszerzésének lehetőségei. A vidéki városokban élő há­zaspároknak legnagyobb az esélyük ari-a, hogy Önálló la­káshoz jussanak, de ugyan­csak ott a legnagyobb az al­bérlők aránya a házasság 15. évében. A fővárosban a leg­nehezebb az önálló lakás megteremtése, mégis az 1970- es évek kezdetétől itt nö­vekszik a legnagyobb mér­tékben ennek üteme. Az itt élő házaspárok mintegy 87 százalékának volt saját laká­sa házasságának 15. évében. A mindkét nemzedékhez tar­tozó házaspárok 60 százaléka saját erőből létesített lakást magának. Az Önálló lakásban élő há­zaspároknak több a'gyerme­kük, mint azoknak, akik csa­ládtagként élnek. Az 1966- ban házasodott nők — a né­pességpolitikai határozatok hatásáraf — házasságuk 14. évéig több gyermeket hoztak a világra, mint amennyit há_ Évek óta a marcali áfész könyvesboltja látta el tan­könyveikkel a lengyeltóti körzet isko­láit. Második éve, hogy könyvesboltja van már a lengyeltóti a feszinak is a székhely községben. Az idén először ez a bolt szállítja a tankönyveket az áfész kör­zetéhez tartozó öt iskolának. A megrendeléseket tavasszal elküldték, és a háromszáz­ezer forint értékű tankönyv jó része már meg is érke­zett. Ehhez a hírhez kapcsoló­dik, hogy a szövetkezet igaz­gatósága júniusi ülésén kez­deményezte: azoknak a szö­vetkezeti tagoknak, akiknek a gyermekei most lesznek zasságkötésük előtt terveztek. Kevesebben szültek két gyer­meket, mint amennyien sze­rettek volna, viszont többen — terveiket túlhaladva — három-négy gyermeknek ad­tak életet. Ha elképzeléseik teljes mértékben megvalósul­nak, akkor az 1966-ban há­zasságot kötött nőknek átlag két gyermekük lesz a termé­kenységi folyamat végén, vagyis összesen 9 százalékkal több, mint amennyit tervez­tek. Az 1974-ben házasodott nők házas életük első hat évében több gyermeket szül­tek, mint az 1966-ban házasa­dottak ugyanannyi idő alatt, főleg az 1973-ban népesedés- politikai intézkedések ösz­tönző hatására. Többségük azonban 1980-ban kevesebb gyermeket kívánt, mint amennyit tervezett. Az egy gyermeket kívánók aránya megkétszereződött, s a három gyermeket tervezőké 20 szá­zalékról 13 százalékra csök­kent. A születések jelenlegi és a következő években vár­ható száma tehát kevés a természetes reprodukcióhoz. A kilencvenes évek közepé­től viszont gyarapszik e szám, mivel szülőképessé érnek a hetvenes évek köze­pén született népes generá­ció tagjai. elsősök, adják ingyen a tan­könyveket. Tereit László el­nök javaslatát az igazgatóság elfogadta. Az intézkedési 70 szövet­kezeti tagot érint, s már föl­vették a kapcsolatot az áfészhoz tartozó iskolák il­letékes tanáraival. Az egész körzetiben híre van már 'en­nek az érdekes és nem lebe­csülendő gesztusnak. A szövetkezeit vezetői tisz­tában vannak azzal, hogy a kedvező fogadtatás, amellyel az ajándékot a szülök fogad­ták, várhatóan nem marad hatás nélkül. A lengyeltóti áfész tagsága elöregedett, igyekeznek tehát mindent megtenni a fiatalítás érde­ben. Bíznak abban, hogy a tankönyvajándékozással kö­zelebb kerülnek a fiatal szülök az áfész-mozgaiomhoz. Példás kezdeményezés Tankönyvek, ingyen A könyvtárban: a budapesti Selmeczi Balázs a rakétásokhoz szeretne kerülni. A háttér­ben a kaposvári Tar Attila, aki moszkvai tanulmányokra készül. A Magyar Néphadsereg tisztképző tanintézeteit a Népköztársaság Elnöki Tapá- csak 1967-ben főiskolákká minősítette. Lényegében et­től kezdve, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főis­kolát és a Killián György Repülő Műszaki Főiskolát el­végzett fiatal tisztek a polgá­ri főiskolákkal azonos értékű üzemmérnöki üzemgazdászi vagy tanári képesítést szerez­nek. Ez a hallgatóktól átla- tßm felüli »zorgalmat, folya­méin*, intenzív tanulást, emellett a polgári felsőokta­tásban tanulókhoz képest magasabb fokú morális és szervezettebb életvitelt, szi­gorú katonai fegyelmet köve­tel. Ezekre a főiskolákra nem jelentkeznek túl sokan (ez nem magyar specialistás: min­den gazdaságilag fejlett or­szágban megfigyelhető, hogy a fiatalok java része, idegen­kedik a sok kötöttséget fegyel­mezett életformát, nagy fele­lősséget s kifogástalan szak­értelmet igénylő katonatiszti pályától). A párt Politikai Bizottságának 1973. augusz­tus 21-én hozott határozata, amely a tiszti utánpótlás ja­vítását célozta, a középisko­lai katonai kollégium létesí­tésével lényegében a katonai főiskolákra beiskolázandók igényesebb kiválogatását tet­te lehetővé. (Folytatjuk.) A. G. SOMOGYI NÉPLAP Fontos kérdések — négyezer válasz

Next

/
Oldalképek
Tartalom