Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
Szokolay Zoltán KÉPESLAP Nyár van, két hatalmas világoskék satu pofa közt csattog, vergődik a madár, csőréből kínjában lábad elé ejti az ellopott söröskupakot. Nyár van, mert egyedül vagy, távoli hangszórók, zajára billegnek « kerti bádogasztalok. Nyár van: lesz hova hazamenned, fölfelé kapaszkodsz a füstcsíkon, hajladozik. BK Réti Mátyás: Házak Trencsényi Zoltán PEGAZUS ÚJSÁGHÍR: Jiülöhleges esemény tartja izgalomba napok óta a főváros népét. Vasárnap a galopp-pályán ugyanis olyan szenzáció történt, amit még nem jegyzett fel sem a biológia, sem a sporttörténelem. A harmadik futam (Stojkowich-dij) befutójában az egyik ló váratlanul szárnyakat kapott, vagyis szárnya nőtt, és a szó szoros értelemben berepült a célba! Félretéve a dolog biológiai vonatkozását, érdekes kérdést vet föl a soha nem tapasztalt eset Nevezetesen azt, hogy er- tékelltető-e ez a győzelem vagy sem? Mert a szabályok előírják, hogy a lovas (és persze a ló) nem vehet igénybe semmiféle segédeszközt e verseny során. De vajon segédeszköznek minősül-e az állat testén váratlanul kinőtt szárny? Egyelőre még nem született döntés, hogy szük- scgcs-e a diszkvalifil<á- Uu. A lósport szakemberei biológusok, sporttör- ténészek és sportetiku- sok bevonásával még üléseznek. Az eredményről holnapi számunkban tudósítunk”. (A ZSOKÉ) — Hogyan lett zsoké? — Hát úgy, hogy egészen kicsi koromban már nagyon szerettem a lókat. — Az állatot ön gondozza? — Hát én. — Sohasem vett észre rajta semmi rendkívülit? — Mármint milyen rendkívülit ? — Hát úgy értem, nem tűnt fel önnek, hogy ez egy különleges ló? • — Nem volt ez sose különleges ló, megmondom őszintén. Sót, ez egy eléggé gyengécske ló volt. Megmondom őszintén. — Mégis furcsa, hogy csak úgy egyszerre szárnya nő . — Hát furcsának furcsa. — ön nagyon meglepődött? Egyáltalán, hogyan zajlott lé á dolog? — Kérem. A célegyenesben éreztem, hogy nagyon fárad a ló. Mondok csak így magamnak: még ha nem is nyerünk, akkor is gyerünk Pontosan eztet mondtam, ez- tet a kis versfélét. Akkor gyött a számra. Erre alighogy kimondom, éreztem, mintha gyorsabban menne a ló. Meg mintha suhanna, vagy mi... meg mintha kicsikét fel is emelkedne .. Oldalra nézek , és látom hogy kis fehér szárnyak nőttek az oldalain! Hát mondok a szentségit!... Nem is eztet majd törölje, hát mondok, a rrúndenit, ez mi a lóf ... éloldalain? De mire kimondom, már nyerünk is. És most kérdem én itten a nagy nyilvánosság élőn: miért akarnak megfosztani a győzelemtől? Erről ki tehet, hogy kinőtt a szárny? A ló? Én? ... — Bizony most törik a fejüket a szakemberek... — De kérdem én: ki ebben a szakember? Na ki? (A BIOLÓGUS) Sokat vitatkoztunk mi már ezen. És végül abban állapodtunk meg, hógy pegazusok nincsenek. Persze, persze, mi is nagyon jól tudjuk, hogy mit is mond az ókori görög mitológia. Hogy mindössze a tehetség és a költői ihlet jelképe, de mi nem nyugodtunk meg. Kerestük a vailóságalapját. Azt a kiinduló pontot, ahonnan meg tudnánk közelíteni a problémát. Sokszor tanulmányoztuk át a szakirodalmat Darwintól Brehmig, de nem jutottunk semmire. És erre tessék, most itt született meg a szemünk láttára az élő cáfolat. És ez máris kérdések sorát veti fel. Melyik osztályba tartozik? A madarak közé? Az emlősök közé? Hát Igen, szeretnénk mikroszkóp alá tenni, persze csak képletesen, hehe! (A SZPÍKER) — Igen, azt a mérkőzést, jaj, mit is beszélek, futamot közvetítettük. Igen, pont én. Hogy mit éreztem az ominózus pillanatban? Nehéz lenne megfogalmazni. Valami löldöntúliságot. Valami lélekbemarkoló emelkedettséget. Mintha elpattanna valami húr, és utána többé nem történne semmi, csak egy nagy csend telepedne a világra, és a mozgások lelassulnának, és az a ló meg csak suhanna, suhanna, hátán az átszellemült arcú lovasával, az égi lovassal, körülöttünk csillagok meg ködszerű gomolygások ... Hogy mit mondtam? • Nem emlékszem. Nehezen találtam szavakat. Talán valami olyasmit: Kedves hallgatóim, itt most valami rendkívüli történik. Az egyik lónak szárnyai nőttek! És ez a mesebeli lény most suhan át a célvonalon! Győzött, mert győznie kellett! Valami ilyesmit .., (SZEMTANÜK) — A véleményemet kérdezi? Nincs véleményem! Mindig is tudtam, hogy vannak előre eldöntött futamok, de hogy ilyen nyilvánosan ... — Kérem, én egy őre* asszony vagyok. Csak két helyre járok, a templomba meg a lóversenyre De ilyen csodát még nem láttam se itt, se ott! Térdre borultam és imádkoztam. Sokan csináltak így. — Ja igen, az a szárnyügy. Emlékszem. Mondták, hogy ez reklámfilmfoe lesz, igaz ez? — Legjobban azon röhögtem, hogy mellettem az öreg Kulacsnak, mi csak így hívjuk, Kulacsnak a torkan akaídt a vodka, hehehe! — Kit érdekel az a szárny? Csak egészség legyen, meg ió tipp! Az a fontos! (A HIVATALOS SZEMÉLV) — Nem mondok semmit! Még a végén kifacsarják a szavaimat! Tegye el nyugodtan a mikrofonját! ÚJSÁGHÍR: „Tegnap döntés született a múlt vasárnapi lóverseny ügyében. A bizottság úgy döntött, hogy a harmadik futamot (Stojkowich-dij) meg kell ismételni a bonyodalmakat előidéző ló szárnyainak szakszerű eltávolítása után.” (EGY ILLETÉKES) — Örülök, hogy végre megoldódott ez a probléma is. Ügy érzem, igazságosan. Mi a legmesszebbmenőkig figyelembe vettük az álláspontokat, melyeknek sokrétűsége is tükrözi, mennyire bonyolult feladatot kellett megoldanunk. Végül, úgy hisszük sikerült elfogulatlanul ítélkeznünk. Hisszük, hogy a szárnyak eltávolításával sok kellemetlenségnek vesszük elejét. Mert ezek a váratlanul, és talán megkockáztatom, illetéktelenül nőtt szárnyak nem túl kedvezőek. Ügy érezzük, így igazságos, így tisztességes. És a jövőben is. keresni fogjuk a legtisztább utakat. (SPORTSZERKESZT0NK MEGJEGYZÉSE) — Ügy legyen! Art Buohwam Szigorú ellenőrzés Az Egyesült Államok elnökének az előírások szerint jelentést kell tennie a kongresszusnak, hogy egy'emberi jogok megsértésével vádolt orsizágban javult-e a helyzet, mielőtt az amerikai kormány segélyt nyújthatna számára Ez nem kevés problémát okozott már Mr. Reagannek. különösen Chile, ■ Argentína, Salvador és Guatemala esetében, hogy csak egy párat említsünk. Szerintem a Fehér Ház jelentése valahogy úgy születik, hogy a külügyminisztérium felhívja a helyi amerikai követséget. — Nagykövet úr, hogy áll az emberi jogok ügye“ — Sokat javult. Tavaly a junta 10ü ezer politikai foglyot tartott börtönben. Most viszont, amennyire titkos- szolgálatunk tudja, mindössze 95 ezer megrögzött bűnözőt «■íznek. — Az elnök örülni fog ennek hallatán. S mit lát a kínzások terén? — Egy pillanat, kinézek a? ablakon. Nos, itt minden csendes, senki nem kínoz senkit — legalábbis az én szemszögemből. Menjek át a követség másik oldalára is? — Nem szükséges. — Persze lehetnek kínzások a rendőrségen, de hál nem ellenőrizhetem az szag minden sarkát — Az elnök ezt el sem várja. S mit mondanak az ellenzéki pártok vezetői? — Ha jobban belegondolok, három hónapja egyiküket sem láttam, ügy látszik, mind eltűntek. — Érdeklődött utánuk? — Az egyik ezredes azt mondta nemrég egy fogadáson, hogy pártgyűlést tartanak egy kihalt szigeten, a cápáktól hemzsegő tengerpart közelében. — Jó. Es mi a helyzet az átlagemberrel: boldogabbak, mint egy éve voltak? — Mindenki nevében nem beszélhetek, de a követség körül őrködök nagyon vidámaknak tűnnek. Szerintük a hadseregnek még soha nem ment ilyen jól. — Mi van a szólásszabadsággal? Kritizálhatják az emberek a kormányt a letartóztatás veszélye nélkül? — Természetesen. A minap is idejött valaki, és leszedte a keresztvizet a rezsimről. — S mit akart az illető a követségen? — Épp politikai menedékjogot kért. Szegő Gábor fordítás« Ke'emen Latos Kapkod az isten is Hunyorog a puha rongy hegy-éj alól a város, fekete óriás!<alapjáról holdak, . csillagok, illattalan égi virágok potyognak, kapkod az isten is, lerázza önnön ékítményeit; csillapíthatatlan oszlás a mennyben, a kontinenseken; — üres csigaházakkal szájharmonikázik a huzat, s mintha egy hatalmas fűrészt járatnának kínkeservesen; fejünkben, kertünkben szétvagdosva a rendszerek; az elvirító arcok eszmékké kikalapálva függnek a vénség múzeumában, mindenható kaszájuk a bölcsesség végső őszén aratni pontosan kijárt — de öleinek nyár és ősz között az átmenet töredékeit kell forgatnia, miből okul------V álogatás Platon műveiből A magyar filozófiai könyvkiadást sokszor éri bírálat az alapvető, klasszikus művek hiánya miatt. Az Akadémiai Kiadó Filozófiai írók Tára új folyama jó néhány művet megjelentetett — főként a múlt századi jeles gondolkodóktól. Az ókori görög filozófusok munkái azonban meglehetősen, nehezen hozzáférhetők. Pia ton tói hellyel- közzel csak A lakoma s a Szókratész védőbeszéde érheJoy Fullhouse Humoros történet Az újság humorrovatának szerkesztője hívatta az egyik munkatársat. — Mondja Brian, mit akar maga rám tukmálni? — kérdezte ingerülten, és a szemét dörzsölgette. — Miféle vicc ez? Maga ezt irta: „Jim puskaporos hordón ült, és közben pipára gyújtott. A halott huszonhét éves volt.” Ez valami hajmeresztő badarság! Mi köze ehhez Jim- nek, és mit keres itt es a halott? — Már megbocsásson, Mr McClosky, én azt hittem, hogy teljesen érthető. — Nos — mosolyodon el maró gúnnyal a szerkesztő —, mindjárt meglátjuk, mit is hitt maga ... — Ez az ember, ugyebár, puskaporos hordón ült... — Igen, ezt értem, ne magyarázgasson nekem napnál is világosabb dolgokat, vagy hülyének tart? — Isten ments, Mr. McClosky! Ez az ember puskaporos hordón ült... — De minek a hordó és .még ráadásul a puskapor? a >m mm élhetett «ikre, hokedlire vagy például hintaszékbe? Micsoda ostobaság? — Azt nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy ez a Jim miért ült éppen egy puskaporos hordóra. — Ahá, no látja! Item tudja megmagyarázni nekem, amikor itt áll, a dolgozószobámban. Akkor hogy tudná megértetni az olvasóval? — De én úgy véltem, Mr. McClosky, semmi jelentősége nincs annak, hogy ez a Jim miért ült éppen puskaporos hordóra. — És azután, mének ez a puskapor? Látja, csupa kérdés, újabb és újabb kérdés .,. Maga meg ezt feleli nekem: azt hittem ... Rendben van, én segítek magának, Brian, Tegyük fel, hogy ez a Jim kalóz volt, és tegyük fel azt is, hogy valóban egy puskaporos hordóra ült. Tegyék fel, hogy olyan hülye volt, hogy rágyújtott. Hát aztán? Mit keres itt valamiféle hetiki? Badarság! — Bocsásson meg, főnök, de ez a história nagyon mulatságosnak tűnt nekem... azt kérdezem magátóf, fiatalember, hogy mi tűnt-tünedezett magának! — emelte fel hangját a szerkesztő. — Hanem azt kérdezem, honnan került oda az a hulla! — Hiszen ez Jim.: — suttogta Brian. — Micsoda? Jim? Talán gúnyt üz belőlem? Hiszen Jim a puskaporos hordon ül. A halott pedig honnan kerül oda? — Jim pipázott. 1} — Nem beszélhetne kissé gyorsabban, Brian, nincs időm, hogy az örökkévalóságig fecsegjek magával Jim- ről meg holmi átkozott halottról! — De hét ez egy és ugyanaz az ember — nyögte ki Brian. — Hogyhogy? — csodálkozott a szerkesztő. — Ugyanaz? Jim a hordón ült és pipázott, a halott pedig, mint írja, huszonhét éves volt. Milyen összefüggés van közöttük? — En azt hittem .. I — Megint hitt valamit? — Jim pipázott, egy szikra ráhullott a puskaporos hordóra, ét a hordó felrobbant... — Ahá, akkor ezzel kellett volna kezdeni! Maga pedig egy árva szóval nem írt arról a szikráról. Most mát érthető. De ki volt mégis huszonhét éves? — Jim ... — Istenem, milyen furcsa gondolat! Milyen különös logika: előbb egyetlen szóval sem beszélt a koráról, a robbanás után pedig valamiért éppen a halott életkorára tereli az olvasó figyelmét, és semmit sem árul el a jelleméről, a családjáról, meg más egyébről. És azt képzeli, hogy ez a maga úgynevezett anekdotája szellemes? — Hát nem látja, Mr. McClosky... — Én semmit sem látok, fiatalember. Tudja véletlenük mi a rovatunk neve? — Hu... mór... — Az ám! És úgy véti, hogy valakinek a szörnyű halála szórakoztathat bárkit? Eredeti elképzelése van magának a szórakoztatásról... Válasszon inkább valamilyen szellemesebb anekdotát. Igaz is, majdnem elfelejtettem: kiváncsi vagyok, hogyan hullhatott ez a szikra a puskaporba, mikor az a hordóban eaitTd lő d — többnyire cs«S köny vtári kölcsönzés útja a. Most az Európa Kiadó A Világirodalom Klasszikusai sorozatában régi hiányt pótol. (Egyébiránt nagyon örvendetes, hogy az alig 2 éve indult sorozat már a 10. kötetnél tart, mely jelen viszonyaink közepette jelen*0« eredménynek számít.) Platón műveiből ilyen bél válogatás a felszabadulás óta nem jelent meg: a teljes, illetve a fennmaradt életovfl csaknem negyedét teszi ki. Igaz, nem e sorozat feladata, hogy egy Platon-összessd álljon elő, de ilyet 1943-ban produkált a magyar könyvkiadás — két ízléses kötetben, bibliapapíron. E kiadásról ugyan Falus Róbert, e kötet utószavának írója joggal állítja, hogy a fordítás helyenként elavult — mégis e válogatás várható sikere után indokolt olvasói kívánság egy Platon-összes. Platon idealista, hisz maga a szó is tőle származik — noha mindig hangsúlyozza az ideák valóságos, objektív létét, de azokat az anyagi iét fölé emeli. A „szemlélődő élet” és a „cselekvő élet” alternatíváját próbálta Platon feloldani, amikor az Államban megfogalmazta: ahhoz, hogy a társadalomban a jő és az erény érvényesüljön, vagy a filozófusoknak kell uralkodniuk, vagy az uralkodóknak kell filozófusokká lenniük. Platon a természet-: filozófusok tanításaitól elfordulva, azzal nyitott új szakaszt a bölcseletben, hogy minden figyelmét az emberre fordította: ismeri-e önmagát, s képes-e eltökélten vállalkozni az erényes életre? Platon válogatott műveinek megjelenésével könyvkiadásunk légi mulasztását csökkentette ugyan, de még nsm pótolta.
