Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-05 / 132. szám

<o LU <A VILÁG PROLETÁRJAI, E G Y E S U L J E T E X I 'suwr|/> _ ■x. x ARA: 1,40 Ff SOMOGYI NÉPLAP PEOBGOGOS HflPgfl „Minden tudomány fölös­leges . volna, ha a dolgok megjelenési formája és lé­nyege egybeesnek”, mondja Mars, s Lenin, fél évszázad­dal később hozzáteszi: „Az eleven szemlélettől az elvont gondolkodáshoz, s a gondol­kozástol a gyakorlathoz — ez az objektív igazság meg­ismerésének diaiekíikus út­ja”. Ha ez a két alapvető is­meretelméleti igazság nem volna, teljesen fölöslegesnek bizonyulna nemcsak a tudó­sok munkája, hanem a taní­tóké, a tanároké — a peda­gógusoké is. l>e vajon a megismerésért folytatandó küzdelem és munka hiánya nem sorvasz­taná e el emberi lényegünk­nek egy másik oidaiat? Amikor most, a pedagógu­sok tudatépítő, jellemnevelő, emberformáló munkája előtt tisztelgünk, a nevelői hiva­tás elkerülhetetlen szüksé­gességéről és alapvető fon­tosságáról meggyőződve egy újabb gondolat követi az elő­zőeket. Ha az ismeret, a tu­dás — épp a megismerésért folytatott küzdelem révén — csaknem mindig együtt jár a karakter alakulásával, akkor megkérdezhetjük: mi hát az az embereszmény, amelynek megvalósításáért a pedagó­gusok naponta dolgoznak, a legnemesebb nyersanyagot, az emberi tudatot formálva. Ä görög eszmény a kaioka- gatftia volt, „a . szép és jó foglalata”; a római a homo políticus, a középkori a miles Christj, a reneszánszé pedig az uomo universale; a rene­szánsz —Igtfhagasakb fokon — újra eljutott a szép és jó ak­kor korszerű foglalatához, az univerzális emberhez. S ez­zel mintha bezárult volna a kör. ' Csakhogy az élet, a társa­dalom feiödése nem all meg, a kör nem zárulhat be, to­vább keil lépni a megismerés és az ismeretátadás útján. Es ez különösen nehéz, azóta, amióta az emberi ismeretek szakosodása és egyre gyor­sabb tempójú mennyiségi növekedése szinte legyőzhe­tetlen akadályokat tornyosít a tudnivágyó ember elé. Hogy a pedagógus munkája mennyire nem csupán egy- egy szaktudomány átadása, hanem annál sokkal tóób, arra jellemző az a vélemény, amely nem szakmabélitői. hanem egy nagyon világosan látó, haladó politikustól, Kossuth Lajostól származik. Hét évvel a forradalom előtt, 1841-ben ezt irta a Pesti Hír­lapba, a köznevelés dolgáról töprengve: „Kiművelt fej könnyen magáévá tehet egy vagy más szaktudományt; az egyes műágazati képzés el­lenben egyetlen irányban magas tökélyre vihet ugyan, de általában vévé az észt parlagon, a szellemtermék erejét törpén, az eszmék vi­lágát ismeretlenül hagyja”. A szakismeretek fontosságát ta­gadta volna Kossuth? Ko­rántsem 1 A „szakbarbárság” ellen hadakozott — a tágabb látókörért. Ez a tendencia jutott ura­lomra — szükségszerűen — a mi szocialista társadal­munk jelenében, az intenzív és általános alapképzésre épülő szakképzést találva a legideálisabbnak; ez volta­képpen nem egyéb, mint az évezredeken át alacsonyabb formában elgondolt „univer­zális ember” magasabb fokon történő kiteljesedése, a maga dolgát jól értő, sokoldalúan művelt ember. Pedagógu­saink ezért az embereszmé­nyért, ennek az eszménynek a megközelítéséért dolgoz­nak. Bete/ezöríőtt az iPU budapesti konterenciá/a Bz epttműködés szándéka A türelem az első lépés a bizalom felé Az európai biztonság megszilárdítását, az1 enyhülés folytatását, a madridi talál­kozó sikeres befejezését .sür­gető határozat elfogadásával . ért véget szombaton Buda­pesten az Interparlamentáris Unió V., az európai bizton­ság és együttműködés kér­déseivel foglalkozó konfe­renciája. - Az egyhetes ta­nácskozáson 28 ország tör­vényhozói vettek részt, a helsinki záróokmány euró­pai aláíróinak túlnyomó többsége mellett az Egyesült Államok és Kanada parla­mentjének küldöttei is. A záróülésen, amelyen Barcs Sándor, az IPU ma­gyar nemzeti bizottságának vezetője elnökölt, benyúj­tották a határozati javasla­tot. A záródokumentum egyes fejezeteinek előter­jesztői kiemelték, hogy az együttműködés szándékának és szellemének köszönhetően — csakúgy, mint valameny- nyi korábbi IPU-tanácsko­záson — a szerkesztő cso­portnak sikerült minden pontban teljes egyetértést, konszenzust elérnie. A plenáris ülés résztvevői közfelkiáltással fogadták el a záródokumentum fejezeteit, azzal a kiegészítéssel, hogy felkérték a jelenlevő szovjet és amerikai küldöttséget, közvetlenül tájékoztassa er- szágának vezetőjét az IPU- tanácskozás véleményéről: mielőbb szükség lenne csúcstalálkozójukra. Barcs Sándor zárszavában méltatta, hogy a konferencia egyetértéssel hozta meg ha­tározatát, a képviselők tü­relmét tanúsítottak egymás — néha ellentétes — nézetei iránt is. Hansúlyozta: ez a türelem az első lépés a bi­zalom felé, amely nélkülöz­hetvén a megértéshez. Az IPU vezetősége nevében Emil Cuvelier ideiglenes el­nök mondott köszönetét a konferenciát rendező ma­gyar csoportnak, valamint a Első pillantásra, mintha játékhajó úszna a vizen, de nem az; a Tiszán, a kiskörei vízlépcső hatalmas betonzsilipjében egy Master típusú úszókotró szivattyúzza az áradás idején felduz­zadt iszapot, amely zavarhatja a hajózást. résztvevő képviselőknek. Szólt arről, hogy az itt ta­pasztalt együttműködési készség és az annak ered­ményeként létrejött doku­mentum példa lehet a mad­ridi találkozó számára. A határozat megállapítja, hogy aggodalomra ad okot a nagyhatalmak közötti biza­lom hiánya, a feszültség új­jáéledése Európában, a fegy­verkezes folytatódása, a hel­sinki záróokmány egyes el­veinek megsértése és sz, hogy nincs haladás a gazda­sági, humanitárus és egyéb együttműködésben. A részt­vevők kifejezték eltökéltsé­güket, hogy támogatnak minden új erőfeszítést, amelynek célja az enyhülés hatékonnyá, állandóvá és világméretűvé tenni, mert csak így lehet megőrizni a békét Európában, véget vet­ni a fegyverkezésnek, növel­ni a bizalmat és a biztonsá­got, megkezdeni a leszere­lést. A madridi értekezlet részt­vevői között is szétosztják az IPU Budapesten most vé­get ért konferenciájának határozatát, amely sürgeti .az európai biztonság és együtt­működés megszilárdítását, az enyhülés folytatását, a madridi találkozó haladék­talan, kiegyensúlyozott és kölcsönösen elfogadható megállapodással történő be­fejezését — közölte Pio-Sar- lo Terenzio, az Unió főtit­kára a konferencia befejez- tét követő sajtóértekezletén. A főtitkár elmondta, hogy haladéktalanul továbbítják Jurij Andropovhoz, az SZKP KB főtitkárához és Ronald Reagan amerikai elnökhöz a 28 ország törvényhozóinak közös határozatával született állásfoglalást, amely sürgeti a két vezető mielőbbi talál­kozóját. A fonyódligeti úttörőtáborban as Expressz—Somo­gyi Néplap-kupa rendezvénysorozatán pénteken este a réssé' vevők már megismerték sportbeli ellenfeleiket, s lelkileg föl­készülhettek a szombati erőpróbákra. Arra azonban nem mindenki számított, hogy árnyékban is 30 fok körüli lesz a hőmérséklet. A hűsölést ígérő Balaton csábítását legyőzve — a reggeli elfogyasztása után — megkezdődtek a küzdelmek, E verseny megyén kívüli népszerűsödését jelzi, hogy Zala­egerszegről, Mohácsról, Pécsről, Ead-Domboriból és Nagyka­nizsáról is érkeztek résztvevők. Az idei csatározások első győztese is hamar a jelképes dobogóra állhatott. Megjegy­zendő: kosárlabdában még soha ennyien nem neveztek a ka­pán. (Beszámolónk a küzdelmekről a lap 6. oldalán olvasható.) Szövetkezeti konzultáció Tegnap Zelkó Bajosnak, az ENSZ Élelmezési és Mező- gazdasági Szervezete (FAO) magyar nemzeti bizottsága főtitkárának, és Paul Jean Auriolnak, a FAO állatte­nyésztési és állategészségügyi szolgálata igazgatójának zár­szavával befejezte munkáját Budapesten a Mezőgazdasági Szövetkezetek Házában a MÉM, a TOT és a FAO kö­zös szervezéséiben megrende­zett kis- és nagyüzemi szö­vetkezeti konzultáció. A ta­nácskozáson 13 fejlődő or­szág képviselői vettek részt. A tanácskozás résztvevői látogatást tettek a hernádi Március 15. Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben és az álsónémedi Közös Öt Szak- szövetkezetben­Korszerű ABC A balaton­szárszói Konzum- sízöv az utób­bi évtized­ben. nagy gondot for­dított a hozzá tartozó köz­ségek kereskedelmi hálózatá­nak fejlesztésére. Balaton- parti ABC-áruházai segítik az idegenforgalmat, különö­sen Földváron, Kőröshegyen és B a i a tor,.szemes en. A szék­helyközségben viszont már nem felelt meg az igények­nek a korábban épített ABC- áruház, ezért a szövetkezet igazgatósága úgy döntött, hogy bővíti, korszerűsíti ezt az üzletet. A szövetkezet anyagi ere­jét a tagság segítsége egészí­tette ki: 1,5 millió forint ér­tékű célrészjegy jegyzésével, befizetésével járultak hozzá Balatonszárszó legnagyobb kereskedelmi központjának létrehozásához. Az üzlet te­rülete ezzel a bővítéssel meg­háromszorozódott. Már az utolsó simításokat végzik az 550 négyzetméteres áruház­ban. Egy önérzet leitámadása Beszélgetek a színésszel; megosztja velem külföldi él­ményeit, olyan ez, mintha a hétköznapokon kínált kenyér helyett most kalácsot szele­telne elém. Először találko­zott olyan országgal, mely tőlünk nyugatra esik. Ei az emlékezet felsziporkáztatja a millió élményt, amelyet most még rendszerezni sem lehet, annyira friss. Az áru­félék szemet is oda kapó cso­magolásáról éppúgy szó esik, mint az ódon épületek ba­rokk stílusjegyeiről Nyitott szemmel járt a barátom oda­kint. Rágicsáljuk tehát az emlékek kalácsát, és egyszer­esek az édes tésztában sóra harapok... Szemöldöke egy emlék fel­idézésekor olyan lesz, mint e Balaton vízostora, amely ak­kor suhint a part felé, ha szél kerekedik. Azt meséli el éppen, hogy önérzetében sér­tették meg, mikor azt az ösz- szeget, amely járt neki — nekik — a föllépésért, két részletben adták át: nehogy a pénz birtokában ne telje­sítsék az előadásszámot... Nem tételezték fel róla, róluk kelet-európaiakról, hogy a hírnevet kemény, fe­gyelmezett munkával szerez­ték. Barátom a régi beideg­ződések szenvedő" alanyá­nak érezte magát, s joggal. „Odaát” ugyanis, miközben ideáira mutogatnak, maguk­ra nézve többnyire nem te­kintik kötelezőnek a rajtunk számon körteket. Az esz­presszóban talán már meg sem lepődött a művész, ami­kor az idegent nem akarták kiszolgálni. 0, kemény fejű, konok fickó csak azértis be­ment délután is, másnap is, és mindennap ugyanoda; kor­rekten viselkedett, rendkívül udvarias volt, de csak akkor nyert csatát, amikor portré­ja megjelent a helyi lapban. Akkor a fölényes, idegent nem kedvelő tulajdonos ma­ga szolgálta lei és autogram- mot kért tőle. Azt hiszem, valamennyien átéltük már ilyen-olyan for­mában azt, amit a színész. Valamennyien, akik jártunk határainkon túl. Én egy kö­vér panziótulajdonos „segít­ségével”, aki a pénzemért csak akkor lett volna haj­landó fedél alá fogadni, ha az az autómammut a tulaj­donom lett volna, amely ott lomhálkodott az emeletes panzió előtt. Színész barátom arról beszélt, hogy a saját önérzete mögött hogyan' fe­dezett föl magaban valamit; egy tokkal topább, tokkal mélyebb értéket, melyei ta­lán nemzeti önérzetnek ne­vezhetünk. Egyszerre tudato­san átélte azt, hogy nemcsak magáért áll helyt ott az ide­gen ég alatt, hanem azokért is, akik otthon maradtak. Azt hiszem, az a hullám, amely rátört ott, a hazaszeretet ér­zése volt. Haza-anya méltó fia akart lenni, noha ilyen dagályosan sohasem fogal- mazna, mert a gondosan le­esztergált, cirádák nélküli mondatok híve, igazi mai fia­talember. De birtokában van annak, amit Kölcsey Ferenc így fo­galmazott meg: „Hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre leg­méltóbb szenvedelmeinek; de sok kívántatik, míg annak tiszta birtokába juthatunk.” Tudom, sokféleképpen nyil­vánul meg napjainkban ez az örökmécslángú érzés; ke­vésbé patetikusan, mint Köl­csey idejében. Látványosan pedig szinte sohasem. A szí­nész mégis a legjobb módot választotta ennek kinyilvání­tásához; társaival úgy ját­szott az idegen deszkákon, hogy a legmerevebb néző­rétegek is elismerni legyének kénytelenek: „Jók ezek a magyarok...” A színészi já­ték hőfoka, teljessége is le­het hitvallás ilyen körülmé­nyek között Színészről be­szélek, de rád, rá, magamra is értem. S a méltó magatar­tástól már csak egy lépés az, amit Kölcsey így fogalmazott meg: „Fáradj a hazáért, s ne tenmagadért!” Az aktív hazaszeretetre minden korban, minden tör­ténelmi időszakban szükség volt, napjainkban talán ége­tően ... Nem véletlen, hogy április 12-i és 13-i ülésén az MSZMP Központi Bizottsága határozattá emelte ezt is: „Az ideológiai és kulturális irányítómunka, az agitáció és propaganda középpontjába ... a szocialista hazafiság és in­ternacionalizmus eszméjének terjesztését keli állítaniEz igény felkeltés és program egyúttal. Természetesen nem éli át mindenki olyan katar- tikusan magában az érzést, mint írásom szereplője. De mindenkiben ott van a ké­pesség arra, hogy kevésbé látványosan tegyen hitet szo­cialista hazája mellett. S al­kalom erre minden hétköz­nap, amely a tennivalók so­kaságával köszönt ránk. Ha legjobb képességünk szerint végezzük a teendőket, már az is hitvallás viszonyunkról a hazához. S bármennyire is furcsa, internacionalista cse­lekedet egy külhoni regény elolvasása, egy film' megte­kintése, érdeklődésünk más népek folklórja iránt. A mi mai hazafiságunk ugyanis más népek becsülésével Iahet csak teljes. Leaks László

Next

/
Oldalképek
Tartalom