Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
H ogy is csinálta»» valamikor, állt meg a szoba közepén töprengve. A nadrágot, igen a nadrágot mindenképpen át kell cserélni. Turkált a szekrényben, de nem találta meg a régi, világoskékre kopott Iáimért. Kiment az erkélyre, ahol a televízió és a lemezjátszó papírdóbozából előhalászta a régi cuccokat. Gondosan összehajtott ingekre lomokra, semmibe nevető képekre, egy elszakadt füzetbe is rálelt keresgélés közben, míg végül előkerült a viseltes, rojtos szárú farmer. Először úgy találta, nyirkos egy kicsit, de ahogy fölhúzta, érezte, hogy csak a hideg hatódott bele, mivel — évek óta kint lapult a doboz fenekén. A cipzár még csak felszaladt, de az összegombolás már nehezebben ment Hány éve is? Tíz? Vagy an- __________ n ál is több? —— Alsóinget vet*, és a meleg pulóverre ráhúzta azt az orkándzsekit, melyet a telekre szokott magával vinni. Tegyek el pénzt? — torpant meg az ajtóban. Érezte, hogy nem szabad, mert ez így csalás. Hiszen annak idején egyetlen fillér nélkül nekivágott az útnak, és tüdta, hogy el fog jutni. Sokáig viaskodott ezzel a pénzel tevéssel, végül azzal nyugtatta magát, hogy több napig, esetleg egy hétig is távol lehet. Pénz nélkül pedig ez nem megy. De miért ment akkor? Kanizsa kikapcsolta a konvektort, gondosan bezárta az ablakokat, kettőre fordította a zárban a kulcsot, és elindult. Szorongó szívvel ugrott fel a buszra. Mi lesz, ha elkapják? Ha jön az ellenőr, és nincs jegye? Elkérik a személyazonossági igazolványát, és akkor kiderül, hogy hol dolgozik, és értelmetlen kérdések következnek, hogy egy ilyen ember, mint, ő, ilyen beosztásban v.» Nem vett jegyet. Amikor leszállt, megkönnyebbülést érzett, majd valami szívdobogást keltő izgatottság fogta el. Igen, mindig itt szállt le annak idején. Az út íve mit sem változott, csak a kockaköveket fedte el az aszfalt. Elindult, kifelé a városból az útpadkára húzódva. Integetni kellene — gondolta —, hiszen korán és átmenet nélkül lesz sötét, de csak ment. Hideg volt, zsebre dugta a kezét. Papírszalvéta akadt ujjal közé. „Bi-bá-bú, te vagy az s nagyszájú.” Még egyszer elolvasta a sebtében felfirkan- tott szöveget. Semmi kétség, ez Réka kézírása. De mikor, mikor is írhatta fel ezeket a szavakat. Talán a menzán, amikor először találkoztak? Nem, nem akkor, hisizen ez már azt jelentette, hogy közös nyelvük volt, igen ez már később, jóval később lehetett, talán akkor, amikor Kávás Réka átfogta a nyakát, homlokát vállának támasztotta, és ezt mondta: — Azért mégiscsak rendes ember vagy te, Kanizsa. E lhessegette magától a gondolatot, hogy Inni kellene valamit. Bár tudta, hogy a fasor mögött ólálkodó hideg át fogja járni a csontját, amikor lecsap az este, és a lámpák átszúrnak a sötétségen. Régi kocsmák egymáshoz szorító melegét, zsibbasztó mormogásáf érezte. Teherautók hátán megtett fagyos kilométerek, egy kétaknás, fekete vaskályha ajtaja jutott eszébe, amin levakarhatatlan folt virított, és esténként Réka ágyából mindig arra esett a tekintete. Képek suhogtak el a felbukkanó és sötétbe vesző autókkal együtt. Egy magyar vizsla értelmen túli, más mezőkön kószáló barna szeme ötlött elő, amely mindig rávillant, amikor beléped Réka szobájába a hosszú út után. Még nem merte magának sem bevallani, hogy mit akar. Pedig már régen tudta. Tudta már hajnalban is amikor felébredt, és készüli a* előtte álló napra. Meghallgatta a híreket áz ágya meiit lönős volt, hogy korán ébredt, de betudta az izgalomnak. Sokáig várakozott, amíg megkezdődött az adás. Javarészt még a tegnapi híreket ismételtbe, de már volt egykét mára utaló jelentés. Milyen furcsa — entladt át Ka- úzsa agyán. —, még miniden vi sszafordítható tenne. Még nem rabolták el azt a gépet, amelyet az esti tévéhíradóján mér látni fog, még nem vonultak ki a sztrájkoló munkások, még nincs áldozat, a fegyverkorlátozások ügyében még nem történt visszavonhatatlan nyilatkozat, még minden lehetséges. Nem lehetséges. Tudta, hogy nem lehetséges. Az utolsó autóstop H etekig, hónapokig tanulmányozta azt a tervezetet, amelyről véleményt kellett mondania, és tudta, hogy az ő véleménye nagy súllyal esik a latba... Volt, amikor úgy érezte, most is kompromisszumos megoldást lehet ajánlani, de nem lehetett. Ahogy múlt az idő és közeledett a nap, egyre világosabban látta, hogy itt igent vagy nemet lehet mondani. A nemnél indokolni kell. És ha nem, ha kimondja a nem szót, azt is tudta — hiszen egyetemista kora óta politikai közegben élt és dolgozott —, hogy annak következményei tesznek. Kiutakat keresett, de a járatok két szóhoz kanyarodtak vissza, az igenhez vagy a nemhez. És egy átvirrasztott éjszaka után eszébe jutott az utolsó találkozás, amikor Kávás Réka hosszú, karcsú ujjait kutyája okos fején nyugtatva ennyit mondott. — Nem megyek. Kanizsa. Nem — De miért? ’ Miért nem? Ezt mondd meg! — Mert nem áz vágy, aki voltál. Kanizsa elvesztette a türelmét és — ami soha nem fordult elő vele — kiabálni kezdett. — Itt akarsz megöregedni, ebben a koszos falúban, a novától megbolondult emberek között. Itt akarsz meg- vénülni, hogy ujjal mutogassanak utánad, ott megy a meghibbant, öreg tanító néni a sántító szenilis, kutyájával? Vagy hozzámész valamelyik istállószagú agrármérnökhöz, akinek hivatalból be kell rúgni hetenként legalább háromszor, és hazu- dozni a gyerekeidnek, hogy legyenek csendben, mert apuka beteg, rosszul érzi magát. Itt akarod megváltani a világot, vagy mit akarsz tu la jdorfképpen ? Egyáltalá n tudod te, hogy mit akarsz? Réka le sem vette kezét a kutya fejéről, úgy válaszolt. — Menj el, Kanizsa, és ne gyere többet. Igen, akkor határozta el magát. A kérdés ekkor dóit el, nem ma hajnalban. A nemet tisztán, nyugodtan, jól hallhatóan mondta ki. Szűkszavúan és lényegre- törően indokolt; kettévált az egyéni és a poíitfkai meggyőződése. 0 az egyél»* vá- lasaatotta. Intet* a közelgő autónak. A Zsíguí fékezett, Kanizsa utána futott. Kinyitották az ajtót. Fiatal, erősen rúzso- 20 tt szőke nő ült benn. — Hová? — Kérdezte. — Perlakira. — Üljön be. Nem megyek addig, de Rásolyig elviszem. Hallgattak. A nő egyenletes, gyors tempóban vezetett. Kanizsa magában elismerte, hogy ő sem csinálná jobban. Előttük lámpák korállfüzére jelezte a hosszú kocsisort. Csaknem állandóan az autópálya belső sávján haladtak a folytonos — előzések miatt. — Nagyon siet? — kérdezte meggyőződés nélkül Kanizsa. — Igen. Még vissza kell érnem. — Megéri? — Igen. Mu- ___________ »*áj. “ —”—— Baj van? — kérdezte újra a férfi, mert a nő hangja túlságosan is komoly volt. — Ahogy vesszük. Az anyámat látogatom meg. Fűtsek jobban? — Igen, ha megkérhetném. Átfáztam. — Akar inni? Nyissa le a kesztyűtartót. Van benne gin, rum és konyak, válasszon! — Jói fel van szerelve. — Bárban dolgozom. Marad. Én meg nem isizom. És maga? — Nem, köszönöm. Én sem iszom. — Nem úgy értettem. — Ja, hogy hol dolgozom? — Nem kell megmondani, ha nem akarja. De úgy látom, hogy valami csöves fajta. Igaz, azoktól valamivel öregebb is. Bár már mindenféle van közöttük. — Igen, van. A kocsiban újra csend lett. — Az anyámhoz megyek. Ö ott maradt a nővéremmel a faluban. Nem akar velem följönni albérletbe. Pedig jobb lenne maki is. A nővérem soha nincs otthon, és mindig rázárja az ajtót. Egyszer agyvérzése volt anyunak, és azóta nem teljesen rendes. Ilyenkor is csak ül az ablak előtt, és néz kifelé. Van, amikor megis- mer, van amikor nem. A nővérem nem enged be hozzá, mert azt hiszi, a takarékkönyvéért járok le. Pedig csak azért, hogy lássam az ablakon keresztül. Megint hallgattak egy sort, de a nő újra kezdte. — És maga? — Egy lányhoz..'; Egy lányhoz megyek. — Aha. És miért? — Azt akarom, hogy legyen a feleségem. — Nincs késő, egy kicsit a lánykéréshez? — Nincs. Azt hiszem nincs — mondta Kanizsa. K int már teljesen sötét volt. A reflektorok fényében feltűnt az autópálya végét jelző zöld tábla. A kocsi élesen kanyarodott. Kanizsa előredőlt, feje nekikoccant az üvegnek. — Na, mit csinál? — kérdezte inkább bolondozva, mint komolyan a nő. De Kanizsa nem válaszolt. Már percek óta halott volt. Mai magyar grafika és rajzmüvészet A napokban nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában a mai magyar grafika és rajziművészet minden eddiginél nagyobbszabású seregszemléje. F/gész teremsort ölel fel a több mint 300 művet bemutató kiállítás, amely a művészeti ág teljes panorámáját nyújtja. Érdekes és tanulságos mód nyílik az összevetésre a Műcsarnokban levő kortárs külföldi képző- művészeti kiállítással. Alkotóink most nincsenek lépés- hátrányban. Minden mai törekvés képviselőre, sőt iskolára talál nálunk is. Mennyb ségileg legtöbb a pop-art sokfelé ágazó törekvése, de Körforgás Ember a létből úgy megy el: egyik szemében ül a hold, másik szemében ül a nap, hajában fák jajongnak. Megőszülnek a tengerek, mint hogy ha lenne emberi az elmúlás havában is a lét — az ember-nélküli. Akkor két nap jön kétféléi. Fejét az arany-satuiba önként illeszti be a föld — Kemencébe a koponya, De lón az utolsó napon ismét a világ kezdete. A roppant héj a fény-magot zúzza, de nem roppan bele. G. Nagy dián Hétköznap Felszállt a vonatra. A peronon ült le, mert olvasás közben cigarettázni akart. Elővette könyvét, rágyújtott. Az ajtók nyitva maradtak. Nem állt föl, hogy becsukja. Egyedül volt. Nem hallotta a zakatolást, nem érezte a se bességet, nem nézte a tájat. A WC-ből kicsapó bűz tompán áramlott át az orrán. Olvasott. Nem keresett és nem talált titokra a könyvben, csak futott szeme a sorokon, hogy teljen az idő. Egy férfi jött át a másik kocsiból. Rövid ideig nézte a fiát, majd a távolabb eső ajtókoz lépett, hesétált a legalsó lépcsőfokra, megkapaszkodott a fogódzóban, és mereven nézett kifelé. A fiú, szeme sarkából figyelte, de meg se mozdult. Szólni kellene neki, jöjjön föl, s csukja be az ajtót. A kalauz, ha itt lenne, biztosan felhívná. Pláne egy rendőr; meg is büntetné. Üjra a könyvet nézte, folytatta az olvasást. Még kiesik ez a hülye! Mii csinálnék akkor? Miért nem hagy békén? Mi a fenének jött éppen ide, és miért áll ott? „S erre, arra, egészen mindegy, merre tartunk, kit csönd, kit nagy zaj vár a parton, s elsüllyedünk., ha nincsen partunk’.’ — olvasta. Hát igen, tanultunk egyet s mást, illetve tanítottak. Add át a buszon a helyed az idősebbnek! Ha elrepedt sínre találsz, s jön a vonat, jelezz a nyakkendőddel! Aki elesett, segítsd föl! Ez itt biztosan öngyilkos akar lenni. Vagy csak szellőzik? Még három megálló. S azután? Azután semmi. Jöttek-mentek a peronon, észre sem vették őket. Miért nem szól már valaki? Az úristenit, miért? Olvasott. Mit zavartatom itt magam? Teljesen bediliztem. Jövünk- megyünk, eszünk-iszunk — és kész. A madár röpül, amíg le ne lövik. Vannak madarak, és vannak vadászok ... Óriási koppanást hallott. Vagy csak képzelte? Nem tudta eldönteni. Az ajtóra pillantott. Nem állt ott senki. Nem ugrott fel, nem rohant az ajtóhoz, nem nézett ki, nem húzta meg a vészféket, nem ordított. Lapozott egyet. vőért. Mintha egy nagy békedemonstráció tanúi lennénk, melynek képviselői a maguk sokszor igen áttételes módján az iróniától a brutális tagadásig húzódó magatartással tiltakoznak a bonyolult jelen ellentmondásai és a jövő fenyegetettsége el- len.' "Vidámságukat, játékosságukat szinte maguk .előtt ig rejtegetve, de titkon kifejezik, gyakran nehezen megközelíthető magánmitológiákkal. Iróniával fogadják és megkérdőjelezik a múlt értékeit is, lázasan új formák és új tartalmak után kutatnak. Jellemző hazai sajátosság,! hogy az egyes törekvések nem tisztán jelennek meg, mint a nyugati nagy mestereknél, hanem egymásba olvadnak és egyéni karaktert nyernek, mint például a fiatal El Kazovszkij— nál, akinél az avantgarde vonások a pop-arttal és a naiv művészet egyes vonásaival. keverednek elgondolkoztató, szellemes; játékos műveket eredményezve. A grafika évtizedek óta a magyar képzőművészet erőssége. Ezt a rangját ma is tartja. Helényi Tibor: Tengelyes szimmetria Koszta Rozália: Kucsmág férfi igen nagy a geometrikus absiztrakcickoz tartozó lapok és a szürrealista művek aránya is. A régi értelemben vett realizmus már alig-alig bukkan fel, a szenvtelen, a fényképezőgép lencséjével versenyre kelő fotórealizmus pedig főleg a különféle trükkös fotónegatív-átfor- dításokban és a felülethatások tanulmányozásában je* jelentkezik, gyakran szürreálist felhanggá!. A kiállító Vpüvészek zöme a fia tu1 nemzedék tagja, 30—40 évesek, akik technikailag igen felkészültek, és minden újításra érzékenyen reagálnak. Feltűnő, hogy a művészek általában rossz közérzettel figyelik a világ eseményeit, alapállásuk: aggódás a jöMezei András El Kazovszkij: ÁllatlcleklAn Gúlay István VILLÁMCSAPÁS Az ég borús, viharos. Vadul zubog áz eső, dörög, villámlik. Öséimény ez, lenyűgöző, sok beteg áll a csukott ablak mögé, hogy át- érezze az elemek tombola-, sát. A város fölött húz el á Prágába vagy onnan Budapestre igyekvő repülőgép. Napsütéses időben azt ugyanúgy szokták bámulni. Megszokhatatlan csoda a vihar is, a gépmadár is, amelyben emberek ülnek. Idegeink még hallatlanul merevek — az elménk sokkalta fürgébb, Az idegrend- sízer sok ósdi és örök élményt idézhet. Utóbbiak közül a vihar rettenetét. Lassan elvonul a vihar. A felhők mögött megcsillan a nap. Elül a s<zél, eső utáni friss levegő tódul be a terembe a gyorsan kinyitott ablakokon. Szirénázás hallik, mentőautó hallik, mentőautó fordul be a kórház kapuján. Egy férfit emelnek ki belőle hordágyon. Pokolian néz ki Családtagjai kísérik. A főorvos már a folyosón megnézi. — Mi történt a beteggel? Egyszerre hárman válaszolnak. — A közelében csapott le a villám! Megégett. Földhöz csapta. Mi szedtük fel. — Hol? — A réten,! — Miért ilyen sáros? Cau- pa sár! Sáros az a rét? — Nem, doktor úr, leföldel tűik. — Hogyhogy? — Hát a villám is áram, nem? Lehet, hogy már meg is halt volna, ha nem földeljük le..,,' . — Főidet szórtak rá? Mivel? — Lapáttal meg. kézzel, mindennel! — hadarják. — Ami vek tudtuk! Az orvos döbbenten hallgatja őket, A beteget elküldi, mosdassák meg . a földtől, Másik’’két orvossal együtt bemosakszik, megy a műtőbe. Otthagyja a rokonokat a folyosón. Dühös. Dühös? Nem düh "ez. Fel- indultság. Villámcsapás, mely belevágott — -őt érte. A legfiatalabb, orvos mulat az. eseten. Csakugyan hihetetle-. nül nevetséges.... i — Le van földelve a készülék? — mutatja'a műtősnőnek az egyik 1 műszert. — Holnap hoizon egy zacskó virágföldet, biztos, ami biztos, legyen ... A főorvos csak azt mond-',, ja, a nagyanyja a haláláig nem vetkőzött le a tévébemondók szeme láttára! Aztán hozzák a beteget. Áléit, de él. Megkezdik a műtét előtti vizsgálatokat. Odakint a folyosói pádon a rokonok kétségek közt vergődnek. Emberséges embereik ők — most rettegnek! lehet, hogy ártottak a földeléssel? De hát úgy tudták ... Szeretnék, ha valaki megnyugtatná őket. De csak te!- feltűnik egy-egy fej egyik- másik ajtóban, folyosói sarkon; megnézik őket, néha kuncognak is ... Ez a három ember: szenzáció. . Lesik őket, mint az imént a vihart, s a következő pillanatban majd a magasban elhúzó repülőgépet. Értik s mégsem értik őketl SOMOGYI NÉPLAP Szígethy András
