Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-09 / 161. szám
A VÁLLALKOZÁS BELSŐ FELTÉTELEI Túl magas gyárkerítések Hagyobb öntevék anyoéggai Újjáválasztják a lakóbizottságokat Várják a véleményeket A gazdaság fejlesztésének talán legnagyobb akadálya jelenleg az anyagi ösztönzés hiánya, közelebbről a munkateljesítménytől részben vagy egészben független jövedelemelosztás. Tűrhetetlen és tarthatatlan ez az egyen lösch minden időben, különösen a kiélezett versenyhelyzetben, a mostani teljesítményköz- pontú világban. Amikor a tét nem kisebb, mint az ország fizetőképességének fenntartása, a törések, a megrázkódtatások elkerülése a gazdaságban, az életszínvonal alakulásában . ,i Aa egyenlőség nem más, ■int jövedelemátcsoportosítás n szorgalmas, a tehetséges, a kezdeményező rovására, a lemaradó és hátul kullogó javára. A kiugró jövedelemszerzési lehetőségek hiánya, a perspektívanélküliség nemcsak az alkotóké- pességnek n kibontakozását fékezi, hanem a szorgalmat is lankasztja, a fegyelmet is lazítja. Ahogyan Berzeviczy Gergely még a feudális viszonyokat ostorozta: „Az ostoba ember lusta is, mert jobb sorsra, melyet nem ismer, nem vágyik. Az eszet pedig akkor lesz lustává, ha azt a szomorú meggyőződést szerzi, hogy megfeszített szorgalommal sem képes végre felemelkedni.” Minden szí öten szinte valamennyi jövedelmi skála össze van nyomva: a vállalatoké, az üzemeké, a gyáraké, a dolgozóké. Az ösztönzés láncolatában az egymáshoz kapcsolódó szintek függnek egymástól, kölcsönösen hatnak egymásra. Ám a függőség nem mechanikus -< és nem automatikus. Eddig is voltak hatásosan ösztön- 'zott gyárak, üzemek, dolgozók, s a vállalati teljesítmények és jövedelmek újabban tapasztalható határozottabb differenciálása sem feltétlenül és automatikusan párosul a belső kollektív és egyéni ösztönzés fokozásával. Az ösztönzés legelmaradottabb területe a vállalat belső irányítási és érdekeltségi rendszere. Aligha szükséges bizonyítani, hogy a gazdálkodás, a vállalkozás méreteivel együtt nő a kisközösségek szerepe. Ez az összefüggés jól megfigyelhető a termelőszövetkezeti mozgalomban. Amig a 100— 200 fős tsz-közösség a gazdálkodást képes volt áttekinteni, a fejlesztés irányairól, a jövedelemelosztás mértékéről, módjairól dönteni, addig az 1500—2000 fős közgyűlés már legföljebb csak olyan ártfogó kérdésekben határozhat közvetlenül és érdemben, amilyen az elnök- választás vagy az egyesülés, szétválasztás ügye A kisközösségeknek — az üzemeknek, részlegeknek — nem csupán önelszámolásra, hanem önálló gazdálkodási, vállalkozási jogra és felelősségre van szükségük, hogy a gondjaikra bízott eszközöket a legjobban hasznosíthassák. A termelés, a forgalom, a szolgáltatás, az áru- szállítás gyors növekedésének, a vállalatok ösz- sarvonásanak időszakában mégis jő esetben csak olyan formális önelszámolásra terjedt ki a figyelem, amelyben a belső elszámolóárakat tetszés szerint mindig a vállalati terv, a vezetés által megszabott jövedelemelosztáshoz igazíthatták. A belső irányítási és érdekeltségi rendszer sem az 1968. évi gazdasági reform nyomán, sem pedig később, az 1973— 74-gyel kezdődő világgazdasági kihívás hatására nem változott. Legalábbis érdemben nem. Az esetleges elmozdulások inkább a centralizálás, mint a decentralizálás irányába hatottak. A gyárak, az üzemek, a telephelyek nem érzékelik kellően 'em a közgazdasági szabályozók, sem a kffl- és belpiacok hatásait. Túl magasak a gyárkerítések. A jó községi tanácselnök épít például az összevont települések egykori rivalizálására a társadalmi munkában, a falusi öntevékenységben. A vállalati vezetők többsége viszont mindenáron „integrálta” a központtól távol eső telephelyeket, gazdasági, pénzügyi, egzisztenciális függőséggel, olykor a belső kooperációs kapcsolatok összekuszálásával védekezett az önállósodási törekvésekkel szemben. Következésképpen sz üzem, a gyár, a telephely státusza, jövedelmi helyzete, fejlődési lehetősége nem saját teljesítményétől, hanem a vállalat jóindulatától függött és függ jelenleg is. A vállalaton belül! központosítási törekvéseknek csupán egyik oka a széthúzástól, a részlegek kiválásától váló félelem. Szerepe a negatív hatású szubjektív tényezők közt sem kizárólagos. A szubjektív akadályok eltávolítása, az ismeretek gyarapítása, a jó tapasztalatok terjesztése, a szemlélet fejlesztése nélkülözhetetlen, mégis kevés. Fontos, hogy minden vállalat érdekelt legyen és elkerülhetetlen kényszert érezzen a hatékony gazdálkodásban, a belső tartalékok föltárásában, mozgósításában. Közismert, hogy ez még jelenleg sincs teljesen így. A veszélyérzetet és a veszélyhelyzetet kifejezetten rossz gazdálkodás esetén sem ismerik a vállalatok, mert a bajban is könnyebb árat emelni, prefenciához, kiilönpénzhez jutni, mint csődbe kerülni, anyagilag és egzisztenciálisan tönkremenni. A lehetséges választási, cselekvési változatok közül a legnagyobb erőfeszítést a tartalékok mozgósításához elengedhetetlen belső irányítási rendszer korszerűsítése és az új módszerek következetes érvényesítése igényli. A mélyreható változások elérése ugyanis nemcsak munkaigénye*, fárasztó, hanem többnyire kellemetlen és népszerűtlen is. A belső munkamegosztás, az érdekeltségi és hatalmi viszonyok átrendezése — legalábbis rövid távon — érdekeket sért, konfliktusok forrása. A munkaigényes és hálátlan tennivalók vállalásához nélkülözhetetlen a lehetőségek fölismerése, a határozott cselekvés igénye és kényszere. (Folytatjuk) Kovács József, ac MSZMP KB munkatársa Az állampolgárok Mwwrite nül részit vettetnek a feös- ügyek intézésében a. lakóhelyükön, ha a lakó- és utcába zotrt&ágok mént a lakosság öntevékeny, társadalmi—érdekképviseleti mérvéi lehetőséget teremtenek erre. Jövőre újjáválasztják e bizottságokat, épp ezért a Hazafias Népfront megye* elnöksége jó időiben tűzte napirendre ezt a témát csütörtökön. Négy éve választottak hatvan lakó- és hetven utca bizottságot a megye öt városában és három nagyközségéiben. Általában olyan embereket, akik képesek összefogni, irányítani, szervezni a mozgalmat, figyelnek a lakosság igényeire, ismer* a helyi körülményekért, szívesen dolgoznak szőkébb környezetűkért. Jó gyakorlatnak bizonyult, hogy Kaposváron, Marcaliban, Siófokom az elnököket állandóan meghívják a nép- frontíbiaoittság ülésére. A lakóbizottságok jellegükből adódóan szorosan kapcsolódnak a népfroRhmozgalomhoz, a tanácsokon kivüft ők a másik irányítófc. A beszámoló őaofeXe volt, azt is föltárta, hogy nagyok a szélsőségek a bizottságok működésében. Az eredményes tevékenység forrása, hogy milyen a tagok felkészültsége, közéleti érdeklődése, lakóhelyszeretete. A választások óta. eltelt négy év tapasztalata, szerint elsősorban ott öntevékenyek a bizottságok, ahol iránymutatást kaptak a tanácstól, a tanácstagoktól, együttműködnek a körzeti, a városi n é píron tíbizottsá ggal. Az eredményesen dolgozó lakóbizottságok figyelemmel kísérik a soocáalásta együttélés szabályainak megtartását, védik a társadalmi tulajdont, közreműködnek a lakóközösségek érdekeinek védelmében. Együtt szervezik a társadalmi munkát, mozgósítják a lakosságot a közélet fórumaira, mint például a tanácstagi beszámolók, várartrf Mramok, gySéeek. Ehaaaanéat sz nek iad, ho0 Qnknljah UMMcfi ta#etan*éaez.e.. javaslatokat, inni iÓÉiíiési a tanácsból a bánk iBepoitáS^wa, a taki- és «WMxottságok mintegy tíz aoázaléka nem találta meg feladatát, sincs megietel» kapcsolata a tanáccsal, a népönooV- bézott&ággal. Ezek elsősorban az áj lakótelepeken tevékenykednek. Személyi okok is küaejáteuk ebben. Kiderült, hogy a kárólasztáe némely helyen nem sóét megfelelő, érdektelenség is érezhető, legyintenek, a azt mondják: „Úgy «n tudunk ezen változtatni”. Még az aktív közéleti embereknek is kedvét szegi egy-egy kudarc, s az is, ha újra meg újra visszatérnék ugyanazok a problémák. Sajnos, egy sor vállalat, intézmény nem tartja meg, amit előír a tanácsrendelet a lakóba zottsá- gjolcnói. Jó hatású viszont, hogy a tanácsokon ugyanúgy foglalkoznak javaslataikkal, mint a tanácstagéval. Aztán van még mit javítaná az e bizottságokban tevékenykedők elismerésén. A megyei elnökség szerint a tanácsoknak, a népírontbi- zottságoknak sokkal nagyoob figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy nőjön a bizottságok és a lakosság öntevékenysége, politikai aktivitása. Már a jövő évi újjá választást megelőzően megélénkül az értékelés, a támogatás. A népfrontbizottságok a tanácsokkal együtt összehívják a lakóibizottságok elnökeit, meghatározzák a feladatokat az eddigi tapasztalatok birtokában. Az egyik eél, hogy mindenhol tartsanak igényt véleményükre a lakosságot érintő döntések előtt, aztán a fcözvéleménykutatások, fölmérések, fórumok szervezésekor. L G. Pályázat a gazdasági alkotómunka fejlesztésére A Vegyipart Dolgozók Szakszervezetének műszaki közgazdász-szakosztálya pályázatot írt ki a közgazdasági tevékenységben rejlő szélesebb lehetőségek feltárására, műszaki-gazdasági szemléletű alkotómunka segítésére. A legföljebb 20 gépelt oldal terjedelmű pályázatok foglalkozhatnak a teljes kutatás-fejlesztési, beszerzési, termelési és értékesítési folyamattal, a vállalatok közötti kapcsolatokkal vagy olyan vállalati szintű közgazdasági területekkel, mint a piaci prognózis, készlet- gazdálkodás, anyagtakarékosság, bérezés, eszköz- és pénzgazdálkodás, hitel- és árpolitika. Bárki egy vagy több pályamunkával is részt vehet A jeligés pályázatokat a Magyar Kémikusok Egyesülete címére (Budapest VI., Anker köz 1. 1368), három példányban kell beküldeni, 1983. október 30-ig. Gépek ötvenmillió rubelért A magyar mezőgazdasági nagyüzemek naponta használt gépei közé tartoznak a Szovjetunióból behozott berendezések. Általános jellemzőjük: biztonságosan és tartósan üzemeltethetők, s áruk még a gyengébb anyagi lehetőségekkel rendelkező üzemeknek is elérhető. A múlt évben a szovjet Mezőgép-import értéke meghaladta az 50 millió rubelt. 1983-ban a gépek behozatalával foglalkozó Agrotek május 31-ig 43 millió rubeles szerződést kötött szovjet partnereivel. Az év végéig a behozott gépek értéke várhatóan eléri a múlt évi nagyságrendet. A korábbi években mindenekelőtt a szovjet kombájnokat vásárolták szívesen a mezőgazdasági üzemek, újabban a kereslet irántuk megcsappant — az üzemek a fejlesztés ikö levő új típust várják —, ezzel szemben élénkült az érdeklődés a kitűnően bevált MTZ-mintájú traktorok iránt. Ezt a géptípust használják legelterjedtebben a nagyüzemek. Az idén az MTZ—80-as gépből 1700 érkezik a Szovjetunióból, a 82-es mintájú gépből pedig 600. A korábbi évek „divatos” traktora, az MTZ—50- es ismét nagy számú megrendelőre talál — számos mezőgazdasági munka elvégzésére ez a leggazdaságosabb — így 500-at vásárolhatnak belőle az üzemek. A nagy traktorok választékát bővíti a T—150—K, valamint a K—701-es; mindkét gép előnye a nagyfokú megbízhatóság és a magas vonóerő. Űjabban kisebb szovjet traktorokat is behoznak, ezekből a kistermelők is vásárolhatnak, előzetes megrendelés alakján. Az egyéb szovjet mezőgépé köaiill 500 érkezik az úgynevezett homlokrakodókból, ezeket szívesen vásárolják a gazdaságok, ugyanúgy, mint a talajművelő eszközöket, ekéket, kultivátorokat. A Szovjetunióba irányuló magyar Mezőgép-export változatos géptípusokból áll. A kivitel értéke megközelíti az importét. A Szovjetunióban egyebek között a zöld- borsó-betakarító gépeket, az élelmiszeripari. berendezéseket, a gyümölcsfeldolgozókat és a konzervgyári géptípusokat keresik. Komplett géprendszereket is szállítanak a baráti országba. A külkereskedelmi együttműködés jellemzője, hogy év közben is gyakran kerül sor szállítási egyeztetésekre; ilyenkor gyakran találnak lehetőséget a soron kívül jelentkező igények kielégítésére. Így növelte például a szovjet partner vállalat a műt éjiben az MTZrtrakto rok behozatalát. Szalagszerűen Az örepfttfcf Aliami Gazdaság búzatábláin szalagszereden nyomon kötetik egymást a munkák. Az ezerháromszáz hektárnyi kenyérgabora aratásának a felénél tart a azdaság. Ahogy egy táblával végeztek a kombájnok, •ris megjelennek az óriási bálázók, és a hengerekbe •rt szalma folyamatosan a szérüskertbe kerül. A csu- - tarlót perzselik, s máris jönnek a szantólraktorok. IToté: Makai Károly)
