Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-10 / 162. szám

VILÁG PROLETÁRJA!, i G Y E § U L J E T E K I SOMOGYI Ära: 1,40 Ft NÉPLAP AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIX. évfolyam, 162. szám * 1983. július 10., vasárnap Nemzetpróbáló feladatok Felelős számvetést végzett a héten az MSZMP Közpon­ti Bizottsága, és gyakorlatá­hoz híven olyan következte­tésekre jutott, amelyek alig­ha csak jelenünkre vonat­koznak. E politikai mérlege­lés szükségszerűen felölelte a külvilág meghatározó esemé­nyeit csakúgy, mint a szoci­alista társadalomépítés min­dennapi és hosszú távú fel­adatait. A tegnapi lapban megje­lent közlemény pontosan ér­zékelteti azt, hogy népünk, gazdaságunk közvetlenül rea­gál mindarra, ami a világ­ban történik, akár kedvező­en, akár kedvezőtlenül érint az bennünket. A Központi Bizottság ezért sem mulaszt­hatta el — ez is hagyomány már —, hogy objektiven ele­mezze a nemzetközi élet ese­ményeit. Megállapítsa azt, hogy az országot milyen ha­tások érik a határon túlról, s a világ sorsának alakulása mire kell, hogy indítson mindannyiunkat. A helyzetkép realista — mint ahogyan korábban az áprilisi, most pedig ezen az ülésen is megállapította a Központi Bizottság: egymás­nak ellentmondó erők bonyo­lult körülmények közötti har­ca jellemzi világunkat. „... A nemzetközi helyzetet tovább­ra is élezik azok az imperi­alista törekvések, amelyek a katonai erőfölény megterem­tésére, a fegyverkezési ver­seny fokozására irányulnak. Ezek a törekvések súlyosan veszélyeztetik a világ béké­jét, és társadalmi berendez­kedéstől függetlenül ellenté­tesek valamennyi nép leg­alapvetőbb érdekeivel.” E helyzetben a Magyar Népköztársaság továbbra is a bevált, a sok év óta válto­zatlan elveken alapuló, part­nereink számára világos és kiszámítható külpolitikát folytat. Hisszük, hogy a kü­lönböző társadalmi berendez­kedésű országok békés egy­más mellett élése közös ér­dek, s hogy az enyhülés vív­mányait meg lehet és meg kell őriznünk. A feszültségektől terhes nemzetközi viszonyokat azon­ban figyelembe kell vennünk napi munkánkban. A terme­lés helyzetét, a vállalatok munkáját nehezítette és ne­hezíti a külföldi piacok vál­tozatlan stagnálása, a maka­csul kitartó recessziós hul­lám. A tőkés államokban to­vább emélkedett a munka- nélküliség, s ennek visszatar­tó ereje van exportunkkal szemben is, hiszen az ala­csony kereslet hatványozot­tan növeli a termékekkel, a szállításokkal szembeni kö­vetelményeket. Kiélesedett küzdelem dúl a vevőért, s a piacokért. Ez viszont ösztön­zést ad egyes tőkés államok­nak arra, hogy protekcionis­ta, illetve politikai indítékú akadályokkal nehezítsék a számukra kevésbé kívánatos exportőr törekvéseket. Rövi­den fogalmazva: mindez any- nyit tesz, hogy továbbra is a tartósan szigorodó követel­ményekkel kell szembenézni a nem szocialista piacokon. Ugyanakkor az is befolyásol­ja gazdaságunk munkafelté­teleit, hogy a szocialista gaz­dasági közösségben baráta­ink hasonló feltételek között élnek és dolgoznak, nehézsé­geik hozzánk hasonlóak, fej­lődésük hasonló szakaszában járva ők sem mentesíthetik magukat a kedvezőtlen vi­lággazdasági hatásoktól. Egyértelmű képet rajzol «lénk a Központi Bizottság közleménye, hogy az összesí­tett igényeknek miként tet­tünk eleget az első félévben. Megállapította: „...Népünk kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetben, szervezetten és céltudatosan dolgozik a kitű­zött gazdasági feladatok meg­valósításáért. Az első félév­ben a népgazdaság a gazda­ságpolitika fő Céljaival össz­hangban fejlődött: az Ország eleget tett fizetési kötelezett­ségeinek, az áruellátás, a bé­rek, cs a fogyasztói árak a terveknek megfelelően ala­kullak.” Azaz a fő tendenciákkal, a meghatározó folyamatokkal nincs különösebb gondunk. Az 1983. évi népgazdasági terv alapvető gazdasági cél­jai teljesülnek, illetve a tel­jesítésnek továbbra is meg­vannak a feltételei. A hely­zet azonban nem mindenben megnyugtató, egyes területe­ken javítani kell a teljesít­ményeket. Figyelmet érdemel, hogy az év eddigi hónapjai­ban az ipar — különösen az export szempontjából fontos gépipar és könnyűipar — termelése ingadozó volt, s ha ez a tendencia folytatódik, akkor emiatt az egész nép­gazdaság produktuma gyen­gülhet. Márpedig továbbra is elsőrendű cél a külgazdasá­gi, a belső egyensúly, illetve a fizetőképesség megőrzése- javítása, az életszínvonal terv szerinti alakítása. Szándékosan hangsúlyozzuk népgazdaságunk vezető ága, az ipar fontosságát, kiemel­kedő szerepét. A kiindulási pont, hogy a kétségtelen nagy fejlődés mellett látnivalók azok a jelek, amelyek bizo­nyítják: ez a népgazdasági ág nem mindenben tudta követ­ni a módosuló világ- és a hazai piac követelményeit. Erre mutat, hogy az iparilag fejlett országokban sebesebb ütemű termékváltás zajlik, s ott erőteljesebb a verseny- képesség. Iparunknak az irá­nyítási, szerkezeti előrelépés­re éppen úgy szüksége van, mint arra, hogy javuljon innovációs érzékenysége, gyorsabban alkalmazza az új technikát, javítsa termékei minőségét. De nem mulaszt­ható el a súlypontok megha­tározása, a fontossági sorren­dek haladéktalan kimunkálá­sa sem, mert nem vagyunk bővében sem anyagi, sem emberi forrásoknak. A követelmények azonban aligha csak az ipar számára adottak. Fokozott terhelést érzékel a társadalom, amikor a fejlődésének nehéz kapta­tóján jár. Ezért fontos, hogy e körülmények közepette méginkább érvényesüljön a nemzeti egység, s a szoci­alista demokrácia. Az embe­rek kapjanak az eddigieknél is nagyobb lehetőséget a köz­ügyekbe való beleszóláshoz, közös sorsunk alakításához. E célt szolgálja majd a vá­lasztási rendszer továbbfej­lesztése is, melyet most a Hazafias Népfront Országos Tanácsának állásfoglalását figyelembevéve vitatott meg a párt Központi Bizottsága és ajánl az országgyűlésnek. Nemzetpróbáló feladatok az egyik oldalon és nyitottság, készség mindezeknek a köz­érdekű vállalására, a társa­dalom még aktívabb ellenőr­ző tevékenységével. Végül ennyivel is összefoglalható a politikai mérlegkészítés. No és azzal a szándékkal, ami a határozat szavaiból kicsen­dül: munkálkodjunk azon, hogy eredményeinket meg­őrizve tegyük otthonosabbá országunkat minden becsüle­tes ember szamára. Kádár János vezetésével párt- és kormányküldöttség látogat a Szovjetunióba A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és Miniszter tanácsa meghí­vására Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága el­ső titkárának vezetésével jú­lius második felében magyar párt- és ' kormányküldöttség tesz hivatalos, baráti látoga­tást a Szovjetunióban. (MTI) Hazánkba érkezik a francia miniszterelnök Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének meghívására Pierre Mauroy, a Francia Köztársaság mi­niszterelnöke július 10-én, vasárnap hivatalos látogatás­ra Magyarországra érkezik. (MTI) (Pierre Mauroy életrajzát a 2. oldalon közöljük.) Marjai József és Rudolf Rohlicek megbeszélései Marjai József miniszter­elnök-helyettes, a magyar- csehszlovák. gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság magyar társelnöke szombaton Ko­máromban Rudolf Rohlicek mi n iszterelnök-helyettessel, a bizottság csehszlovák társ­elnökével tárgyalt. Tárgyalásuk során átte­kintették a gabcsikovo— nagymarosi dunai vízlépcső­rendszer közös építésével összefüggő teendőket. A meg­beszélések a testvéri barát­ság légkörében folytak és a napirenden szereplő kérdé­sekben a tárgyaló fglek tel­jes egyetértésre jutottak. A találkozón jelen volt Andrej Barcálc, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság buda­pesti, valamint Kovács Bé­la, hazánk prágai nagykö­vete is. A találkozó alkalmával a csehszlovák vendégeknek a megyei és helyi vezetők be­mutatták a Komáromi Álla­mi Gazdaságot, együtt ellá­togattak a gazdaság szarvas­marha-telepére és megte­kintették az aratási munká­kat. Elutazott Joel Domenech Benitez Szombaton elutazott Ha­zánkból Joel Domenech Be­nitez, a Kubai Köztársaság Minisztertainácsának elnök- helyettese, a kubai energia­ügyi bizottság elnöke. Ma­gyarországi tartózkolása so­rán beszélgetést folytatott Marjai József miniszterel­nök-helyettessel, Méhes La-' jós ipari miniszterrel és Bal­lot Lászlóval, az MSZMP KB osztályvezetőjével. Tár­gyalt KaVolyi László ipari államtitkárral és felkereste az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Trösztöt, a Dunai Kő­Konferencia a leszerelésért Béesben szombaton meg­kezdődött a leszerelés és az enyhülés kérdéseivel foglal­kozó második világkonferen­cia szervező bizottságának ülése. A konferenciát ez év november 14—17-én Bécs- ben rendezik a békeszerető erők világfórumának égisze alatt. A kétnapos ülésen, amely­re a világ számos országából érkeztek neves politikusok, állami és közéleti szemé­lyiségek, a küszöbön álló konferencia előkészítésével kapcsolatos gyakorlati kér­déseket vitatják olajipari Vállalatot, az ado- nyi gázfogadó állomást és a paksi atomerőművet Láto­gatást tett az Állami Ener­getikai és Energiabiztonság­technikai felügyeletnél is. A MÁV dolgozóit köszönti az ország a 33. vasntas- napon Üzbegisztánban is jártak 0 KISZ küldöttségének látogatása a Szovjetunióban A lenini Komszomol Köz­ponti’ Bizottságának meghí­vására július 2—9. között a Szovjetunióban tartózkodott a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség küldöttsége Fejti Györgynek, a KISZ KB első titkárának vezetésével. A delegációt fogadta Vik­tor Misin, a Komszomol Köz­ponti Bizottságának első tit­kára.'Fejti Györggyel kölcsö­nösen tájékoztatták egymást a két ifjúsági szövetség tevé­kenységéről, áttekintették a KISZ és a Komszomol kö­zötti együttműködés tovább­fejlesztésének lehetőségeit és a nemzetközi ifjúsági mozga­lom előtt álló időszerű fel­adatokat A küldöttség megbeszélést folytatott a Komszomol moszkvai városi ' bizottsága vezetőivel és baráti beszél­getésen vett részt a Szovjet- Magyar Baráti Társaság veze­tőségének tagjaival. Felkere­sett több moszkvai és Mosz&e* va környéki ipari és mező- gazdasági üzemet is, ahol a Komszomol XIX. kongresz- szusán hozott határozatok helyi végrehajtásával ismer­kedett A KISJ delegációja elláto­gatott szovjet Üzbegisztnába is, ahol Fejti Györgyöt fo­gadta Saraf Rasidov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagja, az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. A p a d Lehettünk vagy 14 évetek. S rettentő okosak és maga­biztosak, hiszen az általános iskolának már az utolsó osz­tályát tapostuk. Előttünk az élet, mögöttünk a gyermek­kor ... Az ember ilyenkor hajlamos a nagy filozófiai vitákra és kinyilatkoztatá­sokra. Ennek pedig meghatá­rozott helye volt: ■ pad. Ez az erősen rozoga alkotmány egy kerítés mellett, hatalmas fa alatt helyezkedett el. Koptatták az évek, eső mos­ta, szél cibálta ... Kopott volt, de számunkra a világ legkedvesebb helye. S az sem volt mindegy, ki hova ül a pádon. A támlán a fiúk foglaltak helyet — ez hamarosan szabállyá lett. A lányoké maradt az ülórész, de volt, aki csak egyszerűen nekitámaszkodott a szélé­nek. S csak úgy röpködtek a bölcsességek, alig .másfél évtizedes élettapasztalatunk alapján... Múlt az idő, ki-ki más is­kolába került. Elmaradtak w ötté be­tűnk, annyiféle lett az ér­deklődésünk. S feledésbe merült a pad. Egyik nap azonban fura dolog történt. Ültek a pá­don. A támláján, az ülőré­szen, s volt, aki csak ha­nyagul nekitámaszkodott. De ez már nem a mi kis csa­patunk volt, hanem az ak­kori 14 éveseké. A tacskóké — ahogy őket neveztük. Mert érett ember nem csinál ilyen ostobaságot, hogy egy pádon ülve órák hosszat vi­tatkozzék értelmetlen dol­gokról. A „felnőtt” középis­kolás egészen másként vi­selkedik. Mivel életelemévé lett a tanulás, nincs ideje az esténkénti hosszas be­szélgetésre, hát reggelenként a ház sarkánál várja meg a többieket, hogy legalább egy darabig együtt mehessenek. Szigorúan fél nyolckor, egy és ugyanazon ponton ütik várni a másikra. Az sem elhanyagolható, hogy a rö­vid út során ki kihez csatla­kozik. Az iskola végeztével pedig mm • búonyo* tar­hon kötelező megvárni a többieket, s ott ácsorogva magvas vitákat folytatni az Életről. A pad maradjon a „csecsemőké“... Ismerősöm a minap fölhá­borodva emlegette, hogy megyeszékhelyünk több pont­ján motoros fiatalok álldo­gálnak csoportokba verődve. Nem, nem csinálnak semmi rendbontást; egyszerűen csak ott állnak motorjuk mellett, és beszélgetnek. Órák hosz- szat. S megjelent előttem a régi kép: ahogy álldogálunk a ház sarkán, és beszélge­tünk — beszélgetünk. Csak hát változnak az idők: ak­koriban iskolatáskák vették körül a csoportot, ma vi­szont több ezer forintot érő járgányok. Akaratlanul is belehallgatva egy ilyen „sarki-motoros” beszélgetés­be, mit hallhatott az arra- járp? Nem mást, mint nagy életbölcsességeket, filozofi­kus kinyilatkoztatásokat — ahogy az a tizenéveseknél már lenni szokott. S akkor elszégyelte magát az ember. Mert eszébe ju­tott a pad, a ház sarka.., Az ifjúság örök. I Aim

Next

/
Oldalképek
Tartalom