Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-12 / 138. szám

í Szép számú az állomány Véleményt mondtak a dolgozók Módosították a kollektív szerződéseket A szakszervezeti tagok ér­dekének védelmét szolgálta, hogy az SZMT titkársága merlegre tette a vállalati kollektív szerződések módo­sításának tapasztalatait. A somogyi vállalatok, szö­vetkezetek gazdasági vezetői eleget tettek beszámolási kötelezettségüknek április végéig. Szakszervezeti fóru­mokon értékelték, miként va­lósult meg mindaz, amit együttesen rögzítettek a kol­lektív szerződésben, a szo­ciálpolitikai tervben. Ezután módosították a vállalati al­kotmányokat. Demokratikusan Az előkészítés demokrati­kus volt; általában termeié-, si tanácskozásokon, bizalmi csoportértekezleteken gyűj­tötték össze a dolgozók vé­leményét, a módosításra tett javaslatokat. Ezeket többnyire figyelembe vették. Helyes az a gyakorlat, hogy alaposan megindokolták, ha valamelyik véleményt, javas­latot nem építhették be. El­sősorban a módosító javas­latok ügyében bontakozott ki élénk eszmecsere, támadt nagyobb vita. Különösen nagy érdeklő­dés kísérte annak eldönté­sét, milyen legyen a bérfej­lesztés aránya az egyes egy­ségekben, hogyan osszák el a béren kívüli juttatásokat, a részesedési alapot. A dol­gozók azt kérték, hogy hasz­nálják föl sokkal célszerűb­ben a jóléti és a kulturális alap forintjait. Az ötnapos munkahét ál­talánossá válásával tavaly csökkent a munkaidőalap. Ezt különféle intézkedések­kel — néhol létszámnövelés­sel — igyekeztek pótolni. Sajnos, több ágazatban nőtt a túlóra 1982-ben. Még a kollektív szerződésben rögzí­tett felső határt is megha­ladta például a Bárdibűkki Állami Gazdaságban, a Sü­tőipari Vállalatnál, a Sáev- nel, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál. Né­hány vállalat az idén sem tervezhette, hogy megállítja a túlóra növekedését. Áthúzódó szabadságok Kedvezőtlen jelenség, hogy néhány helyen — közöttük találjuk a Tanépet is — nem tudták a szabadságokat ütem szerint kiadni, így aztan sok áthúzódott erre a évre. A létszámhiány, a munkák tor­lódása miatt még a két mű­szak közötti pihenőidőről sem tudtak gondoskodni, főleg az olyan helyeken, ahol az idény idején sokkal több a tenni­való. A szakszervezetek az idén figyelnek arra, hogy a munkahelyi vezetők és a cső. portb'zalmiak jobban együtt­működjenek a szervezésben. A ..kollektív szerződés mos­tani módosításakor előrelép­tek abban, hogv több válla­latnál belefoglalták a rugal­mas munkaidő-beosztást, va­lamint a lénraőzetes munka­kezdés lehetőségét, rögzítet­ték a 40—42 órás munkahét időbeosztását, a munkaközi szünetet, az étkezési időt. A kamnásv idején ledolgo­zott varrókat karácsony és úi°v körül adják ki Tavaly nem változott lé- nvegesen az alap- és a moz­góbérek aránva. /’falában az alapbéreket növelték. A vállalati alkotmánvok rög- zí+pHék. hogv ösztönözni kí­vánták a dolgozókat a iobb munkára, a munkahelvek is megkapták az önáll'óságot. Sainos. ezt az összege*- a lét­szám arányában igyekeztek felosztani, s ebből fizették még a túlórát is. T rM> nénz a pályakezdőknek Az SZMT titkársága sze­rint a mostani módosításkor jJl éltek az ösztönzéséi, ami­kor megállapították az egyes munkahelyek bérfejleszté­sének mértékét. Az állami gazdaságokra, a Sáévre, a Kőolajvezeték-epitő Válla­latra, a Tanépre jellemző, hogy ott emeltek jobban, ahol sokat tehetnek a nye­reség érdekeben. Rendezték a pályakezdők, a fiatal szak­munkások beret, tovább nö­velték a teljesítménybérezés arányát. Kidolgozták az ösz­tönző prémiumrendszer kü­lönféle formáit. Tavaly és az idén is nö­vekedett a munkásszállítás költségé. Épp ezért meglepő, hogy kevés vállalat ajánlot­ta föl a saját buszokat a közforgalom számára in­kább vállalta a járulék fi­zetését. A dolgozók lakásépítésé­nek és -vásárlásának támo­gatásra most tágabb a lehe­tőség. Félő azonban, hogy az anyagi források szűkössé­ge miatt a vállalatok nem tudják megfelelően kielégíte­ni az igényeket. A gazdasági vezetők, a szakszervezeti tisztségvise­lők dolga nem fejeződött be a módosítással. Most az a feladat, hogy minden dolgo­zó megismerje a kollektív szerződéseket. Lajos Gésa Szép számú a hazai állat- állomány, s még így is vál­tozatlanul nagy a tenyésztői kedv. A nyári állatpiac for­galma élénk. A forgalmazási adatok szerint a malacok és a süldők jó áron kelnek el; nem okoz gondot a szaporu­lat értékesítése, s ez biztató a sertéshizlalási eredmények későbbi alakulására rézve. Az állatforgalmi és hús­ipari vállalatok a nyár eleji piac forgalmát mindig fon­tosnak tartják, ezért külön gonddal figyelik a kialakult helyzetet. Miután a vállala­tok jó előre közzétették a jövő évi termeltetési feltéte­leiket is és a takarmánypiac forgalma is zavartalan, a kistermelők töretlen kedvvel tevékenykednek, egyre-más- ra fogják hizlalásra az álla­tokat. A süldő- és a malaekíná­lat a múlt évivel nagyjából azonos. Nem hoznak föl a piacra több állatot, mint ta­valy, az eladásra ügyanis mód nyílik a kistermelők között is. A malac- és sül­dőállomány havanöt-hetven százaléka a háztáji és kis­termelők között közvetlenül cserél gazdát, a piacokon ilyenformán nem sok lehető­séghez jut, hiszen felvásár­lási árai jelenleg is alacso­nyabbak a szabadpiaci árak­nál. Hetente alig két-három- ezer hízónak való állatot tudnak fölvásárolni a piaco­kon. Az adatok szerint a júniu­si állatpiacon — amelyre a kereslet és a kínálat kie­gyensúlyozottsága a jellemző — csak kisebb ármozgások tapasztalhatók. " Például a süldőket valamivel drágáb­ban tudják eladni, mint ta­valy ilvenkor. a kis súlyú malacoknál viszont némi ár­csökkenés mutatkozik. Az árak a tavalyihoz hasonlóak; mindössze kilónként egy-két forintos különbségek adód­nak, s ez teljesen normális jelenség. A kialakult árakban az or­szág különböző vidékei kö­zött is vannak különbségek. A négy-öt forintos eltérések nem befolyásolják alapvető­en a nyugodt, kiegyensúlyo­zott piaci forgalmat. Mind­ezek következtében az állat­forgalmi és húsipari vállala­tok arra számítanak, hogy miután a kistermelők bát­ran vállalkoznak a nagyobb állatállománnyal való törő­désre, a hizlalásra, a későb­biekben a vágóhidak állat­átvételei is kedvezően ala­kulnak, és továbbra is ki­egyensúlyozott, zavartalan lesz a lakosság hús- és hús­termék ellátása. SOMOGYI KRÓNIKÁJA . A múlt hetet ünnepek fog­ták közre: vasárnap a peda­gógusokat köszöntöttük, ma az építők előtt tiszteleg az ország. A hétköznapok tör­ténéséi közül kiemelkedik a mezőgazdaságban zajló, de hazánk minden lakosát érin­tő esemény: az aratás. So­mogy gabonatábláin is elin­dultak a kombájnok. Először az őszi árpába álltak a gé­pek, hogy aztán szinte meg­állás nélkül a kenyérnek való búzáin folytassák a munkát. Nem­csak a technika, hanem az emberek próbatételének is számít ez az időszak, hiszen megyeszerte nem kevesebb, mint 112 ezer hektárról kell betakarítani, biztonságba jut­tatni a terményt. Az üze­meknek már most gondot kell fordítaniuk arra is, hogy — a szemveszteség csökken­tése mellett — a szalma sor­sa ne az égetés, hanem a bálázás legyen. Erre nem­csak környezetvédelmi okok intenek, hanem az is, hogy egyre nagyobb szükség van •z állattenyésztésben az lÉMar*. S ha tahi: üres a tarló, mielőbb szántsák föl, vessék el: a szokásosnál jó­val korábbi aratáskezdés je- jentős területen módal ad a másodvetésekre s a tarlóba vetett takarmány- növényeket jól hasznosíthat­ják az üzemek. A mezőgazdaságnál, pon­tosabban a takarmánynövé­nyeknél maradva: a KSZE növénytermelési rendszer csütörtökön az egyik part­nerüzemében. a Pélpusztai Állami Gazdaságban szántó­földi bemutatót, Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Köz­pontban pedig a témához kapcsolódó tanácskozást ren­dezett a szálas takarmány betakarításáról és hasznosí­tásáról. Új rendszerű beta­karító eszközök és technoló­giák szerepeltek a program­ban: a széna- és szenázské- szítés, a tartósítás módsze­reivel, az úgynevezett komp­lett takarmányozási rend­szerrel ismerkedtek meg a szakemberek, s kicserélhet­ték alkalmazási tapasztala­taikat a siófoki rendezvény résztvevői. A héten kedves vendégek látogattak Somogyba: a me­gyei pártbizottság meghívá­sára háromtagú pártmunkás- küldöttség érkezett hétfőn bolgár testvérmegyénkből, Kardzsaliból dr. Georgi Ta­névnek, a Bolgár Kommu­nista Párt Kardzsgli I megyei első titkárának vezetésével. A vendégek öt napot töltöt­tek Somogybán; tanácskoz­tak a megyei párt- és taná­csi testületek vezetőivel, üzemekbe látogattak, ipari és mezögazdasagi dolgozók­kal beszélgettek. Fokozódik az eqyütimSködés, szélesednek a kapcsolatok mélyül a barátság — állapít­hatták meg vendégek é'. vendéglátók. Ugyanez vonat­kozik arra a találkozóra is. mely szintén ezen a héten zajlott le a Somogyi Néplap szerkesztőségében: csütörtö­kön Somogyba érkezett s Kalinyinszkaja Pravda két­tagú küldöttsége. J. A. Jászt rebov főszerkesztő vezetésé­vel. Vendégeink a szerkesz­tőség munkájával és a me­gyével ismertednek. Kiválóak — éjszaka „Öntünk, meg szabjuk a kábelt.. A pillérerdő közepén ve rődtek össze, egy , betontisz­táson. Talán tízen lehettek, narancssárga munkásnad­rág van rajtuk, s beszélget­tek. Azonnal észrevették, amikor a Németh István fa­sorról beléptem az építke­zésre. Méregetve figyeltek. Fölmásztam közéjük, ám gyorsan szétrebbentek. Szür­ke vödröket fogtak, benne fandli és kanál. Az egyetlen „civil” ruhás férfi közvetlen hangon az irodába invitált. Még világos volt az este, úgy fél nyolc felé. Tervrajzok, építési naplók hevertek közöttünk az asz­talon. A falon körben táb­lázatok, ütemtervek, diag­rammok. Horváth Lajos, az éjszakai műszak megbízott csoportvezetője: — Hozzákészültünk a pa­nelok kiöntéséhez a pillérek nyakánál. Anyagot adtunk föl, kisebb zsaluzást végez­tünk. A fiúk most keverik a kiöntéshez a PU-pasztát. — Hogy indult el? — Másféléves Viki lányom pont lefeküdt — mondja mosolyogva. — ... Szóval úgy indultam, hogy húsz év­vel ezelőtt itt a Sáévnél ta­nultam ki a kőműves szak­mát, aztán egy évig Pesten dolgoztam, és visszajöttem. Napbamította férfi nézett be az ajtón, huszonöt éves kőműves, Horvátit Ottó: — Lajos, adjál már egy marék szöget, meg egy vé­sőt ...! A siófoki állomás korsze­rűsítése a tervezett ütemben halad, Kaposváron az idén látnak hozzá — kétszázmil­lió forintos költséggel — a kereskedelmi pályaudvar épí­téséhez, ez állt abban az előterjesztésben, amely a So­mogy megyei Tanács Végre­hajtó Bizottságának Siófokon tartott ülése elé került. A testület ezen a tanácskozá­son egyebek közt a megye VI. ötéves tervében szereplő közlekedési beruházások helyzetét vitatta meg. Kaposváron tartotta ülését pénteken a megyei képvise­lőcsoport. A képviselők — köztük Losonczi Pál, a Po­litikai Bizottság tagja, az Elnöki Tanács elnöke — tá­jékoztatót hallgattak meg a június 23-ra összehívott or­szággyűlés időszakának vár­ható napirendjéről, az ener­giagazdálkodási kormány­program megyei végrehajtá­sáról. A nappali fölmelegedés, a | terült ég v kefe az üdülőknek, / i strandolóknak, a mezőgaz- iasági üzemek viszont kia­dós csapadékra várnak. Teg- j íap ugyan megnyíltak az ég •sátornál, ám kérdéses; ele- j ;endö-e ez a földnek, a nö- ényeknek, s főként a kasza alá érő kalászoknak — hogy gazdag terméssel űzessenek. Heroen Fér es« Aztán a csoport- vezető folytatja; — Tiseta „Hor- fi váth” a brigád, f különben három is van belőle. Ilyenkor éjszaka raktáros is az em­ber. Harmincöt éves vagyok, 1972 óta a brigád veze­tője. Régi brigád a miénk, mégis fiatai; 26 év az átlagéletkor. Az IMS-techno- lógáára vagyunk kiképezve, s most itt szereljük a kór- j##*-**' hazépületet. Somogy jó né­hány épületén ott­hagyták kéznyo- mukat. A brigád — Horváth Lajos, Horváth Endre, Gálos István, Horváth Ottó, Sul- mics Sándor, Borbély József, Bogdán György, Orbán Ti­bor, Bogdán Ferenc, Kiss György és Pálfy László — szerelte a kaposvári tejüze­meit, bővítette a ruhagyárat, ők falazták az ifjúsági há­zat, 114 IMS-lakást szereltek össze Barcson. Eddig 25 ezer négyzetméter IMS-váz- szerkezetű épületet hagylak maguk mögött. Ez a tech­nológia szép pénzit hozott vállalatuknak. A vállalat történetében el­sőként kapták meg a kivá­ló ifjúsági brigád címet. Ed­dig négy brigádtag családi házát építették föl közös erővel. Patronálják a kadar­kúti óvodát, gipszbábukat öntenek a gyerekeknek. Tár­sadalmi munkában rendbe tették az ezermesterboltot, a gépipari szakközépiskolá­ban fotóstúdiót alakítottak ki ... A brigád az utóbbi évek­ben több munkahelyen, kis csoportokra bontva dolgozik. Barcson is van most néhány emberük. Ügy érzik, jobb volt, amikor együtt dolgoz­hattak. Nemcsak a brigád- éleit, hanem a munka is jobban ment. Mondják: le­hetetlent nem ismer a csa­pat, szinte „megeszik” a ipunkát. Öit éve tanulták meg az IMS-szerelési technológiát. A hagyományos kőműves­szerszámokat majdhogynem el kellett tenni. Nagy szak­tudást igénylő, drága gépek­kel dolgoznak. Néhány hónapja éjszakai műszakba járnak. A kapos­vári kórház épületének sze­relését meg ebben az évben be kell fejezniük. Háromna­ponként váltják le őket A napokban jó munkájuk alapján megkapták a válla­lat kiváló szocialista brigád­ja címet. A csillagos ég alatt erős reflektorok világítják meg az építési területet. A beton- pillérek tövében, a födém­elemek találkozási pontján tömörítik a képlékeny masz- szat. Beszédfoszlanyok hul­lanak az éjszakába, az em­berek ütemes«* dolgoznak, u üres vödrökkel teaépre lépnek, anyagot kevernek —• benépesül a tágas betontér . Apró vita izzott föl, körbe szállt, mindenki tett hozzá valamit, s amilyen hirtelen keletkezett, olyan gyorsan kimúlt. A harmincnégy éves Horváth Endre — magas, iz­mos tekintély —, a megbí­zott brigádvezető, míg a csillogó masszát simította, így szólt: — Maszekba mennek dol­gozni. Azon vitatkoznak, hogy hány vödör sóder kell két köbméter betonhoz. Na­gyon meredek dombra kell majd kézbe fölhordaniuk. Mondom nekik, kell ahhoz száznyolcvan vödör is. Nem hiszik el most..majd ha csinálják... Na, sietek, mert megköt ez az anyag. Éjfélre járt, a tempó nem kopott meg. — öntünk meg szabjuk a kábelt, ami összeköti a pil­léreket. Nemrég még öt éj­szaka tizenkétóráztunk, hát az nagyon nehéz volt. Három napot ki lehet bírni. Viszont a több műszaknak az a hát­ránya, hogy nehezen mérhe­tő a teljesítmény, illetve olyan munkafázis kerülhet zsinórban az egyik csapatra, amiben kevés a pénz, mint ez is, amit csinálunk most. Ha az elemeket emeljük be, szereljük, akkor lehet ke­resni. A megbecsülés, kitün­tetés jólesik, a brigád meg­érdemli; fiatalok, mégis jól dolgoznak. Éjfélkor Bartha Elemei darukezelő lemászott a kar­csú Elba-Kaiserről. Sok dolga nem akadt, néhány emelés történt eddig. Csak annyit mondott: — Álmos a város, ahogy én is. Bevonultak az öltözőbe; előkerültek a szatyrok, tás­kák, nekiláttak az „ebéd­nek”. Félórás vidám évődés után a kábelek feszítéséhez kezdtek. Két óra körül a kedv alábbhagyott — akkor volt a legnehezebb. Aztán éneklő madársereg ülte meg az építkezés körüli virágzó hársakat. Karikás szemekkel oirkadt. Kőszegi Lajos SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom