Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

Szerettessük meg a szakmát

Jái/rr Zoltánnal, a Mezőgép lengyeltóti gyáregységének fiatal lakatosával az üzemcsarnok fülsiketítő zajában találkoztam.

— Csaknem tíz esztendeje dolgozom a vállalatnál. Sajnos, itt nálunk a munkakörülmények azóta nem sokat javultak. Az az egyik legnagyobb gondunk, hogy még a több mázsás darabokat is kézzel kell , emelgetnünk, Mindez nem vonzza a fiatalokat. Több unott, nemtörődöm fiatalt látok, akik egy lépést nem tesznek annak érdekében, hogy megtanulják, megszeressék a szakmát Igaz, hogy az üzemben képzett szakmunkások mellé osztják be őket, azoknak azonban nem csökkentik a követelményét, a normájukat, s nem emelik a fizetésüket, hanem még pluszt várnak tőlük. így aztán a fiatallal legtöbben segédmunkát végeztetnek, a nehezebb, bonyolultabb feladatokat pedig — amiből okulhatna a „gyerek" — elvégzik maguk. Ez bizony ellentmondás, így aztán nem csoda, hogy kevés kivételtől eltekintve nem sok ragad rájuk.

— Ügy hallom egyre jobban belejönnek a magasrak- tárl berendezések szerelésébe, mindinkább megfelelnek a minőségi követelményeknek.

— Az utóbbi évben sokat változott a helyzet. Javult a szervezettség, az anyagellátottság, következésképp a termelékenység is, Ez meglátszik az emberek munkakedvén. Egyre kevesebb kollégám készül más munkahely után nézni. Ez a korábbi években nem volt ritkaság. Persze, annak előtte könnyen lehetett jó munkahelyet találni, hiszen a szakemberek a környéken több

csábító lehetőség közül válogathattak. Közel a Balaton, amely ezernyi munkalehetőséget kínált.

Ezt ellensúlyozta, hogy javult a szociális juttatások színvonala, a munkások szállítása, öltözők, fürdők, új ebédlő épültek. Emelkedtek a bérek is.

— Manapság sokat beszélünk arról, hogy nagyon fontos elemezni minden apró részletet, feltárni a legkisebb szervezési hiányosságokat is. Gondolom e tekintetben van a gyáregységben még tennivaló!

— Rögtön példát hozok rá. Egy nagyobb sorozatú részegység elkészül, mondjuk több száz darab. A műveleti sor végén — még beépítés előtt — nemegyszer jópár hiányzik belőle .., Hogy hova tűnik, ki tudja...?

Jáger Zoltán kiegészíti az előbb mondottakat:

—- A közelmúltba« e téren is kedvezőbb a tapasztalat, hiszen folyamatosabb a munka, a feszítettebb tempóban egyre kevesebb lehetőség van munkaidő alatt „magánügyekkel" foglalkozni. A változásban persze közrejátszik a javuló anyagi ösztönzés. A velem egykorú fiatalok mind többször emlegetik a gyáregységet, céget, ahová tartozunk, s amelyért tenni érdemes. A hangulat javulásában annak is része volt, hogy a vezetők nagyobb figyelmet fordítanak a kulturális rendezvényekre. Jó kapcsolat alakult ki a község művelődéséért felelős emberekkel. Számos közös rendezvényünk volt a közelmúltban. A legnagyobb sikert a zenés-táncos rendezvények aratták, ahova még a szomszédos községekből is érkeznek fiatalok.

Ugyancsak a jó közérzet egyik biztosítéka, hogy a gyáregység lehetőségeit teljesen kihasználva támogatja a fiatalok lakáshoz jutását, továbbtanulását. Egyre többen érzik jól magukat itt, s Immár tőlük kérdezik meg többször: „Tudsz-e valami munkahelyezet a Mezőgépnél?...“

K. Zs.

UJKÉRY CSABA MeneRülőR

— Maradok; meg ebben a kopott gatyámban is, és az is lehet, hogy sohasem megyek el innen — mondta Boby.

Rozsdás egy kavicsot dobott föl, s ügyesen elkapta.

— Tudjátok, mire jó egy kavics? Honnan is tudnátok, hisz egyitek sem volt még úgy rendesen Bitre vágva. Hát elmondom, ha oda kerülne valaki. Mindég legyen nálad egy kavics. Nem nagy; úgy, hogy az ügyelet észre ne vegye. Ha megfenyítenek és bevágnak a sötétzárkába, ezzel lehet valahogy kibimi.

— Hogyan?

— Eldobod a sötétben, és addig tapogalódzol, míg megtalálod. Tellik az idő...

— Miért fárasztasz ezzel?

— Mert szép dolog a kertészkedés. Nagyapámnak földje is volt; amíg el nem vették. De ha arra kell várni, ami a mi kertünkbe terem... Szóval: a kaja fogytán, a piáról ne is beszéljek.

— Rozsdásnak igaza van ~ mondta a Doki.

— Na ugye. A szerzésen

SOMOGYI

NÉPLAP

pedig bukni lehet, és akkor mindjárt szükség lehet a kavicsra.

— Portyára köti menni — mondta Boby.

— Kik menjenek? — kérdezte Fecó.

— Az lenne a tisztességes, ha mindenkinek egyforma esélye volna. Én azt javaslom, sorsoljuk ki — mondta Doki.

— Oké — mondta Fecó.

— A csajok is? — kérdezte Csoki.

— Nem; ők maradjanak.

— Tehát: hogyan? —kérdezte Fecó.

— Zsugát 1

Csoki előhúzta dzsekije zsebéből a kártyapaklit, s Doki markába tette. Az sebesen átforgatta a lapokat

— Makk király Fecó, zöld Boby, piros Rozsdás, tök Csoki, és én .,.

— Tök alsó — vágta rá Csoki.

— Legye« — mondta Doki, és összekeverte a lapokat

— Gigái Gyere, és húzz

kettőt I

A lány odament a szélső lapokat kihúzta, és felmutatta.

— Makk és zöld király —

mondta.

Boby te Fecó bólintott,

— Mikor induljunk? — kerdezle Boby.

— Éjjel. Kaját különösen, konzervet és füstölt árut hozzatok. Na, és italt. Töményét, más nem kell.

— Egy kis vetőmagot a kertnek? — kérdezte gúnyosan Csoki. — Vagy tán egy vemhes kocát?

— Kuss! Disznónak itt vagy te — mondta Fecó.

— A jó édes .,.

— Elégi! Beverem annak a pofáját, aki balhézik! Itt nemi! Értetted níger?! — kiáltotta a Doki.

— Ne nevezz engem többet nigemek te nagypofájú, mert megkapod érte a magadét! Megértetted?! — ordította Csoki.

— Rendben — mondta higgadtan Doki. — Nem hívlak nigemek többet, ha ez bánt téged. Mondd meg, hogy nevezzünk!

— Kalányos Vendel a nevem.

Kitört a nevetés.

— Mi a kurva anyátokat röhögtök?! — ordította ma- 'gából kikelve Csoki.

— Hülyén hangzik. De ha akarod, ezután így szólítunk; nekem mondjátok továbbra is csak, hogy Rozsdás.

— Engem a térén Caohi bak hívtak.

Szusza a zenét választotta

azokat az időket. A hatvanas évek közepén alig volt olyan középfokú intézmény, talán még általános iskola sem, ahol ne alakult volna zenekar, vagy legalábbis ne történt volna kísérlet beatzenekar alakítására. Kivált így volt ez a megyeszékhely patinás gimnáziumában, a Táncsicsban. A Kék Egér nevet viselő zenekarra még ma is emlékeznek azok a Kaposváriak, akik ezidőtájt voltak tizenévesek. Az együttes vezetője, László Attila ma már a dzsessz-világ elismert zenésze, a Magyar Rádió zenekarénak tagja, a Kaazaxő együttes vezetője.

— Napjainkban bizonyára megmosolyogják a fiatalabbak a mi indulásiunkat. Tizenhatezer forintba került egy erősítő. Ez elérhetetlen volt számunkra. A hivatalos fórumok nehezebben viselték el akkor még ezt a fajta zenét. A Latlnka művelődési ház, majd a tiszti klub fogadott be bennünket, bár a technikai fölszereltségünk minimális volt. Gyakran jártak le Kaposvárra már ismert együttesek, például a Sakk-Matt, itt játszott Radios Béla vagy a Baksa Soós János vezette Kex. Szünetben mindig oda- somfordáltunk a zenekar vezetőjéhez, és elmondtuk, hogy mi egy együttes vagyunk, szeretnénk átmuzsikálni a szünetet. Természetesen erre nehezen álltak rá, de emlékszem, hogy az egyik Kex- koncert szünetében maga Baksa Soós parancsolt bennünket vissza a színpadra.

László Attila, vagyis Szusza, így szólították, azóta is így hívják iskolatársai, ba— Oké, Csoki.

Csoki fölállt. Indulatosan végignézett társain, majd elindult a keskeny erdei ösvényen.

A nap erősen sütött, dél elmúlott már. Lola testére tapadt nedves ingében térdelt a zuhogó melletti kis öböl partján. Nem érezte magát valami jól; reggel óta hányingere volt, kiverte a veríték. Azért jött a zuhogó- hoz, hogy a hűvös vízben melegét enyhítse.

A kis patak békésen cser- gedezett mély árkában, és a zuhogó sem volt olyan igazi, pár vékony sugárban esett alá a víz. Körben magas páfrányok nőttek, és az égerfák dús koronái árnyékba vonták a zugot.

Lola elsimította arcába hullott hajat, tenyerébe vizet merített, s végigpaskotta vele homlokát, nyakát. A kigombolt ingéből elővillantak mezítelen mellei.

Szemből csörtetés hallat- szott. Loda fölfigyelt. A bokrok ágait íélrehajtogatva Rozsdás jött a páfrányokon keresztül. Lépései kissé bizonytalanok voltak, arcán a részegek bárgyú vigyora ült, ahogy meglátta a lányt.

— Tudtam, hpgy itt megtalállak — mondta Rozsdás,

Lola vizsgálódva nezett rá.

— Piás vagy?

— Nem vészea.

— Kitől kaptad? Úgy állapodtunk meg, hogy napközben nincs trink .., Csoki adta?

— Elvettem,

íFolytati'jM

rátái, több mint tíz éve már a fővárosban él. Érettségi után a műszaki egyetem építészmérnöki karéra került, ezalatt sem volt hűtlen a zenéhez, hiszen 1974-ben alakítja meg a Kaszakő együttest, amellyel három év múlva a Ki mit tud? országos döntőjében, a dzsessz kategóriában a második helyet érte el. Ezt követően elvégezte a zeneiművészeti főiskola dzsessz tanszakát. Ott tanít jelenleg.

Ez a sokrétűség nem szokatlan a dzsessz zenészeik világában. Érdekes megfigyelni, hogy amíg a rock zenészek egy-egy zenekar felbomlása után az átkok garmadáját szórják egymás fejére, addig a dzsessz képviselőinél szinte természetes, hogy állandóan változik, módosul a föllépő csapat.

— Nálunk egy-egy produkcióra áll össze az együttes. Az improvizát!v zene miatt a téma csak keretül szolgál, tehát az egyéni hangszertudás az elsődleges. Az igazsághoz azonban még az is hozzátartozik, hogy az effajta zenéből nem lehet megélni, ezért csaknem minden

kollégámnak van más foglalkozása is. Az utóbbi években kialakult egy rendszeresen dzsesszkoncertekre járó közönség, és szerencséire olyan sokszínű lett ez a zene, hogy ma már nemcsak szűk, főleg értelmiségiekből illő csoportokból áll, hanem minden zenét kedvelő megtalálja magának az ízlésvilágához •közel álló muzsikét,

— Hamarosan lemeze jelenik meg a Kaszakő együttesnek. Milyen stílusban születtek az ezen hallható számok?

— A Hanglemezgyártó Vállalat augusztusra ígérte a megjelenést A zenei anyag

összeállításakor igyekeztünk

az elmúlt két évben, született számokból átfogó képet nyújtani az érdeklődőknek, ebből adódóan, többféle atílus keveredik majd a lemezen.

— Láthatjuk-e majd a lemez anyagát Kapóéváron is?

— Mindig nagy öröm otthon játszanom, majdnem minden évben, néha gyakrabban is föllépünk Kaposváron. Legutóbb az ősszel, a szabadidő klubban szerepeltünk. Szüleim is ott élnek, tehát magánemberként ia visszatérek. A gimnáziumi osztálytársaim közül többel Uíá Lkozhatom. Nagyon jó osztályunk volt, a kapcsolatot azóta la tartjuk egymással, ha tehetjük, keressük egymást. Nemcsak az osztályunk volt jó közösség, hanem visszaemlékezve, úgy ítélem meg, hogy az akkori tanári kar szintén egysége»

«volt, s ezt érezték a diákoz is.

Szerencsém volt, mert az egyetemen szintén jó közösségbe kerültem. Utolsó évbe a szóba került, hogy egy helyen dolgozzunk, lakjunk. Csoporttársaim zöme most Miskolcon él, közösen épített házban. Sokáig gondolkodtam, hogy én is megyek, de aztán mégis a zenét választottam. ..

Varga Isivé»

— fia es ék azt mondtam, hogy álljon a sarokba

(Aa*um* Gabor rejsa)

A Morccrfi és Vidéke ÁFÉSZ

dolgozókat vesz föl

az alábbi munkakörökbe:

— gépkönyvelő, SZTK ügyintéző, bérszámfejtő,

— kőműves, építőipari segédmunkás, váltó bolt- és italbolt vezető, vendéglátóipari eladó, élelmiszer eledé, takarítónő, gépkocsi rakodó.

Jelentkezés: személyesein vagy írásban a szövetkezet személyzeti osztályán, Marcali, Rákóczi u.

19. sz. alatt,

(9098T!

Szelíd nosztalgia fedi már

Kés a kézben

(Gyertyis László felvétele)

Félreértés