Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-03 / 156. szám

■ #S I 1 r I r I I «|r|g II »• . , de leginkább orom Kinek veszteséges a tejtermelés? Amikor Bódis Józsefről ér­deklődtünk barcsi irodájá­ban, azt mondták, hogy vagy otthon van, vagy a kiskert­jében, hiszen nyugdíjas. Nos, a harmadik variáció jött be, ugyanis a Hazafias Népfront és az áfész barcsi kertészeti szakcsoportjának elnökét a vasútállomáson találtuk. Épp a rakodást ellenőrizte. — Jól jön egy kis nyugdíj- kiegészítés, meg hasznosabb­nak is érzi magát az ember — mondta a vasútállomáson végzett munkájára utalva. Harmadik esztendeje nyugdí­jas, de mozgását látva nem sokan mondanák meg róla ezt. Kértük, beszéljen a szak­csoportról. — Szívesen — mondta —, de ne itt, ne a vasútállomá­son, A következő szállítmá­nyig úgyis van egy kis idő, menjünk el a város déli ré­szébe, ahol egymás mellett sorakoznak a kiskertek, a száznégyszögölestől a három­százasig. Nem messze a vasúttól gon­dosan művelt, okosan kihasz­nált, zöldeliő parcellákat lát­tunk, a legváltozatosabb nö­vényekkel beültetve. — Kevés lenne a szorga­lom, a kert szeretet®, ha hiányoznék a szakértelem —- állítja Bódis József. — Ki- lencvenhárom tagunk erede­ti főfoglalkozása igen válto­zatos, ezért nagy szükség van különféle szakmai kérdések ismertetésére. így került sor például má­jus végén tájékoztató elő­adásra a növényvédő szerek­ről, amelyektől —■ érthetően — néhány, kezelésükben já­ratlan kertbarát kissé fél; in­kább megkéri Bódis Józse­fet, hogy keverje ki száméra a megfelelő összetételű per­metezőszert. Azt talán mon­danunk sem kell, hogy a ké­rést szívesen teljesíti, habár egyre többen elsajátitják a kiskerti munkáknak e fontos részét is. De hol szerezte is­mereteit a szakcsoport elnö­ke?. Annak idején mezőgaz­dasági technikumot végeztem — válaszolta —, épp ezért esett rám nemrégiben a tag­ság választása. — Ilyenkor délidében ké­rés embert látni erre. Vajon estefelé és hétvégeken fér­fiak vagy nők, idősebbek vagy fiatalabbak veszik-e ke­zükbe a szerszámot? — Fiatalok és idősek egy­aránt tagjai a szakcsoport­nak. Attól függetlenül, hogy a tagok többsége férfi, a fe­leségük is éppúgy kiveszi ré­szét a munkából, és az öröm­ből is. Mert a kiskert hasz­nos dolog, művelése jó ki- kapcsolódás, de a legtöbbet a benne rejlő öröm jelenti. , Hétvégeken nemcsak kapál­ni, permetezni jövünk ide, hanem gyönyörködni is mun­kánk eredményében. No, meg akad, aki szalonnát süt, ne­tán itt ebédel. Egy nagyobb parcella gaz­dája az idén csak burgonyát ültetett, hagyma, kukorica, dinnye, zöldpaprika, sárgaré­pa, zöldborsó, bab, paradi­csom, tökfélék, egyaránt ta­lálhatóik a kertekben, s locso­lásukkal sincs gond, a min­denkihez közel levő kutak jóvoltából. — S milyen a talaj? — Kicsit hidegnek tartjuk — felelte Bódis József, ám hozzátette, hogy ha tavas­szal fölmeigszik, akkor na­gyon gyorsan fejlődik benne minden vetemény. Aztán itt a közelben a Dráva, s bizony különösen a paradicsommal kell vigyázni; gyakran jön a köd, a folyó felől. De hiába a köd, hiába a peronosapó- raveszély, ha értik a dolgu­kat a gazdák. Jogos büszkeséggel mutatta saját kertiét is a szakcsoport elnöke. Ez afféle mini min­tagazdaság, rajta — belül ta­pétával hangulatosabbá tett — házikó. Nemcsak szer- számoskamra ez — annál több. Bódis József szintén a sokféleség híve, ám e sok­féleséghez sokféle palánta is szükséges Ezeket vajon hon­nan szerzik? — Itt kevesen fóliáznak, de otthon annál többen. Ne­kem is van a házam mögött 50 négyszögöl, benne 38 négy-ötéves szőlőtőke. Ott­hon is, itt is együtt dolgo­zunk a feleségemmel. A város déli részén levő kertekből évről évre sok ter­mény kerül a környék bolt­jaiba, hiszen a szorgalom és szaktudás eredményeként nemcsak a saját konyhára jut, hanem piacra is. A még ereídményesebb kertészkedés érdekében pedig télen elő­adássorozatokra kerül sor Barcson. S erre az évre a most 9 éves szakcsoport tag­jai tapasztalatcsere-látoga­tást is terveznek. Vltaszek Zoltán Ennél drágább oklevelet még nem kaptunk — mutat­ja egy termelőszövetkezeti elnök a tejtermelési verseny­ben elért helyezésük után járó okmányt. Bekeretez- tethetjük, kiakaszthatjuk a falra, de azt már aligha te­hetjük meg, hogy aláírjuk; ez az oklevél 2,9 millió fo­rintjába került a gazdaság­nak. A termelőszövetkezet jó hírű gazdaság, s hírnevét éppen élenjáró tejtermelé­sével alapozta meg egy év­tizede. Azóta is többször ér­tek el helyezési az országos tejtermelési versenyben. Láttak jobb napokat is per­sze, volt idő, amikor nem­csak az oklevéllel, hanem a tejtermelés gazdaságossá­gával is büszkélkedtek. Mi változott meg azóta? Lanyhult á gazdaságban a technológiai fegyelem, ke­vésbé figyelnének az állatok takarmányozására, gondozá­sára? Ezt tagadják a szövet­kezet vezetői. A számok me) lettünk szólnak. Tavaly Is átlag 8688 liter tejet fej­tek egy holstein-fríz fajtájú tehéntől, a megszületett bor­jaknak mindössze két szá­zaléka hullott el. Száz liter tej előállításához két órát töltenek az emberek az istál­lóban és környékén. A gaz­daság tehát az átlagot jó­val meghaladó termelési szintet ért el, s ezt tartják is esztendők óta. A veszteség mégis tény, s ennek okát a közgazdasági szabályozásban, pontosab­ban a tej felvásárlási árá­ban lelik meg a szövetkezet vezetői. Csak két adat en­nek érzékeltetésére: egy li­ter tejet 8,58 forintért tud­nak előállítani, s összesen 6,7 forintot kapnak érte. Így minél többet termelnek, an­nál inkább növelik vesztesé­güket Az említett vezetők nem magányos panaszkodók, másutt is tapasztalhatók ha­sonló jelenségek. Persze az is igaz, hogy ők vannak ke­vesebben, ugyanis az átla­gos termelési színvonalat el- ? érőknek kevesebb oka van a búslakodásra. Így az a furcsa helyzet alakult ki, hogy néhány élenjáró gaz­daságban vált veszteségessé a tejtermelés. LÁSZLÓMAJORI MINDENNAPOK Lászlómajor apró telepü­lés Böhönyétől két, gegesd- től hat kilométerre. Mond­ják, a harmincas évek köze­pén tizenegy család lakott itt A negyvenötös . földosz­tás hozott fordulatot az ura­dalmi cselédek életében: egy­re több új birtokos válasz­totta otthonául e helyet. A hatvanas évek közepére vi­rágzó kis- falu lett, mintegy háromszáz lakossal. S az­óta? Az eeerkllencszáznyolc- vanas népszámláláskor száz- nyolcvan lakót jegyeztek föl. A nem hivatalos kimu­tatások szerint ma száznegy­venen élnek itt A betyárunoka hellyel kí­nál. Hetvenkét éve ellenére is fiatalosan fogja a bizsó- kot. Szépmívű pásztorbot­járól, a pandúrokkal hábo­rúskodó szegénylegényekről, meg a falujáról mesél. Tóth Mihály, a népművészet mes­tere kilencszázharminc­hétben kért itt tisztes mun­kát... — Aztán tudja-é, hogy minek hívták régen ezt a fa­lut? — kacsint rám moso­lyogva. — Ha nem megy, hát megmondom én! Körté- lyesnek, merthogy sok volt a vadkörtefa. Ügy ám! S azt halloitta-é, miként lett belő­le Lászlómajor? Megmon­dom én azt is: fúrtak egy kutat a grófék, s innen hordták a vizet a segesdi kastélyukba, mert olyan jó volt az íze. Kóstolja csak meg nyugodtan... Szóval a kút miatt épült a puszta, SOMOGYI NÉPLAP eztán a falu. Arhikor én elő­ször jöttem ide. alig néhá- nyan voltunk. El is mentem hamarosan. Negyvenötben aztán ismét erre jártam; kaptam vagy öt holdat, vet­tem két lovat, ,s felcsaptam gazdálkodónak. Így lettem én végleg lászlómajori. Az egyik fiam Böhönyén épült, merthogy ő ott főállattenyész- tó a téeszben. A másik mindkét fiával itt maradt­— És Miska bácsi? — Mért mentem volna el? Nem költözöm én olyan ga­lambházba, mint amilyene­ket Pesten is láttam. Egykori feljegyzéseket, emlékeztetőket raknak elém a segesdi tanácson, ahol a lászlómajoriak ügyesbajos dolgaikat intézik. A falu titkát keresem. Tudom, ahány illetékes, annyiféle­képpen vélekedik a húsz hektárnyi területen fekvő, hetvenegy házhelyes tele­pülésről. Sokan azt mond­ják, negyvenötben * kellett volna erélyesen föllépni; nem lett volna szabad hagy­ni, hogy olyan kis települé­seket hozzanak létre a hon­foglalók, mint .amilyen Lász­lómajor, Bertalan puszta vagy Alsó-Bogát. Igazuk van? Nem tudni. Az azon­ban bizonyos, hogy László­major nem hagyja magát. Sokat sehonnan sem kaptak. Hogy mégis van művelődési háznak titulált helyiségük, boltjuk és kocsmájuk? A hatvanas évek közepén ők építették. Mesélik, hogy a körzeti orvos vette a tévé­antennát, s 6 is szerelte föl, hogy az se kerüljön pénzbe. Villanyt ezerkiiencszazhat- v an ban kaptak, utat két- három év«. A dátumra mar senki sem emlékszik, ans arra annál jobban, hogy a téeaztől semmi segítséget nem kaptak, pedig a falu java a böhönyei termelőszö­vetkezetbe jár. Kezemben az 1990-as fa­lugyűlés jegyzőkönyve. „ .. .mondják- ki, hogy legyen fejleszthető közterület Lász­lómajor, mert akkor épít­keznénk, s a fiatalok sem mennének el.” Esztendők­kel azelőtt is ez volt a leg­nagyobb kérés. Hogy mi tör­tént azóta? A tanács illetékese sze­rint mindent elkövetnek, hogy ne haljon ki ez a tele­pülés. Januárban a tanács­ülés is foglalkozott ezzel, le­gyünk hát türelemmel... Kopogtatnék az apró ve­gyesboltban, de az ajtón táb­la: „Szabadság miatt zár­va!” — így van ez gyakran — hallom Bukovecz Nándortól, a Hazafias Népfront helyi csoportjának _ titkárától. — Tavaly az egyik hármas ünnep előtt semmit sem tudtunk vásárolni. Ha kell valami, Segesdről hozzuk meg Böhönyéről. Nem mon­dom, van, kenyér is, meg tej is, ha máshol nem, hát a kocsmában, de ugye, az nem minden... Bukovecz Nándorék negy­venkilencben költöztek Lász- lómajorba; akkor épült a házuk, akárcsak a legtöbb porta. A marcali áfész nyu­galmazott termeltetés és felvásárlási osztályvezetője harminc esztendeig volt eljáró. Tavasztól őszig mo­torral ment Marcaliba, s onnan vissza. Télen meg gyalog baktatott az alsó-bo­ga ti vaaútállomasra... — Miért maradit Laaziö- HiäjoriMÄ? — Nagy a mi -csaladunk. Három fiunk van meg egy lányunk; iskolába jártak, új házat nem építhettünk. Az­után meg ... Van egy kis gyümölcsösöm és szólóm is, hát eldolgozgatok. Pedig hívtak Marcaliba, költöz­tettek volna; de tudja, hogy van az, ha megszokta az ember... Az előszobában könyvek. A segesdi könyvtár százöt­ven -kötetes lerakató. Bu­kovecz N ándor nemcsak népfronttitkár, hanem könyvtáros is. Ha valaki jól ismeri a lászlómajoriakat, akkor ő az. Mondja is, hogy melyik házban ki lakik, mit csinál, miért marad. — Három év alatt hozzá­vetőleg negyven fővel csök­kent a település lélekszáma — mondom, de szavamba vág: — Ne higgye, hogy azért, mert elköltöznek; inkább el­halnak az emberek. Aki gyökeret vert itt, nem akar odébbállni. Esetleg egy-két fiatal, mert nem tud új ott­hont építeni. . Nincs is ne­künk más bajunk.., Persze van egy-két apróság. De ha más nem segít, akkor segí­tünk mi magunkon. Néz­zen körül a faluban! Szép, tiszta, rendes porták minde­nütt. Az utca is szorgos ke­zek munkája nyomán lett ilyen. Arról már nem is be­szélünk, hogy elmentünk a segesdi óvoda építéséhez is segíteni. Nincs se iskolánk, se óvodánk, az unokáink, gyerekeink oda járnak ta­nulni, de itt akarnak élni. Ezért nem talál itt üresen. elhagyottól! álló portát Szükségtelen bonyolult közgazdasági fejtegetésekbe bocsátkozni, a tejtermelés vesztesége könnyen földe­ríthető, A tej felvásárlási ára ugyanis három részadat­ból áll össze: van az úgyne­vezett alapár, a nagyüzemi árkiegészités és a tejpr^mi- um. Az első két.tétel vala­mennyi termelőnek azonos összeg literenként, tehát a tej felvásárlási árának eme­lése a tej prémiummal érhe­tő el. Csakhogy a prémiu­mot a tejértékesítés növeke­dése után fizetik. A gazda­ságok két módon adhatnak el több tejet: vagy többet fejnek egy tehéntől, vagy újabb állatokat vezetnek az istállóba. Mindkét mód­szernek vannak korlátái. Az említett gazdaságban tartósan magas színvonalú termelést értek el, amit már nem lehetett látványo­san növelni. Másfelől ta­karmánytermő területük is meghatározott nagyságren­dű, nem tudták növelni a tehenek létszámát sem. En­nek következménye, hogy le kellett mondaniuk a' tejpré­miumról, s ezzel együtt a tejtermelés jövedelmezősé­géről is. S itt elakadtak, mert a kézenfekvő megol­dás, a tehenészet felszámolá­sa, szóba sem jöhet. Nagy értékű, importból származó állomány termel alt istállók­ban, selejtezésük rendkívül nagy üzemi és népgazdasági veszteség volna. A tejtermelés jövedelme­zősége persze nemcsak az élenjáró gazdaságokban, ha­nem mindenütt romlott az elmúlt másfél évben. Egy 1981-ben készült fölmérés szerint az állattenyésztési ágazatok között a tejterme­lés volt a legjövedelmezőbb, megelőzte a marha-, sertés­éi csirkehústermelést, A húsexportot viszont csak úgy lehetett növelni, ha a termelés gazdaságossága ja­vult. Mivel az országnak nem volt több pénze az ál­lattenyésztés támogatására, az ágazaton belül csoporto­sították át a fölhasználha­tó összeget. Jelenleg már a tejtermelés van a legked­vezőtlenebb helyzetben. Persze nemcsak a szabá­lyozó változása miatt ma­radt le a tejtermelés jöve­delmezősége a hústermelés­től. A nagyüzemek sem használták ki a kínálkozó lehetőségeket. A tervezett­nél kevesebb tejet termel­tek, így 600 millió forint tej­prémiumot nem tudtak ki­fizetni a felvásárlók. A tej­termelés összességében nö­vekedett ugyan, de mivel elmaradt a tervezettől, a támogatás egy részéről le­mondtak a gazdaságok. Vitathatatlan, az intézke­déseik az élenjárókat sújtot­ták leginkább. Jelenleg már dolgoznak, a szakemberek a szabályozás módosításán. Törekvésük, hogy a jöve­delmezőséget ne a különfé­le támogatásokkal érhessék el az üzemek, hanem a tel­jesítményükkel. A végter­mék előállítására kell ösztö­nözni a gazdaságokat, így a magasabb termelési szín­vonalat elérők sem járhat­nak rosszul. r. j. Nosztalgiavonatok kedvelt üdülőhelyekre Gőzös vontatta „nosztal­giavonatot” indítottak útnak a pécsi vasutasok tegnap reg­gel Harkányba. A kedvezmé­nyes áru menetjeggyel uta­zó kirándulók a napot a hí­res fürdőhelyen töltötték és délutáh ugyanazzal a szerel­vénnyel tértek vissza a mé­csek« lji váróéba. Az ötletet a múlt év őszén a Budapest—Pécs vasútvonal megnyitásának centenáriu­mára szervezett nosztalgia- vonat nagy sikere adta. Ki­derült, hogy sokan tartják jó szórakozásnak, kellemes idő­töltésnek „régi idők vonatá­val” történő utazást, még­pedig nemcsak az emlékeiket kereső idősek;, hanem a fia­talok is. A MÁV Pécsi Igaz­gatósága és a Dunántúli Nap­ló szerkesztősége ezért hir­dette meg a nyári nosztal­giavonatok sorozatát. Az idegenforgalmi főidény­ben szombatonként szerel­vényt indítanak a pécsi fő- pályaudvarról Dél-Dunántúl egy-egy népszerű fürdő-, üdülő-, kiránduló központ­jába: s mohácsi Duni-p«rt- rs, a barcsi ősborókásba, * Dombóvár melletti' Gunaras- fürdőbe, a gcmencl vadrezer­vátumra és Szigetvárra. 'Az első nosztalgiavonat célállo­mása a régió legkedveltebb üdülőhelye, Harkány lett, s zsúfolásig meg is telt a sze­relvény, Különböző vállalatok, i»- tézmények fogtak össze a* utazás sikere érdekében Az Utasellátó megkülönbözte­tett figyelemmel gondosko­dott a kirándulókról, a Pécsi Sütőipari Vállalat „nosztalgia süteményeket” készített szá­mukra, a Pécsi Nemzeti Színház művészei pedig han­gulatos műsort adtak a sze­relvényen. A Volán különbu- szokkal szállította az utaso­kat a harkányi vasútállomás ás a fürdő között. A Baranya megyei Fürdő Vallalat ugyancsak kedvez­ményt adott a vonatos turis­táknak, és programot is szer­vezett számukra a strand te­rületén. AZ IPARI SZAKKÖZÉPISKOLA LEVELEZŐ TAGOZATA felvételt hirdet az 1983/84. tanévre a II. évfolyamra. Jelentkez­hetnek a 17. életévüket betöltött, gépipart jellegű szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező szakmun­kások. Érettségizettek, amennyiben gépipari jellegű munkakörben dolgoznak, sikeres különbözeti vizsga után ugyancsak a II. osztályba nyernek felvételt. Jelentkezési határidő: 1983. július 20. Jelentkezési lap az Iskolában kapható. Kaposvár, Pázmány Pé­ter u. 17. Igazgatóság. (tllWj Az alábbi szövegű bélyegző elveszett » annak használata 1983. juntos 27-től érvénytelen: 1. Vas—Műszaki és Hütögépjavíte LStt Roglarlelle, MNB 390—23379. 2, Vas—Műszaki és Hűtögépjaviíá I. Sz. 7, Boglárlelle, MNB 39«—2331?«, ftliatl Nmu Jenő Kertbarátköri elnök Barcson

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom