Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-14 / 165. szám
Öröm és gond Tegnap hallottuk, hogy tizenkét nagyüzem végzett Somogybán a búza aratásával. Túljutott a kenyérgabona betakarításán a botéi, az osztopáni, a nagybajomi, a nágocsi, a homokszentgyör- gyi, a vízvári, a böhönyei, a somogysámsoni, a berzencei, a kadarkúti, a vései, a barcsi, a siófoki nagyüzem. Gépeik többsége a szomszédoknak segít. És azt is tegnap hallottuk, hogy rendkívül nehéz helyzet alakult ki a gabona átvételénél a tabi—siófoki térségben. A tervezett 14 000 helyett több mint 25 000 tonna árpát vett át a gabonaforgalmi vállalat, és ebből tízezret a siófoki térségben. A termés elszállításához hetek óta nem kapják meg az igényelt vasúti kacsákat. Például tegnap Siófokra a megrendelt tíz kocsiból hat érkezett, a Tabra a megrendelt tizenhatból kettő. Olyan nap nem volt, hogy az igényelt kocsik rendelkezésre álltak volna! Tegnap például a kis- bárapáti tsz-nek már Kaposvárra kellett szállítania a búzát, mert ezer tonna árpa foglalja el a helyet. Ha a hét végéig nem változik a helyzet, hasonló gondok adódnak a marcali térségben is. A vállalat egyébként tegnap estig a tervezett 279 ezer tonna gabonából 195 ezer tonnát átvett a termelőktől — az említett helyeket kivéve — zökkenőmentesen. A kapcsolat — mint minden aratáskor — talán az átlagosnál is szorosabb a nagyüzemek és a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya között. így aztán a szó igaz értelmében közös az öröm és közös a gond. Hogyan látja a nyári munka megyei helyzetét dr. Győri József osztályvezető. — Boldogan beszélek az év eddigi eseményeiről — ezek voltak az első szavai —, és nagyon bízom, hogy mezőgazdaságunk képes az eddigi legjobb évnél is többet adni. — Mi ad alapot erre a bizakodásra? — Tulajdonképpen nem volt rossz a tél, a tavasz, egészen április végéig megfelelő volt a csapadékmeny- nyiség. Amikor június 12- én, minden eddiginél korábban megkezdtük az árpa aratását, azt követően is esett több-kevesebb eső, ami igen hasznos volt a búzának. A tegnapi összegezés szerint, de még nem véglegesen, 4,7 tonna felett alakul az átlagtermés árpából, — Nem érte felkészületlenül üzemeinket a szokatlanul korai aratás ? — Nem, mert májusban előrelátható volt ez. Az igaz, hogy a gyorsított ütem ellenére, az árpaaratás kezdetéig nem tudtak, végezni a javítással, de ez nem okp- zott gondot. A június végi, július eleji búzakezdésre azonban mindent kijavítottak. Bár nem volt zökkenő- mentes az alkatrészellátás, összességében a korábbiakhoz képest szűkült a hiánycikkek köre. Ez annak köszönhető, hogy javult a hazai alkatrészgyártás. — Milyen műszaki felkészültséggel látott hozzá Somogy mezőgazdasága a több mint száztizenkétezer hektár nyári betakarításhoz? — Hatszáztizenhat kombájn állt munkába, elméletileg ezek naponta hatezerháromszáz hektár betakarítására képesek. A termelő- szövetkezetekben az egy gépre váró munka harmincnégy százalékkal több, mint az országos átlag, az állami gazdaságokban azzal azonos. Ez jelzi, hogy csak igen kedvező időjárási viszonyok mellett képesek gazdaságaink optimális időben végezni a betakarítással. — Az elmúlt hetek kedveztek az aratóknak. Hol tart most Somogy ? — Az őszi árpa, a repce biztonságban van, a magborsó, a tavaszi árpa utolsó hektárjain folyik még munka. A búza aratása nyolc- vanöt-kilencven százaléknál tart. Ez szinte óráról órára változik, mert sehol sem álltak le a gépek, minden korábbinál példásabb módon segítik egymást az üzemek. Talán ez az első év, hogy sem a segítségadásra, sem annak fogadására nem kell biztatni senkit. — Vajon ez összefügg az ígéretes termés féltésével? — Minden bizonnyal. De hadd jegyezzem meg azt is, hogy talán még soha nem volt az átlagokban olyan szóródás, mint ebben az évben. Ez kifejezetten a talaj- és csapadékviszonyokkal függ ossza A megyében 2,6 és 7,1 tonna között mozog a búza átlaga — a nagyatádi járás homokos talajain és a marcali járás csapadékszegény északi sarkában sínylette meg a búza a száraz időjárást. Négy és fél tonnát vártunk megyei átlagban, most a vége felé nagyon bízom, nem fogunk csalódni. Á gabonaprogram kötelez Nincs megállás. A zúgó kombájnóriások egyenletesen róják az aranysárga gabonamezőket. A vezetőfülke ajtaja nyitott, de ez vajmi kevés enyhet ad a feszülten figyelő kombájnosnak. — A kezdés előtt tele voltunk félelemmel — jegyzi meg Tóth László, a somogy- jádi Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke. — Nem emlékszem ilyen korai aratáskezdésre. Nehéz volt megbecsülni, mennyit visz el a májusi aszály. — Ezekről az aggodalmakról abban az időben igen sok üzemi vezető szakember panaszkodott — Nálunk tetézte a szorongást, hogy meglehetősen magas hozamokat terveztünk, mert beléptünk az intenzív gabonaprogramba. És ez kötelez. Búzából kilenc, kukoricából tizennégy mázsa többletet terveztünk. Búzából például ötvenhat mázsát ír elő a tervünk. Hangja, mozdulatai most sem kifejezetten nyugodtak. Egy pillanatra elmosolyodik. — Ez már csak így van, míg az egészen túl nem leszünk. Azért már sokat enyhült a helyzet, mert a százötvenhét hektár árpa szépen bejött, lett föle az ötvenmázsás tervnek. És a szak-' embereink, a munkában részt vevők bíznak: nem maradunk adósak a búzával sem. Egyszóval reménykedünk, csak az idő is segítsen. Megcsörren a telefon, a nagybajomi elnök, Horváth László hívja valami ügyben. A beszélgetésnek akaratlanul is fültanúja vagyok. A harmadik mondat már ez: „Mi újság, hogy álltok? Hűha, az gyönyörű!” Hozzám fordulva örömmel mondja: — Nekik szintén jól sikerült az árpájuk. Jó érzés, ha a környéken is sikerek születnek. Ebben a körzetben igen jó a kapcsolatunk. Még az aratás elején tartottunk, de már két napot arattunk Osztopánban. Hogy ne kelljen átszerelni a gépeket, ők átjöttek, levágták a mi borsónkat, mi meg cserébe addig náluk arattunk. Szerencsére a gabonaprogram keretében a munka kezdetére megérkezett két Claas Dominátor — gyönyörűen dolgoznak. A gabonaprogramra terelődik a szó. — X szövetség elnöksége is foglalkozott ezzel a témával, sajnos nem minden tekintetben megnyugtató a helyzet Az igaz, hogy a programhoz szükséges gépeket megkaptuk, illetve folyamatosan kapjuk, összesen tizenhét és fél milliós fejlesztést jelent ez gazdaságunkban. De sok gond van a műtrágyával, a növényvédő szerekkel, és igen sok nehézségünk van a meglevő E-kombájnokkal alkatrészhiány miatt Nálunk egy kombájnra 232 hektár betakarítása jut, és ha egy kiesik, annak már könnyen lehet szemveszteség a következménye. Ezerhatszázhu- szonhat hektár az összes nyári betakarítamvaló. Nincs megállás, minden perc, minden óra számít Sárközi Sándor főagronómus egy pillanatra bekukkant, de máris siet tovább. A KSZE rendszer képviselőivel már az őszi vetőmagigényekről tárgyalnak. Még dübörögnek a kombájnok, még lábon áll a gabona egy része, de már javában folyik a munka a jövő évi jó termés érdekében. Ebéd a tarlón Az aratás hajrájában jobban ízük az ebéd a learatott gabonatáblán, mint júniusban, amikor a kalászosok betakarítása kezdődött — ezt tapasztaltuk kedden a barcsi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet határában. Miután a darányiak végeztek a saját területükön, a gazdaság szakvezetői átirányították őket a barcsi térségbe, ■ most itt találkoztunk velük. Darányban az ottani konyha főztjével, Barcson a szövetkezet üzemi konyhájában készült ebéddel látják el őket. Naponta csaknem harminc aratónak — kombájnosoknak, szemhordóknak, bálázóknak — viszik ki a meleg ételt a földekre. Nehéz munkát végeznek, kalóriadús kosztot kapnak, mégpedig másfél adagot. Kedden például tojásos rántottleves, sertéssült tarhonyával, tejfölös uborkasaláta volt a menü, melyet a szövetkezet két gépkocsija szállított ki a konyháról a határ különböző pontjain dolgozó aratóknak. A szódavíz is „menetrend szerint” megérkezett. Déltől az esti leállásig sok idő telik él, éppen ezért a gazdaság uzsonnáról is gondoskodott: délután négykor ismét megjelent az ételszállító autó a gabonatáblán, s ekkor egy- egy arató két szelet kenyérrel, húskonzervvel, paprikával csillapíthatta éhségét. elfogadtam ezt a felkínált lehetőséget. Két kislányom van, rájuk most kevesebb idő maradt, mint régebben, de hát a kombájnolás sem tart egész évben. A gép kezelésével, karbantartásával és javításával az aratás előtt Ádándon ismerkedtem meg: tanfolyamon vettem részt, — Hogyan fogadták as új társat a régi aratók? — Már régebbről ismertem őket, s most, ennyi tarkóval a gépeink mögött úgy érzem, befogadtak, egyenrangú társuknak tekintenek. Jóindulatúan segítettek, amikor kellett — például a gép beállításánál. Erre akkor volt szükség, amikor az egyik termény betakarítását befejeztük, és másik aratásába kezdtünk. Az idősebb kombájnosok készségesen elmagyaráztak mindent, amit én nem tudtam, és amiről az ádándi tanfolyamon sem hallottam eleget. Itt, a gyakorlatban kell leginkább a jó tanács... Épp tegnap telt el egy hónap azóta, hogy Szemén István kombájnra ült a kadarkúti téeszben. Tíz nap alatt végeztek az őszi árpával, s kedden délután már a rozsot vágták a gépek Ke- rékptisztán. Kigyullad a villogó sárga fény a gép tetején, a motolla leáll. A szemszállító kocsi fölé fordul a kombájn gémnyaka - és hull, zúdul a búza. No a lecsupaszított tarló területe, élelemkereső gólyák lépkednek az aratók nyomában, már rég nem idegen számukra a dübörgő gépöriások sora. Az aranyló mezőkön megtermett a kenyerünk. Aratunk. SOMOGYI NÉPLAP ló munkát, aratók! Valóra váló remények Gaz-ról a kombájnra Hétfőn este végeztek a búza aratásával a kadarkúti Szabadság Tsz-ben, s másnap Vótapusztáról Kerékpusztára igyekeztek a kombájnosok, hogy ott a rozs- zsal folytassák a betakarítást. Azután a zab, majd a csillagfürt következik, később a napraforgó, a kukorica lesz soron — tehát szinte szusszanásnyi szünet nélkül húzódnak át a tennivalók a nyárból az őszbe. Szemán Istvánnak ez az első aratása: GAZ gépkocsi ülését cserélte föl az El—512-es vezetőfülkéjére. — Most, túl az őszi árpa, a repce és a búza betakarításán, elmondhatom, hogy nem bántara meg a váltást: az addiginak a kétszeresét keresem. Igaz, hogy ez kétszerié több időt, több és nehezebb munkát követel, de megéri: jól jön a pénz a lakás bebútorozásához. — Mit szólt az elhatározáshoz a család? — Egyetértettek, sőt javasolták, hogy vállaljam el az új kombájn vezetését. Ugyanis nemcsak nekem, de ennek a gépnek is ez az első aratása, az idén vásárolta a szövetkezet. Most már belejöttem ebbe a »unkába, a kombájn ae hagyott még cserben, nagyon jól dolgozik. — Szokatlan lehetett a GAZ után az E—512-es. — Hat éve dolgozása a termelőszövetkezetben, ültem gépkocsin és traktoron, szállítottam terményt, vontattam ekét és fűkaszát, megfordultam a kombájnok körül is és láttam, miből áll ez a munka. Tehát tudtam, mire vállalkozom, amikor
